Zalamegyei Ujság, 1932. április-június (15. évfolyam, 73-145. szám)
1932-04-17 / 86. szám
Zalamegyei Újság Mécs László, a poétapap,^ a zalaegerszegi közönség előtt. Az Isten azért küldte, hogy költészetét úgy osztogassa örömöket vasárnap se látó ember- testvéreinek, mint drága búcsúfiát. Áldott hivatását fölismerte, s azóta nincs nyugovása, ^ mennie kell. Ninivei utaktól se fél, mert érzi, hogy üvegbura védi . üveg* legenda. Csak tiszta kézzel lehet érinteni s csak tiszta szem láthat a leikébe. Sokat jár, de az országutak pora nem fogja, néni marasztalja fehér reverendáját. Ha gyermek áll eléje, szívet nyújtja parolának, mert tudja, hogy testvérre talált benne. S ahányszor a Család kerítésénél megáll, mindig himnusz indul az ajkáról. Remeg a kamaszokért és zsoltárt mond vérük tisztulásáért. Ha virágbimbós fát lát, alája áll, mert érzi, hogy a nagy kertész ültető keze őt is virágbimbós ágnak teremtette mások gyönyörűségére. Csak egy akaratot ismer : az Istenét, aki elindította benne a szépség és jóság ikerfolyamát s bármit tesz is, csak a kiadott napi parancsot teljesiti. Adv Endre, a nagy, de beteg lelkű vátesz hozta ajkán először a magyar ugarra az új énekek ébresztő ritmusát, Sik Sándor az oltár lépcsőjére vitte s Mécs László az emberszívekbe muzsikálja. Szenvedések szűrőjén is szűri a vérét, mert erős hitvallása, hogy csak kereszttel vállán nőhet égig a próféta és az ember. Költészetének legnagyobb jellemzője az őszinteség. Álérzéseket nem enged papírra szaladni ezért nem lehet kételkedni igehirdetése igazságában sem. Útja az oltárlépcsőjéről indul ugyan, de nem a templom kapujáig, hanem a proletárok lázas szívéig visz. Ha nagy, vargabetűket csinál az embersorsok között, csak azért teszi, hogy több ajándékkal térhessen vissza az oltár magasára. Nem a Gangesz partjairól jött, hanem a Jordán folyó mellől. Ezért van tisztító ereje a szavának. Boncolgatják, nem tetszik neki; magasztalják s nem törődik vele. Hisz a praedestiná- cióban, de a abban az értelemben, hogy előbb, vagy utóbb, de egyszer mindegyikünknek el kell jutnia az Isten tenyerére, mert a földi s!mogatások nem üdvözítenek. Szereti a galambokat, mert szelíd szemük és fehér szárnyuk van s mi szeretjük félezernél több vers-galambját, mert szíve postáját a parochia csendjéből mindig nekünk hozzák. Katolicizmusa nem sekrestye-katolicizmus, hanem könnyet törlő és másoknak kenyeret szegő katolicizmus. Világnézetét nemcsak papi mivolta adja meg, hanem egész munkássága. Gyűlő’ni nem tud, mert „gyűlöltünk már Kain óta vérivásig, csömörig!“ Uj élet hajnali harangszójának szegődött. Mécs László költészete kié ? — Először az Istené, aztán miden- kié, aki hisz az Istenben. * A Kulturház látóit már lelkesülő, ujjongó ember arcokat, hallott már tapsokat, de ami tegnap este történt, az felejthetetlen marad Zalaegerszegen. Valaki elénk állt, fehér ruhája vakítóan fénylett, szeme hivott magához és hangjával szivünkbe muzsikálta a Szeretet nagy parancsát. Ha élményeinket akarnék rögzíteni, kevés lenne hozzá a szavunk. Egyet tudunk és érzünk: közelebb hozott bennünket egymáshoz. Hisszük, hogy a fürdő lemosta rólunk a hétköznapok szennyét. Melyik költeménye volt a legszebb? — Mindegyik Az Alázat, Királyfi három bánata, A kirándulás elmarad, Kóborló elődöm, Egyszerű találkozás, Parancsolj Fenség, A gyermek játszani akart, Vigyázz-állásban? Melyik? — Mindegyik. Láttuk a ragyogó szemeken,' az embereken, akik még a ráadások után sem akartak indulni. Csodálatos ereje van költészetének Úgy játszik négyszáz vagy ezer ember lelkén, ahogy akar. A pódiumon fölmagasul, életünk fölé nő s amíg ott van : egyeduralkodó. Caesár, akit követnünk kell. Ünnepé avatta Mécs László tegnapi napunkat, köszön jük meg Neki. A szerzői est műsorát stílusosan egészítette ki az Egyházi Énekkar szereplése Németn József karmester vezetésével. A XVI—XVII. Az alsólendvai választókerületben, mint ismeretes, Némethy Vilmos dr. pártja petícióval támadta meg Csák Károly dr. megválasztását és a közigazgatási bíróság elrendelte a bizonyítást. A kihallgatások foganatosítására a győri tábla Valkó Miklós dr. szom bathelyi törvényszéki tanácselnököt és Hanis Gyula dr. törvény- széki jegyzőt küldte ki. Valkó Miklós dr. és Hanis dr. tegnap megérkeztek Zalaegerszegre és a törvényszéken megkezdték a kihallgatásokat. Pénteken és szombaton a tanácselnök kihallgatta többek között Gyömörey György főispánt, Czikó János kúriai biró, törvényszéki elnököt, Brand Sán dór dr. vármegyei főjegyzőt, vitéz Hertelendy Ferenc dr. szolgabirót, Still Ernő dr. kir. ügyészt, Kovács János dr. és Pénzes László dr. törvényszéki bírákat, Csáka Gyula dr. törvényszéki jegyzőt, Bencze Imre dr. ügyvédjelöltet. A kihallgatáson csak a felek képviselői lehetnek jelen, igy a vallomásokat nem közölhetjük. A zalaegerszegi törvényszék és 1932 április 17. és XVIII. század magyar virágénekei, felejthetetlen melódiái végig hullámzottak lelkűnkön. Mécs Lászlót a hallgatóságnak Toronyi István mutatta be és köszöntötte Isten hozottal, testvérszivvel és poétikus szavakkal. Egerszegen nincs irodalmi élet, nincsenek „irók“, nagy értékek, vagy nagy Ígéretek és sokan azt mondották: nincs irodalomszerető publikum se. A tegnapi ünnep megmutatta, hogy közönségünk tudja értékelni az irodalmat, amely a művészet köntösével díszítve örök igazságokat hoz. Ez a legszebb bátorítás a jövőre nézve. ügyészség tagjainak kihallgatására értesülésünk szerint azért volt szükség, mert egyes tárgyalásokon hangzottak el a választásokkal kapcsolatos vallomások és a bírákat ezekre nézve hallgatták ki. Valkó tanácselnök április 18 tói 25 ig Lentiben, azután pedig a körjegyzőségek székhelyén folytatja a kihallgatásokat s ennek során még mintegy 900 választót hallgat ki tanúként, úgyhogy a kihallgatások esetleg 6—8 hétig is eltartanak. A kihallgatásoknál a peticioná- lókat Zsidó Sándor dr. lenti-i ügyvéd képviseli, a védelmet pedig Brückler Elemér dr. fővárosi ügyvéd látja el, aki, — tekintettel a kihallgatások hosszú időtartamára, — helyettesitésével közjegyző előtt Briglevics Károly dr., Bruck Lajos és Fülöp Jenő dr. zalaegerszegi ügyvédeket bizta meg. — Kosztüm- és ruhaszövetekben a legújabb divatmintákat választhatja Schütznél. Megkezdték a kihallgatásokat az alsólendvai petíció ügyében. ANYASORS. Kicsi öreg asszony tett vett a két udvari szobában. Homályos volt ez a két szoba, mint az udvari lakások rendesen. Napsugár csak reggel érte, akkor is csak rövid ideig, úgy volt a nagy bérkaszárnya építve, hogy épen azon a részén állandóan félhomály volt. De ő meg volt elégedve. Nem akart sem a fiához, sem a lányához költözni, segítséget sem fogadott el tőlük és a kis nyugdíjból még erre is nehezen futotta. Elég is lett volna, igaz, egy szoba is, de ő görcsösen ragaszkodott a régi dolgaihoz, a megszokott rendhez. Úgy maradt a hálószoba továbbra is a két egy- másmelletti ággyal, pedig évek előtt temette el az urát, a másik szobában a régi zöld ripszgarni- tura a fehér „schutzdekchen“-ékkel, az asztalon a kagylós dobozzal. A sarokban az etagere a nip- pekkel és a hintaszék a torontáli szőnyeggel letakarva. Ha harminc évig igy lehetett, miért ne lett volna továbbra is igy? A kicsi öreg asszony nem sokat várt már az élettől, nem volt semmi vágya, csak az, hogy, amig él, addig a megszokott keretben maradhasson. Harminc évet töltöttel ebben a két kis udvari szobában, melyek valamikor még hangosak voltak a gyerekek lármájától, a lüktető élet zajától. Innen ment a fia az egyetem aulájába, hogy doktorrá avassák, innen ment a lánya az esküvőjére és innen vitték el szegény jó urát az utolsó útra. Addig még csak ment valahogy minden, de azóta már csak az emlékezések szórakoztatták. Elidegenedtek a gyerekek teljesen tőle. Elfelejtették, mennyi küzdés, nélkülözés árán nevelték fel őket. Hogy nem mertek soha nagyobb lakásba menni, lemondtak minden szórakozásról, csakhogy a két gyereket szépen, jól öltöztessék, iskoláztassák. Ha az ura előlépett és magasabb fizetést kapott, akkor sem engedtek meg maguknak többet. Eltették a többletet a takarékba : — A Mariska kelengyéjére ! Mariska pedig elvitte szépen a kelengyéjét és elvitt sok minden mást is, hogy rövidesen Rya legyen belőle, nagyságos asszony, aki kéthétben ha egyszer „hazaszalad“ az anyjához, hogy egy kis édességet, vagy elvisz egy nippet, „amit eddig nem is vett észre, pedig ugylátszik márkás porcellán, jó lesz a vitrinbe !“ felkiáltással. Lent vár az autója. Maga vezeti, úgynevezett sneidig, fess asszony. Sport lady. Mióta az ura örökölte az apja üzletét, a Rá- kóczí-uton a nagy vaskereskedést, nagyon jómódba jutott Mariska. Gyereke nincs, ráér sportolni, táncolni, teákra járni, nem csoda, ha az anyjához csak felszalad. Az öreg aszzony még jól emlékezett a régi Kerepesi-úti kereskedésre. Orbán Zsigmond vaskereskedése, nagyban és kicsinybén — volt a cégtáblára kiírva. Vett is ott valamikor egy gyors- forralót. De mióta a vejéé az üzlet, nem látta. Pedig mondta a lánya, hogy milyen fényes portálja van és most már autót is lehet ott kapni, nemcsak gyors- forralób De ő már öreg, gyenge, nem mer nekivágni egyedül az útnak és a lánya még sohasem hívta. Talán szégyenli.. . A fia is csak ilyen. Igaz, hogy inkább csak mióta megnősült. Szép, karcsú asszony a felésége, kedves, előzékeny, de milyen idegen ! Pedig ő úgy szereti, úgy a szivébe zárta a menyét a két vasgyúró unokájával együtt, akiket olyan ritkán, nagyon ritkán hoznak el hozzá. Nem sejtik, hogy neki földöntúli gyönyör, ha imádságos szeretettel megsimo- gathatja a göndör fejüket, vagy csak a hangjukat is hallhatja. Nem, igazán nem igy képzelte el az öregséget a küzdés nehéz éveiben. Mennyi sok színes képet festettek ők képzeletben az urával a jövő Ígéretes egére ! És milyen másképlett minden! De ő nem zúgolódott és esténként, mint annyi év óta minden este, olyan bensőségesen imádkozott a gyermekeiért, mint mikor még kicsinyek voltak és aggódva figyelte halk pihegésüket. Most pár nap óta nem jól érezte magát, de azért csak felkelt reggel és elvégezte lassan a napi dolgát. Tett vett a régi, megszokott lakásban. Felvette a kis fekete csipkefőkötőjét, melyet azóta viselt, mióta olyan nagyon megritkult a haja ; nem volt már divatos, de az ő édesanyja is ilyenben járt. Olyan kedvesen keretezte be a jóságos öreg arcot a régi, fekete csipkefőkötő az apró* zsettgyöngyökkel, melyekből egypár a homlokára csüngött, egypár pedig a tarkójára, az apró kis göndör fehér fürtöcskékre. Vasárnap délután volt. Délelőtt ott volt a fia, de ő nem is panaszkodott, hogy rosszul érzi magát. Hallgatta, amit az a két fiáról beszélt. — Régen nem hoztad el őket, fiam, azt hittem, ma eljönnek, — mondta neki. Eljöttek volna azok szívesen, de épen mikor ide indultunk, feljött értök a nagyanyjuk és elvitte őket magával sétálni. Majd íren eljön velők e héten, jó lesz ? J Persze, persze, a másik nagyanyjuk még friss, fiatal még, elviszi őket mindenfelé, én már
