Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)
1932-02-07 / 30. szám
Zalamegyei Újság 1932 február 7. 2 Krónika. Akármerre tekintsz pajtás, Mindenütt csak furcsát látsz, Szaladsz akár villámgyorsan, Vagy az utca sarkán állsz. Rend nincs sehol, azt ne keresd Hiába is keresnéd. Megbomlott itt az egyensúly, Zavar tűnik csak eléd. Szólj már hozzá, miféle rend, Mit e szörnyű idő teremt? Burján nő csak, nem virág, Tótágast áll e világ. Parádézik sok-sok ember, Pedig — tudom — pénzök nincs. Ilyeneknél a „mutatás“, Az bizony a legfőbb kincs. Fagyot hozott a déli szél, Olvadást az északi, Kelet népe üti egymást S érzi azt a nyugati. A bevétel egyre csökken, A teher meg felebb szökken. Ugy-e pajtás, mostanság Nincsen más, csak furcsaság? De tudok még furcsábbat is, Hallgass ide barátom, Te, ugyebár tudod, hogy a Közönséget szolgálom. És ha megyek olyan helyre, Hol „egyesek“ is vannak Szolgálatban órákhosszat Gyakran várakoztatnak. Engemet, a köz szolgáját, Azok, kik a közt szolgálják! Hát ezt édes barátom, Én furcsának találom. No de aztán az nem furcsa, Hogy szerte a városban Lakásokat hirdetgetnek Minden egyes ház-sorban. Válogathat a sok lakó, Van sok modern, új lakás. Meg is indult már egy hete Lakásért a házalás. S leszálltak a lakásberek, (Hej, de rég szólt erről ének!) Talán, mert ez újdonság, Lehet mégis furcsaság. Ipszilon. Szentségimádási sorrend a zalaegerszegi ferences atyáknál. A ferences zárdafőnök a kö- vetkező felhívást bocsátotta ki a hívekhez: Kér. Kath. Testvérek! A zalaegerszegi ferencrendi atyáknál 1932 február 7, 8 és 9-én, vagyis a farsang három utolsó napján — mikor a világ kicsapongásaival és dorbézolásaival leginkább megbántja a jó Istent! — a templomban engesztelő szentségimádás fog tarttatni. Sorrendje mind a három nap a következő: Reggel 7 órakor (szentségkitétel) csendes szentmise. Délelőtt 8 órakor csendes szentmise, (áll. elemi isk. énnekkara). Délelőtt 9 órakor csendes szentmise, (rgim. énekkara). Délelőtt 10 órakor énekes nagy szentmise. Délután 6 órakor prédikáció és litánia. Jertek minél számosabban s imádva engeszteljük Jézus Szent- séges Szivét a legfölségesebb Oltáriszentségben! A Megváltó Jézus eme három napon át ott ül a Szeretet trónusán, az Oltáron, szent kezei felénk tárva s szent- séges Szivéből a kegyelem fénysugarai. lövelnek a belépőkre! Vigasztalás és áldása nélkül senki Amíg Ön alszik, nem fog távozni e templomból. Jertek Testvérek! Ne hagyjuk magára a Krisztuskirályt oltárának trónusán ! A Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezete Bődy Zoltánná elnökletével tegnap délután tartotta évi rendes közgyűlését a Kulturházban, amelynek nagytermét megtöltötték a tagok és az érdeklődő közönség. Megjelent Gyömörey György főispán, Bődy Zoltán alispán, Siposs József törvényszéki tanácselnök, Czobor Mátyás polgármester és sokan mások. A Himnusz eléneklése után a közgyűlést Bődy Zoltánné elnöknő nyitotta meg emelkedett hangú beszéddel. Utalt arra, hogy a gyűlés jegyzőkönyveiben évről- évre nagyobb szerepet játszik a munkanélküliség, s ugyanakkor azt kell tapasztalni, hogy a társadalom minden rétegében nem nyilatkozik meg a felebaráti szeretet. Pedig amig a szociális érzés a lakosságnak csak egyré- szében talál otthonra, addig nem remélhetjük az igazi javulást. Itt az utolsó óra, hogy meghalljuk az idők szavát. Elveszett ember az, aki a régi alapokon akarja a maga világát újjáépíteni. A szociális munkásoké a feladat, hogy az új honalapitásban a munkás- seregek élére álljanak és a lélek jegyében valósítsák meg az építő munkát. Úgy kell berendezni életünket, hogy a lélekben újjáalakuló társadalomban ne legyenek a maihoz hasonló kirívó ellentétek. Előadás a szociális munkáról. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után ' Mócsy Gabriella nővér folytatta előző nap megkezdett előadását a szociális fényekről. Bevezetésül rámutatott, hogy a felebaráti szeretet törvénye kétezer éve fennáll, most is érvényes törvény, de ezzel a kötelességgel sokan úgy vannak, hogy hol felveszik, hol leteszik. Kételkednek ezek, hogy a mai időkben miként is lehetne megvalósítani az ebből a törvényből folyó problémákat. Pedig a feltornyosuló problémákat meg kell oldani. Erre a feladatra a szociális lélek alkalmas, amelynek járása nyomán megtermékenyül minden. A Missziótársulat tábora a szociális lelket igyekszik érvényre juttatni. Tagjai szüntelenül lelkűk erejét viszik a munkába és testvérként fogadják a szenvedőket, s a bukdácsolókat. Járják itt és szerte az országban a kunyhókat, az elesetteket a karitász fényével. A zalaegerszegi szervezet első helyen áll a Dunántúlon példás munkájával. Hangsúlyozta az előadó, hogy a társulat előtt fontos a tömegakció, de talán még fontosabb az egyénekre fordított figyelem, mert ha az egyénekkel nem foglalkozunk, nem érünk célt. Krisztus példáját követi a társulat, mikor igy jár el. Befejezésül hangoztatta, hogy csak úgy tudjuk Krisztusi bevinni a családokba, ha a keHamvazó szerdán misék 7, 8, 9 és 10 órakor. Első nagy böjti beszéd február 12-én pénteken lesz! reszténységben megérzik a segítő kart is. A szociális munkának ez az útja : átjárni — mint az élesztő a tésztát — gyakorlati, segitó szeretettel az egész társadalmat. Az értékes előadásért az elnöknő mondott köszönetét. Az évi jelentés. Az évi jelentést Lovrics Mária missziós nővér ismertette. A jelentésből kitűnik, hogy a szervezet 216 tagja az elmúlt esztendőben fokozott igyekezettel állott munkába a? egyre sulyosodó nyomorra való tekintettel. Az évet a Prohászka Ottokárról való megemlékezéssel kezdték és ebből az alkalomból 80 szegény családot vendégeltek meg. A családok összeírását az egész szervezet tagjai végezték. Állandóan gondozták a templomot. Több családot láttak el élelemmel az anya betegsége idején s a gyermekvédelmet egy gyermek- délután rendezésével is szolgálták. Régi vágya teljesült a társulatnak a múlt évben, mert junius 25 én megnyílt a napközi otthon és egész nyáron működött a város és a tagok támogatásával. Az otthonban 132 gyermek fordult meg, akiket a gondozáson kívül 2.777 ebéddel és ozsonnával támogattak. Rámutat a jelentés, hogy az otthon fentartását különösen az elnöknő tette lehetővé. A társulat révén Pehm József apátplébános 5, Jakabffy Antal bérlő pedig 2 hold megmunkált földet juttattak ingyenes használatra a szegények rendelkezésére. A földeket 120 szegény család kapta kerthasználatra. A lélekmentés és az alamizsnaadás párhuzamosan haladt. Egy év alatt kiosztottak 1.564 ebédet, 715 uzsonnát, 732 vacsorát. Házasságrendezés volt 7, a gyónás szentségéhez 32 egyént vezettek. Hitközönyösök és vadházasok látogatását 425 esetben végezték. Eljártak 2.987 szociális ügyben, munkát közvetítettek 86 esetben. Végeztek 1.037 szegény- és beteg- látogatást. A legújabb inségakció során a szervezet tagjai 576 környezettanulmányt végeztek. Szép eredménnyel végeztek gyűjtéseket, előadásokat és ünnepélyeket. Lakbérsegélyben részesítettek 45 családot. Husvétkor mintegy 180 családot 576 pengő, karácsonykor 207 családot 1.268 pengő értékben segélyeztek. A börtönmisszió 172 nőt gondozott. Lelkesen dolgoznak a leánykongre- gáció tagjai, akik testületileg léptek be a szervezetbe. Indítványok. Kovács Margit a pénztári jelentést terjesztette elő, Orbán Juliska pedig a Leányegyesület szép működéséről tett jelentést. Szirmai Miksáné ügyvezető elnöknő több indítványt terjesztett elő. Ezeknek alapján elhatározta a közgyűlés, hogy táviratilag üda Dartnol dolgozik. vözli Mikes püspököt és Farkas Edit főnökasszonyt. Egyhangúan újból a régi tisztikart választották meg és elhatározták, hogy a missziós gondozónő zalaegerszegi működését meghosszabbítják. Elhatározták, hogy Prohászka Ottokár zalaegerszegi látogatásának évfordulóján ismét megvendégelik a szegényeket. Czobor Mátyás polgármester szólalt fel ezután és a városi hatóságok nevében tett bizonyságot a Társulat fontos és értékes munkájáról. Hangoztatta, hogy a hatóságok munkája nem volna eredményes, ha nem támogatná az a szociális munka, amit ez a szervezet kifejt. Köszönetét mondott a társulatnak és felhívta a zalaegerszegi közönséget, hogy odaadással támogassa a szervezet munkáját. Pehm József apátplébános mondotta el végül nagyszabású záróbeszédét. Utalt arra, hogy ez a közgyűlés a szervezet tizenötödik esztendejét zárja be és ebből az alkalomból a társulat szívből hálát ad Istennek, hogy dolgozhatott és munkája nem volt csak zengő érc, hanem abban a cselekvő lélek is megnyilatkozott. Az érzésekben, melyekkel a misszió tagjai munkájukat végezték, ott van a bizalom is Jézus Szivének Ígéretében, hogy az általuk adott egy falat kenyér talán egykor törlesztés lesz odaát nekünk, gyarló embereknek. A jelentésekben a számoszlopok talán néha vékonyak, de ez nem az igyekezeten múlik, hanem a viszonyok nehézségén. Az a betegsége a szociális munkának, ulíögy, akik adnának, egyre kevés- bednek, illetően megfogyatkoznak J az anyagi javakban, a nyomor pedig mértani arányban emelkedik évről-évre. így a mérleg stabilitása meginog és lelki igyekezettel kell pótolni, ami anyagiakban hiányzik. A missziótársulat úgy érzi, hogy neki az Úrtól küldetése van. A társulat gondolata az Egyház gondolata és ez az Egyháztól kapott missziós lelkűiét a társulaton túl is megnyilatkozik. A misszió, a küldetés nyilatkozik meg a városi inségakcióban, a katolikus egyházi alapon álló egyesületekben, különösen a Karácsonyfaegyesületben és ezt látjuk a Stefániában is. Bátran hirdetjük, hogy mi nem a testet tartjuk fontosnak, hanem a lelket. A Missziótársulatot nem lehet a test szűk kereteibe bele- szoritani, mert alapításakor már Prohászka Ottokár aláhúzta munkájában a lélek fontosságát. Ne lepődjék meg tehát senki, ha — mikor a testet erősítjük — arról is érdeklődünk, kinek hányadán áll a lelki egyensúlya. Nagyobb érték ez a lelkűiét, mint az, amely komikusán és gyakran indokolatlanul panaszkodik. Többet ér, mint azé, akinek horizontját a bridge-asztal jelöli, többet azoké- nál, akik csak flörtölni tudnak és nem törődnek az ország helyzetével, s akik elmerülnek a politikai és egyéb apáthiákban. Fokozott szociális tevékenységről számolt be i Missziótársulat közgyűlése. Az elnSknő, Mócsy Gabriella és PeKm apátplébánoi a szociális munkáról.
