Zalamegyei Ujság, 1932. január-március (15. évfolyam, 2-72. szám)

1932-01-20 / 15. szám

XV. évfolyam 15. szám, Ara 12 fillér 1932 Január 20 Szerda. 7nt Ma 54 Hiw *•* Jf|P “nos urna' .Mily GYEI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. szerkesztőség és Kiadóőíyatal: Zalaegerszeg, széchenyi-tér i. Telelőn: 128 szám. — Fiókkiadóliívatal: Keszthely, Pete-n. 9, POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési órak: egy hónapra 2*40 pengd negyedévre 7*20 pengő. Az utca nevei. A mai Ínséges világban az em­ber úgyszólván nem is törődik mással., csak azzal, honnan te­remtse elő a mindennapi száraz kenyeret. Mással alig ér rá fog­lalkozni. A társadalmi élet teljesen szünetel, mert vajmi csekély azok­nak a száma, akiknek lehetősége és igy kedve is van a „társadalmi élethez“. Mindenki csak a má nak súlyát érzi és nem mer a holnapra gondolni, mert fél, hogy a holnap még kevesebbet, vagy tán épen- séggel semmit sem ad. A szörnyű gondokkal eltelten nem veszi az ember észre azt sem, ami közvet­len közelében, kint az utcán jár­tában keltében körülötte történik. Mit érdekel benünket akármi is ?! Közönyösen fogunk föl mindent. Már a nagy szenzációk sem érde­kelnek benünket. Egyrészt azért nem, mert gyakoriak, másrészt pedig, mert már érdeklődni sem igen tudunk. Ennek a rideg közönynek, a nemtörődömségnek nyomán bur- jánzanak föl azután azok az ese­mények, amelyek a mai életet any- nvira megtarkitják, hogy abban csak nagynehezen találunk egy kis fehér foltot. Nem látjuk azt, hogy az utcán megszűnt már teljesen a fegyelem. Nem olyan értelemben, mintha ott egymást gyilkolnák az emberek. Nem. Ott ma nincsenek ismeretlenek, akik elmennének egy­más mellett szó nélkül. Ott ma ismerős mindenki, mert megszó­lítható bárki is. Azonban ez a szo­kás csak az ifjúság körében álta­lános. No, de alig is látunk mást az utcán, — értjük a korzót — mint ifjakat, még pedig mindkét nemből. Itt hát mindenki ismeri egymást, vagy jobban mondva, úgy kezelik egymást ezek a fia­talok, mint ismerősök, mint na­gyon jó ismerősök. Csakhogy ré- gente a lényleg nagyon jó isme­rősök sem mertek volna olyan hangnemben társalogni, mint ami­lyenben ma társalognak ezek az ismeretlenek, vagy rögtönzött isme­rősök. A serdülő ifjúságnak na­gyon kinyíltak ma a szemei és nagyon szabad lett a szája. Eléggé meggyőződhetünk erről, ha csak egyszer haladunk végig a korzón úgy vasárnap estefelé. Arra vi­gyáznak ugyan, hogy rendőri be­avatkozást ne provokáljanak, de annál szemérmetlenebbül folyik a diszkurzus sihederek és fiatal leányok között. Ezt a jelenséget észre kell ven­nünk, mert, ha észre nem vesszük, az erkölcsi romlottság még na­gyobb méreteket ölt. Az utcát, a korzót szigorúbb ellenőrzés alatt kell tartani és meg kell azt tisz­títani a salaktól s olyan állapo­tokat kell ott teremteni, hogy a jóérzésü ember megbotránkozás nélkül mehessen végig még va­sárnap az alkonyati órákban is a korzón. Csak néhány „felvilágo­sodott“ fiatalembert és „modern“ hö'gyet kell rendreutasiíani. Azt hisszük, ennek meglesz a kívánt eredménye. Természetesen nemcsak a mi városunkra vonatkozik az, amit itt elmondottunk, hanem általában a városokra, sőt már a falvakra is, mert az ilyen szokás nagyon hamar elharapózik, hiszen fölvilá­Budapest, január 19. Dréhr Imre bejelentette az egységespárt­ból való kilépését. Kérte továbbá a miniszterelnöktől a hivatali titoktartás alól való felmentését, s egyúttal az ügyészséghez is leve­let intézett, amelyben feljelentést tett mindazok ellen, akiket a népjóléti minisztériumot ért táma­dások során a beszédekben meg­jelöltek. Az ügyészséghez irt le­velében megállapítja, hogy a parlamenti felszólalások és hírla­pi közlemények szerint a népjó­léti minisztériumban hosszú időn át sorozatos bűncselekményeket követtek el. A híresztelések nyo­mán az ő nevét is belekeverték az ügybe. Mivel nem adták meg számára a lehetőséget, hogy par­lamenti vizsgálóbizottság előtt derítsen világosságot a kérdésre, szükségesnek tartja, hogy az ügyészség indítsa meg a nyo­mozást. Ezért feljelentést tesz mindazok ellen, akik a fegyelmi iratok és egyéb adatok szerint a bűnügyben szerepelnek. Célja, hogy önmagának elégtételt sze­rezzen. De legszentebb kötelessé- « gének tartja azt is — irja a to- | gosodottnak, modernnek látszani ma divat. A fölvilágosodottság és modernség pedig hol ütközhetnék ki élesebben, feltűnőbben, mint ott, ahol az erkölcsöt kell egy ki­csit lejebb állítani. Az utca nevel arra, azért tarkítják a mai életet a szenzációk, de azért is kell az utcát szigorú ellenőrzésben ré­szesíteni. vábbiak során —, hogy „az eljá­rás során bebizonyittassék, hogy néhai Vass József dr. m. kir. miniszter, akit halála után kezdett ki a hitvány és sanda gyanú, makulátlan, megközelíthetetlen férfiú és a közéleti tisztaságnak tündöklő mintaképe volt.“ Bethlen István gróf volt minisz­terelnök tegnap este Bécsbe ér­kezett. Hir szerint néhány nap múlva hazaérkezik. Walkó Lajos külügyminiszter január 20-án Genfbe utazik és ott informativ jellegű tanácskozá­sokat folytat Magyarország poli­tikai és gazdasági ügyeiről. Friedrich István országgyűlési képviselő Prágában tartózkodik és hétfőn látogatást tett Benes külügyminiszternél, Derer közok­tatásügyi miniszternél, valamint Slavik belügyminiszternél. A prá­gai lapok szerint Friedrich terve­zetet terjesztett Benes külügy­miniszter elé Középeurópa szaná­lásáról. Friedrich kijelentette, hogy tervezete politikai realitások alap­ján áll és Romániát is magában foglalja. Népművelés folyik a falukban évek óta. Végzi az iskolánkivüli népművelési ak­ció. Az állam ad hozzá segítsé­get, a falu értelmisége előadókat. Sok hetyütt szép is az eredmény. Örül az ember lelke a komoly tudásvágyon. Másutt a nép mesz- sze elkerüli ezt a népművelést. Más népművelés érdekli. A „Szabadszó“, az „Igazság“ stb. végzi ezt a „népművelést“ és szintén eredménnyel. Hogy mi­ként fest ez a népművelés, álljon itt pár jegyzet és adat: A „Szabadszó“, a hires-neveze- tes Mezőfi (Morgenstern) Vilmos „Szabadszó“-ja naptárait és ki­adványait árulja. „Históriás köny­veit“ úgy tukmálja eléggé jel­lemző elmekkel. 1. Rinaldo Rinaldini, a legszebb rablóvezér. 100 oldalas könyv. (Tehát 100 oldalon dicsőíti, nép­szerűsíti a gyilkosságot, a bűnt és az olasz akasztófavirágot). 2. Rózsa Sándor 1848-ban. A legendáshírű betyár és szabad­sághős élete. 104 oldalas könyv. (104 oldal egy magyar zsiványra f Ha valakinek az 1848 tetszik, nem lenne jobb például Damjanich Já­nosról könyvet Írni? Persze az nem volt zsivány; hogy tetszenék Mező- finek és a „Szabadszónak“). 3. Dózsa György, a magyar nép vértanúja. (Dózsa nem volt vértanú, de romboló. Szent Gel- lért és a kassai vértanuk vérta­nuk voltak, de ilyen vértanukról Morgenstern ur nem tud. Ö más vallásban nőtt fel. De azért a tudatlanokat „jól“ tudja vezetni vallási tekintetben.) 4. Sobri Jóska, az úri haramia 132 füzetben. (Lám ez a Mezőfi az urak ellen .hegyezi a nép fo­gát. Bezzeg Sobri Jóska, ha úri haramia is, eszménykép neki, mert haramia is, noha úri). 5. Bogár Imre, az erdők kirá­lya 74 füzetben. (A királyokat az újjászervezett szocialista Mezőfi nem szereti, csak a Bogár Imre- féle zsiványkirályokat. Az ilyen királyoknak t. i. megvan az a tu­lajdonsága, hogy Mezőfinek verik a pénzt. A hitvány mázolt pa­pírért 6 P-t kap Okos Vilmos). No és egy kis úri huncutság nélkül nem érik meg az ilyen üzletecske. Mezőfi tudja, hogy van Kát. Népszövetség és nap­tára is van ; hát hogy az ő naptára jobban fogyjon, naptárát „Válasz­tójogi Népszövetségi“ naptárnak nevezi. Gondolja: vakulj magyar 26 fillérért! Mondja a magyar, hogy olcsó. Pesten azt mondja a mezőt nem látott Mezőfi: sok buta kicsinyével is vastag tejet ad. No és hogy egy kicsit vallá­sosnak is lássák a derék vállalat, vörösmázolatu „Utolsó vacsora“ képet is árul. Az is igaz, hogy 8 könyvben ajánlja a spiritizmu- sát, amit a kát. egyház tilt. Ez is népművelés, de gyümöl­cséről ismerjük meg a fát! A fűtési korlátozások miatt sok a hátralék a járásbíróságon. Évek óta állandóan visszatérő panasz, hogy a zalaegerszegi já­rásbíróságon kevés a biró, a se­gédhivatali tisztviselő és sok a hátralék. Az ügyvédi körök, a bankok és a jegyzők gyakran felpanaszolták ezt, de radikális megoldásra sohasem került sor, legfeljebb félmegoldásokkal kísér­leteztek. Ilyenkor ideiglenesen csökkent a hátralékos akták száma, de félév múlva visszatért az előző állapot. Az idei év ismét rossz elője­lek között indul. A kormány, mint ismeretes, a fűtőanyaggal való takarékoskodás miatt úgy intéz­kedett, hogy a délutáni hivatalos órákat el kell törölni. Ennek a zalaegerszegi járásbíróságon,amely tudvalévőén különösen meg van terhelve munkával, az lett a kö­vetkezménye, hogy a hátralékos ügyek száma újból emelkedik. Főként a telekkönyvi és hagyatéki ügyek terén tarthatatlan a helyzet. | A felek hosszú időn keresztül nem tudnak hozzájutni az Ítéle­tekhez és végzésekhez a kevés­számú leiró miatt. Ez a visszás helyzet az ügy­védi köröket élénken foglalkoz­tatja, mert félő, hogy, ha változat­lan marad a helyzet, akkor az év végére többezerre növekszik az elintézetlen ügyek száma. Többféle megoldás merült fel, de egyik sem kielégítő, a helyes megol­dásra pedig, tudniillik a személy­zet számának emelésére nincs remény, mert hiszen eddig is e:edményte!enek maradtak a so­rozatos felterjesztések. Ily körül­mények között az ügyvédek kö­rében az a kívánság merült fel, hogy legalább rendeljék el ismét a délutáni hivatalos órát. A fűtési különbözet nézetük szerint bőven kikerülne a magas illetékekből, melyekkel a jogkereső közönsé­get, elsősorban pedig az ügyvé­deket megterhelték. Dréhr Imre az ügyészséghez fordult a népjóléti ügyek miatt. A poiitÉa hipei.

Next

/
Thumbnails
Contents