Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-21 / 245. szám

XIV. évfolyam 245. sxávn. Ara 12 fillér 1931 Október 21 Szerdai *7* ■ , „16 ,**«* o»*1«" W“*»» \ 54 fiVEIÚJSÁG Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ftalaegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128. szám POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a k|ra délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. A boldog Amerika, az irigyelt újvilág ugyanolyan bús határozottsággal állapítja meg, mint a szegény Európa, hogy: báj van. A Kanadai Magyar Újság igy ir: „Nem egy szegény em­bernek ütőit szeget a fejébe, hogy mig az általa termelt, készitett, avagy eladott áruk értéke csak­nem a nullával egyenlő, ugyan­akkor egyes közszükségleti cikkek ára alig mutat csökkenést, sőt némely esetben emelkedett. Akár­mennyire hihetetlennek is tetszik, tagadhatatlanul felfordult a világ gazdasági rendje és bár magya­rázzák a dolgok furcsaságát akár háborúval, akár a kapitalizmus kinövéseivel, avagy a mechanikai túltermeléssel, vizsgálódásunk eredménye csak az lehet, hogy a dolgok menete valahogy nincs rendjén“. A továbbiakban amit ir, az is ugyanaz, amit akármelyik európai —magyarországi — lapban is meg­találhatunk. Például ez: „Nézzünk csak egyszerű, hétköznapi szem­mel végiga jelenségeken. A gaz­dának nincs termése; ha van is, nem kap érte semmit, minek kö­vetkeztében nem tud sem embert tartani, sem pedig nagyobb beru­házásokat eszközölni s szerencsés­nek tarthatja magát, ha családjá­nak megélhetését biztosíthatja. Ha pedig a farmernek nincs a tejbe- apritani valón kívül egyebe, ugyan miből éljen a falusi boltos, az orvos, az ügyvéd ? Folytatván ugyanezt a gondolatkört, mire alapítsa jövőjét, üzemképességét a nagyvárosi ipar és kereskede­lem ?“ Rágondol ezután a kanadai is, mint mi, a közeledő télre, amely ott még rettenetesebb, mint ná­lunk, mert a kanadai hideg leg­alább is teljes félesztendőn át hatalmában tartja az egész orszá­got. De az azután tél ám elejétől végéig! Kanadában több mint félmillió munkanélkülit tartanak nyilván. Ezek között legalább 200 ezer embernek már több, mint egy esztendeje, nem volt semmi­féle kereseti lehetősége. Megemlékszik az újság arról a szörnyű kapzsiságról, amely ott dühöng s amelynek áldozatul esett az az óriási mennyiségű búza is, Brazíliában a kávé, amit csak azért semmisítettek meg, hogy ami megmaradt, annak ma­gasabb ára legyen. De a kölcsönt most alaposan visszakapták. Ahol a búzát elégették, ott az idén nem arattak, ahol a kávét a ten­gerbe szórták, ott most nem volt kávétermés. A kapzsiak most visszasírják azt a kimondhatatlan értéket, amit megsemmisítettek. Ahelyett, hogy tartalékolták volna azt, amit Isten adott, a hét szűk esztendőre, melyeknek elsőjét ta­lán most éljük, átadták az enyé­szetnek, csak azért, hogy a meg­maradtért annál többet zsarol­hassanak ki az emberiségből. Most azután maguknak sincs. El­érte őket Isten büntető keze. A mai idők nagy válságát te­hát Amerika is épen úgy érzi, mint Európa, mint mi. Sőt talán fokozottabb mértékben, mert ott inkább hozzászoktak az emberek a jóléthez, mint nálunk, ott még a munkakerülőnek is kellett dol­goznia, ott senkinek álla föl nem A közelmúlt napokban meg­emlékeztünk arról, hogy Pápa vá­ros és környéke a rossz vasúti összeköttetés miatt el akar sza­kadni Veszprém megyétől és Győrhöz kíván csatlakozni. Ez az elszakadási szándék egy évvel ezelőtt merült föl, de most egy esti vonatnak beszüntetése miatt nyert az lendületet. A pápai mozgalmak egyik jól informált egyénisége nyilatkozott a dologról s felsorolta mindazo­kat az okokat, amelyek a mozga­lom megindulásánál alapul szol­gáltak. A legfőbb ok természete­sen az, hogy Pápának a vármegye székhelyével, Veszprémmel, nincs vasúti összeköttetése. Pápától az út Veszprémig csak Celldömölkön és Bobán át tehető meg, át­szállással Celldömölkön. De az­ért, ha egy esti vonatot meghagy­tak volna, most nem került volna szóba mégsem az elcsatlakozás. A mozgalomnak vezetői azon­ban — nagyon helytelenül — olyan dolgot is belekevertek, ami ellen nekünk, zalaiaknak, tilta­koznunk kell. Az a bizonyos jól informált egyén ugyanis a többek között azt mondotta, hogy „a pápai járásért kárpótlást kaphatna Veszprém vármegye a balaton­füredi járással, amely meg viszont Az Országos Molnár Szövetség megyei szervezete ma délelőtt 9 órakor az ipartestület székházában K e s z 1 e r Mór elnöklete mellett értekezletet tartott. Boros István dr. titkár­ügyész bejelentette, hogy a mol­nárokat és a gazdaközönséget kö ■ zelről érdeklő ügyekben fölterjesz­tést tett a pénzügyminiszterhez és tárgyalt is személyesen a mi­nisztérium illetékes előadójával. A fölterjesztés és a tárgyalások a következő ügyek érdekében tör­téntek: 1. terméseredmények kö­vetkeztében igen sok kisgazda ke­rült abba a helyzetbe, hogy saját kopott. És most? Kanadának fél Európa nagyságát meghaladó ki­aknázatlan területei vannak s csak tízmillió lakósa és ebből is félmillió munkanélküli! Bizony felfordult a gazdasági rend és ezt az emberi önzős, a kapzsiság okozta. Újra meg kell nevelni a társadalmat; istenfélésre, ember- szeretetre kell nevelni s akkor majd helyreáll a rend. Addig nem. megint a természetes irány és praktikusság érdekében Zalame- gyétől Veszprémmegyéhez kíván csatlakozni. Zalamegyének ugyanis tizenegy járása van, itt nem volna nagyobb sérelem a füredi járás átcsatolása (igy!), amely Vesz- prémmegyét a pápai járásért kár­pótolná“. Hát erre nézve az a megjegy­zésünk, hogy a füredi elpártolás kérdése már elintézést nyert. Itt nem játszottak közre olyan okok, mint Pápánál. És, hogy a bala­tonfüredi mozgalom úgyszólván örökre elnémult, arról a múlt évi decemberi megyegyűlés szól min- mindennél ékesebben. Füred ra­gaszkodik az ősi „Száláéhoz s ha egyes fiaiban esetleg meg is ingott a hűség „Szala“ iránt, ez csak sajnálatos megtévelyedés volt, de nem komoly mozgalom. Pápát megértjük, de Füredet nem értet­tük. Ne is ajándékozzon hát Pápa a mienkből. A mi tizenegy járá­sunk nem arra való, hogy azok­ból másnak a kedvéért odaadjunk valamit. Hisszük, hogy ez a Pá­páról elhangzott nyilatkozat, — ha ugyan fokozatról beszélni le­het, — még fokozottabban erősiti azokat a kötelékeket, amelyek Füredet Zalához csatolják. Ipartestületen. szükségletére gabonát kell vásá- roijriar?2räok nagybirtokos kény­telen konvenciós cselédjeinek ré­szére gabonát vásárolni; 3. a ta­vasszal a kisgazdák közül többen arra kényszerülnek, hogy a vám­őrlő malmoktól kölcsönkérjenek gabonát az új termésig — és mindhárom esetben bolettát stb, kell ez után a gabona után fi­zetni és az őrletés már nem vám-, a hanem kereskedelmi őrlésszámba megy. Ennek a méltánytalanság­nak megszüntetését kérték, amit az előadó százszázaléknyira telje­síthetőnek is talált s a rendelet rövidesen már meg is jelenik. K e s z 1 e r Mór elnök hasonló szellemű előterjesztést tett az Országos Szövetségnek, ahonnan ugyanaz a válasz érkezett, amit a titkár a minisztériumban nyert. A kormánynak az őrlési dijak megállapítására vonatkozó rende­letét, valamint azt a rendelkezést, hogy az ellenőrző bizottságba szakértők is bevonhatók, sok ma­lomtulajdonos nem ismerte. Ezért a rendeletnek e szakaszait ki­nyomtatták és a malomtulajdono­sok között szétosztották. A titkár és az elnök bejelenté­seit az értekezlet tudomásul vette. Azután áttértek a makszimált őrlési dijak egységes alkalmazá­sának tárgyalására. Itt kimondot­ták, hogy a minisztérium által megállapított makszimális őrlési dijakat e hó 22-étől tekintik kö­telezőknek s erre nézve nyilatko­zatot is írtak alá. A meg nem jelent tagokat pedig majd fölke­resik a nyilatkozat aláírása céljá­ból. A vegyes bizottságok műkö­dését illetően helybenhagyták a múlt közgyűlési határozatot. Töb­ben hozzászóltak ehez a kérdés­hez is és megszívlelendőnek találták Andrási Jánosnak azt a meg­jegyzését, hogy a följelentő tegye le a kiszállási költségeket, ame­lyeket visszatérítenek, ha a följe­lentést alaposnak találják. Németh Zsigmond és Vér József szintén az ellenőrzés kérdéséhez szólották s azután az értekezlet befejeződött. Kivégezték az egyik szabadságtépi bankrablót. Budapest, október 20. A buda­pesti törvényszék rögtönitélő ta­nácsa tegnap a szabadságtéri bankrablók egyikét, Ondi Sándor péksegédet halálra, társát, Bónya Józsefet pedig 15 évi fegyházra ítélte, tekintette! arra, hogy az utóbbi még nem töltötte be hu­szadik évét. Bűntársuk, Papp Má­ria a rendes bíróság elé kerül, igy csak tanúként hallgatták ki. A statáriális bíróság az Ítélet után kegyelmi tanáccsá alakult, de nem ajánlotta Ondit kegyelemre. Ezért a törvényben előirt két órán be­lül végrehajtották Ondin a halá­los ítéletet. A törvényszékről a gyüjtőfogházba vitték, ahol az egyik cellából rögtönöztek szá­mára siralomházat. Itt kereste fel a fogház lelkésze, Móré Károly ref„ lelkész és utolsó vigaszt nyúj­tott neki. Majd megjelent az el­itéit apja és elbúcsúzott fiától. Fél hat órakor készen állott az akasztófa, mire Ondit elővezették és az ügyész a formaságok után átadta Kozarek ítéletvégrehajtó­nak. Ondi teljesen apatikusan vi­selkedett és maga lépett a zsá­molyra. Kozarek pár pillanat alatt végrehajtotta az ítéletet. Ondi holtteste még két óráig maradt a bitófán, azután koporsóba tették és eltemették. A pápaiak az elcsatlakozás fejében a balatonfüredi járást kínálják Veszprém megyének. Milyen gavallérok a máséból! A zalai molnárok a termelők érdekeit is szolgálni kívánják. Értekezlet az

Next

/
Thumbnails
Contents