Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-18 / 243. szám

-1*' 243. tutim, Apa 12 fillér 1931 Okióbei* (8 Vasárnap, 7»»» utnaU • , toll6 P'éb4n°S Fönsit. GositonV' “ Zalac*4»V 54 GYEI ÚJSÁG eielős szerkesztő: HERBOLY FERENC.- Al adóhivatal: ozechenyi-tér4. Telefon: 128. szóm POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. A Póló- és Lovaregylet szubvenciója. Annak idején nagyon számot­tevő helyről komolyan figyelmez- tettek Bethlen István kormányát a Különféle szubvenciók bőkezű osztogatásának következményeire. Az állami gavalléria nem okult. eljesen improduktív, szórakozást, vagy más magáncélt szolgáló in­tézmények részesültek magas szubvenciókban. Mindez még rendben volna egy nagy, anyagi jólétben úszó államban, de nem indokolható egy olyan országban, mely olyan pénzügyi és gazda­sági viszonyok között él, mint Magyarország. Ezek dacára a kor­mány bőkezűen kifogyhatatlan volt az anyagiak osztogatásában. E bőkezűségben részesült a Vizi- Póló Egyesület és a Magyar Lovaregylet is. Bármennyire méltányoljuk is ennek a két egyesületnek céljait, mégis meg kell állapítani, hogy elsősorban is tagjaik szórakozta­tását szolgálják. Már pedig egy olyan nagy anyagi nehézséggel küzdő országnak nincs pénze egyéni szórakozások előmozdí­tására 1 Ennél ugyanis sokkal több jo­gon várhatnának kormánytámo­gatást a kultúrát szolgáló egyesü­letek, népnevelési és művelődési intézmények. Mert akár a Póló-, akár a Lovaregyesülét tagjai a társadalom legtehetősebb, anyagi­lag jobban szituáltabb rétegeiből rekrutálódtak, akik sportolási és szórakozási kedvük kielégítésére sokkal több anyagi eszközzel ren­delkeznek, mint tegyük fel, a homokbödögei vagy bakonygyiróti olvasóegyesület tagjai tagsági di­jaik megfizetésére. Az ilyen szubvenciók osztoga­tása és a sok más lukszuskiadások között a volt kormány gavalléros költekezéseinek egyik tehertételét képezik — s történtek ezek akkor, mikor más szükséges dolgokra, igy a hadikölcsönök rendezésére a kormánynak nem igen volt né­hány fillérje ! Hogy később mégis adtak valamit a hadikölcsönköt- vénytulajdonosoknak, azt úgyszól­ván kényszer hatása alatt kellett cselekedniök, de amivel épen ezért az erkölcsi felelősség alól e téren sem mentesülnek, mert a kimaradottak ma is készen álla­nak jogos követeléseik számlájá­nak benyújtására. A dolgok ilyen állása mellett csodálkozunk, hogy a 33-as bi­zottság figyelmét elkerülték ennek a két szubvenciónak a ^ tételei, melyek az illető minisztériumok költségvetési tételeiben bizonyo­san ott szerepelnek. Már pedig, ha létminimumos, vagy azon aluli tisztviselők fize­tése nem kerülte el a redukció ollóját, jogosan követelhető ennek a két szubvenciónak a reduká­lása, sőt mi több, teljes törlése is, amikor sok százezernek a napi megélhetésre is alig jut. A Póló- és Lovaregyesület szubvenciójának revízióját s eset­leg teljes törlését elkerülhetetlen­nek tartjuk, ha a 33-as bizottság alapos és megnyugtató munkát akar végezni! Németh János. Matuska bevallotta, hogy egyedül követte el a biator bágyi, az ansbachi és jütebopgi merényleteket. Több új merényletre is készült. Bécs, október 17. A rendőri sajtótudósitó iroda jelenti: Ma­tuska Szilveszter a Bőhm rendőr­tanácsos által tegnap este és ma reggel történt kihallgatása során bevallotta, hogy az ansbachi, jü- teborgi és biatorbágyi merényle­teket egyedül követte el. Mai val­lomásában visszavonta előbbi ál­lítását, hogy egy Bergmann nevű ember volt a felbujtója. Matuska bevallotta, hogy ez év ápritisában Németországban, még pedig ugyancsak Jüteborg közelében vas­úti merényletet akart elkövetni. E célból meg is vette a forrasztó készüléket s több előkészületet meg is tett, azonban a merény­letre nem került sor. Bevallotta, hogy még több más vasúti me­rényletet is el akait követni, még pedig az amsterdam-páris-marse- illesi vonalon és Ventimiglia mel­lett. E merényletekre is már meg­tette az előkészületeket. Vallomása részleteiről, melyek megfelelnek a valóságnak, a további nyomozás érdekében egyelőre nem lehet nyilatkozni. A rendőrhatóságok azonban még ma közük Matuska vallomásának részleteit. A bécsi rendőrség közbiztonsági osztályá­nak vezetője kijelentette, hogy Matuska vallomása minden kétsé­get kizáróan megfelel a való té­nyeknek. Matuska pontosan meg­rajzolta az elkövetett és a terve­zett merényletek tervét és vázolta a merényletek elkövetése utáni menekülésének történetét. Bécs, október 17. Matuska val­lomásáról még a következőket jelentik: Matuska tettének indító okairól érthetetlen és fantasztikus dogokat mondott el. Azt állítja, hogy szülővárosa templomát meg akarta ajándékozni és ezt anyagi zavarai miatt nem tudta megva- lósitani. Ezért lelkiismerete meg­rendült és elhatározta, hogy oly cselekményeket követ el, amelyek az emberek millióinak figyelmét ráirányítják. Megjelent a kormány hitelügyi rendelete. Tizenkét százalék a legmagasabb kamatláb. Az árveréseket egy évre fel lehet függeszteni. Budapestről jelentik: Az egyes hitelügyi kérdések szabályozása tárgyában alkotott kormányrende­let, amely a 33-as bizottságban való tárgyalás után kiadásra került, a gazdasági és hitélet rendjét a a rendkívüli visszonyokhoz alkal­mazott többirányú rendelkezéssel biztosítja. Elsősorban országos hitelügyi tanácsot alakit, amelynek tagjai a minisztérium által kine­vezett hitelügyi szakemberek: a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzintézeti Központ elnöke, a TEBE 2, továbbá budapesti ke­reskedelmi és iparkamara és az országos mezőgazdazdasági ka­mara 1 — 1 kiküldöttje. Ez a ta­nács véleményadásra, valamint a a rendeletben megjelölt egyes ügyekben érdemleges határoza­tokra is hivatott szerv lesz. A rendelet második fejezete a sok vitára és panaszra okot adó kamat kérdésben kíván rendet teremteni. Különválasztja a már lejárt, de még kifizetetlen kamatkövetelése­ket az ezután lejáróktól. A már lejártakat az eddigi törvényes alapnak megfelelően csak annyi­ban lehet érvényesíteni, amennyi­ben a tőkének évi 8 százalékát meg nem haladja. Ez a rendelet a kamatokkal túlterhelt adós kö­zönség helyzetének javítására szol­gál. Az ezután lejáró és a törvé­nyes kamatnál magasabbra kikö­tött kamatkövetelést legfeljebb 12 százalékig lehet érvényesíteni. A bírói utón érvényesíthető kamat­nak ezt a mértékét, ha az nem felelne meg a gazdasági és pénzügyi viszonyok ezutáni válto­zásának, a hitelügyi tanács meg­változtathatja, mégpedig az ügy­letek különböző fajaira és a pénz­intézetek egyes csoportjaira kü­lönbözőképen is. Rendezi ez a rendelet az 1923. évi 39. törvénycikk alapjan kése­delmes teljesítés esetén járó kár­térítés mértékét is. A biróilag már megállapított, de még ki nem fizetett ilyen kártérítést legfel­jebb 12 százalék erejéig lehet ér­vényesíteni. A rendelet kihágás miatt 2 hónapi elzárással és magas pénzbüntetéssel sújtja azt, aki az Üzlet­szerű hitelnyújtás körében adósától a bírói utón ér­vényesíthető kamat leg­magasabb mértékét meg­haladó kamatot fogad el. Emellett a hitelügyi tanács elren­delheti, hogy a kamat-magasságot korlátózó rendelkezéseket ismétel­ten megszegő pénzintézetet a Pénz­intézeti Központ kiküldöttje utján, megfigyelés alá vegye. A megfi­gyelés adott esettben a pénzinté­zet felszámolására is vezethet, ha csak az illető intézet a Pénzinté * zeti Központ közreműködésével más pénzintézettel nem egyesül. A rendelet második része a végrehajtások elhalasztásáról in­tézkedik. Azok a gazdák, akik a teherrendezési eljárást az Orszá­gos Földteherrendezési Bizottság­tól sikei telenőí kérték, valamint azok, akik oly birtokon gazdál­kodnak, melynek kataszteri tiszta jövedelme az ezer koronát nem haladja meg, továbbá akiknek fő­jövedelmi forrása ilyen földbir­tok, a magánjogi pénztartozás behajtására irányuló végrehajtási eljárás során kérelmet terjeszt­hetnek elő az ái verés és zárlat elrendelésének és foganatosításá­nak elhalasztása iránt. A kére­lemnek a bíróság abban az eset­ben adhat helyt, ha az adós ki­mutatja, hogy a fagy, szárazság, vagy más elemi csapás okozta rossz termés, állatok elhullása, vagy a gazdaságot önhibáján kí­vül ért súlyos károsodás miatt jutott abba a helyzetbe, hogy kö­telezettségének egyelőre nem tud eleget tenni. Az adós helyzetével szemben azonban figyelembe kell venni a hitelező érdekeit is és a kettőnek kiegyenlítését kell keres­ni. A halasztás idejét a bíróság belátása szerint állapítja meg, de legfelebb 1932, október 31-ig terjedhet a halasztás. Ha a bíróság a kérelemnek helyt ad, akkor a halasztás ha­táridejének lejárta előtt a végre­hajtási eljárás az ingóságoknál a lefoglaláson, az ingatlanok tekin­tetében a bekebelezésen túl nem terjedhet. Az ingatlan haszonjö­vedelméből való kielégítés céljá­ból zárlatot elrendelni és a már elrendelt zárlatot foganatosítani nem lehet. Az ingóságok foglalá­sával járó költségek nem terhe­lik a végrehajtást szenvedőt, ha az eljárás lefoglalható ingóságok hiányában sikertelen maradt. Az ingatlanokat nem lehet eladni, ha az árverési vételár a rangsorban előbbre álló kielégítendő terheket sem fedezi. Intézkedik a rendelet a legkisebb vételár összegéről, végül megállapítja, hogy az in­góságokat a kikiáltási ár kéthar­mad részén alul árverésen nem lehet eladni. A rendelet a. hivatalos lap mai számában jelent meg és ma már életbe is lép.

Next

/
Thumbnails
Contents