Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-18 / 243. szám

2

Zalamegyei Újság

1931 október 18.

Az építkezések száma emelkedett, a lakbérek csökkentek Zalaegerszegen az utóbbi időben.

Krónika.

Reánk csapott egy új járvány, Áldozatot szed sokat.

És menekvés nincs előle,

Fog engem s fog másokat.

De azért e betegségtől Épenséggel nem félünk,

Mert, ha megfog jól bennünket, Sokkal könnyebben élünk.

Vájj’ mi lehet e nyavalya,

Mitől senkinek sincs baja?

Hisz akkor ez — orvosság,

Neve: takarékosság.

Ünnepük is mindenfelé,

Áldoz neki mindenki,

Mert parancs van, hogy áldozzon; így kell ennek most lenni!

Es kedvéért rendezünk majd Banketteket, bálokat,

Éltetjük ott a spórolást,

Miként más nagyságokat.

De vigyázzunk: jön a „látszat“, Ki iddogál és nótázgat,

Nyakon csípi a finánc, —

Aztán sirhat, mint a lánc.

Ismerek egy oly hivatalt,

Hol szint’ nagyon spórolnak S épen ezért egy-két órát Délutánra kitolnak.

Az unalmas téli időt Használják fel munkára, így válik a délután is A közügynek javára.

Ámde milyen e spórolás?

Fűtéssel jár világolás.

Amit ingyen nem adnak Sőt jól fölszámítanak.

Deák Lőrinc társulata Most jön hozzánk másodszor És várja azt, mit Ígértünk Tavaly neki oly sokszor.)

Várja, hogy a szinház-terem Sokakat befogadjon,

Hely üresen se délután,

Se este ne maradjon.

S ha valóság lesz a remény, Előáll a szép eredmény,

Szolgái a nemzetnek Itt nálunk nem éheznek.

Ipszilon.

Az előző évek építkezési lázával szemben az idén Zalaegerszegen igen gyengén indultak meg az építkezések. A helyzet csak a bankzárlat feloldása után változott némileg. Habár túlzott betétkivételek nem voltak, mégis akadtak többen, akik az ingatlanban látták tőkéjüket leginkább biztosítva. Ennek tulajdonítható részben, hogy a harmadik évnegyedben több építkezés kezdődött és kissé emelkedett a toldaléképitke- zések, valamint a tatarozások száma is. Sajnos, az építkezések számának emelkedése nem volt oly jelentős, hogy a munkásviszonyokat érezhetően befolyásolta volna. A többszáz szakmunkás közül egy-egy időpontban legfeljebb ötven munkás keresett, ami a munkanélküliségen nem igen enyhített, vagyis a kereseti lehetőségek kérdése továbbra is megoldatlan probléma a szakmunkások körében ép úgy, mint a napszámosoknál.

Az utóbbi évek folyamán október—november hónapokban Zalaegerszegen is tartottak menetrendi értekezletet, amelyen a vasutak képviselőin kivül a közigazgatási hatóságok, a megyebeli városok és nagyobb községek, az iskolák igazgatói, az ipari, kereske* delmi és mezőgazdasági érdekeltségek képviselői vettek részt. Ezek értekezleten a nyári menetrend összeállításáról esett szó. A vasutak képviselői előterjesztették a tervezetet, az érdekeltségek kifejezésre juttatták óhajaikat, kívánságaikat s a vasutak a lehetőségekhez képest teljesítették azokat. Ilyen közvetlen tárgyaláA mérsékelt építkezési kedvvel párhuzamosan megindult Zalaegerszegen júliustól kezdve a lakás- és üzletbérek lemorzsolódása, ami — mint már megírtuk — azért történt, mert a rendelkezésre álló lakások száma emelkedett, továbbá folytonosan rosz- szabbodtak a kereseti viszonyok. Mivel a lakáspénz Zalaegerszegen csak ritkán fedezi a lakások bérét, s a bért sok esetben a törzs- fizetésekből kell pótolni, a tisztviselők a törzsfizetések leszállításának hatását igyekeztek a lakbéreknél is érvényesíteni. így a lakásbérek nagy általánosságban csökkentek. Még inkább tapasztalható a lakbérleszállitás azoknál a lakásoknál, amelyeket szabad pályákon élő kisemberek bérelnek. Ezeknek a kereseti viszonyai legnagyobb mértékben csökkentek s igy a házigazdák sokszor maguktól szállították le az egy- kétszobás lakások bérét.

soknak lett azután az az eredménye, hogy a csak vicinálisokkal rendelkező Zalaegerszeg kapott olyan menetrendet, amelynél jobbat alig várhatott. A vasúti vonalak mentén fekvő és az azokat könnyűszerrel megközelíthető községek kényelmesen közlekedhettek a székhellyel. Rendes időben érkezhettek be a vidékiek s dolgaik végeztével hosszas várakozás nélkül haza is utazhattak. A postai közlekedés is lényegesen megjavult, mert például a fővárosból és a főváros vidékéről a lehető leggyorsabb összeköttetés útján futhattak be, de továbbíthatók

voltak innen is kényelmesen a postai küldemények.

A most életbeléptetett téli menetrend ellen azonban folytonosan csak panaszok merülnek föl. Elég utalnunk ismételten a közigazgatási bizottságban elhangzottakra. De, hogy nemcsak nálunk, Zalában esik erős kifogás alá a menetrend, hanem másutt is, arra is hoztunk föl példát, amikor megírtuk, hogy Pápa és vidéke egyetlen vonat elmaradása miatt kíván Győr megyéhez csatlakozni. — Ezekre a panaszokra tekintettel annak a véleményünknek adunk kifejezést, hogy a téli menetrend összeállítása érdekében is kellene menetrendi értekezletet tartani, mert a téli menetrend tudvalévőén csak a legszükségesebb vonatokat tartalmazza. Már pedig, hogy melyek a legszükségesebbek, azt az egyes vidékek sokkal jobban tudják, mint maguk a vasutak. Az említett példák igazolják ezt. Nem szörnyűséges állapot-e az, hogy Győrből Zalaegerszeget megköze-. üteni valóságos kálváriajárás ? ! Csak egy motoroskocsira volna szükség s a menetrend száz százaléknyira megjavulna. Itt vannak az újságok ! A mai világban megnehezíteni az ujságszállitást: nem tartozik a sikerült dolgok közé. Rámutattunk nemrégiben arra. hogy Nova vidéke a vasárnapi, fővárosi lapokhoz csak kedden déltájban juthat. S ehez képest a lapokat csak harmadnapon kapja meg. Ha a rédicsi vonattal akarok postai szállítmányt küldeni — ideszámít a legegyszerűbb levelezőlap, meg a legsürgősebb ajánlott levél is, — és azt reggel adom föl, egész napon és egész éjjelen át Zalaegerszegen pihen az. A délutáni vonatnak is kellene postát vinnie. Hiszen, ha szanálási időket élünk, akkor is nélkülözhetetlen, sőt talán szükségesebb, mint máskor, kevesebb baj idején, a gyors és jó vasúti és postai közlekedés. Ha a téli menetrendet is menetrendi értekezleten készítik elő, ezek a panaszok aligha merülhettek volna föl. Nyáron más érdekek szeLesz-e az idén menetrendi értekezlet Zalaegerszegen?

A téli menetrendet is értekezletnek kellene megelőznie.

Mert az egészen más..

Irta: Forster Edit.

Mindnyájan kényeztettük az aranyos fürtü, nefelejtskék szemű csöpp jószágot. S ő ezt egészen természetesnek is találta. Már hogyan lehetne másképen? Hat évének dacára, bizonyos fölénnyel s leereszkedéssel fogadta. Én különös kegyeiben álltam. A lehető legbizalmasabb viszonyban voltunk. Bájos madárcsicsergéshez hasonló hangocskájával csacsogta el, apró, cseprő ügye- bajait. Üde arcocskája pedig kipirult az izgalmas figyeléstől, amikor lehetetlen kérdéseire igyekeztem neki megfelelő válaszokat adni.

Nagy hatással volt rá minden, ami változatosság. A ma még kedvelt Mica baba s Muki bohóc pár nap alatt kegyvesztetten, ár- 1 ván búslakodtak a szoba sarkában.

Tamás bácsiéknál töltöttük a nyarat s Évike mindjárt az első nap kegyeibe fogadta Pistát, nagybátyám öreg kocsisának unokáját. Pista illemtudó kisfiú lévén, igy naponta bejárt Évihez játszani. A harmónia a legszebb volt közöttük. A kislány uralkodott a fiun, az

pedig rajongó imádattal csüngött kispajtásán.

Pista gyönyörű homokvárakat tudott építeni. Évike, mint a vár úrnője, heverészett a napon s Pista pedig falovára ülve, kezében zászlóval, mint hű csatlós várta úrnője parancsolatait. Nagy természetbámuló vagyok, igy a korareggeli órákat én is mindig a szabadban töltöttem. Felüdülve a balzsamos levegőn, a természet szépségeitől szinte megittasulva tértem vissza. Egyik orgonabokornál Pistára bukkantam, aki visszafojtott zokogással tépdelte a bokor leveleit.

— Nos, komám, mi baj van ? — szólítom meg, a fájdalomba mélyedtet. —

A fiúcska rám emelte könnyes tekintetét s elfordult.

— Évike ... — szöpögte.

— Évike? Nos, mit követett el Évike ?

— Megvert... — vallotta be tompán, a férfivoltán esett hálátlan sérelmet. —

Ahogyan mondta, annyira komikusán hatott rám, hogy önkénytelenül elnevettem magamat. A fiú szemrehányóan tekintett rám.

— Ne nevessen! Az igazat mondtam, — tette hozzá biztos önérzettel. —

— Elhiszem fiam, — igyekeztem kibékíteni s megsimogattam fejét. — De miért vert meg? Mondd el.

— Azt mondta, már nem akar velem többet játszani. Ezután csak a Pajti kutya lesz a barátja. Azért ütött meg, hogy ne is kívánkozzam többet ide jönni játszani.

Annyi mélységes bánat rejlett szavaiban, hogy őszintén megsajnáltam s újból megsimitottam buksi fejét.

— Soha se busulj, kisöreg! Látod, ez a mi sorsunk. Félrelöknek a nők, ha már meguntak bennünket.

Nem értette meg szavaimat, avagy nem egyezett meg a véleményünk, mert értelmetlen tekintettel fogadta megjegyzésemet.

— Azért mégis szeretem — adta le koránérett bölcsességgel s lemondással.

A kis szöszke tündér pedig az örök nő játszi nemtörődömségével, futott versenyt kacagva a gyepen a Pajti kutyával. A hatalmas komondor csaholó virgoncsággal lohogott mellette. Láthatóan mulattatta a játék.

— Most csak a Pajti kell neki. Pedig Pajti tegnap is megharapta.

S én még sohasem haraptam meg — állapította meg Pista szomorúan a tényállást.

Az esti vonattal megérkezett Edus, a ludovikás unokaöccsém. Ettől kezdve Pajti is Pista sorsára jutott. A két kimustrált barát ezután csak messziről figyelhették, hogy a csapodár szőke baba mint j hálózgatja bájos behizelgéssel új pajtását, a nyurga vidám ludovi- kást. Mert Évike számára más már nem létezett Eduson kivül. Aki, ha a kislány elfáradt a sok játszástól, lefektette az árnyas fa alá. Virágokból koszorút font s mint mesebeli hercegnőt, feléke- sitette avval az aranyszínű fürtöket.

Este ágyacskájában is Évike még mindig Edusról csacsogott. Ártatlan, öntudatlan vallomásokkal árulta el, hogy szivecskéje milyen kis érzéseket rejteget a kis katona iránt... Sőt az elmondott esti ima után még egy búcsúüdvöz- letet küldött új barátjának.

— Enyje, enyje, — tréfálkozott kislányával az édesapa, — talán bizony jobban is szereted Edust, mint engem ?

A félig lehunyt nefelejts-szin szemekből egy percre elszállt az.