Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-11 / 237. szám

1931 október 11. Zalamegyei Újság 3 A túlzott fizetés­redukció ellen. Deutsch Hermán volt a követ­kező felszólaló. Rámutatott arra, hogy a kereskedők és iparosok elsején már igen szomorú tapasztalatot szereztek a tisztviselői fizetésleszálli- tás hatásáról. Erre való tekintettel, de méltá­nyossági okokból is kérte, hogy ne vonjanak el többet a tisztvise­lőktől, mint amit lehet és amit okvetlen kell. Ha igy megy a dolog tovább, a kereskedők sor­ban fizetésképtelenek lesznek. Á r v a y László dr. ragaszko­dott a személyi illetményeknek a javasolt mértékben való-leszállí­tásához. Hivatkozott arra, hogy a városnál a személyi járandóságok 350 ezer pengőt tesznek ki. Ez oly nagy összeg, amit az adózók el nem bírnak. Két lehetőség van a megoldásra: vagy állásokat szüntetnek meg és igy tisztvi­selőket bocsátanak el, vagy min­denkinek kenyeréből elvesznek egy darabot. Szerinte inkább az utóbbi módszert kell alkalmazni, mert az elbocsátás százszázaléko­san antiszociális volna. A fizetés- leszállítás javasolt mértéke elke­rülhetetlen és elvont illetmények megoszlása a tisztviselők között szerinte méltányos. A többi kér­dést illetően az a véleménye, hogy igenis mód van a nyugdí­jazásokra, a fogatot meg kell szüntetni, a cselédek bérét pedig lehetőleg a mai mértékken kell beállítani. Deutsch Hermán a fogat fentartása mellett szólalt fel. A bizottság ezután úgy határo­zott, hogy a takarékossági bizott­ság javaslatát teljes egészében el­fogadásra ajánlja és az esetle­ges módosításokat — különösen a cselédek bérét illetően — a közgyűlésre bízza. Vita nélkül el­fogadta a bizottság a jövő évi költségvetést is, mivel ez kapcso­latos a takarékossági javaslatok­kal és külön tárgyalást nem igé­nyel. A kereseti adó és a pótadó százaléka ügyében a bizottság nem tesz javaslatot a közgyűlés­nek. A helyzet az, hogy mindkét adó százaléka magasabb lesz a tervezettnél, mert az adófelszólam- lási bizottság működése következ­tében a kereseti adó alap lénye­gesen kisebb lett. A főszámvevő szerint két megoldás lehetséges : vagy 6 százalék lesz a kereseti adó és 64 százalék a pótadó, vagy 7 százalék a kereseti adó j 56 százalék a pótadó. Amint a kereskedelmi miniszter bejelentette, az állam átveszi a helyiérdekű vasutakat, valamint a Déli (most Duna—Száva—Adria) vasútat. A helyiérdekű vasutak át­vétele már meg is történt. Ezidő- szerint tehát nincsenek már Hév. vasutak; a Déli átvétele pedig január 1 - ével történik meg. A helyiérdekű vasutak megszűnésé­vel nem fizetjük már azokat a bizonyos kis illetékeket, amiket azelőtt fizettünk a Hév. vonalain ; ellenben a Máv. tarifaemelése ma­gában foglalja ezeket az illetéke­ket is, de átvétel nélkül a tarifa- emelés ellenére is kellene még külön Hév. pótlékokat fizetni. így tehát mi, a vicinálisok mentén lakók, a tarifaemelés révén még nyertünk valamit. Deutsch Herman a magas pótadó és kereseti adó elkerülé­sére azt ajánlotta, hogy a közvilágítás költségeit hárítsák szabályrendeleti utón az uj házak tulajdo­nosaira, akik a közterhekhez jelenleg úgysem járulnak hozzá. Hivatko­zott arra, hogy közmüvek létesí­tésének költségeit az uj házaknak a törvény szerint is viselniük kell, már pedig bizonyos, hogy a vá­ros az uj városrészekben villamos- hálózatot épitett ki. A felvetett gondolatot a pol­gármester és más felszólalók is pártolták, s a tervet a közgyűlés elé terjesztik. A Déli átvételével kapcsolatban i sok szó esik a kisfaludpusztai ál­lomás megszüntetéséről, mely ak­kor állana elő, ha a celli vonalat bevezetnék Szentiván állomásra, mint ahogy be is kell azt oda vezetni. Ha egy kezelésbe kerül­nek a vasutak, akkor valóban ne­vetséges volna a jelenlegi állapo­tok föntartása. Csakhogy persze: a pénz. Vasúti szakértők vélemé­nye szerint a celldömölk—rédicsi vonalnak Szentivánon való keresz- tülvezetése legalább egymillió pengőt emésztene meg. Nagy ár­területre kellene ugyanis Alibánfa körül a vonatot lehozni, hogy be- csatlakozhassék a Délibe a nemes­apáti könyöklésnél. így azonban egy új hidat is kellene építeni a Zalán, ami nagyban emelné a költségeket. Ha ezt a hídépítést el akarnák kerülni s a celli vonal csak a mostani szentiváni hidnál csatlakoznék be, olyan szűk be­járatot kaphatna csak,hogy hosszabb vonatnak nehéz lenne ott besur­rannia. Azért is inkább a másik megoldást kell választani, bár az drágább, de számitva a további fejlődésre, e mellett kell dönteniük illetékes köröknek. Hogy a for­galom emelkedésére számítanak, arra enged következtetni az is, hogy a Szentiván és Kisfalud- puszta között levő hidat átépítet­ték, megerősítették úgy, hogy azon már nagyobb vonatok is áthaladhatnak. Január elseje után majd eldől, meddig kell még a kisfaludpusz­tai lehetetlen állapotot — mely beillik vasúti szörnyszülöttnek — föntartani. Miklas ismét Ausztria elnöke. Bécs, október 10. A nemzeti ta­nács megtartotta a köztársasági elnökválasztást. Elnökké ismét a keresztény szocialisták jelöltjét, Miklast választották a szociálde­mokrata Rennerrel szemben. Mik­las 109, Renner 93 szavazatot kapott. A ceili vonalnak Szentivánon való átvezetése egymillió pengőt emésztene meg. De ez a megoldás elkerülhetetlen. — Nincsenek már Hév vasutak. unicum, valami unicum. Forog a föld, szép asszony! Klára : Kedves Alfréd, ha Istent ismer, egy szót se szóljon senki­nek! (félre) Te nagy Isten, csak most segíts meg. Alfréd: És mit gondol szép asszony, az ilyen „pletyka“ Al­frédeknek bizonyára megérdemelt a nevük! Nem gondolja? Klára: (összekulcsolt kézzel) Alfréd, minek mondjam hát, ké­rek, könyörgök, csak ne mondja el, amit hallott! Öngyilkos leszek, ha meg nem könyörül. Alfréd: Az kár lenne szépasz- szon ! Hanem annyit mondhatok, hagy ezt a jövetelt finomul elta­láltam, nem ? Klára: Alfréd ! Alfréd: Pletyka Alfréd. Klára Aranyos, gyémántos Alf­réd ! Alfdréd: Pletyka Alfréd ! Klára: Ne kínozzon! Nézze Alfréd, mondok magának valamit, hogy maga ne mondjon semmit! Alfréd: Most jön az asszonyi furfang, Alfréd légy résen ! Klára : Hallgasson ide, de előbb becsületszavát adja, hogy nem szól! Alfréd: Majd csak azután ! Klára: Maga tönkre tesz engem. De hallgasson. Volt egyszer egy kislány, aki igen szerelmes ma­gába és ezt nekem be is vallotta ! Alfréd: Én belém szerelmes valaki ? Ez unicum ! Klára: Az a kis lány az én húgom : Lenke. Alfréd: Micsoda ? Lehetséges ez ? Hát a mester! Klára\ Semmi sem igaz, men­jen és tudja meg magától! Lássa (komolyan) ez az asszonyi fur­fang : egy kis lánynak legszen­tebb érzése. Alfréd: Futok, rohanok, meg­keresem ! (Oldalt elrohan). Klára: (utána) Jaj nekem, mi történik még velem ? (El). IX. Jelenet. Hantos, majd Klára. Hantos: (Középről jön) Elme­gyek innét, mert el kell mennem, én nem vagyok gróf te szép asz- szony ! Elmegyek megpróbálni a szenvedést, a feledést. Kitegyem magamat egy visszautasításnak ? — De az emlékét elviszem szép asszony, bár fáj a seb, az emlé­kezet sebe. Ha ti lehettek büsz­kék, én is vagyok, ha beteg va­gyok is bele! (Leül a zongorá­hoz és felkacag) És nótát irok neked, erre is képes vagyok ér­ted ! El is játszom utoljára. (Zse­béből papírlapot vesz elő, ráteszi a kottatartóra, majd ijedten hátra­néz, meglátja Klárát, ki középről belép, felugrik a papirt ott felejti.) Klára: (oldalról) Ah kedvet kapott a mester a zongorázáshoz ! Hantos : Mondjuk úgy : kedvet kaptam ! Klára: Hát magának olyan mindegy ? Hantos : Nekem minden mind­egy ! Méltóságos asszonyom, előre bocsátva a bocsánatkérést, oldjon fel a még itt letöltendő három hét alól, halaszthatatlan ügyeim visszahívnak Pestre! Klára: Hát elmegy ? ! Olyan rossz itt nálunk ? Hantos: Elmegyek. Klára: Mi bántottuk meg, vagy szóljon, miért! Hantos: Halaszthatatlan ügyeim Pestre hívnak. Klára: (őszintén) Nagyon saj­náljuk. Hantos: Most még összepak­oltatok. (Menőfélben). Klára: A vacsoránál még ta­lálkozunk. (Rápillant a zongorára). De valamit itt felejtett! Hantos: (Gyorsan a zongorá­hoz ugrik, hirtelen elkapja a pa­pirt.) Klára: (mosolyog) Olyan fon­tos ? hantos: (Kissé gondolkodik, majd határozottan — vallomás formáján) Asszonyom, maga a legszebb asszony, Asszonyom lelkemmel én nem bírok ! Asszonyom, Ön egy olyan lángot gyújtott, Amelyet elaltatni nem tudok 1 Reír. Szeressen, szeressen szeressen hát, Értse meg szavamnak jajpanaszát 1 Szeressen, szeressen, ne mondja: nem, A maga szerelme a mindenem. Szeressen, szeressen, szeressen hát, Vegye el szavamnak jaj panaszát! Asszonyom, nincs is egy gondolatom, Ámelyből hiányoznék tán Maga, Asszonyom, megnyugtat ha szól egy [szót, Orvosság nékem a Maga szava! Refr. Asszonyom régóta éget a vágy: Bevallni én is csak olyan vagyok, Asszonyom reszket az én kezem is, Mikor magának kezet csókolok. Refr. Reszket az én kezem is, mikor magának kezet csókolok. (Klárá­hoz közelit, aki a vallomást nagy meglepetéssel hallgatta végig, nem húzódik vissza.) (Kezet csókol, hirtelen): Szeretem Klára. (Magá­hoz vonja, csók.) Szeretlek Klára ; (Csók, majd leülnek.) Klára : (boldogan) Mi meg nem történik egy nap alatt! Hantos: Egy bűnömért is ké­rek bocsánatot: nótát írtam Ne­ked : „Szép asszony, ha szemembe nézne!“ Klára: Csak nem amit Alfréd mutatott? Ejnye mesterem, hát a szigorú bírálat a nótákról ? Hantos: Te érted mindent le­het ! (Csók). X. Jelenet. Előbbiek, Lenke, Alfréd. (Lenke, Alfréd karonfogva jön­nek középről, meglátják előbbie­ket csókolózni.) Alfréd: Ez unicum, valami unicum ! (Csók.) Függöny. (bj)

Next

/
Thumbnails
Contents