Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-12-25 / 299. szám
^aiamegyei Újság 1931 december 25. Péter bácsi Szentestén. Karácsony előestéjére a természet ünnepi díszbe öltözött. Hófehér volt minden, vastag takaró borította be a dermedt földet s lassan, nesztelen óriási pelyhek- ben hullt a hó. Péter bácsi lassú, öreges léptekkel haladt a puha havon ; lépései sem hallatszottak, mintha a felhőkön, az égben lépkedett volna. Kucsmája alól kilógó hajfürtéi sem voltak sötétebbek a havazó télnél. Balkezén egy szatyor lógott, jobbjában pedig egy kis fenyőfácskát szorongatott. A szatyorban szerényen húzódott meg az ünnepi kalács, egy kis ember, pár gyertya, azonkívül egy kis hajas baba, huszársipka, trombita és ólomkatonák, Régi kopott holmik; valamikor még az ő játékszerei voltak, de most könnyező örömmel, boldogan viszi unokáinak gyermekkora egyetlen kedves emlékeit. Piri és Béla a két kis unoka. Nem messze, a szomszéd faluban laknak. Csak ne volna olyan nagy a hó, olyan hideg a szél, csak ne remegnének szegénynek a lábai. Egy nagy, világos ablak fehér villanyfénye vetődik vakítóan a hóra. Péter bácsi megáll az ablak előtt s beles öreges kíváncsisággal. Nagy, fényes karácsonyfa alatt boldogan játszadozik két gyermek. Van ott minden: hintaló, kocsi, vonat, vár, katonák, babaszoba, konyha, sok édesség, cukor, csokoládé. Az öreg csak nézi. Két könnycsepp pereg le az arcáról, szomorúan beletekint egyszerre kis kosarába, keserű mosolyra fakadt s megindul ... de visszafelé. Nehezen megy; minden lépése óriási erőfeszítésébe kerül. De haliga! mit hall ? Valaki hangosan imádkozik. Egy másik ablak... de sokkal kisebb, az üveg el van törve, a szél csaknem teljesen betömte hóval, mint ahogyan Péter bácsi a fülét szokta vattával. Benn petróleumlámpa ég, szegényes kis karácsonyfa előtt térdel a kis gyermek s imádkozik. Péter bácsi arca felragyog. Felfrissülve ismét elindul útjára: — Elviszem nekik mégis. Elviszem. Hiszen van még nálunk szegényebb is, talán olyan is, akinek még karácsonyfája sincs. Azzal ballag, ballag ... a hó pedig hull szakadatlanul, a szél süvít. Néha megpihen egy kicsit s közbe-közbe öreges, szaggatott együgyü gondolatait szövi-szövö- geti. — Istenem, milyen szép nap van ma, — Ünnep! . . . Bár a mai nap is olyan, mint a többi, de mégis . . . ezelőtt sokszáz évvel megszületett Valaki. Egy a sok közül, az Istenember. Egy kis gyermek, akinek a szava a népek millióira öntött és önt balzsamot s akinek a fehérsége, a vakitó glóriája milliók lelkét aranyozza be. — Megszületett. . . egyszerű kis istállóban . . . Jászolban. — Igen. Ezt minden rög, minden száraz fagally, mindegyik kis hópehely tudja. Különben nem volna minden olyan ünnepélyesen, csendes, olyan némán csodálatos. — Az Ige testté lön! . . . — Nagyon hideg van, de a szobában biztosan lesz egy kis tűz. Piri és Béla nem fáznak. Ők kimennek a konyhába, én azalatt feldiszitem a karácsonyfát... és ők . . . bejönnek. Imádkoznak a kis Jézushoz, aztán az ölembe ül a két kis csöppség. És én mesélek Bethlehemről . . . Olyan hideg van, de nem sokáig ... talán . . . Már nem lehet messsze . . . Ilyenkor miért fúj a szél?“ . . . És Péter bácsit nem bírta a lába. Dermedt volt, fagyott volt. Össze- szoritott fogakkal, nagy erőfeszítéssel tolta magát előre a szélben és a magas hóban. De közben néha-néha elmosolyodott. Nem érezte a hideget, kicsinyeire gondolt, kik már két-három hete a legjobban viselik magukat, korán fekszenek, imádkoznak, mert jön a Jézuska s hoz nekik sok szépet. Rájuk gondolt s görcsösen megszorította kezeiben a kis ajándékot. Nem bírta. Le kellett ülnie a temető kőfalára, hogy össze ne találjon esni. — Csak egy kicsit lepihenek — gondolta — pihenve gyorsabban odaérek. Leült. Keblére szorította a kis ajándékot s pihent, a hó pedig hullt... hullt hatalmas pelyhekben. Hirtelen fel akart kelni. Kétség- beesett arccal próbálkozott, de se- hogysem sikerült. Édes zsibbadtság, halálos fáradtság járta át az ereit; lehunyta fáradt szempilláit... Aludt . . . Mosolyogva vitte a kis unokáknak a sok szépet, jót. Karonfogva kisérte a Szent Jórsef; a Szűz Anya is ott volt, a fiúgyermeket, az újszülött kis Jézust is látta. Vakitó fényben ragyogott az égbolt, angyalok éneke zengett alá, — de ez mind csak álom volt. * * * A hó még mindig hull. Éjfélt üt az óra, megszólal a harang. Nesztelen léptekkel siet a tömeg éjféli misére, hogy dicsérjék az Urat, ki megszületett. Az orgona hangja messze kihallszik a nagy ünnepi csendben. — A Fiú Isten eljött. — Hozott boldogságot, örömet, megbocsátást. De senkinek sem hozott — talán — olyan ünnepet, olyan édes, boldog megnyugvást, mint Péter bácsinak, — aki örök álmát alusz- sza csendben, nyugodtan, megdermedve, hideg kezeivel görcsösen kebléhez szorítva a drága ajándékokat, a katonákat... trombitát . . . hajas .babát ... és a kis karácsonyfát. Cs. Jézus szentséges szivének országa. Újlaki István plébános imádsá- gos könyve a napokban hagyta el a sajtót. — Semmi sem bizonyítja ennek a Jézus szive tiszteletét szolgáló imakönyvnek értékes voltát jooban, mint az a tény, hogy már három kiadást ért a katolikus hívek között nagy kedveltségnek örvendő ezen mü. — Az egyházmegyei hatóságok és a lapok a könyvnek már az első kiadását is a legmelegebben fogadtak és ajánlották a hivek pártfogásába. — A bőséges tartalom az Egyház legáltalánosabb imádságain kívül szinte kimeríthetetlen tárháza a Jézus szivéről szóló szebbnél-szebb imádságoknak és elmélkedéseknek. — Nincsen az életnek olyan szaka, vagy körülménye, amelyben ne meríthetne ebből az imádságos könyvből vigasztalást és erőt a hivő lélek. — S ha hozzávesszük az énekek sokaságát, azt kell mondauuk, hogy az imádságos könyv minden tekintetben kiváló és megérdemli, hogy minél több katolikus hivő kezében ott legyen. — A mostani harmadik kiadás bővített, újra rendezett anyagú. — A legalkalmasabb alkalmi ajándék. — A rendkívül tetszetős kiállítású ima és énekkönyv háromféle árban kapható: 4, 5 és 6 pengőért a szerzőnél: Győr, Káptalandomb, Papnövelde u. 2. sz. vagy a Győregyházmegyei nyomdában, Káptalandomb 18. sz. és minden könyvkereskedésben. Asszonyoknak. —0— A kis estélyi kabátokról. Az őszi kollekcióban feltűnt kis kabátok szorosan hozzátartoznak a merész postilion kalapokkal és a direktorié stílushoz hasonló vonalvezetéssel megváltoztatott 1931 —32 év divatszilhuettejéhez. A kis kabátok és boleróváltozatok a téli divat keretében jelentős szerephez jutottak. A délelőtti angolosan sima szövetruháktól kezdve egészen a sokfodros, vagy kigyöngyözött nagy estélyi toilet- tekig, minden ruha mellett, mint elengedhetetlen kiegészítő részt viselik. Az elengedhetetlenség az az egy pont, melyben a sokféle változatú és stílusú kis kabátok találkoznak, egyébként kivitelüknek sokfélesége egymástól messze elkülöníti. Az egészen hosszú estélyi köpenytől a derékig érő rövid, ujjas kabátokig minden változat divatos. A délutáni és estélyi ruhák kiegészítéseként bevezetett miniatűr kabátok ötletének praktikusság a rugója — és a mostani gazdasági viszonyok az indító okai. A mélyen dekoltált, ujjatlan estélyi ruhához múlhatatlanul szükséges az estélyi kabát, már pedig egy azelőtti értelemben vett estélyi köpeny előállítása solszor nagyobb összegeket emészti föl, mint maga az estélyi /uha az ezt kiegészítő apróságokkal együtt. De az ősszel hirtelen általánossá vált miniatűr köpenyek és boleróváltozatok előállítása nem jelent nagyobb anyagi áldozatot. Aránylag kevés anyagból is előállithatók, a prémezés nem szükséges, mert legtöbbször csak az anyag ráncolása, vagy apró fodrok, esetleg virágok a díszítéseik. Legtöbbször feketéből készülnek egy színben tartva, hogy a különböző színű estélyi ruhákhoz egyaránt viselhetők legyenek. Különben a ruha színével harmonizálnak s legföljebb egy-két árnyalattal sötétebbek. Sok a fekete-fehér, vagy fehérfekete összeállítás. Anyagban leggyakoribb a bársony, az egyszerű puhabársonytól kezdve a lamé fényességével és lágy esésével vetekedő Veleur Transparentig. Sokszor készül a ruha anyagából is, — azután mosható mouselinból, csipkéből, brokátból, vagy flitter- szövetből. Kedvelt változatok egyike a spanyol boleróhoz hasonló kis kabát. A szabása testhez simuló, a hossza derékig érő, sima nyakkal s minden díszítés nélkül, — egyedüli dísz rajta: a bársony puha fényhatása. Az erősen empire stílusban tartott ruhákhoz ez a rövid bolerószerű változat nagyon előnyösen ható kiegészítő rész, mert nem takarja el az empire sima vonalvezetését, a jellegzetes magasra helyezett derekat és a derékon elhelyezett diszitést. Legtöbbször egészen sötét, vagy fekete színben tartott. Általában a derékig érő változatok a leggyakoribbak. Itt is, mint az egész téli kollekciónál jellegzetes, hogy a díszítés szempontjából az ujjak nyújtják a legnagyobb lehetőségeket. Sok az érősen ráncolt, vagy bő kimonó szabású. A pelerinek is gyakoriak, — az a könyékig érő, kis stuart- galléros, elől szalagcsokorral megkötött változat, melyet a nyolcvanas években nagyanyáink viseltek. Legszebb egy háromnegyedes hosszúságú, egyenletesen bő á la Eugenie-köpeny, könyökön alul érő nyitott és szintén bő ujjal, melyet széles rókaprémcsikok szegélyeznek. A bő és prémmel szegett félpelerinhez hasonló ujjak nagyon dekorativek és az összeállításnak skandináv jelleget adnak. Itt is a fekete-fehér megoldás a legelőnyösebb. Fiatalosak a taftból készült rövid kabátok, apró húzott fodrokból összeállított bő ujjakkal, — ugyanígy a tüll- és taftkombinációk. Nagyon divatosak a sötét perzsamintás brokátok is, — dekorativ jellegük rövidesen közkedveltekké teszik azokat. A prémdiszités ritkább s inkább a háttérbe került hosszú estélyi köpenyváltozatokon szerepel. A különböző szinü róka-, seal-, hermelin- és a tigristarka prémek divatosak. R. M. Egy teljesen jó karban levő Fordson traktor ekével jutányos áron eladó dm a Kiadóhivatalban. 4900
