Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-12-25 / 299. szám
XIV. évfolyam 299. axám, Ára 20 fillér 1931 December 25 Péntek. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Felelős szerkesztő: HERBOLY FERENC. Szerkesztőség és kiadoMvaral: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. I POLITIKAI NAPILAP I Előfizetési árak: egy hónapra 2-40 pengő Telelőn: 128 szám. — Fiókkiadóliivatal: Keszthely, Petö-n. 9. | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. | negyedévre 7-20 pengő. ___________ Ki sded született... (Lukács, 2. rész, 1—14) Irta: Kolumbán Virgil, prem* kanonok, gödöllői reálgimn. tanár. A bágyadt téli napsugár biborló fénye távol keleten vérvirágos mezőkön suhan át. A japán és kiriai nép ellenséges gyűlölettel pusztítják egymást, feledve a rokoni kötelékeket, a közös gazdasági érdekeket, az egymásrautaltság parancsoló szavát, a különböző vallások békéltető szerepét, egyszóval mindent, ami elcsendesitené a szivekben zajló hullámokat és édes, boldogító békét teremtene. A földgolyó különböző pontjain veszedelmes forradalmi tüzek lángjai csapnak fel, hol személyi, hol anyagi, hol elvi kérdések körül. Az ember-állat kilépett önmagából, — mint a gátját eltépett folyó — és belathatatlan károkat okoz mindenfelé, elsősorban Istennek, azután önmagának. Spanyolországban, a legkatolikusabb országban megdöntötte a nép démoni romboló munkája a monarchikus államformát, s az államot femartó legfontosabb erőtényezőt, a katolikus vallást, megfosztotta munkaló hivatásától. A harcos egyház legjobban szervezett hadseregét, a hivatásának legmagasabb fokán álló Jezsuita rendet pedig száműzte. A statisztika tanítása szerint Ausztriában a rózsaszínűre festett szociáldemokrácia materiálista világnézete és vallás- talansága a hitehagyásnak szabad utat nyitott és a szent- | ségi rangra emelt házassággal mitsem törődik. A családi | élet teljes csődje és a vallásos sz llemű gyermeknevelés alkonya egyformán jellemzői ennek a rendszernek. A népszövetségben egyesült világhatalmasságok tárgyalásai a teljes sikertelenség és eredménytelenség képét mutatják. A gazdasági világválságra nincs panacea, mert segítség nélküli tanácsokkal állandóan saját önző érdekeit táplálva, a világ lerombolt gazdasági rendjét újjászervezni nem lehet. Az erősek és hatalmasak mérhetetlen étvágya még jobban elgyengíti a földretepert, lerongyolódott és megcsonkított gazdasági egységeket. Minden megmozdulásuk nyomában életek pusztulása jár. Nagy, súlyos adventi ködök párázata üli meg az égboltozatot, semmi jele sem észlelhető a derűnek, mely gyér fényével rávilágítana a kibontakozás útjára. Nehéz esztendők keresztje ülte meg a népek vállát, de a mostaninál egyik sem volt nehezebb. A múlt évek meginduló élete csupán a látszólagosság jellegével birt, amint a jelenlegi mélyrezuhanás példájából látható. És ebben a nyomasztó légkörben, a szegénység, pusztulás, nyomorúság és éhhalál dantei poklában van egy biztató jelenség, van egy kis fellélegzés, egy kis megállás: elérkeztünk az Ige testtéválásához, az isteni Kisded megszületett nekünk. A betlehemi istáló felett megjelenő angyal békehirdető szava; Pax hominibus — a világ minden népének szól. A Messiás megjelenése a legtündöklőbb ajándékot, a békét, hozta az emberiségnek. Minő fölséges állapot az, amelyet a Kisded eljövetele idézett elő! „Akkor a báránynyal lakik a farkas és a gödölyével játszik a párduc; a borjú, az oroszlánkölyök és a hizó marha együtt lesznek és kis gyermek vezeti Őket!“ (Sz. 11. 6.) „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratu embernek!“ (Sz. Lukács, 2 rész, 1 — 14.) Az Üdvözítő eljött közénk, hogy az. Atyát kiengesztelje az emberiség bűneiért, ö, az isten, emberi alakot vett magára, annyira szeretett minket. A dicsőség himnusza zeng a békés lankákról a teremtett hegyóriások legmagasabb csúcsáig; örömét dalolja a mező és erdő , szeretetét csattogja az énekes madarak serege s minden elő lényt és élettelen tárgyat y átjár a fenséges ének ereje. Az ember lelke is felremeg a himnusz szárnyán a magasságba, mért a jászolból kisugárzó szeretet legerősebb fénye feléje irányul. A Kisded itt van és velünk is marad a világ végezetéig. De vájjon az ember viszont hivő, reménylő és szerető lélekkel járul-e a jászolhoz. Észreveszi-e, hogy a világ Megváltója a szegénység miliőjében szenved? Vájjon fel tud-e emelkedni az egyszerű pásztorok alázatosságáig és jószívűségéig, akik őszintén adták ajándékaikat — bármily szegényes volt is az — az isteni Üdvözítőnek ? Vájjon megszállja-e a napkeleti bölcsek tudása és hite a gőgös és el bizakodott lelkét, ha maga körül a nyomor civódását és a szegénység fojtogatását szemléli. A Megváltó az Atyát kiengesztelte az emberiség bűneiért, az emberiségnek az Üdvözítőt kell kiengesztelnie a saját bűneiért. A kiengesztelés útja a jászolhoz vezet. A szegénység példája mered elénk ott, melyen irgalmas szívvel és szent odaadással segíteni kell. Krisztus anyaszent- egyházába krisztusi lélek kell. A szent testvériség békéjét csak úgy érhetjük el, ha az elesetteket felemeljük. A ma nyomorát elsősorban a gazdasági helyzet sivársága okozza s az érti meg tisztán az idő szavát, aki könnyeket törül le. Adjon mindenki abból, amit az Isten adott neki, hogy megelégedettség honoljon minden kunyhóban és nyomortanyán. A meg nem értés, a rideg elzárkózás, az anyagi támogatás hiánya rendíti meg az áléit lelkeket és teszi fogékonnyá minden erkölcstelen és istentelen tan befogadására. Ebből a lelki merevségből bontakoznak ki a minden eszményiséget megtagadó és csupán a földet ismerő és bálványozó világnézetek, amelyeknek megrendítő, sátáni lelkületre emlékeztető uj Miatyánkja a következőképen hangzik: Föld, mi Földünk, te vagy a mi Egünk! Dicsértessék a te neved! Jöjjön el a te országod! A jóknak, a legjobbaknak az akarata történjék! Add meg, Föld, a mi mindennapi kenyerünket és bocsáss meg azoknak, akik félreismernek! Ne essetek földöntúli reménységek kísérteiébe, de mentsétek meg magatokat minden szellemleigázó vallástól! Ámen! (Das Neue Reich, 1930 febr. 15.) A modern pogányságnak ezt a típusát a betlehemi jászoltól való eltávolodás termeli ki. Nem is lehet ez másképen, ha a posványbán és mindenféle piszkos süppedék- ben tántorgó ember lelkületét nem járta át az üdvözítő születésének csodás misztériuma, szivének túláradó szere- tete, amelybe belefoglalt igazat és bűnöst, beteget és egészségeset, gazdagot és szegényt. A világ képe csak söté- tebbre, vigasztalanabbra változik, ha az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek maradék nélkül való gyakorlására reá nem eszmélünk. Krisztus, az ő tanítványai és követői a szent szegénység kultuszában addig mentek, hogy a szükség és ínség megszüntetésére mindenüket odaadták. Bárcsak átjárná a Kisded jóságos szeretete a megkeményüít lelkeket végig a világon, de különösen a mi vérző és szenvedő hazánkban! Oh! ha felengedett szivek melegénél kinyílnék minden becsukott sziv és egy érzéssel gyürhetnők le a nyomasztó időt és nézhetnénk elébe a biztosan elkövetkező lelki és területi integritásnak. A magyar lélek egysége, amelyről Gabriel Gobron francia ujságiró oly elragadtatással, himnikus rajongással írja, hogy „leszállt a legmélyebb emberi fájdalomig, de, mint a turulmadár, sohasem csukta össze szárnyait úgy, hogy annál hatalmasabban ki ne terjessze őket és még magasabb, még ragyogóbb egekbe ne szárnyaljon.“ Ezt a magyar lelket vedd, isteni Kisded szeretetedbe, hogy történelmi hivatásának ura lehessen az idők végezetéig.
