Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-12-25 / 299. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 december 25. lelki nekilendülését saját apostol- kodásukkal előmozdítani törekedjenek.“ Hallják kedves testvérek és nővérek l Minket és nem mást kér Őszentsége, hogy a keresztény nép lelki nekilendülését apostolkodásunkkal mozdítsuk elő. Apostoloknak nevez ki bennünket az apostol-utód, Krisztus földi Helytartója. „Ez az apostolság kezdetben méltókká tett egyeseket arra, hogy IX. Gergely Krisztus katonáinak, másod Makkabeusoknak nevezze őket, ma sem lesz kisebb jelentőségű a közjóra, ha az egész világon nemcsak számban szaporodnak, hanem Ferenc atya alakját magukra öltve, az erkölcsi tisztaság és feddhetetlenség példáját is körülhordozzák.“. „Amit pedig elődeink XIII. Leó és XV. Benedek körirataikban a világ összes katolikus püspökeinek jeleztek, igen tetszenék nekik, ezt magunk is kívánjuk tisztelendő Testvérek, hogy t. i. a ferences harmadik rendet minden módon pártfogoljátok, megtanítván a nyájat, mirevaló a világi férfiak és nők ezen Rendje, mennyire becsülendő, milyen szabad annak közösségébe az út és mily könnyű legszentebb törvényeinek megtartása, a búcsúk és kiváltságok minő bőségét élvezik a harmadik rendiek s végül mennyi haszon származik a; harmadik rendből az- egyesekre és a j községekre egyaránt. Akik még nem léptek be ezen nagyszerűi hadseregbe,, a ti buzditástokra tegyék meg azt. Akiknek fiatalsár- guk miatt még ez nem áll módr jában, iratkozzanak be, mint jelöltek, hogy már fiatalom hozzá; szokjanak ehez a fegyelemhez'. Mi már régen be vagyunk so rozva Ferenc fiai: közé, a harmadikrendi jelvényeinek istenfélő« elfogadásával: Ehez a pápai szózathoz kommentár nem kell! És- mégis elszomorodik az ember,, ha tapasztalja,, a harmadik Rendbe való tömörii- lés helyett gúny, gánc^ csipkelődés járja! És miért? A. huszadik század modern! .. neki 700 éves maradi intézmény nem kell ! Hej pedig... ha valaha: úgy napjainkban kell Szeat Ferenc, lelke; ha valaha,, úgy ma kell, van szüksége az. emberiségnek, a Ferences Harmadik Réndre : ma a nincstelenség, a nyomor emberé ökölbeszorúlt kézzel, fogcsikorgatva néz már arra is* aki jobb gúnyában jár mint ő; de lehet, korgó gyomorral, gyúkos eszközt hord szivében — a forradalom gondolatát ... és ma félünk a szeretet táborába, Krisztus katonáin aknagy nejfű. h ad s a regé belépni 1 Antal testvér. Szent Ferenc harmadik Rendjéről szándékozom a „Szeretet Ünnepén“ egyet-mást elmondani. A szeretet ünnepét azért választottam, mert az igazán alkalmas „Szent Ferenc harmadik Rendjének“ a megismerésére, mert, ha valami ferences intézményt a „szeretet“, úgy a harmadik Rendet, valóban az hozta létre. Szent Ferenc apostoli működését korának népei amikor u. i. megismerték, azt átérezték, lelkűkben felsírt a vágyakozás a szerzetesi intézménybe való bekapcsolódás után. Férfiak és nők, tudósok és egyszerűek, papok és világiak, hogy szolgáljanak az örök üdvösség Urának, a töviskoronás Názáretinek, — vonultak a zárdák falai közé. A férfiak számára ott volt az „Első, P. F. M “, a nők részére pedig a Második, a „Klarisszák Rendje“. De mivel a szerzetesi vágy nemcsak egyeseket, hanem egész falvakat fogott meg, vonzott és ragadott magával, családapák, 6—8-10 gyermekes édesanyák óhajtának szerzetbe vonulnit az apostoli férfiúnak, Szent Ferencnek nemcsak a szive fájt, de a lelke is vérzett a nagy szeretet láttára, szomorú volt, hogy a nagy, feláldozó ragaszkodást vissza kellett utasítania. Az ő szeráfi szeretete végre Isten segítségével módot talált, hogy azok is, kiket állapotuk a világhoz köt, szintén élhessenek szerzetesi, evangéliumi tanács szerinti, bűnbánó életet anélkül, hogy lemondaniok kellene nekik a világban való életükről. 1221 évben megalakítja Szent Ferenc Harmadik, Tertiárius, vagy Bűnbánó Rendjét, melynek célja, hogy a benne levők, férfiak és nők, Szent Ferenc fiainak szellemében és irányítása alatt, a Szentszék által jóváhagyott szabályok szerint igyekezzenek a katolikus keresztény tökéletességre. A rendbe való belépéssel tehát nincsen egy • Harmadik Rendi tag se lehetetlen kikötések elé állítva. Igyekezzék a katolikus keresztény kötelességre. Elszomoritó és a dolgok nemismerésén alapszik minden kicsinyes, legtöbbször maró, csipkelődő kijelentés a Harmadik Rendről. Ennek tagjai voltak hatalmas pápák is. A mi életünkben élők közül XIII. Leó, X. Pius, XV. Benedek és a jelenleg dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk, XL Pius is. Mindannyian büszkén vallották magukat a Szent Ferenc harmadik Rendje tagjainak és viselték a pápai palást alatt Szent Ferenc barna darócát és kötelét. A csipkelődő kedves testvéreimnek és nővéreimnek csak annyit mondok itt: boldog a szivem, hogy érezhetem azt a „har- madrendüséget“ (?), mit Szent Lajos francia király, aki a „Testvérek“, Árpádházi Szent Erzsébet fejedelemasszony, aki a „Nővérek“ védőszentje és pl. dicsőségesen uralkodó Szentséges Atyánk XI. Pius pápa is érez! Különben én „ elhallgatok és megszólaltatom Őszentségét, XI. Piust, aki Szent Ferenc harmadik Rendjéről 1926 április 30-án kelt körlevelében igy ir: „A harmadrendieket, akár szerzetes közösséget alkossanak, akár a világban éljenek (mint mi is), felszólítjuk, hogy a keresztény nép Magyarország miniszterelnöke ' nem tud gazdazdasági programot adni a jövőre. Hozzátehetjük, hogy a Kapitalizmus keretei között:ezt senki a világon meg nem taheti napjainkban. Kereslet, Kínálat. Szabadverseny, Vállalkozás Spekuláció, 1 Tőke és Kamat: ezek a fogalmak alappillérei a klasszikus Kapitalizmusnak, amely napjainkban: dekadenciáját, haldokló korszakát éli. Példának a Tőke izgatottsár gát és hanyatt-homlok menekülését idézem fel: A reális vagyonból menekül a Tőke, mert ilyen formában nem hoz hasznot s pénzzé akar válni, amely pillanatnyilag soha nem látott kamatot hoz ; de a Pénz: menekül a bankból, majd menekül Magyar- országból, sót mint láttuk, Mémet- s Angolországból is, hogy végül külföldi kamat nélkül egyetlen gondja önmaga megtartása legyen. Hogyan várhatnánk tehát hazánkban tőkeképződést, nem, beszélve annak háború előtti arányairól? Benne van tehát szegény Magyar- ország a Kapitalizmus forgatagában főké nélkül, kiszolgáltatva tőkeerős államoknak. Szomorú vigasz, hogy egyedül nem állunk s hogy sok nemzet tart velünk s még több. következik utánunk. Tanulság : Az eddigi gazdasági élet tényezői elvesztették szilárdságukat, a jövő felépítésének nem lehetnek tényezői eddigi szerepük szerint s épen nem csodálatos, hogy sem Brüning, sem Laval, sem gróf Károlyi 2 hétnél további programot adni nem tud. Pedig a gazdaság az életnek csak kisebb része. Mi baj az, ha fenekestül felfordul a pénzügyi és gazdasági helyzet, ahhoz képest, hogy az egész jövő nemzedék Srzámára semmi,, de semmi megoldás sem kínálkozik. A munkanélküliség az, itt a szegények mérge, az a fekete szörny, amely apokoliptikus arányokban szövetkezik, fenyegeti az egész emberiséget s róla beszélve, nem tudunk enyhítőt körülményt semmiben felfedezni. Szellemi és, kétkézi munkások. seregei sülyednek a munkanélküliségbe és feltolakszik a. kérdés : nem nagyobb baj-e ez minden szervezett/ bolsavizmus*- nál ? Hogy gondolkozik a Kapitalizmus a Munkáról? A Munka kereslet ás kínálat tárgya; ha a kamatozó termelésnél kevés a munkáskéz, akkor alkalmazza a munkást, persze sohasem a Töke nyeresége arányába® díjazva. Ott az emberi Munka méltóságának első arculcsapása: A Tőke napi hozadéka lehet napi ezer pengő is, de munkás ember egy napra tiz pengőnél többet nem keresett. Kávéházi asztalnál tárgyalgató és spekuláló Alfréd czehet hozhat össze, Mezítlábas Magyar János, a munka és szorgalom oroszlánja egy egész élet csöpögő verejtékével egy kis házacskát összehozni nem tud. A Kapitalizmusban öncél a Nyereség és Termelés; a munkás csak eszköz, amelyre ha szükség nincs, a dolgok dialektikája szerint el kell útnak ereszteni, hogy legnemesebb emberi jogát és kötelességét, a munkát potomért árulja, esetleg e szent emberi jogától teljesen megfossza. Egy oly periódus játszódott le a gazdaságtörténetben a múlt század folyamán, amely az Ember helyett az Anyagot, a Vér helyett az Aranyatszolgálta. Tudott dolog, hogy e kor filozófiája az anyagelvüséget hirdeti, s ha kissé értesz a metfern történettudomány alaptételeihez, látod: mint alakulnak a gazdaságtörténet mozzanatai a divatos filozófia tanításaiból. Kételkedel ? Olvasd el Werner Sorabart könyveit L De a huszadik század gazdasági élete már nemcsak a Kapitalizmus periódusába esik, van egy másik; komplexum is, amely századunkban elsőrendű gazdasági’ tényező lett a Racionalizálás s gyakorlottan a Gép. Ezek jelenünk bálványai, főmolochjai ; megtámadhatatlan, megsérthetet- len és ki nem kezdhető gyilkos fogalompár, amely a Kapitalizmussal karöltve nemzedékeket harmadol el a munkától. Nyilvánvaló továbbbá, hogy — bármily nagy lenne a Töke és Vállalkozás hazánkban — a munkanélküliség semmit sem csökkenne, hisz a pénz javarésze gépek beszerzésére menne, miáltal ismét csak rengeteg emberi kéz válna fölöslegessé. Példa kell ? — nézd Angliát is! Ott tőke rengeteg van, a vállalkozási lehetőségek óriásiak, mégis a munkanélküliség a legfőbb baja az államnak. Miért? A Gép> feleslegessé teszi a két kezet. De mig a Gép termel s a produkció szemünk láttára, soha nem látott arányokat ölt: a nyomor a készletek nagyságával^ együtt aranyosan növekszik, hisz a keresetnélküli munkásfogyasztó nem tudja megvenni a Gáp felhalmozódó ter- melv.ényeit. íme igy vagyunk ma, hogy a legnagyobb bőség mellett uralkodik a legnagyobb nyomor, így jutott el a Tőke és Gép uralma mai tarthatatlan helyzetébe. A németek jelen korának.legelső írója, Gerhart Hauptman „JV takácsok“ cimü naturalista színdarabjában szivetmarcangolő módon festi a. száz év előtti viszonyokat. | De a szövőgép miatt tönkrement !; tisztes sziléziai takácsmestereknek volt egy szegényes megoldása: beálltak a nagy gyásakba munkásnak, számnak s az: életet megmentették. Ma pedig már a gyári munkás lett nagy részben, felesleges . . . De — gondolat tán — kissé messze áll ez a magyar érdekszférához, hisz apróállam vagyunk. Pedig — mint máskor is — most is, itt is a legrosszabb részt nyertük. Tudd és ládd, hogy Canada, Argentina, Szovjet a Mezőgazdasági Gép segélyével s ennek révén a tuJprodukcióval zúzta agyon édes hazánk gazdaságát — a világ másik feléről. Elég ! Ha megmaradunk gondolkodásunkban a Tőke és Gép gazdasági tényezőinél, ha a Kereslet-Kínálat, Szabadverseny, Vállalkozás, Spekuláció, Tőke és Profit, Gép és Racionalizálás úgy tekintetnek, mint a jövő gazdasági életnek megtámadhatatlan oszlopai, akkor senki a mai sivár helyzettől jobbulást ,ne várjon. E rendszer megtette a maga szolgálatait a maga korában, lehetőségeit kimerítette s korlátoltság volna azt hinni, hogy nem lesz más gazdasági rend a világon. Most hát azon kell a magyarságnak s az egész emberiségnek dolgoznia, hogy e gyökeres változás az európai keresztény kultúra szellemében alakuljon, mint a fascista Olaszország kezdeményezte. Tehát: A gazdasági élet nem öncél, hanem az embert szolgálja ! A vagyonosodás alapja nem leI i Miért van szükség Őszentsége XI. Plus gazdasági enciklikájára ? Irta: Dp. Buctis Gyula.
