Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)

1931-10-04 / 231. szám

^aiainegyei ujöag

íyji oKtooer 4.

Erősen visszaesett a Zalaeger< szegről külföldre irányuló élőállat- és gabonaexport.

A zalaegerszegi országos vásárok évek óta nevezetesek voltak arról, hogy innét állandóan nagy- mennyiségű élőállatot exportáltak külföldre s a belföldre irányuló forgalom is jelentős volt. Az utóbbi hónapokban ez a helyzet jelentékenyen megváltozott,ameny- nyiben az állatvásáiok forgalma állandóan csökken. A múlt év decemberétől kezdve a Zalaegerszegen feladott élőállat szállítmányok mennyisége igy alakult: decemberben 60 vágón, januárban 78, februárban 52, márciusban 28, áprilisban 12, májusban 16, júniusban 7, júliusban 23, augusztusban 10, szeptemberben 31 vágón. A szeptemberi emelkedés csak látszólagos, mert ebben az időszakban a forgalom — tekintettel a szabadban való legeltetés csökkenésére — mindig erősen szokott emelkedni. Például a múlt augusztusban 14, a múlt szeptemberben pedig 56 vágón élőállat került feladásra. A helyzet tehát az, hogy az állatforgalom fokozatosan visszaesik és pedig értesülésünk szerint elsősorban a

kivitel. Ugyanis a Zalaegerszegen feladott szállítmányoknak eddig átlagban kétharmad része szokott külföldre menni, most pedig ez az arány leszállóit. Különösen az ausztriai kivitel esett vissza, az olaszországi export aránylag megtartotta eddigi színvonalát.

Visszaesett Zalaegerszegről a gabonaexport is. A múlt augusztusban és szeptemberben 27—27 vágón gabonát szállítottak el Zalaegerszegről, az idén pedig augusztusban csak ötöt, szeptemberben pedig csak hetet. Egyébként havonként a forgalom igy alakult az idei évben, januárban 6 vágón, februárban 8, márciusban 9, áprilisban 15, májusban 6, júniusban 10, júliusban 5, augusztusban 5, szeptemberben 7 vágón.

Megjegyezzük, hogy a forgalom és az export csökkenése nem azt jelenti, mintha a zalaegerszegi országos vásárok jelentősége csökkent volna, hanem csakis a gazdasági viszonyok súlyos voltának rovására irható. Jórészt a valutá- ris nehézségek okozzák a kivitel csökkenését.

Csökkent a fizetés — elmaradtak a törlesztések.

A zalaegerszegi kereskedők Jobban panaszkodnak a fizetésleszálKitás miatt, mint a tisztviselők.

A szeptember elsejétől elhatározott tisztviselői fizetésleszállitás hatása október elsejével már teljes mértékben jelentkezett Zdaegerszeg ipari és kereskedelmi életében. A tisztviselőket igen súlyosan érintette a fizetéscsökkentés és ennek érzelmi jelei egyre-másra mutatkoznak. Egyesek elkeseredetten fakadnak ki, mások bizonyos egykedvűséggel állapítják meg, hogy majd csak lesz valahogy.

A legnagyobb levertség azonban a fizetésleszállitás miatt a — kereskedőknél és az iparosoknál mutatkozik. Bármily furcsán hangzik is ez a megállapítás, teljes mértékben fedi a valóságot, mert a fizetéscsökkentéssel a kereskedők és iparosok legalább annyit veszítettek, mint a tisztviselők. Beszéltünk több kereskedővel és iparossal, s ezek egyöntetűen jelentették ki, hogy a forgalom a

Krónika.

Nem is olyan nagyon régen Várták még a franciák,

Hogy Hindenburg tábornokot Maguk elé állítják.

Háborúért akartak rá ítéletet mondani,

Mintha biz’ ő kivánt volna Olyan sok vért ontani.

És mi történt most Berlinben? Laval s Briand teljes díszben Mentek a tábornokhoz A bírák a — vádlotthoz!

Szüretelnek mindenfelé De csendesek a hegyek,

Nem találunk semerre sem Szüreties jókedvet.

Mi haszon, ha sok bor terem, i\mde annak nincs ára ?

És pincében tartogatni :

A gazdának nagy kára.

Hogyha pedig maga issza, Nagyon kevés térül vissza Abból, mit befektetett,

Tehát csak ráfizetett.

Hangzik erre a jó tanács:

Kevés szőlőt termeljünk,

De az alma-termelésre '

Annál inkább ügyeljünk.

És búzát is csak keveset Vessünk s aztán mindenütt Marhát, sertést, tyúkot, libát Neveljünk, mert ez beüt.

Hogyha pedig ez is sok lesz, Soknak ára még olcsóbb lesz, Majd erről is lemondunk S akkor vájj’ mihez fogunk ?

Láttátok-e hogy ugrott ki A pénz meleg ágyából S hogy menekül, hogyan rohan Vadul minden országból?

Nem találja helyét sehol,

Mint a megrögzött gonosz, Bűneinek súlyát érzi Mert sohsem jó, nagyon rossz. Miért is jött e világra,

Az emberek bosszújára?

Csak szaladjon, ne féljen S többé vissza se térjen !

Ipszílon.

nuzsiKd.

Operett 1 felvonásban.

SZEMÉLYEK :

özv. báró Ferenczy Zsigmondné, Klára

asszony.

gróf Csiky Alfréd.

Babay Lenke, a bárónő húga.

Hantos Béla, zongoraművész.

Szín: a bárónő kis szalonja Idő: ma.

I. jelenet.

Klára asszony és Hantos (a zongoránál ülnek. Az óra véget ért.)

Hantos: Köszönöm méltóságos asszony, csak kérem : a középső rész még egy kicsit gyenge. (Feláll).

Klára: (felúgrik, türelmetlenül). Hála Isten, csakhogy vége az órának, ma épen nem volt türelmem (Enyhébben). Hisz úgy is sokat tudok már. Kedvem az van, csak ugy-e a kitartás kevés?

Hantos: Szigorú leszek, ma tényleg nem vagyok megelégedve.

Klára: Leánykoromban jobban ment, de jött ez a szerencsétlen házasság . . . most már nehezebben tanulok. (Komolyan). Sokat éltem, kijútott a szenvedésből is.

Hantos: A zene vigasz, méltóságos asszony 1

Klára: No épen ez a Trauermarsch ! Maguk, komoly zenészek, a szegény magyar nótát igen leszólják, pedig ebbe (kottára mutat) nem sirhatom bele a bánatomat ! Hiszen szép a klasszikus zene, de — mester! hallotta már, amikor a cigány szívből játszik?

Hantos: Szép, szép, de . . .

Klára: De szép ám! (Hirtelen, kérőn). Ugy-e mester, ma kivételesen szabad egy magyar nótát is játszanom ?

Hantos: Sajnálom, nem szabad! Hiszen megfogadta s akkor nincs is értelme a mi tanulásunknak.

Klára: De mikor ma olyan hangulatban vagyok, nem is tudom, mi van velem . . . (Könyörögve). Ugy-e mester szabad?

Hantos: Az ég csillagát lehoznám inkább, csak ezt ne kívánja.

Klára: No várjon, várjon! — De maga dolgozni akar, megyek. Adieu ! (Középen el).

II. jelenet.

Hantos, később Alfréd.

Hantos: Mindennap mellette ülni, nézni a bársonyos kis kezét, érezni a tüzet, amit mindennap meggyújt bennem, aztán (kitörve) tudjak gondolkozni, színtelen szavakkal beszélni és tudjak dolgozni 1 Félben áll a megkezdett operám, azt hittem: itt a csendben be tudom fejezni s mintha háborgó tengeren volnék; legalább a szivem olyan! Ha

nem lenne báróné ... Te szó, te szó! És mert Alfréd — gróf, bezzeg úgra-búgrálhat körülötte. Szinte jó is lenne, ha a cigány a fülembe húzná! (körülnéz). Jaj! nem hallotta meg valaki ? Itt csak egy a tennivaló: nekem ismét el kell mennem, minél előbb, annál jobb! Mindenhol jó — csak itt nem!

Alfréd: (fütyörészve belép). Áh! a mester zongorázás nélkül, ez unicum, valami unicum. Szervusz mester, mikor mulatunk megint ? (Csodálkozva ránéz). Mi lelt kedves virtuóz mester? Mi volt olyan savanyú ? Úgy nézel ki, mint akinek egy jó fogát húzták ki! Mi baj ?

Hantos: (találomra). A .. . torkom fáj!

Alfréd: Ajánlok barátom egy elragadó szert: Kösd be estére a harisnyáddal, reggelre kutya bajod se lesz! Ez unicum, valami unicum.

Hantos: (vontatottan.) Reggelre semmi bajom sem lesz.

Alfréd: No és különben milyen az időjárás ? Szépek a vetések.

Hantos: Az ördög vinné el a vetéseidet!

Alfréd: Úgyis viszi: én vetek, más meg arat.

Hantos: Úgy kell neked, miért csinálsz annyi adósságot!

Alfréd: Te mester, igen ropominimumra csökkent a fizetésleszállitás miaft, s még súlyosabb, hogy a törlesztések is elmaradtak, A tisztviselők, mint másutt, Zalaegerszegen is túlnyomó többségükben részletre vásároltak, s jelentős részük a részleteket pontosan fizette. A részletek törlesztése most majdnem egészen megszűnt. A fizetésleszállitás hírének hatása alatt, másrészt az iskolai beiratások költségei miatt már szeptemberben is igen gyenge volt a kereskedők és iparosok bevétele. Azt állítják, hogy még az augusztusit sem érte el, pedig augusztus köztudomás szerint a holtszezon főhónapja. Október el - sejével a törlesztések még inkább elmaradlak, s a helyzetet egyik kereskedőnek ez a kijelentése jellemzi leginkább:

— Olyan a helyzet, mintha a tisztviselők fizetéséből nem 10, hanem 100 százalékot vontak volna le.

Ez olyan értelemben igaz is, hogy a sok tisztviselőnél, különösen kisfizetésüeknél, épen az a tiz százalék jutott a törlesztésekre, amit most levontak. Ez a tiz százalék’hiányzik most — sokszor százszázalékosan — az iparosok és kereskedők kasszájából és félő, hogy hiányozni fog még több hónapon keresztül, mert a tél a normálisnál amugyis nagyobb kiadásokat kíván meg minden tisztviselő családban. Nehezíti a helyzetet, hogy sok tisztviselőnél nem tízszázalékos a jövedelemcsökkenés, hanem jóval több. Egyik zalaegerszegi tisztviselő például kimutatta, hogy egy év alatt 30 százalékkal csökkent a jövedelme, mert nemcsak a tiz százalék maradt el, de megvonták tőle az eddigi mellékjövedelmeket is, ami újabb 20 százaléknak felel meg. Ennek a 20 százaléknak az elmaradását sem kizáróan a tisztviselő érzi meg, hanem megérzi az iparos és a kereskedő is.

gós hangulatban vagy, itt valami van a dologban: az a kis huncut Lenke, mi! Eltaláltam ? Ez unicum, valami unicum. No csak ne tagadd, úgyis hiába! Tudom, hogy ilyenkor magunk szeretünk lenni. Megyek, megnézem a szép asszonyt! (Középen el).

Hantos: Ez a bolond Alfréd csak nem kever most meg valamibe? Kitelik tőle. (El.)

III. jelenet.

Klára, Lenke, később Alfréd.

(Klára, Lenke oldalról jönnek, leülnek).

Klára: (idegesen). Most hagyj békében ilyennel, nincs türelmem hozzá, majd holnap elintézzük. — Hogy megy a tanulás ?

Lenke: Megy. Te ! a mester napok óta olyan szórakozott, nem tudom, mi lehet vele, olyan, mint egy növendék, á helyett bét vesz, bé helyett . . .

Alfréd: (középről belép). Vesz egy kiló csokoládét; kezüket csókolom. Milyen az időjárás hölgyeim? A vetések gyönyörű szépek ! Ez kedves magukat igy együtt látni, ez unicum, valami unicum! Én itt nem jót sejtek, ez olyan gyanús.

Lenke: Mit tart a kezében?

Alfréd: Egy .kupié, mondhatom remek dolog. Mióta a hölgyek annyira neki feküdtek — appar-