Zalamegyei Ujság, 1931. október-december (24. évfolyam, 228-301. szám)
1931-10-04 / 231. szám
3 1931 október 4. Zalamegyei Újság Takarékossági nap. Talán nem is mondhatjuk ezt egyes számban a mai szomorú időkben, mert hát mi takarékossági napokat élünk. Próbálnánk csak nem takarékoskodni ! Lenne akkor haddelhadd ! Ma mindenki takarékoskodik. A szegényebb azért, mert muszáj; a gazdagabb azért, meit nem mer költekezni. Fél, hogy megszólják, vagy jobban — megadóztatják. De mindezektől eltekintve példát kell adnunk egymásnak arra, hogyan kell még jobban takarékoskodni, hogyan kell és lehet takarékosan élni. Mert az a fődolog, hogy az ember megtanuljon úgy élni, hogy megadja magának mindazt, amire szüksége van, a hiábavalóságokra ne költsön és ne adjon ki többet, mint amennyit föltétlenül ki kell adnia. Az ilyen életmódot mondjuk takarékos életnek. Hogy ilyen takarékos élethez szokjunk, a Szociális Misszió Társulat Zalaegerszegen a jövő hét szerdáján, e hó 7-én „Takarékossági nap“-ot rendez. Ez azt jelenti, hogy felkéri a közönséget, háztartásokat ép úgy, mint egyeseket, tanúsítsanak ezen a napon még nagyobb takarékosságot, mint amilyent tanúsítottak eddig. A háztartások próbálkozzanak olcsóbb ebédet főzni, vagyis az ebéd költségeire elő- ■ irányzott szerény összegből valamicskét lecsípni s ha igy is sikerül kielégítő ebédet készíteni, ezután is csak akkora összeget használjanak föl az ebéd előállitására. Egyesek, pedig, ha máson nem, legalább cigarettán, vagy más, de mindenesetre pénzt emésztő kedvtelésen csökkentsenek és ilyen csökkentett mértékben áldozzanak továbbra is passzióiknak, így mindenki megtanulja még inkább a takarékosságot, amiből csak haszna származhatik. Azt a csekélységet pedig, amit a Takarékossági napon lecsíptek az előirányzott napi kiadási összegből, szolgáltassák be a Misszió Társulathoz, mely azt a szegények lakásbér-segélyezésére fordítja. Ilyen módon segíthetünk magunkon is, de juttathatunk a szüköl- ködőknek is. Az inségmunkák keretében megjavíthatják a város utcáinak gyalogjáróit. Ha az idei és múltévi állapotokat összehasonlítjuk, könnyen megállapíthatunk annyit, hogy az idén jóval többen szorulnak segélyre, mint a múlt télen és, hogy az idén előbb kell kezdeni a segélyezést, mint tavaly. Az idén ugyanis mások az időjárási s ennek következtében a termésviszonyok, mint a múlt évben. Most szeptember közepén már meg kellett kezdeni a fűtést, míg a múlt évben jó egy hónappal tolódott ki a melegebb idő. Es a segélyezés is csak karácsonykor kezdődött. A segélyezés nem ment ingyen. Nagyon helyesen abból az elvből indultak ki nemcsak nálunk, hanem másutt is a segélyezés végrehajtására hivatott szervek, hogy a segélyezés nem lehet megfizetése a semmittevésnek még akkor sem, ha a semmittevésnek okai nem is a munkanélküliek, i Volt is munkaerő mindenütt, ahol csak kellett és az elvégzett munkák nem igényeltek új költségvetési összegeket. A város mérnöki hivatala pedig igen jól számította ki, hol vannak sürgősen végrehajtandó munkálatok, amelyeket az inségmunkák keretében lehet elvégeztetni. És, hogy többet ne említsünk: a Botfy utcának meghosszabbításában és az új temetőben, valamint néhány új utcában eszközölt földmunkálatok a bizonyságai annak, hogy az inségmunkák mindenkinek megelégedésére hoztak eredményeket. Ezidén — sajnos — hosszabb ideig lesznek folytathatók az in- ségmunkálatok. De ha már egyszer igy alakúit a helyzet, hát abba kell beleélni magunkat s ahoz kell mérni eljárásunkat. Mint halljuk, most akarják rendbehozatni az összes, arra szoruló utcákat és, ha bent a városban már nem akad munka, akkor sorra kerülnek a város határában levő, gyalog- és kocsiközlekedésre is szolgáló dülőutak stb. Itt vala- lamit a város vezetőségének szives figyelmébe akarunk ajánlani. Az új temető környékét rendbehozták, de az odavezető Hegyi útcának gyalogjárói nagyon rosz- szak. A nyugati sorról nem is szólunk, mert a közlekedés a keletin bonyolódik le. Ezen az utcán a mostani generáció nem aszfaltoztad az bizonyos. Épen ezért kellene ott olyan munkákat elvégeztetni, hogy a közönség legalább a láb- és nyaktörés veszedelme nélkül haladhasson arra esős - havas időben is. Azután meg: az új temető régi bejáratától a Csiszár kútig vezető út vár nagyobb gondozásra. Ezt az útat tagadhatatlanul sétaútnak szánták elődeink, az idők folyamán azonban elhanyagolták. Pedig ez volna a városon kívül az egyedüli sétaút, melyet már kora tavasszal nagy tömegekben használ a közönség. Ha ezt kellőképen megjavítanák, a legszebb sétaút válnék belőle. A burkoló anyag nem kerülne pénzbe. Ha számítanak a városnál arra, hogy még a határban is végeztethetnek inségmunkákat, akkor mindenesetre megjavítják a város összes útcáin a gyalogjárókat, úgy, hogy közlekedhetünk anélTELEFUNKEN121 IGYA’RTJA a SIEMENSésHALSKE ? MAGYARORSZÄGI GYA’RA, BUDAPEST VI. NAGYMEZŐ U A TEI_:20'V01 kül, hogy bokán felül gázolnánk sárban, a kocsiútakat pedig szintén annyira, hogy a kocsik és szekerek tengelyig ne sülyedjenek bele. Valami haszon tehát háramlik még a nagy Ínségből is a közre. Újabb súlyos zavargások Glasgowban. London, október 3. Glasgow- ban az éjszaka még az előzőnél is súlyosabb munkanélküli zavargások törtek ki. Többezer főnyi tömeg tüntetett a rendőrség ellen és ennek során lerombolta és kifosztotta az üzleteket, majd megtámadta a lovas és gyalogos rendőröket, akikre kő- és palackzáport zúdított. A rendőrség a polgári lakosság által támogatva több rohamot intézett a zavargók ellen és elkeseredett harc után 49 tüntetőt letartóztatott. dón ! neki ültek a zongorázásnak, mindig hozni akartam egy szép nótát. Lenke: De Alfréd, ezt nekünk nem szabad játszanunk, a mester csak klasszikus kottákat enged tanúim ! Alfréd: Klasszikus, vagy nem klasszikus, az nekem smarn! De hölgyeim, szíveskedjenek legalább ide nézni. (A kottára mutat). Ezt csak szabad? A címe: „Egy szép asszonyhoz.“ Én rögtön magára gondoltam. Klára: Ez igazán szép. Alfréd: De kérem, még semmit sem mondtam! Képzeljék hölgyeim a szerzője: Ix! Álnév alatt egy zenedarab! Valami unicum. Ilyent még nem hallottam, ámbár nekem a szerző nem is olyan ismeretlen: sokszor hallom: ex és — ilyenkor nem szokott semmi sem maradni a pohárban. Klára: De hiszen az ix! Alfréd: Ex, vagy ix — az mindegy, fő a pezsgő! Hölgyeim játsszák el! Lenke, Klára: (együtt). Nem lehet! Alfréd: Ez unicum, valami unicum. Egy szép asszonyról van benne szó, egy szép asszony — mindig klasszikus! No jó, hát akkor, majd én: Beszélnem tilos, hallgatni kínos, Csak szemem mondja, a szám titkolja : Szép asszony, nézzen csak egyszer [szemembe, Megvallná csak maga van az eszembe, Álmatlan álmokról sokat beszélne ... Szép asszony, ha egyszer szemembe [nézne. Szeretnék élni, neki mesélni, Szerelmet vallni, érzést kicsalni. (Refrain). Mindig csak látni s nem megtalálni, Soha nem érzi, szivem mi vérzi. (Refrain). IV. jelenet. Lenke, majd Hantos. Lenke: Mért épen Klárával kellett táncolnia, én is tudok, hát azért is! (Táncol). Hantos: (középről). Nem értem ezt a napot! Egyiknek olyan jó kedve van, másik meg sírni szeretne. Lenke: És mindenki az ellenkezőjét csinálja. Hantos: Hogyan ? jó kedve van és sírni szeretne, csak nem ? Lenke: Jó kedvem van és sírni szeretnék, sírni tudnék és mulatni szeretnék, igazodjék el rajta! (Hirtelen). Kedves mester, tud maga hallgatni? Hantos: Mint a sir! Lenke: Hát akkor hallgasson, vagyis inkább szóljon hozzá: én szerelmes vagyok Álfrédba! hantos: (meglepődve). Nem tudok szólni! Hát történnek még csodák ? Különben bocsásson meg! Lenke: (siró hangon). Mit, maga nincs megelégedve ? Hát Alfréd nem jó gyerek? Hogy bolondos egy kissé, az olyan jó áll neki! Mondja, hogy igaz! Hantos: Igaz, hogy bolondos ! Lenke: Nem elég ez a nagy bánatom, még maga is ki csúfol, csúnya ember. (Elpityeredik). Hantos: De Lenke! (Le akarja törölni könnyeit, közben Alfréd belép). Lenke: (rápillant, oldalt kiszalad). V. jelenet. Hantos, Alfréd. Alfréd: Áh mester, mit mester- kélsz! Ez is zongoralecke? Hantos: (megsértődve). Komolyan mondod ezt gróf úr? Alfréd: Hát tudok én máskép beszélni ? Ez unicum, valami unicum. Hantos: De bocsáss meg, te belépsz ide, se tudója, se látója semminek . . Alfréd: Bocsáss meg te is, hogy szemeim vannak, hogy látni merészelek. Vagy be kellett volna húnyni ? Persze, persze ezt elfelejtettem. Hantos: Nem bánok semmit, legfeljebb te bánhatsz valamit, de most már tényleg hallgatok, mint a sir! Alfréd: Ki sir? — Te mester, most már látom, hogy szeretsz, mert az előbb pofon akartál vágni! Hantos: Szeretlek, mert irigyellek. Irigyellek, mert gróf vagy. Alfréd: Csak ennyi? Szívesen átadom, de persze adósságaimmal együtt. Te mester, az lenne ám unicum: az adósság tengerének hullámain aztán verhetnéd a taktust ! De mi az ördögnek kellene neked a grófi cim ? Hires ember vagy! Hantos: Ha én gróf lehetnék.. (Sóhajt). (Énekel:) Ha a mesebeli három kívánságot Tőlem kérdeznék meg, hogy én mit [kívánok Egyet választanék, csak egyet szedetnék : Ha én gróf lehetnék . . . Szenvedés, szerelem, e kettő együtt í)ár, Nem vár az hiába, aki erősen vár. Nem hiszek én semmit, csak úgy [remélhetnék, Ha én gróf lehetnék . . . Refrain : Ha én gróf lehetnek ezen a világon Nem titkolnám többé, amire úgy vágyom, Ahogy szivem diktál, akkor úgy tehetnék, De máskép is lenne, ha én gróf lehetnék ! (Nóta végével lehorgasztott fővel oldalt el). (Klára észrevétlen belép a nóta végén). (Vége köv.)
