Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)
1931-06-20 / 138. szám
1931 junius 21. Zalamegyei Újság 9 A Zalamegyei Újság melléklete A képviselő választásokkal kapcsolatos aktuális kérdések. Dr. Samassa János v. orsz. gyűl. képviseld, kir. közjegyző. A törvényhozás mindkét házát bezárták. Véget ért a képviselő- házi évad! kitűzték a választásokat, és az uj parlamentet 1931. julius hó 18-ra hívják egybe. Midón e sorokat irom, a következő gondolatok uralják egyéniségemet, s ezen gondolatokat nagy vonásokban óhajtom írásba foglalni. Aki 1867-től a mai napig komolyan foglalkozott Magzarország politikai történelmével, kétségbevonhatatlanul megállapíthatja azt az örvendetes igazságot, hogy gróf Bethlen István, külügyi politikájának irányításában, és eredményeinek elérésében az összes, fentemlitett időből mai napig létező miniszterelnökök és külügyminiszterek között a legelső helyre teendő. Azért említem, hogy a külügyminiszterek között is, mert hiszen nyilvánvaló dolog, hogy a mindenkori külügyminiszter, a tényleg kinevezett külügyminiszterek mellett tulajdonképen maga a miniszterelnök ur ténykedett. Nem feladatom, hogy gróf Bethlen Istvánnak politikai tevékenységében elért sikereit bírálat tárgyává tegyem, hogy államférfiul egyéniségének minőségét szintén bírálat tárgyává tegyem, hogy annak a nagy tehetségnek, mely az államférfiul mindenkor alapos előrelátásban, és a reális diplomatiai érzés finom tapintatosságában nyilvánul, értékmérője legyek, csak egyet tartok, mint honpolgár és önzetlen hazafi, részemről megállapitandónak, hogy gróf Bethlen Istvánnak külügyi politikai érdemeiért mindnyájan örök hálára vagyunk kötelezve ! De midőn ezen külpolitikai sikereit elismerem, nem szemrehányás képan, de épen ellenkezőleg, ha szabad e kifejezéssel élnem, buzditásképen kell, hogy ezt a nagy államférfiut figyelmébe felhívjam arra; hogy most már elérkezett az ideje annak is, hogy az ország belügyeit hasonló gonddal, akaraterővel s ezekkel párosult szigorú szaktudással vegye, illetve vetesse gondozás alá. Kormányának tagjai kiváló emberek, mindazonáltal anélkül, hogy egyéniségüknek miniszteri képességüket kicsinyíteni akarnám, a saját nézetem, hangsúlyozom, de tudom azt is, hogy viszhangra fogtalálni, midő azt mondom, hogy a rezortminiszterek közül, a pénzügyminiszter kivételével, a többiek túl nagy befolyás alatt állanak saját alkalmazottaiknak véleményadásai folytán, s ennek a kifolyása az, hogy a körleteibe tartozó ügyek adminisztrációja, nemcsak kint az országban sántikál, hanem a benyújtott törvényjavaslatoknak nagy többsége eddig mindig fiascot vallott, mert megfigyelésem szerint egyetlenegy törvényjavaslat sem volt, amelyet ezeknek az uraknak, vagy teljesen vissza kellett vonni, vagy pedig teljesen átdolgozni, és még ennek a kárán is, az újra beadott és teljesen átdolgozott javaslatokat, a képviselőházi bizottságok, sőt maga a plénum is, újból teljesen kiforgatták. Ez tényleg igy van! Ilyen nagy mértékben, mióta a páriámén-» tárizmus létezik, még nem fordult elő, ez a felesleges munkahalmazat, s ezt azért említem fel, mert az én szerény nézetem szerint ennek talán nem egészen az az oka, hogz az illető rezortminisztar ur a javaslatoknál önálló tudást nem tudna kifejteni, hanem inkább a partamentnek bizonyos elfajulására vezethető vissza, mely csak akadékoskodásokkal huzza-vonja az ország ügyei elintézésének drága idejét, túl sok és gyorsan teljesítendő követelésekkel lép elő, s igy a pártoknak ezen sürgető erőszakoskodása folytán a miniszter urak kissé talán idegesek lesznek, s úgy oldják meg a kérdést, hogy minisztériumaiknak törvényolőkészitő osztályaikra bízzák „Jsten nevé- benu a törvényjavaslatok megszerkesztését. Mielőtt azonban, ezt a gondolatot tovább kifejteném, visszatérek arra, hogy kívánatos volna, ha a miniszterelnök ur most már ugyanolyan szeretettel figyelemre méltatná az ország belügyeinek is az intézését, mint a „külügyet“ istápolta eddig! A régi „Nemzeti Párt“ forrásából, — mely pártnak legutolsó 34 tagja közé annak idején csekélységem is tartozott — meritek, mikor az én volt mélyentisztelt képviselőtársamnak, a jelenlegi miniszterelnök urnák felhívom b. figyelmét az alábbi programmra, melynek egyes pontjait azután rövid vonásokban saját nézőpontomból bátor leszek meg is indokolni. Kormányzati programm. Alkotmányjogi reformok. A király és nemzet közötti alkotmányjogi biztosítékok revíziója. A közigazgatás államosítása. A minisztériumok átszervezése. Tisztviselői pragmatika. Progressiv adórendszer. A nyugdíj rendszer megváltoztatása és az eddigi nyugdijasok ügyének revidiálása. A párbér megváltása. A polgári házasság eltörlése. Elemi iskolák ingyenesitése és az eddigi közoktatási irányzat megváltoztatása. A szellemi és kézimunkások munkaidejének 8 órában való megállapítása (vasárnapi általános munkaszünet, szombat d. u. 1-től hétfő reggelig. A nagyüzemek, gyárak, stb. százalékos hozzájárulása a munkások javadalmazásához. A társadalmi munkásbiztositónak teljesen uj pénzügyi és gazdasági alapra való fektetése, bevonásával az összes polgárok nyugdíjigényeinek biztosítás alakjában való rendezésében. Uj földbirtok politika. Az állami javaknak 50 évre való bérbeadása. Az egyesülési és gyülekezési jog szabályozása. A különböző vallásfelekezetek közül a törvényes elismerés szempontjául való revízió. A trianoni békeszerződés revíziója. Természetesen az ezen pontokból folyó kiegészítő intézkedések, reformok, a körülményhez képest valósitandók meg. Én úgy vélem, hogy e fenti kormányzati programm fokozatos megvalósítása az ország rendjét minden téren helyreállítja, mert a „honeste vivere,neminem ledere, suum cuique tribuere, (tisztességesen élni, senkit sem bántalmazni, mindenkinek megadni a magáét) római jogi axióma szellemében jár el és éppen a mi országunk jelen állapotában csak e recept felhasználásával tüntethető el a nemzet arcáról a facies hippocratica, vagyis a lét és nem lét haláltusájának végzetes jellege! Állami életünk már nagyon is gurul a lejtőn, de van még e lejtőnek egy olyan helye és pontja, mely e végzetes gurulást megállítani képes, ez: „az önzetlen hazaszeretet energiája“, mely energiának a múltban megtestesült képviselője b. e. Horánszky Nándor v. kereskedelmi miniszter volt, akiről egy a temetés menetét szemlél# apa kisfiát vállain tartva, azt mondotta gyermekének: „nézd fiam! itt temetik Magyarország legbecsületesebb emberét!“ Vissza, illetve felidézve ezt az energiát, ennek ‘kifejtésében minden becsületes honpolgárnak részt kell vennie, ha csak nem akarja magára venni az utódok jogos átkát azon mulasztásaiért, melynek talán csupán párt és egyéni szempontok, — de nem a haza elsőbbsége— által vezetett érdekekből, demagógiából hódol. Úgy gondolom, hogy: e fenti programm pontok megvalósítása kiöli a ma minden téren uralkodó nagy korruptiót, mely sajnos, minden országban, igy Magyarországon is kisebb-nagyobb mértékben létezik, de e programm megvalósítása, a mi hazánkbél egy valóban megbízható, komoly, igazi kulturállamot fog teremteni. Ne mutogassunk ám, a jóhiszemű külföldieknek Potemkin falvakat és állapotokat! De térjünk vissza erős elhatározással régi nemzeti ősi jellegünkhöz: a becsületes magyar őszinteséghez és nyíltsághoz! Most pedig pontról-pontra indokolni fogom ezen általam fent előadott programmot, és csak arra kérem úgy az illető érdekelt köröket, valamint magát az olvasóját is e soroknak, hogy amennyiben szerény felfogásom, illetve indokolásom értelme nem egyeznék meg az illető felfogásával, úgy esetleges bírálatát ugyanolyan önzetlen hazafias jóakarattal tegye meg, mint amilyennel én nemzetem sorsának önzetlen megvédése érdekében ezen gondolataimat papirosra fektettem. „Harag nélkül, megfontolással!“ Minden személyeskedéstől és önérdektől távol veszem most elő a fenti pontokat. I. . 'J Kormányzati programm. Általánosságban előrebocsájtom, hogy az egyes pontoknál azok célszerűségére vonatkozólag csak nagyjából fogom előadni indokolásaimét mert ezek részletezése, részben igen nagy terjedelmű volna, részben és legfőbb okul véve, önzetlen hazafias honmentő gondolataim és terveim egyéni tulajdonai, melyeknek teljes részletezését, az érdekelt körökkel szívesen közlöm, de miként mondom, jelen sorokban csak nézeteimnek, illetve programm pontjaimnak realitását akarom bebizonyítani. Úgy adom tehát elő pontoként indokolásaimat, mintha képviselőjelölt volnék és választóimmal közölni akarnám politikai kormányzatra vonatkozó azon nézeteimet, melyeket a legüdvösebbeknek és légbiztosabban célhoz vezetőknek szerény nézetem szerint tartok! Vegyük tehát sorjába az egyes pontokat: Alkotmányjogi reformok: Látszólag a legnehezebb, legkeményebb dió, de egyszersmind a legfontosabb s mondhatnám világraszóló ujitás, mely újítás bevezetését, bizton merem állítani nem sok időn belül éppen maga a legerősebb és legrégibb alkotmányjogi sáncokkal körülvett ország Anglia fog megvalósítani.
