Zalamegyei Ujság, 1931. április-június (14. évfolyam, 74-149. szám)

1931-05-01 / 98. szám

XIV. évfolyam 98, 1931 május I Péntek . szám. Ára 12 fillóp MII !»*■■■ • , *aió p'éb&noS U'"ak GoszAony* Xa^cs^V ílős szerkesztő: HERBOLY FERENC. oLü m. POLITIKAI NAPILAP | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7’20 pengő. Pár hét múlva az ifjúságnak hatalmas raja lép ki az iskolákból, ismeretek és ügyes­ségek elsajátítását igazoló bizo­nyítványokkal kezében, hogy ke­nyérkereső munkát kezdjen. Amíg iskolába jár az ifjú, addig más gondoskodik kenyeréről; az isko­lák elvégzése után azonban ma­gának kell kenyeret keresnie, mert hiszen azért járt iskolába, hogy megtanulja a kenyérkeresésnek mesterségét. Örül a szülő, hogy megszabadul az iskoláztatással járó sok gondtól; örül az ifjú is, hogy lehullottak róla az iskolának meglehetősen súlyos bilincsei. Ámde ez az öröm rövid, — csak pillanatnyi, mert azonnal hatalmas kérdőjel rajzolódik úgy a szülő­nek, mint a végzett ifjúnak sze­mei elé: mi következik most, hol nyílik kenyérkereseti lehetőség ? Ez a szörnyű kérdőjel önt keserű ürmöt az édes örömbe, ez teremt & kisebb gondok elmúltával na­gyobb gondokat. Úgy állunk tehát, hogy ma nem is várjuk annyira azt az időt, ami­kor gyermekeink elvégzik az isko­lát. Amig ugyanis gyermekeinket taníttatjuk, iskolába járatjuk, addig tudatunkban van az, hogy gon­doskodnunk kell róluk. Nem fáj tehát annyira a sok gond, mert tudjuk, hogy gyermekeink eltar­tása, istápolása legszentebb köte­lességünk. De a kenyérkeresetre fölkészült gyermeket foglalkozás, munka nélkül látni magunk mel­lett; kétségbeejtő állapot. Megad­juk neki szívesen, ami kell; ámde keserűséggel telik meg a szivünk, hogy az ifjúnak munka nélkül kell az időt töltenie. Mert nincs, ahol elhelyezkedést találhatna az ifjú. Egy-kettő, a rajnak alig számba- vehető hányada, becsúszik vala­hová — inkább protekció, mint érdem folytán, — a nagy tömeg azonban céltalanul bolyong s örül, ha az éhbéren alul is kereshet va­lamit. Ez érthető is. A köztiszt­viselői állásoknál bezárult a csa­póajtó, az ipar és kereskedelem pang, a napszámos pálya máris zsúfolt diplomás emberekkel: hova menjen tehát az évről-évre vég­zettek tömege? A pótlásra, a jelentkező szük­ségletek fedezésére az iskoláknak egy ötödé is képes volna — mi­nimális létszám mellett, — anya­got termelni. Igen ám, de akkor mi történik az iskolákkal? (Ilyen kérdést föl sem szabad tennünk, de nem kerülhetjük el, hogy ne érintsük). Félünk attól a felénk meredő nagy kérdőjeltől. Nemcsak a szü­lőknek és gyermekeknek, hanem az egész társadalomnak, az egész országnak okoz az rémületet, mert a nemzet virága, az ifjúság elé festi a jövő szomorú képét. Valamikor milyen nagy örömöt, valóságos ünnepet jelentett, amikor a családnak egy-egy tagja szeren­csésen befejezte iskolai tanulmá­nyait. Ma ? Bizony csak pillanat­nyi az öröm, mit a keserűség vált föl, mert nincs hely az ifjúság számára. Még a kihaltak helyét sem pótolják uj erőkkel. Csök­kenteni kell a kiadásokat. Erről hallunk beszédet minduntalan. De arról senki egy árva kukkot sem szólt, hogy mi lesz az iskolából kikerülő ifjúból és hogy egyálta­lában mire való az iskoláztatás akkor, amikor nincs hely a vég­zettek befogadására. Ilyenkor, az iskolai év vége felé többet kellene a politikusoknak, az államférfiaknak az ifjúság kérdé­sével foglalkoztok s akkor talán okosabb válaszok hangzanának a sok-sok kérdésre s nem az, amit már az unalomig hallottunk, hogy hát: csökkentsék mindenütt a lét­számot. Ami magyarán azt jelenti, hogy alkalmazzak mindenütt, de mindenütt! — kevesebb embert. És akkor azután ki törődik azok­kal, akik ennek a szörnyen bölcs tanácsnak ismerete nélkül jönnek a világra? . . . Móricz Zsigmondi nemzetellenes támadásával foglalkozik Zalamegye törvényhatósági bizottsága is. Móricz Zsigmond iró ügyével vármegyénk törvényhatósági bi­zottsága május hó 12-én tartandó közgyűlésén foglalkozik, még pe­dig Zemplén vármegye törvény- hatósági bizottságának határozata alapján, mely határozatot meg­kapták az ország összes törvény- hatóságai. A zempléni határozat igy hang­zik : „Emődy László törvényhatósági bizottsági tag indítványát ma­gunkévá tesszük s ehez képest Móricz Zsigmondnak a magyar nemzeti kultúra és a magyar nem­zet ellen intézett hazafiatlan tá­madását mélyen elitéljük, eljárá­sát a magyarság megtagadásának tekintjük s vele szemben a to­vábbi következmények levonását a hazafiasán gondolkozó magyar társadalomra bízzuk.“ Több törvényhatóság tárgyalta már ezt a határozatot, — termé­szetesen hasonló szellemben s most végre Móricz Zsigmond is megnyilatkozott. Bocsánatot is kért a nemzettől, de ezt a bo­csánatkérést aligha fogadja el a magyar nemzet. A szomorú eset historikuma az, hogy egy irodalmi vitába, melyet Hegedűs Lóránt és Né- gyessy László folytattak, bele­szólt Móricz Zsigmond is, aki Négyessynek álláspontját, mely lándzsatörés volt a nemzeti iro­dalom mellett, a maradi „honfibú“ és „honfitűz“ frazeológiája körébe utalta. Hozzáfűzte mindezekhez, hogy „mennyire mások a viszonyok Szlovenszkóban, a cseh demok­rácia jóvoltából (!), amelynek vannak kulturemberei és kultur- eszközei s — Istennek hála — ezek segélyével odaát fel is nőtt, vagy legalább is növekvőben * van egy uj magyar nemzedék, amely azt a nagy előnyt élvezi, hogy egy idegen nyelven ke­resztül, ennek a nyelvnek a köz­vetítésével szerzi meg a művelt­séget, mindenesetre „nyuga­tibbat és „európaibb“-at, mint aminőt a mi hazai szisztémánk szerint való nevelés adhatott volna neki, ahol mi csak sötét­séget és butaságot tudtunk adni. így azután ez a törekvőbb, szélesebb látókörű uj nemze­dék, — a cseh demokrácia ki- tenyésztettje — az ő magasabb kultúrájával ránehezedik a mi ottfelejtett sötétségben és buta­ságban fölnevelt fiainkra, a ré­gebb nemzedékre, hogy annál kiáltóbb legyen a kát ország közötti kulturális különbség.“ Ezeket mondja egy közismert magyar iró ... A hazafias tör­vényhatóságok nem mehetnek el szó nélkül e mellett a szörnyű jelenség mellett még akkor sem, ha Móricz Zsigmond bocsánatké­rése elfogadható is volna. Reméljük, hogy Zala megye méltó elbánásban részesíti Móricz Zsigmondot. Hosszas viták után befejeződött a városi közgyűlés. Zalaegerszeg város képviselő­testülete tegnap délután folytatta közgyűlését. Az egyes tárgyak felett tegnap is hosszas vita folyt, úgy hogy a közgyűlés csak este 8 óra után fejezte be munkáját. A közgyűlés megnyitása után hitelesítették az előző ülés jegy­zőkönyvét, majd elfogadták a Horthy-tér melletti városrendezés tervét és elrendelték annak a vá­rosrendezési térképen való ke- resztülvezetését. Határozatot hoz­tak tegnap a kórházi munkálatok vállalati összegének kifizetése ügyében is. A vállalati összeg ki­fizetését tudvalévőén az hátrál­tatja, hogy a népjóléti miniszter még nem fizette meg a városnak a hátralékos gyógydijakat. A kép­viselőtestület megoldásképen azt határozta, hogy engedményezi a népjóléti miniszterrel szemben fennálló követelését a vállalko­zónak, feltéve, hogy ehez a mi­niszter hozzájárul. Továbbá tudo­másul vette, hogy a vállalkozó viszont a várossal szemben fenn­álló követelését valamely pénzin­tézetre cedálja. Igen hosszú vita folyt a tűz­rendészed szabályrendelet 97. sza­kaszáról, amely arról intézkedik, hogy a város belterületén nem engedélyezhetek fatelepek és a már ott levőket 5 év alatt ki kell telepíteni. Rosenthal Jenő dr. szerint ez a terv beleütközik az iparosok és kereskedők érdekeibe. Gerencsér Lajos dr. ezzel szem­ben azt hangoztatta, hogy a kite­lepítés legfeljebb néhány tulajdo­nost érint, viszont a közérdek előbbrevaló egyesek magánérde­kénél. Egyébként sem hiszi, hogy ezek a kitelepítéssel jelentősebb hátrányt szenvednének. A tűzbiz­tonság feltétlen megkívánja a fa­telepek kihelyezését. Ezután többen szólaltak fel a kitelepítés ellen és mellett, mások pedig a türelmi időre vonatko­zóan tettek javaslatot. Dombay János 15 évet javasolt. Árvay László dr. méltányosságot kért a képviselőtestülettől és azt kívánta, hogy a kitelepítésig is lássák el a főutcán levő telepeket megfe­lelő kerítéssel. Briglevics Károly dr. azt hangoztatta, hogy bár­mennyire is szükséges a közér­dek védelme, a mai nehéz viszo­nyok között a polgárság érdekei különös figyelmet érdemelnek. Czobor Mátyás polgármester válaszában közölte, hogy minisz­teri rendelet tiltja, hogy a város belterületén fatelepek legyenek. A képviselőtestület joga csak odáig terjed, hogy a belső övezetet megállapítsa és megszabja a ki­telepítésre a határidőt. Javasolja, hogy a türelmi idő 10 év legyen, de ezt megokolt esetben a pol­gármester további öt évvel meg­hosszabbíthassa. Hangsúlyozta, hogy a hatóságok a legszigorúb­ban igyekeznek eljárni az uj tűz­rendészed szabályrendelet alap­ján, hogy a tűzveszélyes helyeket megszüntessék. A képviselőtestület a polgár- mester javaslata értelmében hatá­rozott a kitelepítésről. Az értékemelkedési adóról szóló szabályrendelettervezet került ez­után a közgyűlés elé, de döntés nem történhetett, mert a képvise­lők egymásután fejezték ki aggá­lyaikat. Varga Mihály, Zsuppán József és Ján Ferenc kifejtették, hogy a javaslatot alaposan meg kell fontolni, azért szükséges, hogy a tervezet teljes szövegét előzetesen kiosszák tanulmányo­zásra a képviselőtestületi tagok­nak. A felszólalások alapján a köz­gyűlés levette napirendről a tér-

Next

/
Thumbnails
Contents