Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-01-16 / 12. szám

X9V. évfolyam 12. axám 1931 januás* 16 Péntek. ára 12 fillér p\ébívn°s ^a\acs^V Cala« ^4 -.««non: 128 szám, F - .idgykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLITIKJAI_JlJIPILAP Megjelsnik minden hétköznap a kora délutáni órákban. E 1 ő f’i z e t é s i árak: egy hónapra 2-40 pengő negyedévre 7’20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. Mikor mozdul meg már a világ sorsát intéző hatalmassá­goknak lelkiismerete, hogy igaz­ságot szolgáltasson a magyar­nak, annak a népnek, mely év­századokon át védelmezője volt a civilizációnak?! Mikor érti meg már a müveit Nyugat, hogy a műveltségét fenyegető barbár Kelet felől közeledő veszedelmet csak akkor háríthatja el, ha a Kár­pátok medencéjében ismét egy hatalmas magyar állam áll? Azt hisszük, rövidesen elérkezik Nyugaton a józan belátás ideje is. Be kell ismernie Nyugatnak, hogy a magyar-osztrák monarchia szét- rombolásával megnyitotta azokat a zsilipeket, amelyek 1918-ig el­zárták Kelet szennyes áradatát Nyugattól. Be kell látnia, hogy a legnagyobb bűnt akkor követte el, amikor Európára zúdította a szláv veszedelmet, amikor a csehek és szerbek megerősítésével utat nyi­tott a szlávságnak Nyugat felé és az útból erőszakkal eltávolította a magyarságot. Valóban érthetetlen, miért állott érdekében Nyugatnak az, hogy a magyarok számát csökkentse, ere­jűket megtörje és ezzel szemben a százmilliókat számláló szlávokat erősítse! Sem a monarchia, sem a magyarság nem veszélyeztette Nyugatot és mégis ezt az alaku­latot robbantotta szét, hogy a szlávság annál jobban befészkel­hesse magát Európa szivébe és a balkáni erkölcsöknek és nagyobb terjeszkedési lehetőséget biztosít­son. Látszik, hogy csak a gyűlö­let diktálta a békepontokat és a józanész nagyon háttérbe szorult a határok megvonásánál. A leg- csudálatosabb azonban az, hogy mindezeknek tudatában a francia hivatalos politika mégis a mai állapotok föntartása mellett kar­doskodik. A szlávságot, mely vallási téren is harcot hirdet, mint viperát, melengeti keblén a francia. Azzal, hogy milliókra rugó magyar töme­geket gyömöszöl gyomrába, már nem törődik a francia, De talán megmozgatja lelkiismeretét az a kérdés, mely most már nyíltan szóba került a magyar parlament­ben is, amikor a cseh népszám­lálásnál elkövetett atrocitások miatt interpelláltak g amikor Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a magyar kormány módját ejti, hogy a magyarság érdekeit mindenkor hathatósan megvédje. De a szlávság a pravoszláv val­lással is jön. A cseh „nemzeti egyház“ nyíltan szövetkezett a pravoszlávval és most a lengyel katolikusok tömegét igyekszik megbontani. A cél tehát, mint az orosznál: a szlávságnak egyesí­tése egy vallással s amikor ez megvan, döntő ütközetbe bocsát­kozni Nyugattal. Ezt lehetetlenné tette a régi Hivatalos megállapítások szerint a csonka ország megyéi között Zala megyében van a legtöbb szegény község és azért vár­megyénk az állam részéről nagyobb támogatást is igényelhet, mint más megyék. Ezeknek a szegény közsé­geknek óriási zöme természetesen a vármegye nyugati és délnyugati területére, a Göcsejre és az ezzel szomszédos vidékekre esik. A Zala- völgy és a keleti rész már régeb­ben bekapcsolódhatott az országos nagyforgalomba, azért tehát úgy kulturális, mint gazdasági tekintet­ben is jóval előbbre állanak, mint a nyugati részek. Amikor a megye nyugati vidé­kének elhanyagoltsága fölött el­mélkedünk, csudálkoznunk kell, hogyan lehetett erről a szinmagyar vidékről egészen a legutóbbi idő­kig ennyire megfeledkezni! Mintha valami ősi bűn miatt igézet alatt állott volna Göcsej és szomszéd­sága, mely igézet alul csak most kezd felszabadulni. Most néhány éve gondoltak csak arra, hogy Göcsejnek — utakra van szük­sége. A legkésőbbi időkig ugyanis Göcsejt alig lehetett megközeliteni. Vájjon miért termelt volna ez a vidék többet, mint amennyi a leg­szerényebb igényeit kielégítette, ha rendes közlekedési utak hiányá­ban úgy sem lett volna képes terményeinek fölöslegét értékesí­teni? De a vidék kulturális el­maradottságában nem is termel­hetett többet, mert hiszen nem ismerte azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével a több­monarchia, amely tulajdonképen Nyugatot védelmezte és a rövid­látó Nyugat ezt az erődet bon­totta le. A cseh és szerb pedig hálából a markába nevet, hogy a főprotektor milyen szépen elké­szítette a szlávság útját Nyugat felé. Jó lenne tehát, ha egyszer már felébredne Nyugat lelkiismerete és addig tenné jóvá hibáit, mig nem késő. Paneurópa hóbortjával nem állíthatja meg a gőzhengert, de erős Magyarországgal, mely hátvédül láthatja Nyugatot: igen. termelést elérhette volna. Maradt tehát a maga szegényes, vagy talán koldus egyszerűségében. Az útépítés révén néhány év alatt örvendetes javulás állott be Göcsej közlekedési viszonyaiban. Legalább érintkezhetnek a szom­szédos községek egymással az évnek minden szakában és meg­közelíthetik azt a néhány főút­vonalat, amelyek a közigazgatási, igazságszolgáltatási és kereske­delmi gócpontok felé vezetnek. Azonban, a mai viszonyokra tekin­tettel ez még mind kevés. Ma már egy-egy vidéket nem elégít­het ki az, ha csak a szomszédos forgalmat bonyolíthatja le. A vidék­nek, ha részt akar venni a nagy versenyben, már nem elégséges a kocsiközlekedés; a terményeknek piacra viteléhez kevés az állati erő. Amig vasúti, vagy autóbusz közlekedés nincs, addig Göcsej­nek csak némileg is észrevehető föllendüléséről szó sem lehet. Reménykedünk abban is, hogy Göcsejben megindul az okszerű gyümölcstermelés, amikor nagy mennyiségű, versenyképes gyümöl­csöt termel ez az Istentől meg­áldott szép vidék. De kérdés, nem fejlődik-e vissza az esetleg szépen induló termelés, ha a göcseji embernek 20—30 kilométernyire, vagy talán még ennél is mesz- szebbre kell szállítania a gyümöl­csöt, hogy értékesíthesse? Szükséges azért az autóbusz- járatnak legalább két irányban való megindítását lehetővé tenni, hogy a göcseji termények igy olcsón és könnyűszerrel kerülhes­senek piacra. Öngyilkos lett a MÁV. veSt cinSki^azgaicja. Budapest, jan. 15. Kelety Dénes, a MÁV. volt elnökigazgatója az éjszaka lakásán vadászfegyverével agyonlőtte magát. Kelety Dénes évek óta súlyos betegségben szenvedett. Gégerákja volt, amelynek következtében a gyomrán keresztül kellett táplálni. Úgy látszik, tudatára jutott beteg­sége gyógyíthatatlan voltának, ezért határozta el magát az ön- gyilkosságra. Több búcsúlevelet hagyott hátra, amelyeket rokonai­hoz intézett. Kelety Dénes 1919 novemberé­től állott a Máv. élén és nevéhez fűződik a háború és a forradal­mak alatt leromlott Államvasutak reorganizációja. 1917 augusztusá­ban egészségi állapota miatt vissza­vonult, s ekkor a kormányzó az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Letartóztattak a vasgárda vezéreit. Bukarest, jan. 15. A vizsgáló­bíró tegnap este letartóztatási pa­rancsot adott ki a Vasgárda és a Mihály arkangyal titkos társasá­gok vezérei ellen. Zelea Codrea- nut és Leftert már letartóztatták. Tegnap délután Galacban is több embert letartóztattak. Újabb diktatúra készül Spanyolországban. Hendaye, jan. 15. Madridi je­lentés szerint hire jár, hogy a forradalmi propaganda elfojtása céljából Primo de Rivera diktatú­rájához hasonló kormányzatot szándékoznak újból életbe lép­tetni. Romániában a pénzhiány miatt megakadt a nép» számlálás. Bukarest, jan. 15. A Dimineata úgy tudja, hogy a népszámlálás­sal megbízott munkaügyi minisz­térium nem tudja folytatni munká­ját, mivel a pénzügyminiszter nem folyósítja a szükséges 103 millió lei költséget. A munkaügyi minisz­térium kölcsönt keres a költségek fedezésére, de eredménytelenül. Az összeíró tisztviselőket nem tudják fizetni, s azok nem hajlandók addig dolgozni, amig pénzt nem kapnak. A jelen pillanatban a nép- számlálás szünetel. Hiég főbb gondot kell fordítani Göcsejre! TSbbtermeSés csak akkor várható, ha a termé-] nyék szállítása is lehetővé válik.

Next

/
Thumbnails
Contents