Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-03-07 / 54. szám
Xllft énfolyem 54. ««ám, Ára 12 filiér 1931 március 7 Szombat, §> Zalacsány erke.ztSi HERBOLY FERENC BNEBBHKaaiB —*i/u: 128 szám. — .«■a»: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek; Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLITIKIJ JAPILUP Megjelenek minden hétköznap a kora dél utáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen levelekre nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. Ne várjunk mindent az államtól, mert ez a rákfenéje a mai magyar társadalomnak. Ez is egy olyan intelem, amely napjainkban igen gyakran hangzik el, akárcsak az, hogy gyermekeinket ne neveljük értelmiségi, hanem gyakorlati gazdasági pályákra. Az egyiket ép olyan fölösleges hangoztatni, mint a másikat. Csak a napokban mutattunk rá arra, hogy, ha a szülő azt látná, hogy gyermeke a gazdasági pályákon köny- nyebben boldogul, mint az értelmiségin, mmden biztatgatás nélkül gazdasági pályára adná. így van a társadalom is. Ha a maga erejéből képes volna boldogulni, nem is menne mindenért a kormányhoz. Mert azt jól tudja mindenki, hogy, ha a kormányra, vagy bárkire támaszkodik is, függő helyzetbe kerül vele szemben, a függetlenségnek elvesztése pedig a legnagyobb csapás az emberre. De hát — kérdjük, — mit cselekedjék az, aki sehonnan segítséget nem kaphat, akinek önereje nem elégséges a saját föntarta- sára? És mit cselekedjék, hova forduljon segítségért különösen az, aki sajátmagának tisztességes föntartására kimentette már mindéi erejét és igy nem képes további erőkifejtésre ? Bizony nem fordulhat máshova, mint az — államhoz. Vegyük csak például a magyar városokat s ezek között is először Zalaegerszeget. Ránk senki sem foghatja azt, hogy mi is mindent az államtól vártunk. Hiszen hosszú időkön mindent a magunk erejéből csináltunk. Zalaegerszeg mindig kívül esett a kormány gondoskodási körén; még csak észre sem vette ezt a szegény várost a kormány. A maga erejéből emelkedett ki Zalaegerszeg elhagyatottságából. Ha kormánytámogatásra vár, még ma sem volna mas, mint egy sárosporos nagy falu, amely nem érdemelné a „város“ nevet sem. És most már mégis a csinosabb vidéki városok közé sorolják Zalaegerszeget, mert kiemelkedett a porfészekből, de — minden külső, tehát kormány segitség nélkül. És, ha Zalaegerszeg megy most a kormányhoz segítségért, vájjon elutasitható-e azzal, hogy ne várjon mindent az államtól? Zalaegerszeg várhat és vár is sokat a kormánytól a hosszú elhanyagoltság fejében. Vegyük fontolóra azokat a lehetőségekei, azokat az anyagi forrásokat, amelyekkel Zalaegerszeg rendelkezett és rendelkezik és hasonlítsuk össze azokkal a létesítményekkel, amelyekkel dicsekedhetik és nyomban szembetűnik, hogy ez a város anyagi erejét jóval meghaladó áldozatokat hozott fejlődéséért, boldogulásáért. Amig más városok sütkéreztek a kormány kegyében és dicsekedtek olyasmivel, amit a kormány adott nekik, addig Zalaegerszeg szigorúan adóztatta önmagát egészen az összeroppanásig. Ez a város tehát várhat az államtól és a kormánynak kell is segítenie rajta. Föltéve, hogy igazságos mértékkel mér a kormány. Elhisszük, hogy más városok is bajban vannak. Ámde ezek javarészt azért jutottak bajba, mert megszokták a támogatást s mivel most ez elmaradt, vagy Mint ismeretes, az Országos Társadalombiztosító Intézetnél jelentős reformok várhatók és az Intézet vezetősége rövidesen végrehajtja a szanálási tervezetet. A változásokkal kapcsolatban bevezetik a járulékoknak bélyeg utján való lerovását. Az OTI elnöki tanácsának egyik tagja most nyilatkozott a reformról. A bélyegrendszerre való áttérést — mondotta — egyelőre az akadályozza, hogy a társadalombiztosítási törvény bizonyos rendelkezéseit is meg kell változtatni. A népjóléti minisztérium részéről is helyeslik az uj rendszert és már dolgoznak is azon a törvényjavaslaton, amelynek megszavazása lehetővé tenné a reformot. Az OTI szanálásának ez a szisztéma alapvető pillérje, sürgős lenne tehát, hogy a törvény megváltoztatása ne késleltesse a reform életbeléptetését. Az uj rendszer nem járna szükségképen nagyobbarányu tiszt- víselőelbocsátásokkal. — A feleslegessé vált munkaerőket ugyanis más ágazatoknál lehetne felhasználni. Nincs arról szó, hogy kisfizetésű tisztviselők építtessenek Az iparfejlesztési törvényjavaslat most folyó parlamenti vitájában az egyik szónok azt mondotta, hogy „voltaképen nem az ipar fejlesztéséről, hanem az ipar megmentéséről kellene gondoskodni !“ Valóban, a kisipar ma ott tart, hogy foglalkoztatás hiányában a teljes megsemmisülés fenyegeti. Az ország lakosságának többi rétegében sem rózsás a helyzet ma, a gazdasági viszonyok jelen állása mellett, de ami a kisipar körében tapasztalható, az már a tetemesen csökkent, nem tudnak mit csinálni, mert nem számítottak a hét szűk esztendőre. Zalaegerszeg tehát nem elégedhetik meg a bölcs intelemmel, nem elégedhetik meg azzal sem, hogy más városok is hasonló sorsban vannak. Zalaegerszegen segítenie kell a kormánynak, részint a terhek csökkentése, részint kölcsön, vagy segély utján, mert az nem igazság, hogy nekünk mindig csak a mostohagyermek 1 sorsa legyen osztályrészünk. le, hanem legfeljebb magas állásokban levő főhivatalnokok nyugdíjazásáról lehet szó. — A munkaadók szempontjából mindenesetre jelentőséggel bir az a körülmény, hogy a jövőben kizárnak a hátralékokra vonatkozóan mindennemű amnesztiát. Senkise számítson arra, hogy a hátralékok befizetése kapcsán igazságtalan előnyökhöz juthat azokkal szemben, akik a munkásaiktól levont járulékokat mindenkor pontosan be is fizették az intézetnél. Már csak azért sem heíyezkedhetik a Társadalombiztosító vezetősége az amnesztia álláspontjára, mert épen a késedelmes járulékfizetések veszélyeztetik a szanálást és a hátralékok beszedése előfeltétele a deficit végleges eltüntetésének. Nem lehet természetesen amnesztiáról szó ott sem, ahol a munkaadók bizonyok okoknál fogva nem fizetnek egyik-másik alkalmazott után járulékot, holott arra kötelesek volnának. Az OTI egyébként nem tűr sehol sem eltitkolást és ahol ilyennek nyomára jön, ott teljes szigorral jár el. siralom és keserűség völgyével határos. Mert a falusi mezőgazdálkodónak, ha rosszul is megy a sora abban a tekintetben, hogy nem könnyen jut pénzhez, de legalább a betevő falatja megvan, úgy, hogy nem kénytelen egész családjával együtt éhezni, legfeljebb csak ruhanemüekben és egyéb vonatkozásokban sínyli meg a nehéz állapotot. De a városban lakó szegény kisiparos, akinek sem rakott kamrája, pincéje, sem tartalékolt tőkéje, de a legtöbb szőr még igénybevehető hitele ■MMnNHHaaaaMBaaBaaQanNMHnaBNHBgua sincs, ha munka és kereset nélkül kénytelen lenni, akkor a nélkülözések mellett valósággal éhezésnek van kitéve egész családjával együtt. Ez az állapot sokáig ki nem bírható, épen ezért komoly problémát jelent a kormánynak is a helyzet orvoslása, amelynek útjait óhajtja egyengetni a tárgyalás alatt levő iparfejlesztési javaslat is. De ezt célozza közvetett utón a mezőgazdaságnak nyújtandó segitség is, hogy legalább az agrárizmussal összekapcsolt iparágakban indulhasson meg a munka. Majd ha kitavaszodik, az építkezések megindulásával további iparágak nyernek foglalkoztatást s rajtuk keresztül keresethez jutnak a ruházkodási és más iparosok is. Csak már a nagy külföldi kölcsön igénybevehető lenne! Jön a hóvirág. A természetben nincs megállása. Éppen ezért nem, nem, igazán nem hazugság, reménykedő ábránd : nehéz életünkben már megjelent a hóvirág. Korán megjött, mint amikor valami gazdag család nagy fogadóestélyt rendez a rokonság számára és a szegény rokon holmi szolid, kedves, régimódi és ügyetlen kis árvalány tulkorán érkezik meg az estélyre, úgy van a természet a hóvirággal,. A tavasz, a nyár, az ősz virágai már megkapták a meghívót, de ők, az elkényeztetett társaságban járatos delnők, még pihennek, öltözködni is sokára kezdenek még és — mint az előkelő körökben divatos — azon vetélkednek, ki késik el legjobban. De a szegény kis hóvirág már felvette egyszerű kis fehér ünneplőjét, amely olyan, mint a zárdái árvalányoké első áldozáskor: hótiszta és illattalan, — és megjelent a bálon, mely ki tudja mikor kezdődik még? Hiszen nem mondom, a háziak szívesen látják, örülnek is neki, csak ép nem nagyon tudják: mit csináljanak vele. Útban van, szegényke, bármilyen szegény is, útban van. Végre is: vendég, hát vissza nem küldhetik, rokon, tehát igényt tarthat némi szeretetre, dehát még semmi sincs készen a nagy ünnepségre: a lakás még hideg, takaritatlan, dísztelen és sötét, a háziaknak is fel kell még venniük ünneplő ruhájokat... jaj, hol vannak a rügyeim, kiáltozzák a bokor tantik..., hova tettem a zöld estélyi ruhámat, sikongják a fakuzinok... és a szegény kis rokonról közben I mindenki megfeledkezik, ott ül az egyik hideg szoba sötét sarkában Bevezeti a béipgpendszert a Társadatombiztositó Nem lesz emnesztía a hátralékokra. Iparfejlesztés — iparmegmentés.
