Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-02-21 / 42. szám

XIV. évfolyam 42. szám. Ára 12 filléi* 1931 február 21 Szombat. 54 _ -» Kiadóhivatal: ,0> ozechenyi-tér 4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. — Tudósítók minden nagyobb zalai községben. POLITIKJMJIJtPILAP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2*40 pengő negyedévre 7*20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. Bár igaza volna a szovjetnek, amikor lapjaiban azt kürtöli világgá, hogy az európai hatalmak támadásra készülnek ellene 1 Hát, ha elgondolja Moszkva, hosy mit cselekedett majdnem másfél évtized alatt és hogy mit szándékozik elkövetni még a jövő­ben, akkor joggal tételezheti föl az európai hatalmak támadását és joggal félhet is egy ilyen táma­dástól. Mert elvégre is egyszer már véget kell vetni annak a rettenetes állapotnak, ami Orosz­országban uralkodik s amelynek gyilkos miazmáit a világnak min­den részébe elviszi a szél. Örökö­sen újabb és újabb támadásokat intéztet megfizetett ügynökei utján a szovjet a polgári társadalom ellen, forradalmasítani akarja az egész világot, hogy eltűnjék az emberiség leikéből minden nemes eszme s helyöket a durva ösztö­nök foglalják el, amelyek meg- becstelenitik az embert és lealja- sitják az állatig. Rombolás a szov­jet célja anélkül, hogy építeni tudna, vagy akarna. Ki akarja ölni a szivekből-lelkekből azt, ami isteni, de újabb tartalmat nem ad, mert nem is képes adni. Hogy ez a „rendszer“ már születésekor megérett a bukásra és hogy csakis a háború után bekövetkezett álla­potok biztosíthattak neki eddig életet, ezt, ugylátszik, most már maguk a szovjet-apostolok is be­látják. Ezért számítanak táma­dásra s ezért félnek is a támadás­tól. Valóban a legmegrögzöttebb gonosztevők ők, akik már szinte kívánják a halált. Az az egy bizonyos azonban, hogy egykönnyen nem adják föl a játszmát. A támadást tehát jól meg kell szervezni. És mi meg attól tartunk, hogy hiba lesz a szervezkedésben, — ha ugyan szó van erről. Eszünkbe jut az a kép, amely a harminc év előtti boxer-lázadás idején az egyik vicclapban megjelent. A kis boxer fiú rémülten beszéli el atyjának, hogy a kikötőben megjelentek az európai hatalmak hadihajói. És láthatók is a kép egyik oldalán a félelmetes csatahajók. Az öreg boxer pedig nyugodtan marad és csak ennyit válaszol megrémült fiának: ez a mi szerencsénk ! — hogy fognak majd azok össze­veszni — egymással! Megismételjük azt, amivel kez­dettük: bár igaza volna a szöv­etnek . . . mert valóban kivána- os már, hogy elfojtsák azt a ve­szedelmet, ami a szovjet agitációja évén az egész világot fenyegeti. )e — és itt van a bökkenő: árható-e az, hogy az európai llamok olyan szövetségre lépnek gymással, amely komoly célul tűzi ki a szovjet megsemmisítését és nem következik-e be az, amit az öreg boxer olyan nyugalommal válaszolt fiának ? Elképzelhetö-e — legalább is a jelen körülmé­nyek között, — hogy a győzők és legyőzöttek, a fölfegyverkezet- tek és lefegyverzettek annyira összebarátkoznak egymással, hogy egységes gondolattól vezérelten egységes támadást intézzenek az ellen az „ellenség“ ellen, amely­nek barátságára egyik-másik A belügyminiszter a középitke- zési munkálatok sürgős kiírásáról körrendeletét adott ki. A leirat, amely megérkezett az alispánhoz a középitkezéseknek a ta­vaszi hónapokban való megindítását célozza. Az építési munkálatokkal ösz- szefüggő iparokban s a mezőgaz­daság által elsősorban foglalkoz­tatott iparágak megrendeléseiben ugyanis a nyári hónapokban, vala­mint az ősz elején, rendszerint torlódás áll be. Az ipari munkás­ság egyenletesebb foglalkoztatása érdekében is kívánatos, hogy a Néhanapján szükséges szóvá- tenni a nyilvánosság előtt azokat a jelenségeket, amelyek a közön­ség fegyelmezettségéről tanúskod­nak. Talán okul a közönség, amely maga látja kárát fegyelme­zetlenségének. Megint természetesen arra kell fölhívnunk a figyelmet, hogy a gyalogjárók (járdák) rendjével nem igen sokat törődnek Zalaegersze­gen. A háztulajdonosok eltakarit- tatják a havat a gyalogjárókról, a csintalan gyermeksereg azonban hólabda-csaták rendezésével a hó­nak java részét visszadobálja oda. S ha a hó akár megfagy, akár elolvad, síkossá, tehát kárt s vesze­delmet okozóvá válik a gyalogjáró. Erre minden szülő kioktathatná gyermekét és, ha nem is szűnné­nek meg teljesen az utcai hólabda- csaták, legalább is ritkábbak len­nének, kevesebb helyen mocskol­nák be és tennék veszélyessé a letisztított járdát. Azután meg : az utcán eldobált narancshéj is veszélyezteti a járó­kelők testi épségét. Erre is figyel­meztethetnék a szülők gyermekei­ket. Azonban épen tegnap szol­gáltatta szép iskolapéldáját egy „úriember“ annak, mennyire nem hordja szivén az utca rendjét, annyira számit s amelyet némelyek olyan sokra is értékelnek ? Nehéz dolog hinni — ó, nem a szándék­ban, hanem — az eredményes kivitelben. És bármennyire óhajt­juk is, hogy valóra váljék az, amitől a szovjet fél, tartunk mégis attól, hogy a szovjet — leg­alább is addig, amig a béke- szerződések által teremtett helyzet meg nem változik, — tovább űz­heti gyalázatos politikáját. középitkezések már a tél folyamán teljesen előkészíttessenek, az azokra vonatkozó versenytárgyalásokat legkésőbb február hónapban kiír­ják, az odaítélés pedig lehetőleg március végéig megtörténjék, hogy az iparosság kora tavasszal kere­sethez jusson. A belügyminiszter ezért felhívja a hatóságok figyelmét arra, hogy az építkezési munkálatok intézésé­nél, továbbá a lakatos, a géplaka­tos és kovács szakmákat érdeklő megrendelések kiadásánál az ipa­rosok egyenletes foglalkoztatására is tekintettel legyenek. vagyis: mennyire fegyelmezetlen. Kis fiával együtt ment az utcán. A fiúcska narancsot kapott s an­nak héját nyugodtan dobálta az aszfaltra. Az utánok menők közül többen hangosan adtak kifejezést méltatlankodásuknak, de az illető „úriembert“ ez nem bántotta. Vájjon, ha az úriember visszafelé is azon az útvonalon haladt volna és véletlenül elcsúszik azon a narancshéjon, amit a fia az ő jó­váhagyása mellett dobált el és — mondjuk — lábát töri: kit oko­zott volna a szerencsétlenségért ? Minden bizonnyal a háznak tulaj donosát, amely előtt a baj történt, no, meg a — rendőrséget. Tegnap este egyik emeletes háznak födeléről egész lavina omlott le. Alig negyed perccel előbb haladt arra egy bácsi. Hát, hogy az a hatalmas tömeg hó milyen szerencsétlenségnek lehetett volna okozója, arról jobb nem beszélni. Hogy az itt felhozott jelenségek csakis a közönség fegyelmezetlen­ségének eredményei, azt mindenki beláthatja. Szólunk most a közön­séghez : saját érdekében cselek­szik, ha egy kicsit fegyelmezi önmagát, mert fegyelmezettségével sok kellemetlenségtől és kártól menekedhetik meg. A szSvatkazeti mozgalom •« az egyes társadalmi osztályok. A szövetkezeti mozgalom szem­pontjából mindenkor igen nagy érdekkel birt az a kérdés, hogy az egyes társadalmi osztályok mily mértékben csatlakoznak a szöve- kezetekhez és általában milyen érdeklődést tanúsítanak a szövet­kezeti eszme iránt. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal időközönkint oly stat sztikai kimutatásokat tesz közzé, melyek erre a nagyfontos-* sagu kérdésre vonatkozólag fel­világosításokat nyújtanak. E fel­világosítások azonban egyelőre igen hézagosak, mivel nem min­den ország szövetkezetei készíte­nek kimutatásokat arról, hogy tagjaik mily foglalkozási ághoz vagy társadalmi osztályhoz tar­toznak. A Munkaügyi Hivatal által ki­adott statisztikai kimutatások az egyes szövetkezeti fajtákat külön tárgyalják s mivel lapunk olvasóit a hitelszövetkezeti tagok társadalmi hovatartozása is érdekli, ennek a statisztikának eredményeit kíván­juk ismertetni. A közölt adatok szerint még ma is igen nagy kü­lönbségeket mutat fel a hitelszö- vetkezetkezetnek az a két típusa, mely az egész világon elterjedt. A Schultze-Delitzsch-féle hitelszö­vetkezetek leginkább a városok­ban működnek s tagjaik a leg­nagyobb részt kisiparosok, keres­kedők, szabad foglalkozásúak, sőt némely országban állami tisztvi­selők is. Egészen más a helyzet a Raiff- eisen-tipusu hitelszövetkezeteknél, amelyek tudvalevőleg leginkább vidéken, a falvakban működnek. E hitelszövetkezetek tagjainak leg­nagyobb része — átlag 60—90% — a mezőgazdasági népességből kerül ki, de találunk a tagok kö­zött kisiparosokat, kereskedőket, sőt bérmunkásokat is. A gazda­társadalom számaránya a legna­gyobb a román hitelszövetkeze­teknél, ahol az összes hitelszövet­kezeti tagok 88 6%-át teszi ki. Általában a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a falvakban a mezőgazdasággal foglalkozó né­pesség, a városokban ellenben a kereskedő- és iparoselem mutatja a legnagyobb érdeklődést a hitel­szövetkezeti mozgalom iránt. Nemcsak a hitelszövetkezetek, hanem a fogyasztó- és egyéb szövetkezetek tagjainak statiszti­kája egyébként azt bizonyitja, hogy az összes társadalmi osztályok immár fölismerték a szövetkezeti tömörülésben rejlő nagy, szociális és gazdasági előnyöket s minden társadalmi osztály megtalálta a szövetkezeti szervezkedésnek azt a formáját, mely különleges igé­nyeinek és érdekeinek a leginkább A belügyminiszter sürgős leiratban hívta fel a hatóságo­kat a középitkezések kiírására. A közönség sokszor kárát vallja fegyelmezetlenségének.

Next

/
Thumbnails
Contents