Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-21 / 42. szám
2 Zalamegyei Újság 1931 február 21. Tovább támadják a kartel- javaslatot a Házban. Felhívás Dunántúl tanítóságához. Ferenc Géza a csongrádi szőllők közötti tanyai iskola derék tanítója Kogutowicz professzor könyvvéről a „Dunántúl“-ról azt Írja : e páratlan munka gyönyörű képanyaga most már szemlélteti Csonka Hazánk nagy részének milyenségét, a miért felől pedig felvilágosítást nyújt a szöveg . . . az 1925. évi népiskolai tanterv szellemében a népiskola IV., V., VI. osztályában földrajzot tanítani Kogutowicz könyvének segítsége nélkül nem lehet... Vikár Kálmán a „Tanítók Szövetsége“ szerkesztője viszont igy ir: „Régen akadt a kezembe annyira tanítónak való könyv, mint dr. Kogutowicz Károly 4 kötetre tervezett földrajzi sorozatának első kötete. Hónapok óta tanulmányozom s nem tudok varázsa alól menekülni. Mert ennek a kötetnek — ellentétben a hasonló tudományos munkákkal — lenyűgöző varázsereje van. Vannak könyvek, amelyeknek nem szabad az árát nézni: meg kell venni, ha túl haladja is a költségvetésünket. Kogutowicz könyve ilyen könyv. Használat közben fog kiderülni, hogy bár sok pénzt adtunk érte, nagyon olcsón vettük. Dunántúli és kisalföldi kollégáink könyvespolcáról már csak patriotizmusból sem hiányozhat.“ Annak ellenére, hogy a könyvnek már eddig is igen nagy sikere volt, meg kell állapítanunk, hogy még igen sok tanító van, aki nem szerezte meg. Fel kell tételeznünk, hogy nem mindenki vett tudomást arról a rendkívüli kedvezményről, melyet kizárólag a tanítóságnak biztosítottunk. Tudatjuk, hogy ezt a kedvezményt továbbra is biztosítjuk minden tanítónak, aki hozzánk fordul közvetlenül. Már havi 2 pengős részletre is megkaphatja. M. fii. Feienc-Jtízsef TndoMnyenyetem Földrajzi Intézete (Szeged, zerte-i. 19. Megállapították az uj tisztviselői létszámot. Bpest, febr. 20. A hivatalos lap mai száma közli a kormány rendeletét a tisztviselők és egyéb alkalmazottak uj létszámáról. A kimutatás szerint az állami rendszerű fizetési osztályba tartozó tisztviselők és gyakornokok uj létszáma 1368 fővel, vagyis 9.2 százalékkal kevesebb, mint az 1929—30. évi létszám. Az állam- titkári állások számát 3 fővel, a helyettes államtitkárokét 5, a miniszteri tanácsosokét 27, a VI. fizetési osztályú állásokét 67 fővel csökkentik. A bírák uj létszáma 1731 lesz, vagyis 207 fővel kevesebb az eddiginél. A tanszemélyzet létszámát 129 fővel 9791 főre emelik az iskolakötelesek számának emelkedése miatt. A kezelők és dijnokok létszámát 385 fővel apasztják, ami 10.1 százaléknak felel meg. Az üzemeknél csak az adminisztratív személyzet számát apasztják. A postánál 447, az erdőgazdasági birtokoknál 12, a mezőgazdasági birtokoknál 11, a postatakarékpénztárnál 2, az államvasutaknál 2108, az állami kőszénbányáknál 2 alkalmazottal apasztják a létszámot. Budapest, febr. 20. A képviselőház mai ülésén folytatták a karteljavaslat vitáját. Kun Béla volt az első felszólaló. Beszéde megkezdésekor kevés képviselő volt jelen, s mivel a tanácskozóképességet nem lehetett megállapítani, az elnök felfüggesztette az ülést. Huszperces szünet után Kun Béla folytatta beszédét. Kifogásolta, hogy a kormány nem tesz meg minden lehetőt az agrárBukarest, febr. 20. A parlament tegnap délutáni ülésén Jósika Miklós báró magyar képviselő tiltakozott Jonescu tábornok, vasúti vezérigazgató rendelete ellen, amelyben megtiltotta a vasúti alkalmazottaknak bármely kisebbségi nyelv használatát. Hangsúlyozta, hogy Jonescu rendelete éles ellentétben áll a belügyi államtitkárnak a parlamentben a Vasárnap délutáni tragédia. A fanyarszagu kis cselédszobában két leány duruzsol csendes egymásértéssel. A vasárnap ünnepi csendje komolykodik "körülöttük és csillogó zománcot futtat szavaik közé. Az egyik leány aranyrámás vakult tükör előtt fésüli napszítta haját. Szeplős, kerek arcából aggodalmas örömmel kémlel ki szeme. Vékony karján esetlenül mozog hatalmas vörös keze, mint a karcsú száron ringó, nagy, buta mákfej. Ő mesél. Szégyenlős, rövid kis mondatokat hullat ajkáról, akadozva, beszédhez nem szokott nyelvvel. Figyelésre húzott szemmel hallgatja a másik. Virágját vesztett, elnyűtt teremtés. Sárga arcán megkövesült az alázat és ijedség. Mosolyra erőltetett vértelen szájából csorbán villannak elő fogai. A nagyvirágu asztalterítőt simogatja begörbült ujjaival. Aztán odagyütt hozzám — meséli a szeplős. — Azt mondta, litánia előtt várni fog a templomnál. — Szapora mozdulattal csavarja haját egy nevetségesen kemény csomóba és elégedett pillantással szerelmeskedik a tükörbe. Halk nevetés bugyborékol torkából. — Máma aztán megbeszéljük, mikor lesz a lakodalom — mondja diadalmas örömmel. — Konyhagőztől kifakult arcát boldogság kerekíti, szeme csodavárón ragyog. Buta kis agyában rózsaszín, mézeskalácsos álom kavarog és csodálatos sejtelem rázza vékony testét. Napsugár ragyog a szoba meszelt falán, furcsa mesét suttognak az asztalterítő cinóber rózsái. Egy darázs döngve verődik a bezárt ablakhoz, azután erőtlenül hull vissza. A másik leány kezében megrezzen válság enyhítésére és nem viseli eléggé szivén a kisemberek érdekeit. Igaza van Gaál Gasztonnak, hogy a közgazdasági életben modern Rózsa Sándorok és Sobri Jóskák garázdálkodnak. Az elnök figyelmeztette a szónokot, hogy ne használjon ilyen kifejezést, majd Kun Béla folytatta beszédét. Élesen bírálta a javaslatot, amely szerinte nem oldja meg gyökeresen a kérdést. kisebbségi jogokról tett kijelentésével. Ha nem történik jogorvoslat e kérdésben, illetőleg ha a kormány nem vonja vissza ezt a rendeletet, akkor a magyar kisebbség meg fogja állapítani, hogy a kormány e rendelettel megsértette az anyanyelv használatáról szóló nemzetközi szerződéseket és panasszal fordul a nemzetközi fórumokhoz. a rozmaring és *félve pillant föl. — És.. . hátha nem jön el ? — motyogja a szeplős felé — mer’Juli, én ludom, mijen a férfi! —Agyongyötört feje fáradtan csuklik le, szenvedéstismerő megadással. Homlokát ráncok gyűrik öreggé és horpadt mellén gombhoz ütődve csörren az ezüstérem. Juli egy pillanatig elnyilt szemmel mered rá, aztán erős hittel bizonyítja : — Elgyün, mer’ ő mondta. — Több szót nem is veszteget. Kapkodó, ügyetlen kézzel kezd az öltözéshez. Fürge szemvillanással veszi számba a szekrényben duzzadó ruhákat. Áhitatosan simogatja a lángszin kimenőt, szikrázó kedve erejével kívánja, de eszébe jut, hogy a legény a kéket dicsérte. Reszketve nyúl utána és óvatosan fekteti az ágyra. Puha mosoly festi arcát hamvasra, mikor derekára kapcsolja a szoknyát és pár pillanatig elégülten figyeli a csípője körül ringó kék harangot. A réklit már gyorsan veszi magára — sietni szeretne — de ügyetlen ujjai nehezen boldogulnak az apró gombokkal. — Juli — motyogja megint a másik — hátha csak bolondot csinál belőled az a legény? — Nem irigykedésből mondja, csak félti a leányt az élettől, a csalódástól. Nem is mer egyenesen ránézni, csak úgy félighunyt pillái alól oson felé pillantása. Juli felnevet, hangos paraszti nevetéssel, nemtörődömséggel rándítja vállát. — Ugyan nyughass mán, ott lesz mer’ mondta — pattogja kevély életörömben. Már egész készen van, vasárnapi ünnepélyességgel feszül rajta a kék ruha és testében erős bizakodás ágaskodik; úgy érzi, most, ebben a buzavirágos ünneplőben csak az öröm jöhet felé. Kitárt karral fordítja magát a tükörhöz s igy áll ott a homályos kis cselédszobában, mint a napfényt imádó tányérvirág. Már türelmetlen is. Kapkodva pillant a szekrény tetején, az ócska lomok között trónoló ébresztőórára. — Siessünk, menjünk — hajszolja lázas nyugtalansággal a másik leányt. Az fáradt mozdulattal egyenesíti testét, mit a robot csavart hajlottra, körülményesen igazítja el ruhája ráncait. Neki van ideje elég, őt nem várják sehol. Gépies megszokottsággal tolja székét helyére, még a felgyűlt asztalterítőt is lesimitja. Halk sóhaj feszíti mellét, mikor a rozmaringot imakönyvébe csipteti. Juli már a kapu előtt van, mire elkészül. Gyors léptekkel surran utána, csendesen, büszkén, mint a bánat. Juli izgatott örömmel siet, szinte alig éri utói. Az öröm- várás, a boldogság hajtja előre. Körülötte lázas ünnepi kapkodás, a hétköznap robotjából kitörő életkedv. Hangos nevetéstől, friss mondatoktól izzik az utca. Juli rögtön belekapcsolódik a forrongásba. Felnyílt szemmel vágja vissza a legények beletüző köte- kedését, szeplős kis arcán mosoly ragyog. Keskeny csípője körül hivalkodva ring a buzavirágszin harang. Most nagyon boldog. Friss ugrással kerüli az esőázott föld horpadásait és apró sikoltó szavakat pattogtat. A másik leány fáradtan követi. Nem vesz tudomást az utca vidámságáról, aggodalmas tekintettel figyel a templom felé. Ijedség markol belé, nem látja a legényt! — Nincs itt — súgja Julinak csendes remegéssel. A leány megütődve áll egy pillanatig, kedve földre vágódott, mint a tört cserép, aztán lüktető rémülettel kutat a tömegen, szinte éget a pillantása. Hirtelen — fuldokló örömmel akad szeme a legény elbizott arcán. Teste rohanó kívánással lendülne felé, lába menekvéssel sietne hozzá, de mégis mozdulatlan és halálos dermedés csavarja össze lelkét. Néz . . . A legény hetykére feszitett melléhez két leány simul, két kacagó színes virág. Ingerkedő mosollyal beszélnek hozzá. A férfi öntelt, imádást tűrő pillantással simogatja őket. Juli tébolyultan áll ott, nem tudja, mi történt vele. Csak áll a buzavirágszin ünneplőben, kicsi agyában összezavart, megcsúfolt rózsaszín álmaival. Meredten néz és sápadt arcán végiggyöngyözik egy könnycsepp, nem az első és nem az utolsó, mely a szerelmes, csalódott nők szeméből fakadt. Vajda Marietta. — Óriás bibliát készített egy amerikai magyar. Losange- lesi jelentés szerint Vajnai Lajos magyar ács 6 évi munka után elkészítette a világ legnagyobb bibliáját amelynek súlya meg- közelti a fél tonnát. Szétnyitva 8 láb, 2 hüvelyk széles, összesen 8048, egyenként 3 láb magas oldalból áll. Vajnai a munkában nélyegzőszerü kézi nyomdát hasz- tált és minden betűt külön nyomatott az óriási oldalakra. — Öngyilkos gazda. Bán József 44 éves balatongyöröki gazda kiment a boros pincéjébe és ott felakasztotta magát. Mire felesége rátalált, már halott volt. Tettének okát nem ismerik. A bukaresti parlamentben Jósika báró szóvá tette a kisebbségek újabb sérelmét.
