Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)
1931-02-20 / 41. szám
XIV« évfolyam 41. szám. Ara 12 fillér 1931 február 20 Péntek. 7 Főtiszt. Gosztonyi ? Zalacsány erkesztős HERBOLY FEHENC __TWO maaonivatal: wu aegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. ~ Tudósítók minden nagyobb zalai községben. FOLITIKAJ^JAPILXP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. A tisztviselői kiszállások redukálásának következménye Ha az államháztartásban megkezdett takarékoskodási akciót a köz szempontjából lekintjük, úgy minden elfogultságtól mentesen sok esetben megállapíthatjuk, hogy a takarékoskodási rendelkezések nem azokon a pontokon történnek, amelyeken tényleg szükségesek lennének. A helytelen takarékosság pedig nem a kívánt célt szolgálja s visszaható ereje ép az ellenkezőjét eredményezheti. így vagyunk a minisztérium egyik legújabb rendelkezésével (7100. M. E. 1930), amely az állami tisztviselők kiszállásait óhajtja mértéken alul redukálni és a kiküldetéssel kapcsolatban felmerült költségeket szállítja le. A rendelet szerint hivatalos kiküldetések csak az elkerülhetetlenül szükséges esetekben rendelhetők el s időtartamuk is a lehető legrövidebb időre korlátozandó. Felületesen nézve a dolgot, talán helyénvalónak is találnók ezt a rendelkezést. Ha azonban behatóbban foglalkozunk vele, úgy hamarosan belátjuk, hogy ez a rendelet ismét csak egy áltakarékossági rendelet s azzal a néhány pengővel, amelyet a szigorú végrehajtás melleit megment az államkassza számára, hatványozott értékű veszteséget okoz a magyar közéletnek és különösen a közgazdaságnak. Tisztviselőkarunk bizonyos kategóriái csakis akkor tudnak a köz számára produktiv munkát kifejteni, ha működésük súlypontját a gyakorlati élet mezejére teszik át. Itt vannak pl. a gazdasági felügyelők. Hogyan várjunk ezektől eredményes munkálkodást, ha a zöld asztal mellé rubrikázásra és statisztikai adatok összeállítására kényszerítjük őket és megvonjuk tőlük annak a lehetőségét, hogy a nép közé kimenve puhatolják ki a bajokat és orvosolják a sérelmeket ? Ugyanígy vagyunk a szőlészeti és borászati felügyelőkkel, a kultúrmérnöki, államépitészeti, kataszteri hivatali, stb. tisztviselőkkel. Ezeknek munkássága csak akkor hasz- nothajtó, ha azt gyakorlatban végezhetik, enélkül irodai roboto- sokká válnak. Az ilyen kiszállások nemcsak hogy nem tehertételei az adófizető polgárságnak, sőt legelső emeltyűi közgazdasági életünk fejlődésének. A rendelet a kiszállás-csökken- té*en kívül gondoskodik arról is, hogy a hivatal-főnökök az alájuk rendelt tisztviselőket tetszésük szerint szekirozhassák. Amellett, hogy az eddigi napidijak díjtételét is lefaragja, kimondja, pl. hogyha a kiküldött hivatali vendégszobát vesz igénybe, a napidij 2 pengővel lecsökken- tendő. — Ha már most a hivatal- vezetőnek az a véleménye, hogy kiküldött tisztviselőjének módjában volt hivatalos vendégszeretetet élvezni, úgy könyörtelenül lehúzza a 2 pengőt, akár igénybevette a tisztviselő a vendégszobát, akár nem. Ez természetszerűleg vitatkozásra ad okot és áldatlan civó- dást eredményez. Ezt a rendeletet még oly közéleti férfiak is ostorozták, mint Gaál Gaszton, aki pedig ugyancsak eléggé rigorózus a tisztviselői ügyekben. Maga a kormány is belátta, hogy túllőtt a célon s ép a legutóbb meg is változtatta a rendelet ama pontját, amely bizonyos esetekben egyszerűen eltörli a napidijat s csupán csak „étkezési pénzt“ állapit meg. A rendelet eme pontja azonban még a hatálytalanítás után is szerfelett sérelmes. Amig ugyanis eddig 12 órás kiszállás után egész napidij járt, addig a legújabb szabályozás szerint ez csak 18 órát meghaladó kiszállás után illeti meg a tisztviselőt. Aki tehát pl. egy délután 2 órakor induló vonattal elutazik s egy reggel 8 órakor beérkező vonattal tér vissza állomáshelyére, az csak a napidij felét élvezi, annak dacára, hogy éjszakáznia kelletett. (Egy X. fizetési osztályú tisztviselő 5 pengő 10 fillért). Aki reggel ül fel a vonatra és délután jön haza, az semmi napidijat sem kap, mert 6 órán alul ez nem dukál. Az a szegény áldozat tehát, aki >ly kiszállásokra megy, a ruhakoptatáson, fáradságon és többletmunkán kívül a mulatságra még szépen rá is fizet. Mi lesz ennek a következménye? Először is az, hogy a tisztviselők sua sponte redukálni fogják a kiszállásaikat és ilyen egynapos kiszállásokra többet nem lesznek kaphatók. Arról nem is beszélve, hogy ez az ügynek a kárára megy, igen sok esetben még a kincstárnak is többe fog kerülni. Ha valakinek szakértői szemlét kell tartania, nem fog kimenni, hanem megcsinálja hasból. A biró helyszíni szemlére ugyancsak nem fog kiszállni, hanem berendeli hivatalába az ügyfeleket s igy az egyes ember kiszállása helyett (ami pl, polgári perekben nem is az államot terheli) fizethetik majd egy egész társaság költségeit. Az egy-egy járás területén működő tisztviselők (járási gazd. felügyelők, stb.) kiszállása csaknem mindig egy napra terjedő. Mi lesz ezután ? Akit a hivatal- vezető meg akar büntetni, azt ilyen 18 órán aluli kiszállásra küldi, hiszen ez alig kerül valamibe, akinek pedig magának áll módjában megszabni kiszállási szándékát, az egyáltalán nem fog kiszállni. A dolgos, alkotni vágyó tisztviselők el fognak keseredni s önhibájukon kívül fölösleges pepecseléssel igyekszenek az időt agyonütni. Annyi bizonyos, hogy amit a tisztviselők ezentúl megkoplalnak, azzal nem fogják megmenteni a nemzetet. Kaposvár. Faber György. Zala megyében helyreállott a vasúti közlekedés, a postai forgalom még hiányos« A többnapos hóvihar által okozott zavarok eltüntetése a zalai vasúti forgalomban befejeződött és ma délelőtt helyreállott az egész megyében a zavartalan közlekedés. Elindult az első vonat a zalavöl- gyi vonalon is. A postai forgalom a vasutakon minden irányban megindult, tegnap este a tűrje—balatonszentgyörgyi vonalon is felvették a postai forgalmat. A telefonösszeköttetés Budapest és Zalaegerszeg között akadálytalan, de a központ még mindig túlterhelt, mert Dél- dunántul forgalma továbbra is Zalaegerszegen át bonyolódik le. Táviratösszeköttetés Budapesttel egyenes vonalban nincs, a forgalmat Szombathelyen át bonyolítják le. A pqstautóbuszjáratok még nem indultak meg, mert Zalaszentmihály—Pölöske—Bak között csak oly széles utat hánytak ki, amelyen a szekerek közlekedhetnek. Az autóbuszpostajáratokkal érdekelt községek: Pacsa,, Alsópáhok és Hévizszeníandrás. Amig az autóbuszjárat szünetel, addig Pacsa Felsőrajkra küld kocsijáratot a mozgópostához, Hévizszeníandrás és Alsópáhok pedig Keszthelyről kapja meg küldeményeit. Súlyos hiányok vannak a balatonpart vízellátásában. Becsey Antal előadása a balatoni ankéten. A Magyar Mérnökegyletben ankét kezdődött a Balaton part fejlesztése ügyében. Az ankéten illusztris előadók ismertetik a Balaton aktuális problémáit. A legutóbbi ankéton Antal Dezső volt az első előadó, aki a balatoni fürdőtelepek kialakításáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a Balaton vidék egész beépítése elhibázott. A szállodák, középületek zárt sorban helyezkednek el. A partvidék rendetlen, a vasúti sínek a part mentén húzódnak el és lehetetlenné teszik a művészi és higiénikus beépítést. Nem szabad a balatonpartot folytatólagosan körül építeni, hanem csak egyes telepekkel kell ékesíteni. Hiányzanak a kettős fasorok, a játszóterek. A nádasok és vizima- darak teljes kipusztitása hiba volna. A tóparti szálloda legyen közvetlen kapcsolatban a stranddal. Sürgősen el kellene készíteni az egész part kiépítésének tervét. Becsey Antal a balatoni vízellátás problémájáról szólt érdekesen és többek között a következőket fejtegette : A Balaton ivóvízzel való ellátása és szennyvizeinek kezelése a legsiralmasabb állapotban van. A vízellátás primér szükséglet; nem lehet a balatoni életet fejleszteni, ha le kell mondani egy pohár egészséges vízről. A tífusz bete« gedések statisztikája igazolja, hogy október tájékán kulminálnak, még pedig évről-évre következetesen növekedve. Ezt pedig az egészséges ivóvíz hiányával lehet csak magyarázni, mely hiány csaknem egész Magyarország vidéki területein megvan. Nagy szerepe van ebben a pöcegödörnek. Nagy szerepe van ebben annak az opálos szürke víznek, amelyet előkelő fürdőhelyeken nyújtanak a vendégnek ivásra. Természetesen a mosatlan gyümölcs és egyéb higiéne-ellenes berendezéseinknek is van ebben része. De a kultúra az egészséges ivóvízzel kezdődik. Ötvenöt magyar város közül harmincegynek nincsen rendezve az ivóvízzel való ellátása. Ezzel szemben kis bajor telepeken, ahol 15—20 ház van mindössze, ott van tűzcsap, ott van vízcsap. Azzal magyarázzák az ilyen egész kis helyeknek is egészséges ivóvízzel való költséges berendezését, hogy a költségek busásan megtérülnek az állattenyésztés eredményeiben, mert hiszen az állatoknak is van szükségük egészséges ivóvízre. Emellett azt az egészséges ivóvizet az emberek is élvezik. Ezzel szemben a szennyvíz be folyik a Balatonba, valósággal kétségbeejtő a legelemibb szűk-
