Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-02-20 / 41. szám

XIV« évfolyam 41. szám. Ara 12 fillér 1931 február 20 Péntek. 7 Főtiszt. Gosztonyi ? Zalacsány erkesztős HERBOLY FEHENC __TWO maaonivatal: wu aegerszeg, Széchenyi-tér4. Telefon: 128 szám. Fiókkiadóhivatal: Nagykanizsa, Bajza utca 8. Vidéki szerkesztőségek: Keszthely, Tapolca, Sümeg, Lenti. ~ Tudósítók minden nagyobb zalai községben. FOLITIKAJ^JAPILXP Megjelenik minden hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7-20 pengő. Amerikába egy évre 6 dollár. Névtelen 1 e v e 1 e k r e nem válaszolunk Kéziratokat nem adunk vissza. A tisztviselői kiszállások redukálásának következménye Ha az államháztartásban meg­kezdett takarékoskodási akciót a köz szempontjából lekintjük, úgy minden elfogultságtól mentesen sok esetben megállapíthatjuk, hogy a takarékoskodási rendelkezések nem azokon a pontokon történ­nek, amelyeken tényleg szüksége­sek lennének. A helytelen takaré­kosság pedig nem a kívánt célt szolgálja s visszaható ereje ép az ellenkezőjét eredményezheti. így vagyunk a minisztérium egyik leg­újabb rendelkezésével (7100. M. E. 1930), amely az állami tisztviselők kiszállásait óhajtja mértéken alul redukálni és a kiküldetéssel kap­csolatban felmerült költségeket szállítja le. A rendelet szerint hivatalos kiküldetések csak az elkerülhetetlenül szük­séges esetekben rendelhe­tők el s időtartamuk is a lehető leg­rövidebb időre korlátozandó. Felületesen nézve a dolgot, talán helyénvalónak is találnók ezt a rendelkezést. Ha azonban behatób­ban foglalkozunk vele, úgy hama­rosan belátjuk, hogy ez a rendelet ismét csak egy áltakarékossági rendelet s azzal a néhány pengő­vel, amelyet a szigorú végrehajtás melleit megment az államkassza számára, hatványozott értékű vesz­teséget okoz a magyar közéletnek és különösen a közgazdaságnak. Tisztviselőkarunk bizonyos kategóriái csakis akkor tudnak a köz számára produktiv munkát kifejteni, ha működésük súlypont­ját a gyakorlati élet meze­jére teszik át. Itt vannak pl. a gazdasági fel­ügyelők. Hogyan várjunk ezektől eredményes munkálkodást, ha a zöld asztal mellé rubrikázásra és statisztikai adatok összeállítására kényszerítjük őket és megvonjuk tőlük annak a lehetőségét, hogy a nép közé kimenve puhatolják ki a bajokat és orvosolják a sérel­meket ? Ugyanígy vagyunk a szőlészeti és borászati felügyelőkkel, a kultúr­mérnöki, államépitészeti, kataszteri hivatali, stb. tisztviselőkkel. Ezek­nek munkássága csak akkor hasz- nothajtó, ha azt gyakorlatban végezhetik, enélkül irodai roboto- sokká válnak. Az ilyen kiszállások nemcsak hogy nem tehertételei az adófizető polgárságnak, sőt leg­első emeltyűi közgazdasági életünk fejlődésének. A rendelet a kiszállás-csökken- té*en kívül gondoskodik arról is, hogy a hivatal-főnökök az alájuk rendelt tisztviselőket tetszésük szerint szekirozhassák. Amellett, hogy az eddigi napi­dijak díjtételét is lefaragja, ki­mondja, pl. hogyha a kiküldött hivatali vendégszobát vesz igénybe, a napidij 2 pengővel lecsökken- tendő. — Ha már most a hivatal- vezetőnek az a véleménye, hogy kiküldött tisztviselőjének módjában volt hivatalos vendégszeretetet élvezni, úgy könyörtelenül lehúzza a 2 pengőt, akár igénybevette a tisztviselő a vendégszobát, akár nem. Ez természetszerűleg vitat­kozásra ad okot és áldatlan civó- dást eredményez. Ezt a rendeletet még oly köz­életi férfiak is ostorozták, mint Gaál Gaszton, aki pedig ugyan­csak eléggé rigorózus a tisztvise­lői ügyekben. Maga a kormány is belátta, hogy túllőtt a célon s ép a legutóbb meg is változtatta a rendelet ama pontját, amely bizo­nyos esetekben egyszerűen eltörli a napidijat s csupán csak „étke­zési pénzt“ állapit meg. A rende­let eme pontja azonban még a hatálytalanítás után is szerfelett sérelmes. Amig ugyanis eddig 12 órás kiszállás után egész napidij járt, addig a legújabb szabályo­zás szerint ez csak 18 órát meg­haladó kiszállás után illeti meg a tisztviselőt. Aki tehát pl. egy dél­után 2 órakor induló vonattal el­utazik s egy reggel 8 órakor be­érkező vonattal tér vissza állo­máshelyére, az csak a napidij felét élvezi, annak dacára, hogy éjszakáznia kelletett. (Egy X. fize­tési osztályú tisztviselő 5 pengő 10 fillért). Aki reggel ül fel a vo­natra és délután jön haza, az semmi napidijat sem kap, mert 6 órán alul ez nem dukál. Az a szegény áldozat tehát, aki >ly ki­szállásokra megy, a ruhakoptatá­son, fáradságon és többletmunkán kívül a mulatságra még szépen rá is fizet. Mi lesz ennek a következmé­nye? Először is az, hogy a tiszt­viselők sua sponte redukálni fog­ják a kiszállásaikat és ilyen egy­napos kiszállásokra többet nem lesznek kaphatók. Arról nem is beszélve, hogy ez az ügynek a kárára megy, igen sok esetben még a kincstárnak is többe fog kerülni. Ha valakinek szakértői szemlét kell tartania, nem fog ki­menni, hanem megcsinálja hasból. A biró helyszíni szemlére ugyan­csak nem fog kiszállni, hanem berendeli hivatalába az ügyfeleket s igy az egyes ember kiszállása helyett (ami pl, polgári perekben nem is az államot terheli) fizethe­tik majd egy egész társaság költ­ségeit. Az egy-egy járás területén működő tisztviselők (járási gazd. felügyelők, stb.) kiszállása csak­nem mindig egy napra terjedő. Mi lesz ezután ? Akit a hivatal- vezető meg akar büntetni, azt ilyen 18 órán aluli kiszállásra küldi, hiszen ez alig kerül vala­mibe, akinek pedig magának áll módjában megszabni kiszállási szándékát, az egyáltalán nem fog kiszállni. A dolgos, alkotni vágyó tisztviselők el fognak keseredni s önhibájukon kívül fölösleges pe­pecseléssel igyekszenek az időt agyonütni. Annyi bizonyos, hogy amit a tisztviselők ezentúl megkoplalnak, azzal nem fogják megmenteni a nemzetet. Kaposvár. Faber György. Zala megyében helyreállott a vasúti közlekedés, a postai forgalom még hiányos« A többnapos hóvihar által oko­zott zavarok eltüntetése a zalai vasúti forgalomban befejeződött és ma délelőtt helyreállott az egész megyében a zavartalan közlekedés. Elindult az első vonat a zalavöl- gyi vonalon is. A postai forgalom a vasutakon minden irányban megindult, teg­nap este a tűrje—balatonszent­györgyi vonalon is felvették a postai forgalmat. A telefonössze­köttetés Budapest és Zalaegerszeg között akadálytalan, de a központ még mindig túlterhelt, mert Dél- dunántul forgalma továbbra is Zalaegerszegen át bonyolódik le. Táviratösszeköttetés Budapesttel egyenes vonalban nincs, a forgal­mat Szombathelyen át bonyolít­ják le. A pqstautóbuszjáratok még nem indultak meg, mert Zalaszent­mihály—Pölöske—Bak között csak oly széles utat hánytak ki, ame­lyen a szekerek közlekedhetnek. Az autóbuszpostajáratokkal érde­kelt községek: Pacsa,, Alsópáhok és Hévizszeníandrás. Amig az autóbuszjárat szünetel, addig Pacsa Felsőrajkra küld kocsijáratot a mozgópostához, Hévizszeníandrás és Alsópáhok pedig Keszthelyről kapja meg küldeményeit. Súlyos hiányok vannak a balatonpart vízellátásában. Becsey Antal előadása a balatoni ankéten. A Magyar Mérnökegyletben ankét kezdődött a Balaton part fejlesztése ügyében. Az ankéten illusztris előadók ismertetik a Balaton aktuális problémáit. A legutóbbi ankéton Antal Dezső volt az első előadó, aki a bala­toni fürdőtelepek kialakításáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a Balaton vidék egész beépítése elhibázott. A szállodák, középü­letek zárt sorban helyezkednek el. A partvidék rendetlen, a vasúti sínek a part mentén húzódnak el és lehetetlenné teszik a művészi és higiénikus beépítést. Nem szabad a balatonpartot folytatóla­gosan körül építeni, hanem csak egyes telepekkel kell ékesíteni. Hiányzanak a kettős fasorok, a játszóterek. A nádasok és vizima- darak teljes kipusztitása hiba volna. A tóparti szálloda legyen közvetlen kapcsolatban a strand­dal. Sürgősen el kellene készíteni az egész part kiépítésének tervét. Becsey Antal a balatoni vízel­látás problémájáról szólt érdeke­sen és többek között a követke­zőket fejtegette : A Balaton ivóvízzel való ellátása és szennyvizeinek kezelése a leg­siralmasabb állapotban van. A vízellátás primér szükséglet; nem lehet a balatoni életet fejleszteni, ha le kell mondani egy pohár egészséges vízről. A tífusz bete« gedések statisztikája igazolja, hogy október tájékán kulminálnak, még pedig évről-évre következetesen növekedve. Ezt pedig az egész­séges ivóvíz hiányával lehet csak magyarázni, mely hiány csaknem egész Magyarország vidéki terüle­tein megvan. Nagy szerepe van ebben a pöcegödörnek. Nagy sze­repe van ebben annak az opálos szürke víznek, amelyet előkelő fürdőhelyeken nyújtanak a ven­dégnek ivásra. Természetesen a mosatlan gyümölcs és egyéb higiéne-ellenes berendezéseinknek is van ebben része. De a kultúra az egészséges ivóvízzel kezdődik. Ötvenöt magyar város kö­zül harmincegynek nincsen ren­dezve az ivóvízzel való ellátása. Ezzel szemben kis bajor telepeken, ahol 15—20 ház van mindössze, ott van tűzcsap, ott van vízcsap. Azzal magyarázzák az ilyen egész kis helyeknek is egészséges ivó­vízzel való költséges berendezését, hogy a költségek busásan meg­térülnek az állattenyésztés ered­ményeiben, mert hiszen az álla­toknak is van szükségük egészséges ivóvízre. Emellett azt az egészsé­ges ivóvizet az emberek is élvezik. Ezzel szemben a szennyvíz be folyik a Balatonba, valósággal kétségbeejtő a legelemibb szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents