Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-02-20 / 41. szám

2 Zalamegyei Újság 1931 február 20 ségletnek, az ivóvíznek hiánya. A 70.C00 lakosú Kecskemétnek, Nyíregyházának, Hódmezővásár­helynek nincsen egészséges ivó­vize. Ennek a rémületes állapot­nak csak egy vigasztaló oldala van, hogy ha a mulasztások pót­lásához hozzáfogunk, oly munka- alkalmak csinálhatók meg, ami­lyenekre még eddig példa nem volt. Csakhogy minálunk az ilyen létesítményekre másként nem fa­nyalodnak, mint ha előzetesen nagy pusztulások kényszerítőén lépnek fel; tífusz, romlás, ezek mozgatják csak meg a „ráérő“ magyarságot. Pedig a vízvezeték létesítése racionális befektetés, hogyha ezzel szemben a kórházi költségek megtakarítását vesszük figyelembe. A Balaton partvidéke vizsze- gény. Balatonföldváron 316 m. mélységig kellett fúrni, hogy vi­zet kapjanak. Csak elszigetelten, Aligán, Akaratyán találtak jó ivó­vizet. Kenésén, a főváros uj te­lepén iskolapéldája látható annak, hogy közhatóságoknak miként kell és lehet gondoskodniok sa­ját embereikről és egyszersmind miképen kell a Balaton-problé- mával is foglalkozni. Az ivóvíz szolgáltatására három­féle lehetőség van: magasabb helyekről jövő források felhaszná­lása, fúrások és végül a Balaton vizének tisztítás utján való fel- használása. Általában kemény ez a viz, télen keményebb, mint nyáron, de vannak, akiknek a Balaton vize ízlik. Csak a Balaton- vidék északi részén lehet forrás­vizet találni. Alsóörsön, Balaton- füreden a vörös homok és homokkő legrégibb alakulatában. Balaton- füreden a Siske-forrás ad vizet. Fúrás utján Földváron, Füreden nem igen találunk komoly víz­mennyiségeket. — Meg lehetne oldani az ivóvíz szolgáltatást annak ellenére, hogy tulajdonképeni vízszolgáltatásra mindössze csak két-három hónapon át van szük­ség. De a rentabilitást fokozni kellene olyképen, hogy minél több község kapcsolódjék bele a víz­hálózatba állandó fogyasztónak. Bikíalvy Béla a kisebb telepek vízellátásáról értekezett. Csak át­meneti berendezkedést ajánl ott, ahol 10-20 villa van együtt. Jobb megoldás híján: egy elfogad­ható vizű kuíat kell felhasználni az egész telepnek vízellátására. Borús Ferenc a Balaton kör­nyékének villamos ellátását ismer­tette. A Balaton távolról sincs elektromosság szempontjából el­látva. Például a legszebb hely, Badacsony, nélkülözi. Almádi csak öt év előtt kapott villamos ellátást és azóta nem sejtett nagy iram­ban fejlődik. Mindössze három vezeték hálózat van a Balaton körül s ezek a Balatonnál szük­séges villanyos energiának harmad­részét sem szolgáltatják. Ennek oka a rentabilitás hiányában rejlik, mert a rövid kéthavi fürdőszezon nem fizetheti ki a hálózat nagy tőkebefektetésének törlesztését. — Épen akkor van a legkisebb villanyfogyasztás, amikor ott nya­ralnak. Ezért nem tud fejlődni a villanyberendezés, főleg azért, mert állandó fogyasztó alig van. Tisztára üzlet kérdése ez; ha a Balaton frequenciáját kellően fokoz­nák, ha a Balaton körüli közsé­gek valamennyien beállnának fo­gyasztóknak, egységes eljárás mellett közös érdekeltség meg tudná valósítani a rentábilis villanyberendezést. Táncmulatságból hazatérőben eltévedt és a borzalmas hó­viharban megfagyott két fiatal leány. Harmadnap találtak rá holttestükre. Tapolca, febr. 19. A zalame­gyei Sáska község két viruló leányzója a 17 éves Mondli Anna és a 21 éves Vers Zsófi az elmúlt vasárnap — a tomboló hóvihar dacára — átrándultak a szomszé­dos Halápra, ahol táncmulatságon vettek részt. Éjfél után jókeddvel indultak útnak, hogy hazatérjenek, A rettenetes orkánban azonban eltévesztették az utat, úgy hogy az ítéletidőben nem tudtak már hazatalálni. Össze-vissza baran­goltak mezőkön, utakon, cserjé­ken át, közben pedig egymást is elhagyták, mert tájékozódni sem tudtak már. Hétfőn a hajnali órákban vették észre a szülői háznál eltűnésüket. Rosszat sejtve azonnal keresé­sükre indultak. Azonban egyelőre eredménytelenül. Végre kedden este a csendőrség közbejöttével rátaláltak mindkettőnek megfagyott holttestére. Amerre csak jártak a szerencsét­lenek, mindenütt véres hó jelezte élet-halál küzdelmeiket. Mondli Annát egy fenyőfa hótorlaszából ásták ki, mig Vers Zsófit a Nyires tó havas vizéből emelték elő. A példátlan szerencsétlenség minden borzalmaival a vidéken is nagy megdöbbenést keltett. (bs.) Több mint egymillió a munka­nélküliek száma Csehországban Prága, febr. 19. Czeh népjóléti miniszter a napokban megemlí­tette, hogy a munkanélküliség Csehországban oly arányokatöltött, hogy már nemzeti katasztrófáról lehet szó. A legutóbbi statisztika szerint Csehországban 600 ezer ember van munka nélkül, de ezek közül csak 65 ezer ember kap munkanélküli segélyt. Ennyi ugyan­is a politikailag szervezett mun­kások száma a munkanélküliek között. Á munkanélküliek száma az ország lakosságának számához viszonyítva szédítő — állapítja meg a Poledny List. Hozzá kell számítani a 600 ezer emberhez azokat a tízezreket, akik csak át­menetileg nyernek alkalmazást. Ezekkel együtt egymillió azoknak a száma, akikre az éhínség vár. Kiegészítik a munkanélkülieket azok a magánhivatalnokok, akik a gazdasági válság következtében elvesztették állásukat és akik a fenti adatokban nem szerepelnek. A lap szerint a kormány társa­dalmi akciót akar indítani. Az akció lényege, hogy a tehetőseb­bek önkéntes adományokkal eny­hítsék a munkanélküliséget. Eset­leg törvény megszavazásáról is szó lehet. Ennek alapján a tehe­tősebbek jövedelméből bizonyos százalékot levonnak az éhezők javára. Nyugat alkonya. Oswald Spengler könyve. A Conventus Zaladiensis ülésén előadta dr. Bucsis Gyula reálgimnáziumi tanár. (Folytatás.) A nyugateurópai művészet de­kadenciájának általános jelllege a következő: a lét belső formanél­külivé válik. Luxus, sport, ideg­izgatás, gyakori stilus- és divat­változás, erőszakolt, kiagyalt talál­mányok, kölcsönzések helyettesítik a művészetet. A művészet ipar- szerüvé lesz és a nagyvárost akarja kifejezni. Aztán értelmetlen, üres, halmozott művészet következik, amelyben archaikus és exotikus motívumok is helyet találnak. (Kubizmus, dadaizmus, activizmus stb. stb.) Végül merev formakincs fog kialakulni, amikor a hatalma­sok a drágaság, tömeg és anyag nagyságában keresik a művészetet. Miután pedig eljött egy kultúra vége, az azt hordozó népek még évezredeken át folytathatják meg­merevedett formákban tartalmatlan életüket. Ezt teszik Egyptom feL lachjai 300 éve, s nevükről Speng­ler az ilyen népeket fellach-népek- nek nevezi. Ilyen a kínai, indus, orosz, bizánci, arab és zsidó kö­rülbelül 1000 éve. Példának talán jó a ghettóról adott jelemzése: az 1300 körüli prágai ghettó ugyanaz, mint a XX. sz.-i new-yorki. Mi a kereszténység sorsa az egyes kultúrákon belül ? Spengler, aki oly komolyan csak a tudós szemével akar nézni, azt az ered­ményt szűri le, hogy a keresztény­ség időn és kultúrákon felül áll, azaz nincs egyikhez sem kötve. Hiszen — mondja — Szt. János, szt. Jeromos, szt. Ágoston az arab­zsidó kultúra körében a keresz­ténységnek époly óriásai, mint szt. Tamás, szt. Ferenc, vagy loyolai szt. Ignác a nyugateurópai­ban. Végül egy centrális problémája Spenglernek, amely a jelen Ma­gyarországra is oly aktuális: Mi alkotja a nemzetet? Faj-e, vagy a közös múlt, közös kultúra? S ebben Spengler ragyogó dialek­tikával igazolja a régi magyar állameszmét, valamint Eötvös és Deák koncepcióját: a faj magában még nem nemzet, csak ha a mű­veltség hordozójává válik. Viszont azonos küzdelmek, közös múlt, tradíciók, közös védelem mindig egy nemzetté kovácsolják a külön­böző fajokat. Befejezem. A sok nagytávlatú Spengleri megfigyelés közül azt hangoztatom zárszóul, hogy a személyes emberi életnek értelme csak akkor van, ha valamit teljes szívvel, minden erővel szolgálunk, mert enélkül máris fellachok va­gyunk. (Vége.) — Kisiklott a vonat. Az el­múlt hóvihar alkalmával a tapolca — keszthelyi vonat a zámori itatónál kisiklott. Az utasoknak nem történt bajuk, de a hóviharban gyalog kellett Keszthelyre menniök. A vonatot bevontatták Keszthelyre. Képek az utcáról. Két házsor közt futó görbe szalag. A kövezete horpadásos, néhol nagy tócsákban áll a viz. A csorba járdaszélen hórakások, mellettük csendesen kígyózik a piszkos lé. Kopaszodó fák tárják elkárhozott karjokat a szürke ég­bolt felé. A kocsiút közepén szennyes hólében elvesző kerék­nyom. Utca! Itt emberek élnek, emberek járnak — rohan, lüktet az élet és pillanatok alatt leját­szódik a lét egész tragédiája. * Kis maszatos gyermek fut vé­gig az utcán, kerek arcából vi­dáman csillog fürge szeme. Vé­kony hangon dalolgat, szakado­zott melódiák röpködnek szőke feje körül. Nagy, foltos bakancsba bujtatott apró lába ütemesen veri a kövezetei és a kioldódott cipő­zsinór sziszegve csapódik sarká­hoz. Parányi kezében szorosra markolva viszi a tejesüveget. Az egyik korhadt kapu alól macska kémlel ki óvatosan, de a kis legény pillantását nem ke­rüli el. — Cicuskám — rikkantja és vadul nekiiramodik. A cipőzsinór talpa alá kerül, nagy puffanás és az apróság a földön kapálózik nagy, fehér tejtócsa közepén. Bömbölve tápászkodik fel a cserepek közül, lassú vontatott léptekkel megy hazafelé. Markában — öntudatlanul — viszi a törött üveg nyakát. Embersors! Parányi, észrevétlen dolgokban botlunk meg és néha egy elszakadt cipőzsinóron for­dul meg életünk. * Megpihen egy pillanatra a hó­hányó munkás. A sáros-piszkos havat dobálta órákon át egy­másra, hogy utat csináljon a fo­lyókákban a viz számára. Leül egy üzletajtó lépcsőjére. Lassú, megfontolt mozdulattal szeli a kenyeret fehérnyelü bicskájával. A szalonnát apró csikókra vag­dossa, óvatosan teszi a kenyérre. Nagyokat nyel, hegyes ádámcsut­kája vidáman ugrál fel-le. Piszkos kis kuvasz ül a lábá­nál. Vidáman csóválja lompos farkát és áhitatos tisztelettel fi­gyeli az evést. Egyetlen mozgás sem kerüli ki a figyelmét és ér­deklődéssel követi az utat, melyet az ember keze ismétel folyton — kenyértől a szájig. Egy hirtelen mozdulat és a szalonna a földre esik. Indulattal kap az ember utána. Hiábavaló erőlködés. A fekete sárból ham­vasán ragyog felé a szalonnacsik. Felvillanó örömmel figyel a kutya, majd mohón nekiugrik az ételnek. Nagyot hördül most a férfi és vak dühében elrúgja az állatot. Behúzott farkkal szűkülve fut a kutya. Vonítása még sokáig hangzik. Emberi természet a véletlen szeszélyét ártatlanokon megbo- szulni. * Két gyűrött asszony beszélget megbújva az utcasarkon. Előttük kopott gyermekkocsiban sápadt penészvirág. Siránkozó hangon be­szélik panaszaikat — a minden­napi robotot. Nagy vörös kezük fáradt mozgással kiséri a beszél­getést. — Nem adott egy pengőt sem a múltheti fizetéséből, elitta mind,

Next

/
Thumbnails
Contents