Zalamegyei Ujság, 1931. január-március (14. évfolyam, 1-72. szám)

1931-02-20 / 41. szám

2

Zalamegyei Újság

1931 február 20

ségletnek, az ivóvíznek hiánya. A 70.C00 lakosú Kecskemétnek, Nyíregyházának, Hódmezővásárhelynek nincsen egészséges ivóvize. Ennek a rémületes állapotnak csak egy vigasztaló oldala van, hogy ha a mulasztások pótlásához hozzáfogunk, oly munka- alkalmak csinálhatók meg, amilyenekre még eddig példa nem volt. Csakhogy minálunk az ilyen létesítményekre másként nem fanyalodnak, mint ha előzetesen nagy pusztulások kényszerítőén lépnek fel; tífusz, romlás, ezek mozgatják csak meg a „ráérő“ magyarságot. Pedig a vízvezeték létesítése racionális befektetés, hogyha ezzel szemben a kórházi költségek megtakarítását vesszük figyelembe.

A Balaton partvidéke vizsze- gény. Balatonföldváron 316 m. mélységig kellett fúrni, hogy vizet kapjanak. Csak elszigetelten, Aligán, Akaratyán találtak jó ivóvizet. Kenésén, a főváros uj telepén iskolapéldája látható annak, hogy közhatóságoknak miként kell és lehet gondoskodniok saját embereikről és egyszersmind miképen kell a Balaton-problé- mával is foglalkozni.

Az ivóvíz szolgáltatására háromféle lehetőség van: magasabb helyekről jövő források felhasználása, fúrások és végül a Balaton vizének tisztítás utján való fel- használása. Általában kemény ez a viz, télen keményebb, mint nyáron, de vannak, akiknek a Balaton vize ízlik. Csak a Balaton- vidék északi részén lehet forrásvizet találni. Alsóörsön, Balaton- füreden a vörös homok és homokkő legrégibb alakulatában. Balaton- füreden a Siske-forrás ad vizet.

Fúrás utján Földváron, Füreden nem igen találunk komoly vízmennyiségeket. — Meg lehetne oldani az ivóvíz szolgáltatást annak ellenére, hogy tulajdonképeni vízszolgáltatásra mindössze csak két-három hónapon át van szükség. De a rentabilitást fokozni kellene olyképen, hogy minél több község kapcsolódjék bele a vízhálózatba állandó fogyasztónak.

Bikíalvy Béla a kisebb telepek vízellátásáról értekezett. Csak átmeneti berendezkedést ajánl ott, ahol 10-20 villa van együtt. Jobb megoldás híján: egy elfogadható vizű kuíat kell felhasználni az egész telepnek vízellátására.

Borús Ferenc a Balaton környékének villamos ellátását ismertette. A Balaton távolról sincs elektromosság szempontjából ellátva. Például a legszebb hely, Badacsony, nélkülözi. Almádi csak öt év előtt kapott villamos ellátást és azóta nem sejtett nagy iramban fejlődik. Mindössze három vezeték hálózat van a Balaton körül s ezek a Balatonnál szükséges villanyos energiának harmadrészét sem szolgáltatják. Ennek oka a rentabilitás hiányában rejlik, mert a rövid kéthavi fürdőszezon nem fizetheti ki a hálózat nagy tőkebefektetésének törlesztését. — Épen akkor van a legkisebb villanyfogyasztás, amikor ott nyaralnak. Ezért nem tud fejlődni a villanyberendezés, főleg azért, mert állandó fogyasztó alig van. Tisztára üzlet kérdése ez; ha a Balaton frequenciáját kellően fokoznák, ha a Balaton körüli községek valamennyien beállnának fogyasztóknak, egységes eljárás mellett közös érdekeltség meg tudná valósítani a rentábilis villanyberendezést.

Táncmulatságból hazatérőben eltévedt és a borzalmas hóviharban megfagyott két fiatal

leány.

Harmadnap találtak rá holttestükre.

Tapolca, febr. 19. A zalamegyei Sáska község két viruló leányzója a 17 éves Mondli Anna és a 21 éves Vers Zsófi az elmúlt vasárnap — a tomboló hóvihar dacára — átrándultak a szomszédos Halápra, ahol táncmulatságon vettek részt. Éjfél után jókeddvel indultak útnak, hogy hazatérjenek, A rettenetes orkánban azonban eltévesztették az utat, úgy hogy az ítéletidőben nem tudtak már hazatalálni. Össze-vissza barangoltak mezőkön, utakon, cserjéken át, közben pedig egymást is elhagyták, mert tájékozódni sem tudtak már.

Hétfőn a hajnali órákban vették észre a szülői háznál eltűnésüket.

Rosszat sejtve azonnal keresésükre indultak. Azonban egyelőre eredménytelenül.

Végre kedden este a csendőrség közbejöttével rátaláltak mindkettőnek megfagyott holttestére.

Amerre csak jártak a szerencsétlenek, mindenütt véres hó jelezte élet-halál küzdelmeiket. Mondli Annát egy fenyőfa hótorlaszából ásták ki, mig Vers Zsófit a Nyires tó havas vizéből emelték elő.

A példátlan szerencsétlenség minden borzalmaival a vidéken is nagy megdöbbenést keltett.

(bs.)

Több mint egymillió a munkanélküliek száma Csehországban

Prága, febr. 19. Czeh népjóléti miniszter a napokban megemlítette, hogy a munkanélküliség Csehországban oly arányokatöltött, hogy már nemzeti katasztrófáról lehet szó. A legutóbbi statisztika szerint Csehországban 600 ezer ember van munka nélkül, de ezek közül csak 65 ezer ember kap munkanélküli segélyt. Ennyi ugyanis a politikailag szervezett munkások száma a munkanélküliek között. Á munkanélküliek száma az ország lakosságának számához viszonyítva szédítő — állapítja meg a Poledny List. Hozzá kell számítani a 600 ezer emberhez azokat a tízezreket, akik csak átmenetileg nyernek alkalmazást. Ezekkel együtt egymillió azoknak a száma, akikre az éhínség vár. Kiegészítik a munkanélkülieket azok a magánhivatalnokok, akik a gazdasági válság következtében elvesztették állásukat és akik a fenti adatokban nem szerepelnek. A lap szerint a kormány társadalmi akciót akar indítani. Az akció lényege, hogy a tehetősebbek önkéntes adományokkal enyhítsék a munkanélküliséget. Esetleg törvény megszavazásáról is szó lehet. Ennek alapján a tehetősebbek jövedelméből bizonyos százalékot levonnak az éhezők javára.

Nyugat alkonya.

Oswald Spengler könyve.

A Conventus Zaladiensis ülésén előadta dr. Bucsis Gyula reálgimnáziumi tanár.

(Folytatás.)

A nyugateurópai művészet dekadenciájának általános jelllege a következő: a lét belső formanélkülivé válik. Luxus, sport, idegizgatás, gyakori stilus- és divatváltozás, erőszakolt, kiagyalt találmányok, kölcsönzések helyettesítik a művészetet. A művészet ipar- szerüvé lesz és a nagyvárost akarja kifejezni. Aztán értelmetlen, üres, halmozott művészet következik, amelyben archaikus és exotikus motívumok is helyet találnak. (Kubizmus, dadaizmus, activizmus stb. stb.) Végül merev formakincs fog kialakulni, amikor a hatalmasok a drágaság, tömeg és anyag nagyságában keresik a művészetet.

Miután pedig eljött egy kultúra vége, az azt hordozó népek még évezredeken át folytathatják megmerevedett formákban tartalmatlan életüket. Ezt teszik Egyptom feL lachjai 300 éve, s nevükről Spengler az ilyen népeket fellach-népek- nek nevezi. Ilyen a kínai, indus, orosz, bizánci, arab és zsidó körülbelül 1000 éve. Példának talán jó a ghettóról adott jelemzése: az 1300 körüli prágai ghettó ugyanaz, mint a XX. sz.-i new-yorki.

Mi a kereszténység sorsa az egyes kultúrákon belül ? Spengler, aki oly komolyan csak a tudós szemével akar nézni, azt az eredményt szűri le, hogy a kereszténység időn és kultúrákon felül áll, azaz nincs egyikhez sem kötve. Hiszen — mondja — Szt. János, szt. Jeromos, szt. Ágoston az arabzsidó kultúra körében a kereszténységnek époly óriásai, mint szt. Tamás, szt. Ferenc, vagy loyolai szt. Ignác a nyugateurópaiban.

Végül egy centrális problémája Spenglernek, amely a jelen Magyarországra is oly aktuális: Mi alkotja a nemzetet? Faj-e, vagy a közös múlt, közös kultúra? S ebben Spengler ragyogó dialektikával igazolja a régi magyar állameszmét, valamint Eötvös és Deák koncepcióját: a faj magában még nem nemzet, csak ha a műveltség hordozójává válik. Viszont azonos küzdelmek, közös múlt, tradíciók, közös védelem mindig egy nemzetté kovácsolják a különböző fajokat.

Befejezem. A sok nagytávlatú Spengleri megfigyelés közül azt hangoztatom zárszóul, hogy a személyes emberi életnek értelme csak akkor van, ha valamit teljes szívvel, minden erővel szolgálunk, mert enélkül máris fellachok vagyunk.

(Vége.)

— Kisiklott a vonat. Az elmúlt hóvihar alkalmával a tapolca — keszthelyi vonat a zámori itatónál kisiklott. Az utasoknak nem történt bajuk, de a hóviharban gyalog kellett Keszthelyre menniök. A vonatot bevontatták Keszthelyre.

Képek az utcáról.

Két házsor közt futó görbe szalag. A kövezete horpadásos, néhol nagy tócsákban áll a viz.

A csorba járdaszélen hórakások, mellettük csendesen kígyózik a piszkos lé. Kopaszodó fák tárják elkárhozott karjokat a szürke égbolt felé. A kocsiút közepén szennyes hólében elvesző keréknyom. Utca! Itt emberek élnek, emberek járnak — rohan, lüktet az élet és pillanatok alatt lejátszódik a lét egész tragédiája.

*

Kis maszatos gyermek fut végig az utcán, kerek arcából vidáman csillog fürge szeme. Vékony hangon dalolgat, szakadozott melódiák röpködnek szőke feje körül. Nagy, foltos bakancsba bujtatott apró lába ütemesen veri a kövezetei és a kioldódott cipőzsinór sziszegve csapódik sarkához. Parányi kezében szorosra markolva viszi a tejesüveget.

Az egyik korhadt kapu alól macska kémlel ki óvatosan, de a kis legény pillantását nem kerüli el.

— Cicuskám — rikkantja és vadul nekiiramodik. A cipőzsinór talpa alá kerül, nagy puffanás és az apróság a földön kapálózik nagy, fehér tejtócsa közepén.

Bömbölve tápászkodik fel a cserepek közül, lassú vontatott léptekkel megy hazafelé.

Markában — öntudatlanul — viszi a törött üveg nyakát.

Embersors! Parányi, észrevétlen dolgokban botlunk meg és néha egy elszakadt cipőzsinóron fordul meg életünk.

*

Megpihen egy pillanatra a hóhányó munkás. A sáros-piszkos havat dobálta órákon át egymásra, hogy utat csináljon a folyókákban a viz számára. Leül egy üzletajtó lépcsőjére. Lassú, megfontolt mozdulattal szeli a kenyeret fehérnyelü bicskájával. A szalonnát apró csikókra vagdossa, óvatosan teszi a kenyérre. Nagyokat nyel, hegyes ádámcsutkája vidáman ugrál fel-le.

Piszkos kis kuvasz ül a lábánál. Vidáman csóválja lompos farkát és áhitatos tisztelettel figyeli az evést. Egyetlen mozgás sem kerüli ki a figyelmét és érdeklődéssel követi az utat, melyet az ember keze ismétel folyton — kenyértől a szájig.

Egy hirtelen mozdulat és a szalonna a földre esik. Indulattal kap az ember utána. Hiábavaló erőlködés. A fekete sárból hamvasán ragyog felé a szalonnacsik.

Felvillanó örömmel figyel a kutya, majd mohón nekiugrik az ételnek. Nagyot hördül most a férfi és vak dühében elrúgja az állatot. Behúzott farkkal szűkülve fut a kutya. Vonítása még sokáig hangzik.

Emberi természet a véletlen szeszélyét ártatlanokon megbo- szulni.

*

Két gyűrött asszony beszélget megbújva az utcasarkon. Előttük kopott gyermekkocsiban sápadt penészvirág. Siránkozó hangon beszélik panaszaikat — a mindennapi robotot. Nagy vörös kezük fáradt mozgással kiséri a beszélgetést.

— Nem adott egy pengőt sem a múltheti fizetéséből, elitta mind,