Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
4 Zalamegvei Újság; 1930 december 25. Nyárutó-tél. Lassan ment. Mintha a ropogó, fehér hó ólom súllyal húzta volna le lábait. Pedig ezek a hópihék a levegőben vad, kavargó könnyű táncot jártak. Szinte beleszédült, amint lassan áttört a csipkefátyo- lon, mely körűié leereszkedett. Repült, susogott a sok kis gyémánt csillag, de lenn az utón, a láb alatt a hófehérsége átváltozott lucskos, sárga folttá. Miért is múlik el minden, ami szép?! Megállt. A régi temető előtt járt. A kopasz fák fenyegetve nyúltak bele a világos éjszakába fekete karjaikkal, sötét, barnazöld ciprusok álltak komoran fekete köpenyeikben, a düledező sírok közt. Őrök, a nagy, sötét kapu őrei... A hold bágyadtan pillantott ki egy percre a hófelhők mögül ezüstös koronát emelve az őrök feje fölé. Ledőlt kicsi keresztek, porló kövek, elhervadt virág, fagyos téli szél. . . s a másik oldalról az utca vidám villanyfénye nevetett le, autók suhantak, hangos, bántóan hangos beszéd, kisgyermekek találgatása: mit hoz a Jézuska?! — Élet és halál! — Amott, egy fázósan reszkető fa, mely most összecsapja recsegő ágait, mintha megborzongna, alatta egy fekete, bronz angyal, előre hajolva, fölemelt ujjal int: gyertek ... itt megpihentek... Pihenni! ? Hát csak akkor lehet pihenni, ha ez a fagyos föld leteriti hótakarójával az épp oly fagyos szívet ?! Hát az élet, halál, s a halál az élet ? ! Hát addig, mig a láb rá nem talál a nagy, sötét kapu ösvényére, mig a kéz oda nem simul az angyal hivó ujjaira, addig nincs pihenés, nincs nyugalom ? Addig a szív ilyen vadul kalapál, a szem köny- nyezik ? ! Tétova mozdulattal simított végig arcán. Tüzel, ég . .. Belső vihar liheg száraz ajkán. S a lelke forr. Egész kietlen, sivár ifjúsága ott lüktet szivében, visszafojtott nagy szeretnivágyás, mely nem kellett senkinek . . . melyet eltemetett szive mélyére, csak néha- néha vette elő becézgetve, tervezgetve ... ha majd ezt mind odaadhatja valakinek, ha ezt a kincshalmazt valaki elé öntheti, ha ragyogó szemmel sugározhatja rá ezt a sok-sok felgyülemlett szeretetek — ha azt mondhatja: nézd, ez mind, mind a tiéd! — ó, milyen szép lesz az! Várt, gyűjtögetett. Nem kellett senkinek. Az egyik rákacagott... más kincs kell nekem . .. arany, tompafényü arany... A másik elfordult. . . nem kell ... bűnös, vértforraló szerelem kell, ideig- óráig tartó mámor ... A harmadik elment mellette . . . hatalmat adj nekem, rangot, pompát .. . A negyedik rá sem nézett . . . a testemnek kell a kincs, a lelkemnek nem, mert lelkem nincs... S ő gyűjtögetett. Senki sem jutott el a kincses házig, s ott garmadával állt már a kincs. Az évek szálltak... S egyszer kinyújtotta valaki a kezét... s ő odaadta mind, féltve őrzött kincseit ... azt hitte. . . megtalálta .. . S alig telt el pár év, a kéz visszavonult. . . már nem kell... amott, a másiknál találtam meg az igazit... Tévedtem. S ő visszarakta ismét kincseit. Egy drága kővel, az emberekbe A vil ágh ir ü MERCEDES-BENZ személy- és teherautók és a M. kir. áll. Vas-, Acél- ésGépgyárak által gyártott MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ MAVAG-MERCEDES-BENZ teherautók, autóbuszok és különleges autók vezérképviselete és eladási központja: MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL RT. Budapest, IV., Váci-utca 24. Nyugatmagyarországi Kirendeltség Szombathely, Széli Kálmán u. 1. Tel. 691. Távirati cim: Mercedesbenz Szombathely. Kfllfrfrtii m ii'iipw inw aw helyezett hittel szegényebben. S gyűjtött tovább . .. Szálltak az évek ... S mikor már lelkében lehullt az első levél, mikor a közelgő ősz elsárgitott sok-sok szép álmot, akkor — találkoztak. Ujjongva nyúlt a kincses kamra kulcsa után, hogy végre annak lábai elé öntse, akit szeretett, egész élete kincsét. . . s megdöbbenve vonta vissza kezét. A kulcs nem volt sehol. Egy arc vigyorgott rá: a kincsed lehet a másé ... de a kulcs az enyém . . . Nem kell a kincsed ... én meg találtam a nekem való forró mámor tűzpiros rubinját, mit nekem a te ragyogó hű szereteted hűvös gyémántja, nekem mámor, nekem gyönyör, tüzláng kell ... de a kulcs az enyém ... azt nem adom . . . S keze lehanyatlott. Mert meg van kötve . ... nem tehet semmit ... A kincses kamra zárva marad, a nyárutó gyönyörű álma képek nélkül marad... jön az ősz . . . eltompitja kincsei ragyogását . . . s ő nem tehet semmit, el kell fordulni a csók elől, mely után sóvárgott, nem szabad hallani a hangot, melyre vágyott, el kell taszítani a kezet, mely az övé után nyúl ... el kell temetni életet, kincset, álmot, szívre szorított kézzel nézni, mint hull le az utolsó levél is, mint imbolyog a hó... s a sok-sok összegyűjtött kincs elvész mind . . . Fázósan didergett meg. Lelke hópihéi sárga, lucskos folttá váltak, s azon igyekezett, hogy a lucskos folt alá temesse szivét... talán ott megfagy . . . talán ott nem fáj igy .. . Mert az élet halál . . . s a halál az élet. . . Vágyva nézett a nagy, csöndes, pihenő kertre, a halkan hulló pelyhekre, melyek lágyan simultak össze a földön, a néma ciprusokra . .. s úgy érezte, ez a valóság . . . nem ... ez az élet. Az az élet, melyet ő várt, óhajtott, s megnyerés nélkül elvesztett. A csend, a béke, a szeretet, a hazugság, képmutatás nélküli őszinte nagy Élet... A hold kisütött . . . gyémántként csillogtak a hópihék, s bronz angyal mosolyogva intett: gyertek ... itt az Élet! Elmosolyodott. S már nem érezte oly súlyosnak megvetett kincseit, mert tudta, hogy ott a nagy kapun túl elfogadják . . . Csak egy rövid lépés, csak egy kis, de nehéz ut, s már viheti a kincses kamra kulcsát, övé lesz már ismét. . . viheti, s kiöntheti kincseit ott, ahol szeretettel emelik fel, s elmondhatja: Uram, Te azt Ígérted, megenyhited a fáradtakat ... s én fáradt vagyok . . . s im, ezt mind én gyűjtöttem ... Lehajtotta fejét. Már nem bántotta az autók suhogása, a beszéd zaja, mert megtalálta az utat... A hópihék lágyan ölelték át lábanyomát s a sárga, lucskos folt ismét tündöklő hófehér lett. királyi Szathmáry Magda. A város karácsonyi jótékonysága. Fogytán vannak a gyűjtött élelmiszerek. A városi inségakció keretében a karácsonyi segélyezések a mai napon befejeződtek. Kiosztottak 320 családnak (900— 1000 személy) 300 kg. kenyérlisztet, 500 kg. főzőlisztet, 200 kg. cukrot és 25.000 kg. felfürészelt tűzifát. Ezenkívül néhány ínséges kapott sürgős lakbérsegélyt és több darab ruhát. Dicséretreméltóan nyilatkozott meg ez alkalommal a zalaegerszegi husiparosok jólelküsége, amennyiben Gecsovics István és Oláh István kezdeményezésére egy darab vágómarhát vásároltak és 157 család között 180 [kg. húst osztottak ki. Hozzájárultak még a marha árához: Fodor, Bácsai és Cseresznyik husiparosok, valamint Brand marhakereskedő. A husiparosok elhatározásukról tegnap délután 4 órakor értesítették Czobor Lászlót, a segélyező ügyek előadóját és a Népjóléti Iroda gyors és pontos munkáját dicséri az a körülmény, hogy este 9 órakor már ott volt 157 családnál az utalvány, melynek ellenében ma délelőtt meg is kapták a részükre kijelölt husadagokat. A Szociális Misszió Társulat hölgyei ma este 81 segélyre szorulót vendégelnek meg lakásaikon. Január hónapra az előadó inség- munkák megindítását kérelmezi a polgármestertő!, mert a segítő bizottság rendelkezése alatt levő élelmiszermennyiség fogytán van. A munkanélküliség növekedőben van, élelmiszert pedig már alig gyűjthetnek többet. De annyi embernek, mint amennyi segélyre szorul, nem is adhat élelmet a város. Bohémkarácsony. Irta: Forster Edit. Messze Hollywoodban ... A filmvilág egyik legérdekesebb, legtarkább helyén. Ahová a szi- nészvilágból százával-ezrével vándoroltak ki évről-évre. Eszmékkel, vágyakkal, ábrándokkal. A legtöbbje hamar eszmélve fel, hogy az innét csillogónak látszó meseország csak a csalódást jelenti számára . . . Két ifjú barátunk, akiket keressünk fel kis bohémtanyájukon, a szerencse csillagával indultak útnak az Újvilágba. Mindketten, mint elsőrangú filmsztárok, aratják a babérokat s hozták a dicsőséget a magyar művészetre. Vidám, gondtalan, jókedvű, igazi bohémlélek, mindkettő. A művészi rendetlenségü kis bohémtanyán, a messze idegenbe szakadt két magyar fiú készülődött a szent este méltó megünneplésére. Az alacsonyabbik barna, tüzes szemű, valami vidám dalt fü~ työrészett, nagy buzgalommal foglalatoskodott a puncs elkészítésével. A teaforralóban már duruzsolva muzsikáltak a vizbubo- rékok. Magas, nyúlánk, szőke fiú a másik; kissé elgondolkodva bontogatja a csomagokat. Piros gyertyácskák kerültek elő a dobozkák mélyéből. Ezüst, csillogó fényű kis karácsonyfadíszek. — A még kopaszon álló örökzöld fenyőfára egyenkint kerültek rá. Piros-fehér-zöld karácsonyfa hirdeti, hogy messze, idegen országban élő magyar testvéreink szivéből nem halt ki a magyar érzés. — Hallod, komám! Valami megoldhatatlan problémán töröd talán a fejedet, hogy ily mély hallgatásba merültél? Talán bizony a szőke Dolly ütött sebet a sziveden ? . . . A szőke fiú leintően legyintett. — Dolly nem ütött sebeket... — Hát akkor, úgy látszik, az a bajod, hogy nagyon is hűséges . . . Egyszer még a hűség is baj . . . — Ne tréfálj, Kornél. Egészen más jutott eszembe. — Ma munkaszünetet tartunk. Csak ünnepelünk. Nem gondolkozunk. — Nem jut eszünkbe semmi . . . — A Kárpátok hótakarta bércein karácsonyi hangulat terül el . . .
