Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
1930 december 25. Zalamegyei Ujsá.; 5 Maradandó értékű ajándék a hordozható villamos Singer varrógép Precíziós munka és elismert ieg|(»bb minőség ! Részletfizetésre is! Kényelmes havi részletek Dijmemtes bemutatás saját ntfbnnában Singer Varrógép Részvénytársaság Fióküzlet Zalaegerszeg, gr. Äppisrsyi Libert u. I. ■^^aaiams»miMaaec^^^ii^MrtaBKa8aa»aagTOiBsa86aeerasBCgi^^B^7^x,8^gHJw; ehesse: A barna fiú arcáról is eltűnt a vidám tekintet — Eh, ne szavalj itt nekem! Ismerem jól a hangod ércességét a beszélő filmekről . . . — Évszázados fenyőfák egymásfelé hajolnak . . . Sötét felhőket kerget a magasságban a kárpáti szél . . . A másik indulatosan teszi le a teaforralót. — Ne beszélj a Kárpátokról A kárpáti szélről . . . Elvetted a kedvemet . . . Némán tesznek-vesznek tovább. A piros gyertyácskák egymás után gyulnak ki. Viaszillat . . . Fenyőillat . . . Karácsonyi hangulat . . . A két, messze idegenbe tévedt magyar egymásra pillant. Valami fénylik a szemökben : könycsepp... Messze a megtépett hazában is karácsonyeste van ... A viasz- gyertyácskák már kigyultak ott is . .. Mélyhangu harangok zugnak ... Az éjféli misére hívják az ájtatos hívőket . . . A szőke fiú a pianinóhoz lép. Halkan felnyitja a fedelét. — Újai végigfutnak a billentyűkön. Bus magyarnóta csendül fel. Messze a nagy erdő Messze száll a felhő, Messze mentem Édes hazám íetőled .. . A barna fiú a pianinóra könyököl melegcsengésü bariton hangján énekli a dalt. Elmúlik a nyár, Hervad a határ,' Ne hullasd a könnyeidet, Levelet se várj! Az amúgy vidám két bohem- gyerek arcán fájó kifejezés ül. Szemeikből könyek hullanak. Elvonul előttük a délibábos magyar róna ... A szőke Tisza partjai... Vadvirágos mezőségek . .. Pipacsrét . . . Gémes kút . . . Régen látott erdőségek . . . Örömök . .. Bánatok . . . Messze elmúlt események . . . Egy szőke fej , . . Egy kék szempár . . . Valami régen elfelejtett fájdalom, válás . . . Mikor?... Hol?... Ki tudja? . . . A karácsonyfa sötét lombja megrebben . . . Valami átsuhan a szobán ... A kárpáti szél.. . Izenetet hozott a tengeren túlról.. . Hollywoodban is karácsony van . . . A zalaegerszegi színház műsora: Szerdán, 24-én délután 3 órakor: Tommy és Társa (operett). Csütörtökön, 25-én délután 3 órakor: Szökik az asszony (op.); fél 6-kor: Fruska (vígjáték); este fél 9-kor: Hálvány sárga rózsa (operett). Pénteken, 26-án délután 3-kor: Katica (operett); fél 6-kor: Bölcsődal (bohózat); este fél 9-kor: Viktória (op.) Elégtétel. írta: Rajnáné Lendvay Izabella. Varsányi Jóska ott állott a kerítés mellett és átlesett a szomszédba. Akkor hoztak szekéren faluról egy beteget. A dagadó, csikós párnák közül emelték ki a kis öreget. — No, szegény doktor bácsi, még ebédután sem hagyják aludni, — gondolta Jóska és óvatosan kiemelte a két, lazán odatámasztott deszkát, átbújt a résen, két ugrással bent volt Asztalos doktorék piros babvirággal futtatott lugasában. Nem is kellett soká várnia. Asztalos Évike már jött is a ház felől. Drága, viruló arca ki volt pirulva, két hosszú, szőke hajfonaía a hátát verdeste, kezében a kis munkakosárral nyugodtan lépkedett, csak mikor meglátta a lugasban a fiút, hagyta el a komolyság és szaladni kezdett. — Apushoz beteget hoztak, van egy szabad félórám, mondta lélekszakadva. — Tudom Évikém, ott lestem a kerítésnél már egy órája. — Hát igazán utazik este ? — Utazom édes, holnap kezdődnek már az egyetemen az előadások. Drága, szép Évikém, fog rám gondolni ? — remegett a hangja a fiúnak és a keze is, amellyel most a kislány kezét szorongatta. Egyetlen szerelmem, drága gyöngyvirágom, de gyönyörű volt ez a két hónap, ennyi boldogság elég egy életre. Soha, soha nem felejtem el. Szeress ezután is, gondolj rám, szerelmem, én eljövök érted. Mi ez a pár esztendő nekünk, csak lerakom a vizsgákat egyszer! Évike pirulva hallgatta a fiút. Tizenhat éves, hamvas kis virágszál, anyátlanul nevelkedett leányka, remegve az első szerelem lázában! Milyen boldogság is, ha igazi nagy fiú szeret egy ilyen kislányt, Varsányi József jogszigorló ur egy ilyen kis csitrit. De ő is szereti, pedig mennyit kellett apustól drukkolni, nehogy megtudja a délutáni találkozásokat, s milyen illedelmesen ült esténként Varsányíéknál, ha Apussal átmentek a rendes tarokkparíiera! Most is félve lesett ki a kapu felé, de nem fenyegetett veszedelem, csak a szekér elé fogott két ló tépdeste a poros akácfa leveleit. — Husvétra hazajön, Jóska? kérdezte. — Haza, Évikém. Számlálni fogom az órákat, perceket, angyalkám, — felelte a fiú s már két kezét fogta a kislánynak, aztán magához vonta karcsú, kis testét és megcsókolta a remegő ajkakat, imádlak, egyetlen szerelmem, édes menyasszonyom, esküdj meg, hogy kitartasz mellettem. És Évike esküdött. . . . Milyen régen volt ez a szép szeptemberi délután és menynyire megváltozott azóta minden. Jöttek a húsvéti és nagy nyári vakációk. Éva felserdült, Jóska megemberesedett. Sok szórakozást talált, ha hazajött. Ment a kávéházba billiárdozni, vagy a forró nyári napokon ki a szőlőkbe és csak késő éjjel vetődött haza. A óaövirággal futtatott lugast ugyláíszik elfelejtette és a két lazán odatámasztott deszka a kerítésnél már csak a tyúkoknak jött jól. Egyszer aztán egy hosszúkás borítékot hozott a posta Asztalos doktoréknak. Szép, aranyszélü kártya volt benne — „Dr. Varsányi József eljegyezte Kálnay Irént.“ — Csak ennyi. De Asztalos Éva mintha csendesebb lett volna ezután, nyugod- tabb, komolyabb. S egy szeptemberi este ő is felült a pesti vonatra. Beiratkozott az egyetemre orvosnövendéknek. Valami céljának, tartalmának kell lenni az ő életének is, mondta az ellenkező édesapjának, ő igy érzi ezt. Harag nem volt szivében, de egy kis vágy valami elégtétel után élt benne. Talán női hiúság volt, talán örök és általános emberi tulajdonság. Nem akarta magát megalázódnak, elfeledettnek tudni. Oh! Varsányi József ügyvéd ur téved, ha azt hiszi komolyan vették gyermekes Ígéretét. Dehogy. Nem is várta ő soha, nem is volt az igazi szerelem, kis játék volt csupán. Hogy a szive egy kicsit megsebződött, a hite megingott, nő volt, ez volt a sorsa!? * Kint nagy pelyhekben hullott a hó; szép, fehér karácsony volt. A kis szalonban kellemes meleg volt, a szamovár halkan muzsikált, a nagy angoracica a kályha előtt nyújtózkodott. Éva, aki időközben elvesztette édesapját, két év óta átvette a jó, öreg doktor bácsi örökét a kis városban, egyedül volt. A sarokban a kis karácsonyfa csillogott minden kedves diszével, kis gyertyácskái szelíden ragyogtak. Egyedül . . . milyen egyszerű kis szó és mennyi mindent rejt magában. Édes-bus emlékezést, elfojtott sóhajtást, elszoruló szivet. Aki nem élte át, nem tudja mi az egyedül lenni, karácsonyestét egyedül tölteni. A meghitt otthonban, a szülői házban, a drága szülők nélkül, egyedül . . . Ahol valamikor szivszorongva várta a csengetyüszót, árvának lenni, szomorú felnőttnek lenni! Mehetett volna rokonok, ismerősökgyermek- kacajtól hangos otthonába, boldogan fogadták volna, de ott talán még inkább érezte volna az egyedüllétet. Jól volt ez igy. A komoly, higgadt Asztalos Éva vállalta az élet minden keserűségét. A konyhából behallatszott Julis néninek, a régi szakácsnénak elnyújtott éneklése, a kis szolgálólány boldogan majszolta a diósmákos patkót, ropogtatta a cukrokat, már tizedszer próbálva fel az uj kötényt, kendöt. Nem feküdtek még le, készültek az éjjeli misére menni, mikor megszólalt a kapu csengője. Ketten is mentek nézni, ki lehet az, aki még ilyenkor sem nyughaí. — Én vagyok, Julis néném, nyissák ki, a Varsányiék Marija, — szólalt meg egy fázós hang. Tessen hamar gyónni, a doktorkisasszonynak, mert az ur rosszul van ! Éva egy pillanatig dermedten nézett a lányra, mikor odabent is elmondta a mondókáját. De csak egy pillanatig, azután nyugodtan vette fel a bundáját, úgy kérdezte, mi baj van? — A nagyságos ur egy hete beteg, osztánég most este nagyon rosszul lett, gondutam átszaladok ide, mert a mi doktorunk meg tennap elutazott. Ha tetszene min- gyárt jönni. A nagyságos asszony is kéreti . . . — Megyek, azonnal, Julis néni adja ide a táskámat. ... A hallban tárva volt az ajtó, a lány a hálószobába vezette. Az ágyban ott vergődött eszméletlenül a beteg, az asszony egy kis zsámolyon ülve rémülten tördelte kezeit, nagy könnycseppek végigszántották arcát, alig tudta elmondani, hogy az ura már napok óta szenved, gyomor és vese- bántalmai voltak, ma este újabb rohama volt és mialatt ő a gyerekkel a karácsonyfa körül volt, többször isbevehetettaz orvosságból, utána oly rosszul lett, hogy ő a legrosszabbtól tartott. — Melyik az a gyógyszer? —- kérdezte Éva — és mikor az asszony átnyújtotta a fiolát, elsápadva nézett rá. — Hányat vehetett be az ügyvéd ur ebből..
