Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)

1930-12-25 / 294. szám

1930 december 25

Zaiasnegyei Újság

Európa rabszolgasága.

A háború köde még mindig súlyos akadályokat okoz Európa mindennapi életének forgalmában, megáll a tőke, léket kapott a termelés és az összevissza nyirbált politikai és vámhatárok előtt megtorpan a kereskedelemnek az a gyér folyása is, amely különben még táplálékot vihetne az elszegényedett testrészekbe. Megállapíthatjuk, hogy mindaz, ami látszatra még üzlet Európában, csak lidércfény, amely lehet, hogy valóban jobb jövő csalogat, de lehet az is, hogy nyakig gázolunk abba a mocsárba, amely megállítja a mozgást, megakadályozza a lélekzést, megszünteti a cselekvést.

Rockefeller Amerikája megnyerte a világháborút, Európa minden állama elveszítette. Kivétel volna az egy Franciaország, de ez is csak ideig-óráig, mert, ha Franciaország pár évtized múlva ugyanúgy fogja érezni az Unió nyomását, ahogy Európa győztes és legyőzött államai érzik a háború nyomását, akkor Franciaországban sem lesz többé pénzügyi konjunktúra, a francia vállalkozás és a francia export megbénul a gyarmatokon.

Európa legnagyobb baja, hogy sem egységes termelési, sem szervezett kereskedelmi politikája nincsen. Apró liliputi államok harcolnak egymással a falat kenyérért, mert Európa számára ma már csak falat kenyerek maradtak, az egész cipó az Unió asztalán illatozik. Mérhetetlen vagyonok, mérhetetlen vállalkozási terv és főképpen mérhetetlen életkedv, amely távol van minden filozofálástól, közelebb áll a játékhoz, mint a komoly munkához, ezek jellemzik Amerikát. Európát pedig a saját tradíciói kötik meg, — itt bármerre nézünk, minden nép és minden ország évezredes sajátos kultúrával rendelkezik, ezek a kultúrák egyénivé, különállóvá formálják Európa minden nemzetének karakterét, ez a különállóság politikai és gazdasági ellentétek- és harcokban nyilvánul meg.

Nemrégiben elhangzott az az óhajtás, hogy meg kell teremteni az európai Egyesültállamokat. Amilyen szép a gondolat, any- nyira lehetetlen a kivitel, mert amint a Népszövetség és a különböző konferenciák példája mutatja, Európa túlságosan éhes, túlságosan ingerült ahhoz, hogy ilyen nagyszabású programmot megvalósítson. Amig Európa államai aszerint oszlanak meg, ki a győző, ki a legyőzött, addig semmi komoly alapja nincs annak, hogy egyesült európai államokról beszéljünk.

Amerikában is volt valamikor súlyos ellentét a déli és az északi államok között, ugyanolyan belső háború dúlt közöttük, mint Európában 1914-ben. Ez a háború azonban lezajlott, semmi bántó nyoma nem maradt, az Unió államai a tökéletes egyenlőség, egyenjogúság és függetlenség alapján szerveződtek egy hatalmas birodalommá.

Európa ma a rabszolgaság kontinense, belső ügyeiben ki van szolgáltatva az egymással harcban álló ellenséges csoportok viszályainak, külső tekintetben pedig lépésről-lépésre veszti el a terjeszkedés terét és lehetőségét és mindjobban ki van szolgáltatva Amerikának. Ma Európa a világ koldusa, sorsa alig tarthat érdeklődésre számot, pusztul és züllik, mert megfeledkezett a kontinenseket és birodalmakat fönntartó leghatalmasabb erőről, a szerétéiről 'és a ragaszkodásról. Ha nézzük a láthatáron mind magasabbra fölkelő Amerika napját, ne felejtsük el soha, hogy Európa hanyatlásának, pusztulásának igazi oka a Páris környéki cinizmus és gyűlölet. Spectator.

E R

T I

ALKATRÉSZEK

az összes régi és uj típusokhoz

KIZÁRÓLAG

FUT AUTOMOBILOK MAGYAR ELADÁSI Rt.

Budapest? IV,, Váci utca 1 Telefon 828—48,

Személyautomobiíok514,521, 525.jjTeherkocsikO.45 tonnáig.

3991

■Kara^.w«-,SBaKS»aE3gas

Az utóbbi néhány év alatt Zalaegerszeg város a fejlődés utján olyan óriási lépésekben haladt előre, hogy az meglepte még magát a város lakósságáí is. Hogy az idegenekre milyen hatást gyakorolt ez a nagyarányú fejlődés, azt hallhatjuk azoktól, akik városunkba lépnek. Dicséretére válik Zalaegerszeg polgárságának, hogy a város fejlődését tisztán a maga erejéből tette lehetővé. A fejlődés azonban oly gyors iramban történt, hogy az meghaladta a lakós- : ság teherviselő képességét. Ki is mondotta a képviselőtestület, hogy a fejlődés tempóját mérsékli. Mielőtt azonban a mérséklésre elérkezett volna az alkalom, megállóit, megdermedt minden és most szó sem lehet jó ideig arról, hogy valami újat alkossunk. De elértük legalább azt, hogy a város főútvonala minden időben járható és szinte az irigylésig csinos.

Amikor a város anyagi helyzetéről tisztább képet nyertünk és megállapítottuk, hogy bizony tovább nyújtóztunk, mint ameddig a takarónk ért, egyik városatya érdekes kijelentést tett. Azt mondotta, hogy

a város szomorú helyzetének okai a hírlapírók, mert ők kergették bele a várost ebbe is, abba is. A hírlapírók mindig kitaláltak valamit, a város vezetősége pedig megfogadta a hírlapírók tanácsát, egyre-másra létesítette ezt is, azt is és igy odáig jutottunk, hogy a fülünk hegye sem látszik ki az adósssgokból.

Jól gondolkodott ez a városatya, de nem jól beszélt. Mert az igaz, hogy Zalaegerszeg hatalmas arányú fejlődésében nagy része van a sajtónak. Egyetlen vidéki

városnak sajtója sem fordított olyan nagy gondot a városi ügyekre, nem sarkalta annyira munkára a vezetőséget, mint a zalaegerszegi. A zalaegerszegi sajtó mindig rámutatott a hiányokra, a szükségletekre s addig hangoztatta, követelte a pótlásokat, hogy azok meg is történtek. Persze minden pénzbe, sok pénzbe került. Mindenesetre jellemző azonban, hogy még azok is, akik a leghangosabban tiltakoztak a gyors tempó ellen, egyre másra sürgették sz újabb köitsé» geket igénylő létesítményeket.

A sajtó, mint az ideális álláspontnak képviselője tehát fölvetett sok eszmét, sok gondolatot, de a város vezetőségének kellett volna mindig előregondolnia, hogy ezeknek az eszméknek valóraváltása összeegyeztethető-e a lakósság anyagi helyzetével.

Mi, annak ellenére, hogy ismerjük teljesen viszonyainkat, mégis sürgetjük egy olyan intézménynek létesítését, mely óriási összeget követel. Ez az eszme nem is új és nem más, mint a vízvezeték és csatornázás bevezetése, mert enél- kül ez a város soha tiszta nem lehet és közegészségi állapotai sem javulhatnak meg.

Ha a város a köztisztaság és közegészségügy terén a mainál jobb állapotokat kíván (mint ahogy kell is) teremteni, akkor föltétlenül meg kell csinálnia a vízvezetéket és csatornázást. Ezt mi sürgetjük is. Hogy mikor sikerülhet ez, mondja meg a város vezetősége. Annyi bizonyos azonban, hogy a sajtó nem engedi a kérdésnek napirendről való levételét. És, ha megcsinálja a város, akkor majd akadnak megint, akik azt mondják,

hogy ennek okai is a hírlapírók, akik szünet nélküli sürgetéseikkel belehajszolták a várost az uj kiadásokba.

Hát ezért is szivesen viseljük az ódiumot. De talán ezt sikerül úgy megcsinálni, hogy — nem fizetünk rá. A városok kongresz- szusának irodája tervet dolgozott ki, ameiy szerint harminc vidéki városban sürgősen akarja megépíttetni a vízvezetéket és csatornázás mely munkálatok összesen 40 millió pengőbe kerülnének s ezt az összeget külföldi kölcsön alakjában biztosítaná. Az illető városok azután a vízmüvek jövedelméből fizetnék vissza a kölcsönt.

Reméljük, hogy a harminc város között szerepel Zalaegerszeg is, amely felől tudvalévőén hivatalosan is megállapították, hogy a legegészségtelenebb város az egész országban.

Egy kis túlzás van ugyan ebben a megállapításban,- a helyzet azonban olyan, hogy a kijelölt városok között első helyen keli állania Zalaegerszegnek. Sürgetjük is hát a város vezetőségét, tegyen lépéseket, hogy valamiképen ki ne maradjunk. És, ha meglesz a vízvezeték és a. csatornázás, annak olyan áldásait élvezhetjük majd, hogy szidnak bennünket megint egyesek, de azután utána teszik: ezek az újságírók mégis csak jól csinálták, hogy addig rágták az illetékesek fülét, mig végre lett vízvezetékünk és csatornánk.

És, hogy el ne felejtsük, még fürdőre, sétatérre és kiránduló- helyre is van szükségünk. Ezeknek létesítését is elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, ha mindjárt újabb vád ér is bennünket.

Mái* az újságírókat is okolják a íráras fejiááésésaek gyors tempójáért.

iljfen vád ellen nana tiltakozunk«