Zalamegyei Ujság, 1930. október-december (13. évfolyam, 241-294. szám)
1930-12-25 / 294. szám
2 Zalamegyei Újság 1930 december 25 Bizonyos, hogy a szellemi stúdiumokat is át fogja alakítani ez a nemzedék. Az élmény, átélés, áttekinthetőség, rendszeresség és nagyvonalúság követelményei lépnek fel s az élettelen adatok, tartalmatlan szótanulás mindinkább a múlté lesznek. * * * A több mint egymillió darab meglévő gyümölcsfa felhasználásával kell a zalai gyümölcstermelést fejleszteni. Voluntarizmust! Az emberi egyéniség több szellemi, erkölcsi és testi tényező összege. A reneszánszig nem sokat adtak az intellektuális képzésre. Birodalmat alapító hősök írni, olvasni nem tudtak, sőt a zseniális költő, Eschenbachi Wolfram sem. De a reneszánsz óta az intellektus, a merő értelem, az iskolai művelés fő-fő területe, az egyetemeken és főiskolákon kizárólag csakis ez. De milyen a helyzet? Az intellektus lehet raffináltan éles, a memória tömitve ezer ismerettel: az egyéniség mégis igen félszeg s az élet számára jelentéktelen, boldogtalan lehet, mivel az élet s különösen a gazdasági, még ma sem, csak észt kivan magának fundamentum gyanánt. Ez kétségtelen. Még az értelmi erők helyes, okos fölhasználásához is előbb meg kell lennie egy bizonyos mennyiségű erkölcsi erőkészletnek: figyelem, kitartás, koncentráltság, takarékosság, időbeosztás. Ez valamennyi az akarat dolga! Ezért a reneszánsz óta divó intellektualizmus helyett ma igen helyesen más a paedagógia törekvése, a volun- tarizmus. Aki tud akarni, akinél az erkölcsi erők kifejlődtek, az majd nem fogja elpazarolni értelmi adományait, nem lesz belőle siralmas végű csodagyermek, hanem becsületes, hivatása teljesítésében mindig fejlődő nemes egyéniség. Bizonyos, hogy ebből a szempontból az egész iskolaügyet át kell szervezni. Az iskola munkájának egész egyéniségre való kiterjesztése megsokszorozza a nevelő felelősségét és munkáját. Más szempontúvá kell tenni az elbírálást is. A katonai főreáliskola módszereit és munkaterületét kell minden iskolára kiterjeszteni. Mert mit ér az okos, de gyáva katona. * * * A nevelés hatalma. Lehet ugyanis egy nemzedék neveltetését kényelmesen könnyíteni. Szoritkozhatunk csak a memória kényelmes tágítására és tömitésére s akkor a taniívány érdeklődése bezárul az ernyesztő és szenvedőleges befogadó munkában. Igen könnyen tanítható a der, die, das, nevelhető a tanítvány — bár nehezebben — azokra kvalitásokra is, amelyek a germánságot a világ uraivá tették. Fejébe szedheti a diák az összes földrajzi adatokat, de nevelhető arra is, hogy minden idegszálát és törekvését egy Nagy Lajos szabású Magyarország megvalósítása nyűgözze le. Megtanulhatja nagyszerűen a zentai csata lefolyását, de Jenő herceg árnyéka vele marad-e az egész életre ? így nemzedékek szellemi világa maradhat szükkörü, de lehet azt csodálatosan gazdaggá is tenni. Ez a lehetőség az emberi léleknek megadatott. * * * Mi a paedagógia aratása szent Imre évében? Egy tény: a jubileummal kapcsolatban minden vállalkozás sikerült. Ez küísőleges tény. S a lelki haszon? Ez iránt nem kéteikedhetik senki, aki látta az ünnepi arcokat és hogy mily mohó szemmel füllel várta-leste a jubiláló közönség a benyomásokat a szónokoktól, vagy színdaraboktól. Megfigyelésünkben bízva mondhatjuk, hogy valódi és nagyfokú lelki átéléssé váltak az év mozzanatai. Összeszedettség, befeléfordulás, komolyság járt szent Imre emlékének nyomában. Bizonyos, hogy az utóbbi 10 esztendő annyi fölületes, fitogtató alakját és intézményét ez a szellem fogja végleg elsöpörni. Nem kevés volt az évnek a paedagógiai érdeke sem. Javarészt minden az ifjúságnak s az ifjúságért szólt. Ez pedig hálás volt az eléje tartott eszményekért és kitetszett, hogy az év leghálásabb tanítási témája az Árpád-ház inter- nacionális jelentőségű szentjei voltak. Kiderült, hogy az ifjúság nem az élet reális káoszáért rajong, hanem a kipróbált, földönjárt eszményekért. Lendület, magasztosság, energia, távlatok kellenek ifjúságunk szellemének. Ez egyezik meg kizárólag a nagyvonalúságra törő magyar szellemmel is ... * * * Az Isteni Gyermek születésének és a Királyi Ifjú halálának emléke ilyképen termékenyítse meg édes mindnyájunk gondját a jövendő magyar nemzedék iránt! Irta: SÁRKÖZY VIKTOR, a Zalavármegyei Gyümölcstermelő és Értékesítő Egyesület ügyv. igazgatója. A gyümölcstermelésé a jövőt Ha nem is lehet ezt az állítás! a szó legszorosabb értelmében venni, mert hisz minden közgazda tudja, hogy egy termelési ág oly kizárólagosságot nem élvezhet, amelyre az egész társadalmi termelés jövője felépíthető volna, hanem kétségtelen, hogy a legközelebbi jövőben olyan szerep jut a gyümölcstermelés- és értékesítésnek, mely komoly tényezővé válik az ország mező- gazdasági termelésében. Mivel gyümölcstermelésünk fontos szerepet van hivatva betölteni s annak ujjászervezési munkálatai most vannak folyamatban, nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy ez az átszervezés kellő körültekintéssel, megfelelő gyakorlati és szakismeretekkel legyen végrehajtva. Ha visszagondolunk az utolsó negyven év gazdasági fejlődésére, azt tapasztaljuk, hogy minden olyan termelési ágnál, mely bizonyos átalakuláson kellett, hogy keresztülmenjen, nemcsak a fokozatos fejlesztés, hanem annak célkitűzés szerinti kivitele képezte a közgazdasági tényezők, a föld- mivelésügyi kormány gondosságának tárgyát. Azt hiszem gyümölcstermelésünk újjászervezését párhuzamba állíthatjuk az állatállomány mintegy 30 év előtti, a mai viszonyoknak megfelelő áldolgozásával, mikor a magyar szarvas- marha tenyésztéséről a piros, nyugati, tarkamarha tenyésztésére kellett a téteményképesség, jobb és gyorsabb fejlődés, a nagyobb hizodalmasság elérhetése céljából áttérni. Akkor és itt sem lehetett másként, mint fokozatosan, megfelelő szakszerűséggel az állat- állományt a kitűzött cél érdekében mintegy átgyurni a megfelelő felügyelettel, ott, ahol kellett, állami támogatással lehetővé tenni, hogy az állatállomány fokozatosan, keresztezéssel, újabb tenyészállatok beszerzésével teljesen kicseréltessék s a mai magasfejlett- ségü tenyész-szinvonalra emeltethessék. Ha számolunk a gyümölcstermelés jelenével s szemünk előtt lebeg a gyümölcstermelés jövője, akkor úgy hiszem, hogy itt, ezen fontos kérdés megoldásánál sem járhatunk el másképpen, mint ahogy a szarvasmarhaállomány kicserélésénél eljárnunk kellett. Vegyük csak Zalavármegye gyümölcsfaállományát. Itt az 1929-ben megejtett összeírás, illetve felvétel szerint almafa . . . körtefa . . . szilvafa . . . diófa .... cseresznyefa meggyfa . . . barackfa . . . gesztenyefa . . mandulafa . . berkenye . . eperfa . . . mogyoróbokor . naspolyafa . . egyéb gyümölcsfa birsbokor és fa összesen 271,029 drb.„ 147.759 „ 378,665 „ 76,595 „ 84,794 „ 28,304 „ 108,489 „ 27.564 „ 10,634 „ 115 „ 12,035 „ 459 „ 1,269 1,152,056 „ gyümölcsfa volt. Itt a meglevő állományt figyelmen kívül hagyni, az adott helyzettel nem törődni halálos bűn volna. Itt jut elsősorban szerep a földmivelésügyi kormány gyümölcsfavédelmi akció- jónak, ennek a feladata a meglevő nagy mennyiségű és nagy- értékű állományt olyan állapotba helyezni, hogy az a jövő érdekeit minél tökéletesebben szolgálhassa. A gyümölcsfaállomány megfelelő karbahelyezésével, annak tervszerű és fokozatos átdolgozásával, részbeni újratelepítésével, a ma meglevő anyaggal megvethetjük a jövő termelés minőségi követelményeinek az alapját oly módon, hogy a gyümölcstermelésünk minőség tekintetében ép oly színvonalra emelkedhetik, mint amilyen színvonalon ma szarvasmarhatenyésztésünk áll. Nem szabad azonban itt szem elől téveszteni azt, hogy tervszerűen, szakszerűen és a gazdák megfelelő vezetésével kell eljárnunk s a gyümölcstermelést oly módon irányitanunk, hogy az a jövő követelményeinek teljesen megfelelhessen. Nem szabad azt ugyanis elfelejtenünk, hogy a ma elkövetett hibák csak évek múlva s hatványozott mértékben boszul- ják meg magukat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gyakorlatlanság, a gyümölcsfákkal üzérkedők lelkiismeretlensége, azok haszonlesése nemcsak az egyesek, hanem közgazdaságunknak és a nemzetgazdásági termelésnek óriási károkat okozhatnak. Fel kell tehát karolni a gyümölcstermelés érdekeit, ott, ahol erre alkalmas szervezet van, ezek utján, ott, ahol nincs, akár állami beavatkozással (értve alatta a fokozott mérvű ellenőrzést, mely kiterjedhetne a gyümölcskártevők elleni védekezésre, az uj telepítések ellenőrzésére s végül még a nem állami faiskolák felett gya- korlandó ellenőrzésre is) segítségére jönni a gazdaközönségnek s eme fontos, meglevő, nagy mértékben fejleszthető termelési águnkat, mely máig részban parlagon hevert, vagy csak kis mértékben felelt meg a hozzáfűzött várakozásnak, a tökéletesség színvonalára kell emelni.
