Zalamegyei Ujság, 1927. szeptember (10. évfolyam, 225. szám)

1927-09-27 / 225. szám

1928. december 25,

Zalamegyei Újság

dalolnak, esetleg vizet hordanak, vagy kisebb fiútestvérükre felügyelnek. Ezen év elteltével azonban varrnak, főznek, bőrt cserzenek és ha jobban megerősödnek, a nők csónakjában eveznek és házakat építenek.

A férj és feleség osztoznak a háztartás teendőiben. A férfi készíti a vadászszerszámokat és a csónakot, de a nő vonja be bőrrel. A férj vadászik, halászik, hazaviszi a zsákmányt, de tovább nem törődik vele. A nő főz és készíti a ruhát, csizmát, tehát egy személyben szakácsnő, mészáros, szabó, cserző, varga.

— Mindezen munkákhoz nincs egyébre szükségük, mint egy félholdalaku késre, hasitócsontra, gyüszüre, néhány varrótűre. A bőröket erős, fehér fogaik segítségével húzogatják, idomítják a

A Balaton és a nép.

cserzésnél. Sátraikat, házaikat egyedül építik és a férfiak hidegen nézik, hogyan cipelik a nehéz köveket.

Ha a házasság gyermektelen, a férj néhány elárvult fiugyere- ket fogad örökbe, akik aztán segédkeznek a táplálék megszerzésében. így tesz a nő is a lányokkal vagy az özvegyekkel. Habár ezek némileg szolgaszámba mennek, mégsem állanak semmi kényszer alatt sem Sohase üti meg őket a gazda, mert ez ránézve volna a legnagyobb szégyen.

Sok európai család megirigyelhetné az eszkimók békés, nyugodt familiáris életét s bár a munkaelosztás mosolyt csal az ajkunkra, a békés harmónia igen figyelemreméltó és megszívlelendő.

Nemcsak a mesék, mondák és regék világában s a költészetben és szépirodalomban él a Balaton, hanem a nép lelkivilágában is. Nagyítás nélkül lehet mondani, hogy a Balaton a nép szivéhez nőtt. Ez is élénk cáfolata annak, hogy a népnek nincs érzéke a természeti szépségek iránt.

A nép szereti s meg is tudja becsülni a természeti szép képeket.

A fecskét, ezt a selymes tollú kedves madarat szinte becézi, istállójában rakott fészkét félő gonddal őrzi s annak lakóját gyermekies szeretettel várja vissza, mint a tavasz első hírnökét, vándorújáról. A gólyát majdnem 1 félő tisztelettel övezi s szabad járata van annak a gazda mezején, rétjén, lakása, fája vagy kéménye tetején s jaj lenne annak, aki akármelyiket is háborgatni merné otthonában.

így érez a nép a Balaton iránt is. Rajongó szeretettel veszi körül ezt is. Amit pedig a nép egyszer szeretetébe fogad, abban következetesen ki is tart s mindenképpen azon van, hogy szerete- tét ki is mutassa, meg is örökítse, hogy a késő utódok is tudjanak róla. Kőnél, márványnál tartósabban, otthonának, falujának címerére írja fel nevét. Ez a legnagyobb kitüntetés, amit a nép adhat. Mert szülőhazája, faluja neki a legkedvesebb, akár az édesanya neve. Az édesanya nevére a legduhajabb falusi fickó, a legfásultabb falusi ember szive is ellágyul s szemében könnyek fakadnak.

A falu embere a messze távolban is csak faluját, s falujában az anyai házat nézi. így tudja a természet egyszerű gyermeke szeretni szülőfaluját. És ezt a falut nem tudja kedveseoo név vei, csak a Balaton nevével megjelölni. Mig a Balaton-kultusz majdnem újabb keletű mozgalom, melyet a müveit társadalom csak későn s alig vett észre, a nép Balaton-kultusza századokra tekinthet vissza s százados intézményeiben — falujában él. Nem volt s ma sincs név, ha még olyan történelmi érdemek hordozója is, nincs tárgy vagy dolog, melyet annyiszor díszített volna fel a népszeretet megtisztelő jelzőkkel, mint a Balatont. Saját faluja elé irta oda a nevét.

Közelebbi vagy távolabbi faluk itt a Balaton környékén szinte

versenyezve veszik fel a Balaton nevét. Mint valami koszorú, veszik körül a Balaton-menti faluk a Balatont. Érdekes megfigyelni, hogy amig a városok közül egy sem v seli a Balaton nevét, a faluk egész serege ékeskedik vele. Mély a nép Balaton-szere- tete, akárcsak a magyar tenger vize. A természet gyermeke alig ismeri a gyengéd szeretetet, de anyja, faluja s a Balaton nevére is ellágyul.

És az a falu embere, aki ott a hullámzó Balaton tetején, úgyszólván halászcsónakjában töltötte le életét, önzetlen szeretettel van Balatona iránt, amelynek hüs hullámait pedig soha életében nem élvezte, hisz a vizet csak mosdásra szereti használni. De igaz-e vájjon a nép e kidicsért szeretete ? Lélekben tegyünk egy turautat a Balaton körül. Kezdjük szükebb hazánknál, Zala megyénél, kezdjük túl Keszthelyen. Fent Balatongyörök, azelőtt Nemesgyörök, odább van Balatonedexics, fentebb Balatonhenye, beljebb Bala- foncsicsó (ki ne ismerne rá a Rádió Csicsónéjáról?), aztán Balatonndyaxnok, Balatonkövesd, Balatoriboisok, Balatonszö'lös, Balatonaxács, Balatoniüxed. Zala után a veszprémi részen: Balatonalmádi, a magyar nápolyi öböllel, Balatonkenese, Balaton- viiágos, Balatonaliga. Siófok még nemzetközibb jellegű. Veszprém után Somogy megye falui: Bala- fonföldvár, Balaton boglár, Bala- tonlelle, Balatonkexesztnx, Bala- toribexény és Balatonszen\gyöxgy. Összesen húsz falu mondja magáénak a Balatont s viseli büszkén nevét. Ha a k ár m e 1 y i k neve mellől is elvennénk a balatoni predikátumot, kívülről nézné a szerencsétlen halandó — a faluját.

Újabban a Balaton-kultusz feléledésével a műveltebb társadalom részéről is fokozódik az érdeklődés. Felkapott, szinte divatos, ami balatoni s vonzó mindenkire. Itt a Balaton-sarokban, ahol e sorok Íródnak, Vörsön üresedésbe jött a tanítói állás. A meghirdetett állásra egy pályázó sem jelentkezett. — Ez persze még Nagymagyarország idején volt. — Hát az iskolaszék elnöke — e sorok rovója —, könnyített gondján. Megújította a pályázatot, de már Balatonvöxsxe, s pontosan harminc pályázó jelentkezett. Vagy itt van Balatonbérény, a kántortanitói állásra — nem is a legjobb —, negyvenegy pályázó jelentkezett. A Balaton vonz!

Még egy témát! Milyen a Balaton télen?

A Balaton nyáron is szeszélyes, télen pedig egyenesen félelmes, Néhd Eötvös K. ilyennek látta télen a Balatont: „A Balaton télben rideg, komor. Mindent jég borit, a jegét mindenütt hó s a tavat köd lepi el. A jég eltemeti a szint, a ragyogást s az életnek minden mozzanatát. A köd elfedi előlünk az átelleni távoli partok változatosságait, sőt körvonalait is.“ Ha még hozzávesszük a rianásokkal járó (nagy jégrepedés) dördüléseket, ha 1848-ban éltünk volna, Jellasics horvátjainak közeledésére gondolnánk ágyú kiséret mellett, akik közül sokan uszták meg a Balatont s annak hűs hullámsirjában várják a feltámadás angyalának trombitaszavát. Jégmező s a somogyi oldalon jégtorlaszok mindenütt, mig meg nem jön a tavaszi első napsugár jégtörő Mátyással! A Balaton falvai azonban télen is kitartanak mellette s beláthatatlan jégmezején megindul a népvándorlás a két szemben álló vármegye népei között, ki lakodalomra, ki temetésre, ahogyan az élet változandósága hozza magával.

Németh János.

A mi kis szobánk.

Ablaka délre néz. Falai fehérek.

A lelkem úgy örül, amikor belépek.

Egyszerű bútorok. Cifraság semmi

[sincs.

És tiszta minden, csupa lelki kincs.

Napsugár nevet be a kicsi ablakon

S glóriát fon körül fekete hajadon.

Olyan vagy édesem, glóriás hajaddal,

Mint egy mennyországból — földrész állott angyal.

Elnézlek. Lelkemmel forrón átkarollak

S boldog szerelemben lelkünk egybeolvad.

Napsugár, szerelem, boldogság, élet

A mi kis szobánkban; oly jó lakni

[Véled.

WINDISCH GYÖRGY.

Hogyan őrizheti meg a nő a fiatalságát?

A nők rendesen le szokták tagadni az életkorukat. Pedig ez igen céltalan hazugság. Hiszen az életkort aszerint mérjük, hogy kikinek a megjelenésén mennyi időt mutat az óra. Lehet nagymama korában is bakfisnak látszó a nő, és bakfis korában is olyan vén, mint a nagymama.

Az állandó női fiatalságnak receptje van, amelyet Fanni Ward, az angolok hires kabaré- és varietémüvésznője a következőképen ir elő:

— Sohase gondoljunk az életkorra. Éljünk józanon, mérsékelt koszton és minél többet érintkezzünk a fiatalsággal. Kezdetben én is beleéltem magamat a szaladó időmbe, harminc évvel ezelőtt azonban elhatároztam, hogy nem leszek öreg soha. Amerikából épen szabadságra jöttem Londonba. Impresszárióm azzal fogadott, hogy kitűnő francia vígjáték előadási jogát szerezte meg.

— Megkapom a főszerepet? — kérdeztem

Fejét rázta.

Ifi.

— Nem lehet. Ahhoz túlságosan kövér.

Majd elájultam.

— Kövér ? Mit akar ezzel mondani ?

— Azt, hogy a darab néhány jelenete feltétlenül karcsú alakot kíván. A maga alakja pedig nem ilyen.

Mérleget kerestem. Mikor megtudtam, hogy hatvanöt kiló vagyok, újabb ájulás környékezett.

— Mennyi időre van szükségem, hogy a darab által megkívánt alakom legyen? — kérdeztem az impresszáriótól.

Három hónapot adott. Aznap délután találkoztam egy társnőmmel, aki épen befejezte so- ványodási kúráját. Tanácsokat kértem tőle.

Ma már harminc év sikerei alapján én adok tanácsot. Tessék a recept:

— Azóta nem ettem soha nehéz húsokat, sem fehér kenyeret és szigorúan el vagyok tökélve arra, hogy azokból a legközelebbi harminc évben sem fogok egy grammnyit se fogyasztani. Reggel nagy csésze tejeskávéí iszom, de cukor és tejszín nélkül. Délben némi húst és salátát eszem, meg egy almát. A salátát természetesen csak ecetesen Vajat, tejszint, cukrot és burgonyát nem talál senki az asztalomon. Délután négykor teát iszom tejjel, de cukor nélkül s nem eszem hozzá semmit. Este fehér húst, hellyel-közzel halat és főzeléket fogyasztok. Leginkább kelkáposztát, paradicsomot és spárgababot. Borsót soha, mert az hizlal. Kellemesebb étkezési rend alig gondolható el s őszintén be kell vallanom, hogy sohasem érzem kiéhezettnek magamat.

— Az étkezéssel azonban még nincs megoldva az ügy. Főleg fiatalemberekkel és ifjú lányokkal társalgóm. Életfelfogásuk, modoruk és beszélgetésük révén állandóan „formában“ marad a kedélyem, a lelkem fiatalsága. Amikor fiatal asszonyokkal együtt megyek ruhát rendelni, vagy vásárolni, a ruhákat ugyanolyan buzgalommal és örömmel próbálom, mint a bakfisok. Nemrégiben beszéltem rá Elinor Glynt, a regényirónőt, hogy józanabbul étkezzék, haját vágattassa le rövidre és ne viseljen olyan hosszú ruhát. Senki nem hinné most róla, hogy öregebb harmincöt esztendőnél, jóllehet velem együtt régen nagymama már ő is. Minden nőnek törődnie kell fiatalos külsejével. Óvakodjék a ráncoktól. Mert ha egy összegyűrt szoknyát borzasztónak talál az ember, az elhanyagolt bőrtől ne irtózzék? Ha a nő gondozza külsejét, s élelmét és környezetét gondosan megválasztja, a naptárt pedig a tüzbe vágja, sokáig, nagyon sokáig fiatal maradhat. A fiatalság megőrzésének nem ellensége a munka se, ha azt a nő jókedvvel, örömmel végzi.

— Jó kedély, önmegtartóztató életmód, ez a fiatalság titka. Idegesség, mérgelődés, mértéktelen életmód okozza a megvénülést.

n min——w——Ét——————

egéezségügyi-gáz-, villamoscikkek

áMa*tdé kiállítása

(üzemben bemutatva,belépődíj nincs) Budüp sí,Vlí »Vörösmarty-u 5 _______(Magyar színháznál)_______