Zalamegyei Ujság, 1927. szeptember (10. évfolyam, 225. szám)
1927-09-27 / 225. szám
IV. Zalamegyei Újság Török feljegyzések az egerszegi végvárról* Egerszeg végvára, vagy amint a németek gyakran nevezik: Festung vagy Granitzha us zu Eggersee, az 1600-as években belekerült a hazánkban járt török utazók irataiba s nyomokat találunk róla az egyes török pasák leveleiben is. A török irók különösen az 1664 évi hadjárattal kapcsolatosan emlékeznek meg róla. Ebben a hadjáratban többek közt a török heves ostrom után elfoglalja és lerombolja a Dráva és Mura összefolyásánál épült Zrinyiujvárt és a hadjáratot folytatni akarván, útját Kanizsa vi dékéről észak felé veszi. A török hadsereg ekkor utbaejti Egerszeg várát is. Er»ől az eseményről Rasid effendí török históri- kus a következőleg emlékezik meg müvében: „Innen (t. i. Kiskomáromból) a hadsereg a nevezett hó 22 én (megfelel 1664 julius 16-anak) a Kanizsa folyó partján állapodott meg s itt egy napig tartóz kodott, várva Kaplan pasa és a tatár sereg visszaérkezését, kik az innen öt órányira levő Eger szeg kikémlelésére küldettek. Egy elfogott nyelvtől megtudván, hogy a nevezett várban tevő hitetlene« a győzelmes hadsereg megérkezése elől megszökni szándékoznak a boszniai bégler bég Juszuf pasa megbizatott az zal, hogy hidat építsen, melyen a nevezett várhoz át lehessen menni. Midőn a pasa az átkelő helyhez érve megtudta, hogy az alávaló hitetlenek a várat el hagyták és megszöktek, azonnal értesítette a dologról a nagy- vezirt, ki a hadsereggel a vár alá sietett. A benne levő kilenc ágyú tifoglallaiván, a várban talált 10000-nél több átkozott hitetlen örült, hogy a rabszijra- íüzéstől megmenekült.“ Rasid efendi elbeszélésének a lényegét a fennmaradt egykori feljegyzések meg is erősitik. Ákosházi Sárkány János akkori egerszegi várkapitánynak, valamiül gróf Nádasdi Ferencnek, a Montecuccoli táborában beosztott magyar csapatvezárnek a bécsi hadiievéltárban levő jelentései bői összeállíthatjuk az egerszegi vár történetének ezt a pár napját közvetlen a szentgotthárdi ütközet előtti időből — amikről Rsr.íd effendí müvének fentidé- zeU ré izében ir. Ehhez azon ban szükséges az akkori hadi helyzettel kissé megismerkednünk. Zrinyiujvár elfoglalása után megindult török áradat elől Montecuccoli, aki a Mura felső folyása mellett tétlenül nézte táborával együtt, hogyan esik el Zrinylujvára, — Egerszegen át akart a Rába felé menni és azon átkelve, Vasvár irányába visszavonulni a török csapatok elől. Táborának egyik szárnyát a Nádasdi gróf vezetése alatt álló csaptok alkották, ezek közeledtek elsősorban Egerszeg felé. Sárkány János, az egerszegi vár kapitánya várta is, sőt nemcsak várta, de hívta is Montecuccoli csapatait Egerszegre. 1664 julius 12-én kelt levelében írja is Ná dasdinak, hogy most még békében vannak, de úgy látja, hogy pár napon belül már itt lesznek a törökök, mert mindenfelé hidakat vernek és átjárókat készi* Kézirat gyanánt. é tenek. Ezért az ő utján kéri Moníecuccolit, hogy a nagyobb biztonság kedvéért küldjön katonákat a Zala mellé és akkor reméli, hogy igy ellenállhatnak a töröknek. Azonban Montecuccoli késlekedik az Egerszegre való vonulással. Sárkány János látván a török sereg fenyegető közeledését, maga megy e! a Kerkaha- rabáson táborozó Nádasdihozés teszi meg jelentését, amiről Nádasdi 1664 julius 19-én kelt soraiban értesíti Moníecuccolit. Megírja, hogy Sárkány jelentése szerint az ellenség közel van Egerszeghez s másnap már el is éri azt. ír Nádasdi arról, hogy Sárkány jelentése szerint az egerszegi vár helyőrsége kicsiny volta miatt ellenállásra nem gondol hat, és ezért Sárkány azt tervezi, hogy a katonasággal kivonul a várból és hogy annak a török hasznát ne vehesse, felgyújtja a várat. Julius 19 én éjjel kelt másik jelentésében Ná dasdi már azt írja Montecucco i nak, hogy újabb értesítést még nem kapott Egerszeg sorsa felöl, de bizonyosnak tartja, hogy az ellenség már ott van, mert Egerszeg, Egervár, Vasvár irá nyából erős tüzeket lehet látni. Nádasdinak julius 20 án ke t jelentéséből pedig már biztosan tudjuk, hogy Egerszeget a ma gyár katonaság elhagyta, a vá rat felgyújtotta és a török ott áll Egerszeg előtt. Ezek a jelentések nagyjából igazolják Rasid effendi feljegyzésének lényegét. Egy másik török történetíró a híres Eviia Cselebi török vi ág utazó már sokkal részletesebben emlékezik meg útleírásában Eger szegről. Müvének ama részéből megtudjuk, hogy a magyar sereg Kanizsa sikertelen ostroma után elhúzódott s igy a török csapatok egy része elindult zsákmányolni. Elbeszélése szerint egy 10.000 főből álló határszéli pus kás- és tatárcsapathoz 4700 válogatott katona csatlakozott s ez a had ment Egerszeg felé s vele együtt Eviia Cselebi is. Milyen is ez az Egerszeg vára ? így Írja azt le a török világutazó : „Egerszegvára. A 938 évben (török számítás szerint; megfelel 1532 évnek Kr. u) midőn Szu lejmán khán azalamán hadjáratra ment, ez is elfogialtatott, de azután a németek visszavették s jelenleg a német császár konyhájának fenntartására rendelt birtok. A vár egy dombon fekvő, négyszögü, erős épitkezésü szép vár, mely egy konaknyi (nyolcóra hosszú karaván ut) távolból is meglátszik. Mikor a nagy vezér Zerin Újvárt ostromolta, Isztnáll pasa budai vezir a várnál heves csatát vívott s nagy küzdelem után végre a várat elfoglalván, összes felszerelését és vagyonát elvette, a várat pedig felgyújtotta és elpusztította. Én szegény még láttam annak a nyomát itt. Lakosai visszatértek, s kijavítani és értékessé tenni kezdték. Zsák mányt azonban itt nem szerezhettünk, mivel igen sok sáhi ágyút lőttek ki ellenünk. Ámde mi a vár ágyúitól biztos helyen voltunk s a vártól nyugatra, erdős vidéken hét órányi távolra mentünk'*. Eviia Cselebi leírását nem fogadhatjuk el sok tekintetben a valóságnak megfelelőnek, különösen, ha egybevetjük a fent már említett feljegyzésekkel. — Vannak olyan állításai, amik hihetetleneknek látszanak, azonban némi alapjuk mégis van. Ilyen az, hogy Egerszeg a német császár konyhájának a fenntartására rendelt birtok. Az első pillanatra teljesen tévesnek látszik ez az állítása, holott, ha összevetjük ezt az Országos Levéltárban ta Iáit egyik adattal, nem látszik alaptalannak. Ugyanis 1579 ben a főhadi tanács megbízta a magyar udvari kamarát, hogy a veszprémi püspöktől vegye haszonbérbe az egerszegi uradal mat a hozzátartozó birtokokkal együtt, hogy annak terményeiből a közeli Kanizsa vára császári katonaságát könnyebben élelmezhessék. Talán errői hallhatott valamit Eviia Cselebi s keleti fantáziájával, hogy az általuk elfoglalt várnak nagyobb fontosságot adjon, a császári udvar táplálására szolgáló birtoknak Írja Egerszeg várát. Meri — úgy gondolja —, minél nagyobb fontosságú egy vár, annál nagyobb dicsőség annak elfoglalása. Ugyancsak Eviia Cselebi hja munkájánsk egy másik helyén 1661 julius 8 ró!, hogy korán reggel elindultak Komárvárához, ahol a lovaknak takarmányt ka- szálíatíak „s alkonyaikor tovább menve, reggelre Egerszeg várá hoz értünk. Innen nagy sietséggel mentünk tovább nyugat fele“. * A török utazók leírásain kívül a tőrök pasái: leveleiben is ‘alá- lums egyefmást Égerszögről és vitézeiről. Mert az egerszegi végvár vitézei bizony nem egyszer elég gonoszul viselkedtek a törökkel szemben. Ok sem szalasztottak el egy alkalmat sem, amikor a töröknek kárt okoíhat íak s igy nem csoda, ha a török pasák néha panaszra is mennek leveleikben az egerszegi vitézek ellen Különösen akkor történt ez gyakrabban, amikor a békekötések folytán a nagy hadakozások szüneteltek, s csak egyes várak vitézei — mind magyar, mind török részről — rendeztek egy-egy portyázást. Ilyen alkalmakkor a magyarok a portánál, a törökök a nádornál vagy a királynál emeltek panaszt a béke- szegés miatt és követeltek kár térítést a szenvedett pusztításokért és dulásokért. Ilyen panaszt tartalmaz S z o k o 1 o v i t Hasszán pasa, kanizsai bégter bég magyar nyelvű ieveie 1634 bői, melyben ekként ir Esterházy Miklós nádornak: „Nagyságod magyarországi palatínusnak és helytartónak írja magát lenni. Nagyságodtól meglehetne az, hogy kárainkról niígelégithetne és az fiihordott törököket megadhatná. Én sok káraimat számláltam elé. A török vitézek sok kárvaliása és veszedelme Nagyságod előtt semmi és az egerszegiek egy néhány lova Nagyságod előtt soknak tetszik“. Ismét más he lyen: „Hírekkel vagyon azoknak sok gonosz cselekedetjük. Némely nap az iszpaját is levágták, mikor a vitézek kimentek nyomra nyomozni és Egerszeg felé mentek“. Vagy: „Eszerint tartják a magyarok, akar eger- szegíek, akár másunnan valók, 1928 december 25. a szent békességhez magokat“. Természetes, a magyarok sem maradtak adósak a panaszok terén sem és nem egy adat van az egerszegivitézek panaszairól is, különösen a kanizsai törökök pusztításai miatt. Ez a pár adat is élénken rávilágít az egerszegi végvár mozgalmas, eseményekkel teljes életére és arra a korszakra, amely Zalaegerszeg történetének szebb része. Fára József dr. Mese a három kis malacról A szegények minden időben nehezen tengődtek. Történt pedig, hogy szegény disznómama nem tudta jóllakatni a három csemetéjét. Bármily nehéz szívvel, mégis világgá kellett őket eresztenie s utravalónak nem adott nekik egyebet jótanácsoknál. — Vigyázzatok! Legyetek óvatosak! Farkas mester az erdőben bujkál. Legfontosabb, hogy tető alá jussatok, akár korgó gyomorral is. A három malac három különböző irányban indult útnak. Az első találkozott egy emberrel, aki a szalmáját csépelte. — Jó ember, nem adnál nekem annyi szalmát, hogy felépíthetném a házacskámat? — Szívesen, kis malac. h malac felépítette szalmaházacskáját. Alighogy tető alá jutott, Farkas mester bekopogtatott: — Eressz be, kis malac! — Dugóhúzó farkamra esküszöm, soha! — ellenkezett hevesen a kis malac. — Akkor addig fogok itt prüszkölni, trüszkölni és fújni, mig a házadat le nem döntöm. Így is cselekedett. És felfalta az első kis malacot. A másik malac találkozott egy emberrel, aki deszkákat hasított a fenyőfákból. — Jó ember, nem adnál nekem néhány deszkát, hogy felépíthessem a házacskámat? — Szívesen, kis malac. Alighogy a malac elkészült a munkájával, Farkas mester újra megjelent. — Malac, malac, eressz bej! — Dugóhúzó farkacskámra esküszöm, soha 1 És Farkas mester az ő házát is leprüszkölte, letrüszkölte, elfujta. így aztán a második malacot is felfalta. A harmadik malac egy kőművestől kapta a jó erős téglákat háza felépítéséhez s Farkas mester hiába trüszkölt és fújt, a házat nem tudta megmozdítani. Leült hát a küszöbre és várt. — Kis malac, gyere holnap reggel hat órakor a tölgyesbe makkot szedni. — Dugóhúzó farkacskámra esküszöm, eljövök. Farkas mester. De Farkas mester hiába várta reggel a malacot. Dühösen szaladt a házikóhoz.
