Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

1910. szeptember 25. »Zalamegye Za' vítrtiegyei Hírlap* 3 hogy uj elemeket vonzzon a Balatonhoz, de arn» is törekszik, hogy azok meg is maradjauak itt. Nemcsak megszeressék a Balatont, — mert lehetetlen meg nem szeretni — hanem meg is maradjanak a Balaton felvirágzása ügye köve­tőinek. Tanitja a népet, hogy mit termeljen és hogyan termelje azt, hogy a saját haszna mel­lett, a saját anyagi megerősödése mellett a fürdő­vendég is ugy találja meg a számítását, hogy a Balatonnál való nyaralás nemcsak kellemes, hanem anyagi szempontból is célszerű. A szövet­ség 30 katasztrális holdas siófoki zöldségtermelő­telepe valósággal különlegesség számba megy. Az első hely az országban, ahol a magyar csalá­dok tanulják meg a bolgár-rendszer szerinti kertészkedést. Lassanként minden községben megtanít valamely olyan háziipari ágat, amelyre nézve a község területén az alapfeltételek, tudni­illik a nyersanyag és a dolgos munkáskéz meg­vannak. Ám nemcsak megtanítja a szegény embereket a háziipari foglalkozásra, de gondos­kodik arról is, hogy a készítményeket forga­lomba hozza. Egyrészt a fejlődést segíti ezzel elő, másrészről pedig a balatoni fürdőtelepek­ről szorítja ki az idegen készítményeket. A szövetség szóval, tettel, írásban és képek­ben hirdeti a Balatonvidék népszerűsítését. ' És hogy munkájának gyümölosei milyen szépen érnek, mutatja ezt az egyre élénkülő, fejlődő idegenforgalom. Ma már az idegen figyelmét nemcsak a Tátrára, a Kazánszorosra, hanem a Balatonra is felhívják, amely szelídségével, üde pompájával, derült, tiszta napsugaras vidékével elbájolja a világlátott idegent is. Bizonyos, hogy érdemesebb, pártolásra érde­mesebb vidékünk alig van, a Balatonnál. A milliós fővárosnak ez a legtermészetesebb üdülő­és pihenőhelye, ahol köröskörül derültarcu embe­rek szíves magyar szóval köszöntik az ideérke­zőket. A Balatont mindenkinek látni kell és ha mindenki látja, akkor rövid idő alatt a borág és hullámzó kalászból alakított, több mint 200 kilométeres óriási koszorúba véges-végig diszes­nél-díszesebb nyaralók lesznek tűzdelve. Amilyen a partszegély Lelle és Boglár között és amilyen gyönyörű nyaralócsoportokat képeznek Almádi, Balatonfüred, Siófok, Balatonföldvár, Keszthely, Fonyód, Badacsony meg a többi pompás fürdő­helyünk 1 A megélhetés. A gyermeknevelés egyik főtényezője az állam és társadalom alapjának és hogy a polgárok cél­tudatos nevelése és oktatása mozdítja elő a va­gyonosodást: tehát a szellemi és anyagi jólétet. Tagadhatatlan, bogy az utóbbi időben történ­tek és történnek egyes kisérletek ezen célból, hogy a polgárság, a társadalom minden egyes rétegeinek kiművelésével a szellemiek mellett az ! anyagiak megszerzésére is Képesítsük az egye­j deket. t De ez a törekvés ferde irányba lett terelve. A legtöbb szülő gyermekét ma is lateinernek neveli s az ilyen elhibázott pályaválasztások szaporítják a proletárizmust, de egyszersmind gyarapítják az öngyilkosok számát is, mert a legtöbb esetben egy kis golyó reperálja ki az elhibázott nevelést. Az ipari- és kereskedelmi pálya le van nézve, mert maguk a szülők is abban a vétkes hitben leiedzenek, hogy akár az iparos, akár a keres­kedő nem olyan tiszteletre méltó egyéniség, mint akár a kliens nélkül szűkölködő ügyvéd, vagy akár a legkisebb hivatalnokocska is. Igaz, hogy iparosaink nevelése és oktatása nem mondható kielégítőnek és ez által a művelt­ségük is hézagos. De ennek korántsem ez a tiszteletreméltó testület az oka, hanem maga az állam és a társadalom, mely nem gondoskodik arról, hogy az iparos és kereskedelmi osztály a kellő iskoláztatásban részesüljön. Mert kikből verbuváltatik napjainkban az iparos osztály? Kevés kivétellel azokból, akiknek abszolúte nem áll módjukbaü a tovább-tanulás — sokszor még az elemi iskolát is osak hiányosan végezhették el —, vagy olyanokból, akik egyáltalán semmi tehetséggel nem birnak a tanuláshoz, tehát kény­szerűségből léptek erre a pályára. S hogyan követelheljük az ilyenektől, hogy műveltség dol­gában, más műveltebb országok iparosaival ver­senyezzenek ? Ha egy ilyen kivándorló osapattól kérdezzük vándorlásuk okát, mindegyika azt feleli : sokan vagyunk, nincs munka ós nem lehet megélni. Érdekes még azt is tudnunk, hogy akivándorlók legnagyobb százaléka őstermelő s csak kis szám­ban mennek a tengerentúlra az iparosok és ke­reskedők. Tehát már ez is bizonyítja, hogy ezen két kereseti ág fokozható és még mindig egész biztos megélést nyújthat, sokkal biztosabbat, mint a tudományos pályák bármelyike. Ezen állításunk támogatására szólaltassuk meg a statisztikát. A statisztika tanusági) t-zerint a legfelsőbb tanulmányait teljesen bcvégz-tt 3037 egyén kö­zött jugtudományi képzési szerzel t 1107, teknikát 337, telekkönyvit 247, katonnii 200, tanárit 287, ügyvédit 171, orvosit 126 stb. E számadatok közül az ügyvédekre és orvosokra vonatkozókat ragadjuk ki, mert a többi számhoz lévén kötve, nem jelent tulprodukciót. A statisztika 5264 orvost, 5088 ügyvédet mutat ki; volt pedig ez évben 824 orvostan­hallgató és 6037 joghallgató, ugy, hogy minden 63 működő orvosra esik 10 hallgató és majdnem minden második jogászra esik egy-egy joghallgató. Hogy hazánk megélhetési viszonyaira követ­keztethessünk, figyelembe kell vennünk a lakos­ság foglalkozásának a megoszlását is. — S itt találjuk, hogy nálunk 7,531.751 foglalkozással soruk, amely lázba hozná a leányok szivét. A mi Cyranonk, az más. Száz meg száz leány szivet dobogtatott ő már meg és száz meg száz asszonynak a vérét hozta forrongásba. — Ha ha! — nevetett föl Giza, a modell s utána az egész társaság — ez a béka ? A festő csak nézett, várt, hadd nevessenek kedvükre. Aztán újra kezdte: — Ne nevessetek, nem vagyok én bolond, hogy komoly pofával badarságot mondjak. Caak hallgassatok 8 meg fogjátok látni, hogy nekem van igazam. Láttátok-e az élettelen fababát, azt a piperkőc Krisztián gyereket, akibe Roxan szerelmes s aki­nek ninos mása, mint buta, de szép, szabályos pofája, mosolygós kék szemei, leányos arcbőre, déloeg termete ? És láttátok Cyranot. Vájjon kí i a boldogabb ő Krisztián-e, aki öleli Roxant, de tudja, hogy ami őt csókra ingerli, azok Cyrano versei, bűbájos beszéde ; vagy Cyrano, aki lázít, hogy Krisztián Roxant öleli, de ennek a csóknak, ennek a szellemnek, talán épen ennek a termé­kenységnek, talán egy eljövendő gyermeknek a gondolása, akarása, a kényszerítő erő, amely azt létrehozza, született meg az ő lelkében? Éa most kacagjatok ismét kedvetekre, mert csodát fogtok hallani. Ennek a mi Cyranoknak is van egy Krisztiánja és ez — a telefon. Igen, ez a fiu nagyon jól tudja, hogy ő csúf. Tudja, hogy nem arra való az ábrázata, hogy hódítson vele. Nem. ő ezzel tisztában van. De érzi azt is nagyon jól, hogy van benne erő, hatalom, hogy az asszony fölött uralkodjék. Egyszer így szólt hozzám : — Hidd meg, nekem is akad asszony, aki pénzért csókot ád. Akad, nem annyi, amennyire pénzemből telük. De én ugy gondolom, ezzel portékát vettem és nem uralkodtam az asszonyon, aki az anyám volt. Nem voltunk a szerelemben egyenrangú felek. Én fizettem neki s mégis ő adott nekem koldus alamizsnát, Hát én boszut állok a magam módja szerint. Mert az ón lelkemben is megvan a sze­relmi leigázáshoz való erő, csak testemből hiány­zik a vonzás. Ti szépek, épek, amikor szerettek, mikor egy férfi és egy nő egymásié lesznek, ti olyankor egymást igáztátok le, te a nőt, a nő meg téged. Nos, hát bennem is megvan ez az erő és használom is. — Hát hogyan használja ez a rut Faun ezt az erőt, ha meg is van az benne ? Fölébred ben­nem ez a kérdés és többet nem tudtam tőle szabadulni. És még egy : mi lehet az ő boszuja ? Elhatároztam, hogy kikutatom a nagy titkot. S ' nem nyugodtam addig, amíg meg nem ismertem. > j Már most tudom, hogy telefonon át hódít és áll 1 biró között őstermelő van 4,960.167 = (65 9°/ 0), iparos 1,038.078 = (13-8°/ 0), kereskedő 209.112 =- (2-8°/ 0). Ez utóbbi két foglalkozást azért emeljük ki különösen, mert az őstermelők után mindjárt az iparosok ós kereskedők következnek. Földmivelő ország vagyunk, hangzik lépten-nyo­mon ; helyes, de nem lehetne-e az ipart ós ke­reskedelmet a foldmiveléssel ugy egybekapcsolni, hogy ezek az állam és az egyesek meggazdago­dását eredményezzék? Az a tény, hogy 100 foglalkozás között 65 őstermelő, 13 iparos és két kereskedő van, bizo­nyítja, hogy amit 65 ember teremt, azt 13 iparos nem képes feldolgozni és a 2 kereskedő nem tudja áruba boosátani. Ebből látjuk, hogy a pályaválasztásnál ezekre irányítsuk figyelmünket, mert ebből nemcsak gyermekeink jövője, hanem az állam jóléte is függ. Mert hiába hangoztatunk mi a mostani körülmények közt az önálló vám­területről, míg kereskedelmünket és iparunkat ki nem emeljük, fel nem szabadítjuk az osztrák és a többi külföldi importtól, mert hiányzik első sorban is az iparos munkakéz, minthogy ma a statisztika szerint 855.833 férfi iparos közt 284.362 önálló, 525.274 segéd és 102.194 tanonc van. Tehát átlag egy iparos két segéddel dolgozik, ami bizony nagyon kevés ahhoz, hogy olyan iparunk legyen, amely minden behozatalt feles­legessé tegyen. E tekintetben példát vehetünk Ausztriától. Azok, akik ismerik az ausztriai ipar történetét, jól tudják, hogy Mária Terézia idejében az osztrák ipar is csak olyan volt, mint a mienk. Csakhogy ott már akkor figyelembe vették a kor intő sza­vát, összeálltak a mágnások, a főpapok és meg­teremtették az ország iparát és kereskedelmét. Hazánk már természeti fekvésénél fogva is arra van rendelve, hogy itt egy erős és anyagiak­ban gazdag nép lakjon. S hogy vagyonilag az európai népek közt nem foglaljuk el azt a helyet, melyet a természet által nyújtott kincsek folytán el kellene foglalnunk, annak egyedüli oka, hogy nem tudjuk a Gondviselés áldását kellően ki­használni, ugy, mint a többi európai népek. E tekintetben példát vehetnénk Németország­tól, ahol az ipar ós kereskedelem nincs lenézve és ahol igen gyakori eset, hogy érettségi bizo­nyítvánnyal biró egyén az iparos pályára lép, tehát akkor, mikor már a felsőbb iskolákat elvé­gezte. Nálunk ép megfordítva van, mert az, aki csak 4 polgári osztályt is elvégezett, az már ur akar lenni és annak már szörnyen derogál az iparos vagy kereskedelmi pálya. Pedig mindazon országokat, melyek ma jólét­ben vannak, kifejlett iparuk tette gazdaggá. Nézzük meg a kis Belgiumot, hol egy négyzet­kilométerre 206 lakos esik, a szomszéd Ausztriá­ban 79, míg nálunk csak 54 lakos él egy négyzet­kilométeren. S míg népsűrűségre hazánk az európai államok közt a 10. helyen áll, a kivándorlásban — ami elég elszomorító — majdnem az első boszut. A társaság kíváncsisága egyre fokozódott. Les­ték a festő szavait. — Meglestem egyszer nagy titokban. Ellestem a titkát gálád módon. Egy hétig bújtam el min­den nap a függöny mögé. Onnan hallgattam, amikor bevonult a másik szobába, gondosan be­zárta még a harmadik szoba ajtaját is és beszélni kezdett a telefonba. Csak a központot kérte. Ott már várták. Már akkor is régen szőhette az ismeretséget a telefonos kiasszonnyal, mert egé­szen bizalmasak voltak. Hogy mit beszéltek, nehéz volna mind elmondani. Cyrano, most már mondhatom, a telefon Cyranoja szellemes, ötle­tes, bájos volt, mint egy bonvivánt szinész, aki­nek a szerepét Wilde irta. Nap-nap után mult s ón mindennap végig­hallgattam, amint szerelmeket vallott, hódolt, bókolt, dicsért ós dicsekedett. És hogy mondta mindezt, a hangja olyan volt, minő egy aeol­hárfáé, valósággal muzsikált. A szavai, a beszéde? Csupa gyönyörű oicomák, jambusokban ringó, illatos szavak. — Képzeld Giza — fogta meg a karját a modellnek, hogy az ilyen szép szavak hatástala­nok maradnak rád, ha ezt egyik épkézláb férfi mondja el neked ? Ugy-e nem ? Nos hát, most képzeld el azt a tzegény telefonos kisasszonyt,

Next

/
Thumbnails
Contents