Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-04 / 36. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. szeptember 4. 36. szám. Egész évre eVl évre Negyed évre . 1 fi'yeH szám ára 20 l'.lli

4 Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — legjelenik minden vasárnap. Az ingyenes oktatás. Annak a korszakos, az egész nemzet életét átható nagy muukának, amely Magyarország ujjáteremtése végett egy negyedszázaddal ezeló'tt megindult, elérkeztünk egy igen jelentős állomásához. Magyarország ma renaissance-korál. éli ! A mai modern Magyarország közkulturális előhaladásának kétségtelenül egyik legnagyobb biztosítéka az a törvény, amelyet a mult koalíciós kormány közművelődésügyi minisztere: Apponyi Albert gróf alkotott az állami közoktatásügy reformjáról. Ez az elemi iskolai oktatás ingyenessége, amely szeptember 1-én lépett hatályba! A haladásnak, a magyar nemzeti művelődés minden igaz barátjának örömmel kell fogadni ezt a törvényt, amely nagy lendülettel fogja előbbre vinni faji előhaludásunkat az emberiség legműveltebb népeinek kulturuivója felé. Ezzel a most kibocsátott rendelettel, ftmely az ingyenes népoktatás megkezdését jelenti és végrehajtását irja elő, leomlott az utolsó válaszfal a művelt népeknek abban a falankszrendjében, amely eddig minket még elválasztott a nyugateurópai nemzetektől. Megszűnt a tanulás munkájának egy nagy akadálya, a szegénységet visszautasító tandijkötelezettség s mától fogva ebben az országban minden mégannyira földhöz ragadt koldusnak gyermeke is részesedni fog a kultura áldásában, a tanításban, mert az iskolák nemcsak nem kérnek többé pénzt a tanításért, hanem könyvekkel, ruhával, étellel sőt ezen felül még ösztöndíjjal is ellátják a hozzájuk folyamodó tanulókat. Egyszerre olyan fenséges szerepe jut ezzel a népiskoláknak, mint a nagy Üdvözitőnek, Krisztusnak, aki messzire hirdette: »Engedjétek hozzám a kisdedeket . . .1 — és folytatja az iskola: — hadd öleljem magamhoz őket s hadd részesítsem ezen a földön az első üdvben, a tudásban őketU Ezzel megindul a falu kultúrájának gyönyörű munkája! Nem lesz ezután hely széles szép Magyarországon sehol sem, ahol, ha nevelni, tanítani akarja a szülő, a föld jámbor munkása a gyermekeit, hogy ne részesedjék ebben a támogatásban. És Magyarország negyvennyolc vármegyéiének első kulturtényezői, negyvennyolc alispán éppen most határozta el, hogy megkezdi a magyar falu kultúrájának kiépítését. Negyvennyolc vármegye! Magyarországnak több mint háromnegyed részében összefognak a megyék lakosságának vezetésére hivatott fők s komoly, szent fogadalmat tesznek, hogy megkezdik a maradiságnak, a testi és szellemi elmaradottságnak régi, irdatlan televényéből, a falu életéből kigyomlálni az üszköt, fekélyt, gyomot, sok rosz ártó szokást, megannyi akadályát a haladásnak, a fejlődésnek. Szinte szédítően szép probléma, de erős, fajszerető lélekkel, nagy elhatározással összefogván az államnak és társadalomnak vezető erői egymással: nem lesz kétséges a siker! Ennek a nagyszabású fajéleti reformnak első lenditője az ingyenes népoktatás s ha a tanitó, jegyző, szolgabiró, orvos, kántor és pap összefognak egy lélekkel, egy szívvel, egy akarattal, akkor diadalmasan fog megindulni a megerősödött Magyarország uagy renaissance-szának gyönyörű munkája! Akkor elhallgatnak majd az ócsárló magyargyalázó, tájékozatlan, roszakaratu külföldiek örökös vádjai ellenünk s megfordul az ellenszenv barátsággá, ha megismerik, hogy ezen az ősiföldön, amelyet vérrel és.dicsőséggel váltottunk örökidőkre magunkhoz, majdan ugyanolyan lobogó lánggal fog égni a tudás, az intellektualizmus fáklyája, mint a legelőrehaladottabb népek között, hogy segitsen bevilágítani vele a Földnek minden zugába. Örök csalás. Irta: Zala Lilly. Luoiane Griseni azon az estén a szokottnál kellemetlenebb hangulatban volt. Nem tudott Írni. A képek összezavarodtak agyában. A rirn, mely különben annyira engedelmeskedni szokott parancsszavának, most fegyelmezetlenül, lázadón menekült előle. Mig gondolatai makacsul forgolódtak egy kedves és illanékony ötlet körül, amelynek zavarosan érezte megkapó alakját, ő maga tétlenül, megbénult,»n ült székén; az ötlet vem vált ki világosan és tiszta elméjéből nem ébredt, mint ahogy szerette volna, reszkető alkotásban életre. Ugy tetszett neki, mintha közéje s a teremtő eszme közé siirü fátyol ereszkedett volna, amelyet nem tud föllebbenteni, vagy hogy mintha az eszme sokkalta magasabban volna, semhogy elérhetné, sokkal finomabb, semhogy igába foghatná. A hasztalan igy- kezóstől fáradtan letette a tollat és kiment az erkélyre. Hűvösödött, a nap mind lejebb, lejebb ereszkedett a végleien sik ég elmosódott szemhatára felé. A rézeutas sugarak a fák törzsére vetődtek s az egész fasoron végig árnyékban hagyták a fák koronáit. Helyenkint, azonbun megszakadt a fasor folytonossága, elótárult a sikság és a fák szellő mozgatta lombkoronája ós néhány ház meleg, élénk fényességbe borult. Március volt az idő. Luciano szerette ezt az évszakot, azt a halovány, de ígéretekben oly bőkezű tájképel Egész gyöngéd költészetét kiérezte. Szerette volna leírni és élő, plastikus alakban jeleníteni meg a gondolatokat és érzéseket, melyeket a táj ébresztett benne. Se közönségesek, se szónokiasak uem voltak azok az érzések s ha sikerült volna belevinni verssoraiba idegeinek remegését és a könnyeket, amelyek a szive fenekén összefutottak, se meddő, se hitvány munka nem lett volna az. Lenn a fasortól jobb kézfeiől egy platánfa csoport közelében egy idő barnította vén ház áiiott. Szép motívum volt, de Luciano nem mert közeiébe menni, mivel attól tartott, hogy valami közönséges részlet tönkre találja tenni az egész hatását. Az a facsoport, hátterében az opálszínü égbolttal s az ellentéttel, melyet a régi falak alkottak, mintha derült magafeledésre osábitotta volna mindig. És a dus levélbokréták, amelyek a zöld szín leggyöngédebb árnyóklataival hajtottak ki tavasszal a kecses gályákon, hogy hova-tovább a legbizárabb őszi alakulásokon menjenek át, mindig felviditották, mint egy tréfás énekkar, amelyet kristályos hangú vig kíioagás szakit olykor félbe és ragyog be. Azon ar. estén ellenkezően volt: az elkónyszeredett galyak és a feketés törzsek tragikusoknak tetszettek. Ah ! ő benne volt a tragédia: és lelkének elhomályosult tükrében mélabús képet váltott minden. Ez a keserű gondolatsor hirtelen önönmagára térítette figyelmét. A szellemi tehetetlenség ós erőfogyotteág ilyen pillanataiban inkább művésznek érezte magát, mint valaha, mert fel tudta érni eszével a dolgokat és mivel meg volt benne az a képesség, hogy meg tudja ragadni az érzések egy-egy drámai helyzetét, a külső dolgok egy-egy költői alakulását: viszont azonban bizonyos volt róla, hogy elméjének alkotásai számára nem tudott volna eleven alakot találni, afféle körülbelül való megoldással pedig be nem érte volna. Holott a technikai készség ujjaiban volt. Sóváran tanulmányozta volt azt, felkutatta leghomályosabb tekervényeit, kihüvelyezte legmélységesebb és legtitokzatosabb nehézségeit. Mindhiába. Valahány tárgy, annyira előre nem látott nehézség. Mindannyiszor ujabb technika, ujabb tanulmány szüksége. Keserű mosollyal és a mély elbátortalanodás érzetével méregette a megjárhatatlan távolságot, mely a legügyesebb kivitelt is elválasztja a teremtő gondolattól. Éz ez a goudolatfolyamat még keserűbb következtetésre ragadta. A teremtés szüksége a gyönge lelkek és a szegény ördögök betegsége, akiknek a művészet a mindennapi ktnyór megszerzésére való osak. Mai számunk 10 oldaU