Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. augusztus 7 32. szám. Előfizetési dij: Egész évre 10 K — f fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 í Kjíyes 9zám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás Bzerint Nyilttér soronként L K Kéziratokat nem küldünk visvza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A magyar gazda. Frázisokkal dobálózni, az iparfejlesztés­ről, a magyar kereskedelem fellendítéséről írni és beszélni lehet, de mindezeknek ezideig még nem sok hasznát láttuk s az élet bizony rácáfol a hangzatos beszédre. A földből élünk valamennyien, akár agrá­riusok, akár merkantilisták. Nálunk a leg­nagyobb merkantilista is egy vagy más vonatkozásban gazda, vagy legalább gabona­kereskedő. A közönséghez közel álló keres­kedelem csak tengő lik, a kisipar majdnem hogy napszámos munkából él s alanyipa­runk a szubvenciók emelőjén igyekszik megnőni. Tehát az összes iparfejlesztési akciónak — egy némely elvitázhatatlan sikere dacára — az az eredménye, hogy most már igazán belátni, hogy Magyarországnak első sorban agrár államnak kell maradnia, nem csak azért, mert az Ausztriával való viszony­nál fogva minden törekvésünket könnyen ellensúlyozzák az osztrák ipari és keres­kedői körök, hanem azért is, mert fajun­kat hajlama, tehetsége, hagyományai s országunk természeti viszonyai egyenesen a földművelésre utalják. Régi igazságok ezek, de a földművelési érdekek hosszú ideig tartó elhanyagolása, sokszoros támadás, kiuzsorázás kellett ahoz, hogy azokat be is lássuk és minden erőnk­kel igyekezzünk istápolni azt a termelési ágat, amelyből élünk. Természetes, ez az irányzat sem lehet egyoldalii; mert az más termelő osztályok pusztulására vezetne, mint ahogy a magyar gazda elpusztult abban az időben, amikor minden áron a mozgó tőke gyarapítására és védelmére törekedett az államhatalom és a társadalom. Ezideig azonban a földművelési érdekek előmozdítására irányuló kormányzati és tár­sadalmi ^ tevékenység sem járt azzal az eredménnyel, hogy az életnek ősforrásai biztosíttatnak a gazda és az egész nemzet javára. És fájdalom, annyi jóravaló törek­vés, annyi áldozat után is viszonyaink még mindig rendezetlenek, a gazdák százezrei­nek helyzete még mindig annyira ingatag, hogy a válságokat bizony nem birja ki. Annyi küzdelemmel és annyi teherrel senki sem él, mint a földművelő osztály, amely alig néhány éve kezdett csak a megerősö­dés felé haladni. Azt a fellendülést, amely a kisgazdák körében mutatkozott, sokféle tényező érvé­nyesülésének lehet köszönni, de ezúttal csak kettőt akarok felhozni, amiről min­denki saját szemeivel meggyőződhetik: a nép értelmi színvonalának emelkedését s ezzel gazdálkodási módjának megváltozását, továbbá az állattenyésztés nagymérvű fej­lődését. Megnyugtató volt az a tudat, hogy né­pünk, halad, vagyonosodik, erősödik. Öröm­mel látta minden józan eszű és helyes ér­zékű ember, hogy a birtokososztály erős munkával igyekszik megerősíteni létének alapjait és biztosítani a jövendőt; hogy az elhanyagolt parasztbirtokon modern kul­tura van keletkezőben s immár vége felé közeledik az a pusztulási processus, amely kirángatta a földet a magyar családok lábai alól. De vájjon meddig örülhetünk a haladás és fejlődés gyümölcseinek! Nem fogja-e ezeket is felemészteni egy két szerencsét­len esztendő, a balkezes politikai rendszer, amely kész feláldozni milliók érdekeit, sok­szor kenyerét is idegen érdekeknek, vagy hatalmi céloknak? És ki fogja megvédel­mezni a magyar földet, a magyar birto­kost, a paraszt ember kenyerét és jólétét, ha Ausztria olcsón akar élni s Magyar­országot bele akarja fullasztani a zsírjába. Hol van az a hatalmas érdekképviselet, amely szembe tudjon szállani az ellentétes törekvésekkel, amely nem engedi, hogy a buza árát a spekuláció, a szarvasmarha értékét a diplomáciai szívességekért kötött kereskedelmi szerződések mögött vígan folyó csempészet szabja meg s a bort bojkot­A luganoi fiu. A luganoi fiu kint ült a kávéház terraszán és hazudott. Mivelhogy senki sem ült körülötte, hát magának hazudott igen szépeket és igen érdekeseket. A luganoi fiu tulajdonképpen riporter volt és nem a napsütéses olasz Luganóból származott, hanem valahonnét Mármarosmegyéből. A luganói előnevet a lügen szó megolaszositásából kapta, mert a luganoi fiu professzionátus hazug volt, nem rosszindulatból, csak egy belső hajlamból. A luganoi fiu tehát kint ült a kávéház terra­szán és önönmagának hazudott. Délután lóver­senyen volt és este egy illusztrált angol lapban Vichy fürdő rajzát látta. Ez a két impresszió elég volt ahhoz, hogy a luganoi fiu hazug­ösztönei élénk mozgásba induljanak és a két különböző dolgot egy sikerült egészbe kombi­nálják össze. A luganoi fiu azt hazudta magá­nak, hogy nyert a lóversenyen . . . mennyit is? igen, tizenh tezernégyszáz koronát és le­rándult Vichybe nyaralni. Más embernél az ilyesmit ábrándozásnak hiv­i nák, de a lugaaoi fiúnál ez is hazugság volt, I két okból. Először, mert sokkal jobban értett a lovak hoz, semhogy valaha egy fillért is nyer- i hetett volna ; másodszor pedig azért, mert a luganoi fiu ezt sem magának képzelte el, hanem másoknak, ó már akkor tisztában volt azzal, hogy a vichy-i nyaralást még az éjszaka folya­mán beadja valakinek, vagy valakiknek. Tehát nyert tizenhatezernégyszáz koronát és elutazott Vichybe. A luganoi fiu lelkiismeretes volt, tehát azonnal papirost vett elő és számí­tani kezdett. Tételről tételre kiszámította, hová és hogyan fogyott el a tömérdek pénz. A garde­robját háromezer korona értékű ruhadarabokkal egészítette ki, ami természetes is, hiszen Vicliy­ben mágnások nyaralnak, akik szmokingban ebédelnek és naponki: t, hatszor öltöznek át. Részletesen megállapította utazási és szálloda­költségét. Mindössze a frankokra való átszámítás járt némi nehézséggel, de a luganoi fiu ezen is segített. Hozatott a pincérrel egy Börsencouriert és a Börsenoourier segítségével minimális pon­tossággal megállapította, hogy mennyi tizen­háromezernógyszáz korona frankokban. Mert háromezret már levont ruhaköltségre. A technikai nehézségeken átesvén, következett a színezés. Mindenekelőtt mégegyszer áttanul­mányozta az angol lapból Vichyt, megtekintette a tengerpartot és körülményes tudomást szerzett a lapokból, mivel tölti Vichy fürdő boldog közönsége a napot és az éjszakát. Most következik a regény — gondolta a luganoi fiu — mert hiába, asszony nélkül semmit sem ér az élet. Elővette a papirost a fölirta: »Megismerke­dés az angol lady-vei. * A ladynek azonban nevet is kell adni, még pedig kereszt és vezetéknevet. Keresztnevet csak talált volna a luganoi fiu, sőt meg is állapodott azonnal a Maiul névben. A vezetéknév azonban sok gi ndot adott neki. Törte is egy darabig a íejét, de végre mégis sikerült kisütnie és azt is fölirta a papirosra, ilyetónképpen: »Mrs. Maud Garden Party.< Még csak egy angol urat akart a játókba keverni és annak is talált nevet. Az angol urat a luganoi fiu jegyzeteiae lord Oil Company Limited-nek hivták. — Es most térjünk át az asszonyra — fűzte tovább a hazugságok fonalát a luganoi fiu — occ, micsoda gyönyörű asszony, ccc ! A luganoi fiu ugyanis háromszoros »c<-vel fejezte ki legnagyobb elragadtatását. , Maud asszony természetesen karcsú volt, ahol karcsúnak kellett lennie és izmos, ahol izmosnak kellett lennie. Tenniszezett, vivott, lovagolt és őrülten szerette az urát. mindaddig, amig a luganoi fiúval meg nem ismerkedett. Azonkivül halálosan imádta az az ur, akinek ő Oil Company Limited uevet adott. Ezzel meg Mai számunk 12 oldali

Next

/
Thumbnails
Contents