Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. augusztus 7 32. szám. Előfizetési dij: Egész évre 10 K — f fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 í Kjíyes 9zám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás Bzerint Nyilttér soronként L K Kéziratokat nem küldünk visvza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A magyar gazda. Frázisokkal dobálózni, az iparfejlesztésről, a magyar kereskedelem fellendítéséről írni és beszélni lehet, de mindezeknek ezideig még nem sok hasznát láttuk s az élet bizony rácáfol a hangzatos beszédre. A földből élünk valamennyien, akár agráriusok, akár merkantilisták. Nálunk a legnagyobb merkantilista is egy vagy más vonatkozásban gazda, vagy legalább gabonakereskedő. A közönséghez közel álló kereskedelem csak tengő lik, a kisipar majdnem hogy napszámos munkából él s alanyiparunk a szubvenciók emelőjén igyekszik megnőni. Tehát az összes iparfejlesztési akciónak — egy némely elvitázhatatlan sikere dacára — az az eredménye, hogy most már igazán belátni, hogy Magyarországnak első sorban agrár államnak kell maradnia, nem csak azért, mert az Ausztriával való viszonynál fogva minden törekvésünket könnyen ellensúlyozzák az osztrák ipari és kereskedői körök, hanem azért is, mert fajunkat hajlama, tehetsége, hagyományai s országunk természeti viszonyai egyenesen a földművelésre utalják. Régi igazságok ezek, de a földművelési érdekek hosszú ideig tartó elhanyagolása, sokszoros támadás, kiuzsorázás kellett ahoz, hogy azokat be is lássuk és minden erőnkkel igyekezzünk istápolni azt a termelési ágat, amelyből élünk. Természetes, ez az irányzat sem lehet egyoldalii; mert az más termelő osztályok pusztulására vezetne, mint ahogy a magyar gazda elpusztult abban az időben, amikor minden áron a mozgó tőke gyarapítására és védelmére törekedett az államhatalom és a társadalom. Ezideig azonban a földművelési érdekek előmozdítására irányuló kormányzati és társadalmi ^ tevékenység sem járt azzal az eredménnyel, hogy az életnek ősforrásai biztosíttatnak a gazda és az egész nemzet javára. És fájdalom, annyi jóravaló törekvés, annyi áldozat után is viszonyaink még mindig rendezetlenek, a gazdák százezreinek helyzete még mindig annyira ingatag, hogy a válságokat bizony nem birja ki. Annyi küzdelemmel és annyi teherrel senki sem él, mint a földművelő osztály, amely alig néhány éve kezdett csak a megerősödés felé haladni. Azt a fellendülést, amely a kisgazdák körében mutatkozott, sokféle tényező érvényesülésének lehet köszönni, de ezúttal csak kettőt akarok felhozni, amiről mindenki saját szemeivel meggyőződhetik: a nép értelmi színvonalának emelkedését s ezzel gazdálkodási módjának megváltozását, továbbá az állattenyésztés nagymérvű fejlődését. Megnyugtató volt az a tudat, hogy népünk, halad, vagyonosodik, erősödik. Örömmel látta minden józan eszű és helyes érzékű ember, hogy a birtokososztály erős munkával igyekszik megerősíteni létének alapjait és biztosítani a jövendőt; hogy az elhanyagolt parasztbirtokon modern kultura van keletkezőben s immár vége felé közeledik az a pusztulási processus, amely kirángatta a földet a magyar családok lábai alól. De vájjon meddig örülhetünk a haladás és fejlődés gyümölcseinek! Nem fogja-e ezeket is felemészteni egy két szerencsétlen esztendő, a balkezes politikai rendszer, amely kész feláldozni milliók érdekeit, sokszor kenyerét is idegen érdekeknek, vagy hatalmi céloknak? És ki fogja megvédelmezni a magyar földet, a magyar birtokost, a paraszt ember kenyerét és jólétét, ha Ausztria olcsón akar élni s Magyarországot bele akarja fullasztani a zsírjába. Hol van az a hatalmas érdekképviselet, amely szembe tudjon szállani az ellentétes törekvésekkel, amely nem engedi, hogy a buza árát a spekuláció, a szarvasmarha értékét a diplomáciai szívességekért kötött kereskedelmi szerződések mögött vígan folyó csempészet szabja meg s a bort bojkotA luganoi fiu. A luganoi fiu kint ült a kávéház terraszán és hazudott. Mivelhogy senki sem ült körülötte, hát magának hazudott igen szépeket és igen érdekeseket. A luganoi fiu tulajdonképpen riporter volt és nem a napsütéses olasz Luganóból származott, hanem valahonnét Mármarosmegyéből. A luganói előnevet a lügen szó megolaszositásából kapta, mert a luganoi fiu professzionátus hazug volt, nem rosszindulatból, csak egy belső hajlamból. A luganoi fiu tehát kint ült a kávéház terraszán és önönmagának hazudott. Délután lóversenyen volt és este egy illusztrált angol lapban Vichy fürdő rajzát látta. Ez a két impresszió elég volt ahhoz, hogy a luganoi fiu hazugösztönei élénk mozgásba induljanak és a két különböző dolgot egy sikerült egészbe kombinálják össze. A luganoi fiu azt hazudta magának, hogy nyert a lóversenyen . . . mennyit is? igen, tizenh tezernégyszáz koronát és lerándult Vichybe nyaralni. Más embernél az ilyesmit ábrándozásnak hivi nák, de a lugaaoi fiúnál ez is hazugság volt, I két okból. Először, mert sokkal jobban értett a lovak hoz, semhogy valaha egy fillért is nyer- i hetett volna ; másodszor pedig azért, mert a luganoi fiu ezt sem magának képzelte el, hanem másoknak, ó már akkor tisztában volt azzal, hogy a vichy-i nyaralást még az éjszaka folyamán beadja valakinek, vagy valakiknek. Tehát nyert tizenhatezernégyszáz koronát és elutazott Vichybe. A luganoi fiu lelkiismeretes volt, tehát azonnal papirost vett elő és számítani kezdett. Tételről tételre kiszámította, hová és hogyan fogyott el a tömérdek pénz. A garderobját háromezer korona értékű ruhadarabokkal egészítette ki, ami természetes is, hiszen Vicliyben mágnások nyaralnak, akik szmokingban ebédelnek és naponki: t, hatszor öltöznek át. Részletesen megállapította utazási és szállodaköltségét. Mindössze a frankokra való átszámítás járt némi nehézséggel, de a luganoi fiu ezen is segített. Hozatott a pincérrel egy Börsencouriert és a Börsenoourier segítségével minimális pontossággal megállapította, hogy mennyi tizenháromezernógyszáz korona frankokban. Mert háromezret már levont ruhaköltségre. A technikai nehézségeken átesvén, következett a színezés. Mindenekelőtt mégegyszer áttanulmányozta az angol lapból Vichyt, megtekintette a tengerpartot és körülményes tudomást szerzett a lapokból, mivel tölti Vichy fürdő boldog közönsége a napot és az éjszakát. Most következik a regény — gondolta a luganoi fiu — mert hiába, asszony nélkül semmit sem ér az élet. Elővette a papirost a fölirta: »Megismerkedés az angol lady-vei. * A ladynek azonban nevet is kell adni, még pedig kereszt és vezetéknevet. Keresztnevet csak talált volna a luganoi fiu, sőt meg is állapodott azonnal a Maiul névben. A vezetéknév azonban sok gi ndot adott neki. Törte is egy darabig a íejét, de végre mégis sikerült kisütnie és azt is fölirta a papirosra, ilyetónképpen: »Mrs. Maud Garden Party.< Még csak egy angol urat akart a játókba keverni és annak is talált nevet. Az angol urat a luganoi fiu jegyzeteiae lord Oil Company Limited-nek hivták. — Es most térjünk át az asszonyra — fűzte tovább a hazugságok fonalát a luganoi fiu — occ, micsoda gyönyörű asszony, ccc ! A luganoi fiu ugyanis háromszoros »c<-vel fejezte ki legnagyobb elragadtatását. , Maud asszony természetesen karcsú volt, ahol karcsúnak kellett lennie és izmos, ahol izmosnak kellett lennie. Tenniszezett, vivott, lovagolt és őrülten szerette az urát. mindaddig, amig a luganoi fiúval meg nem ismerkedett. Azonkivül halálosan imádta az az ur, akinek ő Oil Company Limited uevet adott. Ezzel meg Mai számunk 12 oldali