Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 augusztus 2. tálja az osztrák, agyon adóztassa az állam. Van-e elég védelme a földnek s van-e elég hatalmas barátja a kisgazdának, aki ma már kezd a biztosított lét felé evezni, de még mindig gyenge lábon áll ahoz, hogy önmagát meg tudja védelmezni a válságok ellen is. Az idei esztendő sok nehéz tanulsággal fog szolgálni, dacára annak, hogy a termés elég jó, takarmányhiány nincs és válságtól nincs okunk tartani. De hogy mit fognak hozni a nemzetközi szerződések, milyen helyzetet teremt az államháztartás szükségleteinek rohamos emelkedése, az esetleges adóreform, az uj államkölcsön: azt előrelátni nem lehet. A küzködő, dolgozó gazdatársadalom nyilt szemmel figyelje az eseményeket, mert bizonyos, hogy neki kell megfizetnie azoknak a millióknak nagy részét, amelyekben az államháztartás deficitje és kölcsönei lesznek kifejezve. De hát az a sok százezer gazda csak vár, remél és dolgozik. Most egy kissé jobban ment a sora, tehát elfeledkezett a mélyebb nyomokon járó szervezkedésről. Nem lesz-e már késő, ha a helyzet megváltozik s beköszönt a hét sovány esztendő? Szerződéseink a Balkánon. A nyugateurópai államoknak évről-évre nagy erővel előrefejlődő gazdaságéieti tevékenyeégéből arról győződhetünk meg, hogy mi magyarok, a mi nyersterményeinket s kész árúcikkeinket ezeken a piacokon — Ausztrián kivül — nagy áldozatokkal is alig tudjuk elhelyezni. Amint nz évek egyre múlnak, ezekből a megállapításokból mind jobban bebizonyosodik, hogy a mi gazdasági terjeszkedésünk csak lefelé, a Balkánállamokban vagy azon tul a távolabbi keleti országokban folyhat tovább. Egykori külügy ministerünk, Andrássy Gyula gróf mutatta meg ezt az utat Magyarországnak. Azóta több mint három évtized lelt el, de ez a tanítás nem fogott rajtunk. A mi gazdasági érdekeink a nálunk sokkal fejlettebb nyugati államokban nem találnak kielégítést, mert ninosen megfelelő iparunk. A balkán népek árukeresletét azonban már régebb idő óta képesek vagyunk kielégíteni s az ő áruigényeikkel arányosan fejlődik a mi termelőképességünk is Ma a legfontosabb kereskedelempolitikai kérdés, hogy a délkeleti szomszédos államokkal szerződések köttessenek, amelyek az összes érdekeljek kereskedelmi és forgalmi viszonyaira egyformán kedvező hatással lehetnének. Az a cél, amelyre Magyarország törekszik, tudniillik a gazdasági téren való barátságos együttműködés, egyúttal a kölcsönös bizalom erősödését és a kölcsönös viszony szorosabbra fűzését eredményezi. Igaz, hogy minden oldalról a kölcsönösen kielégítő megegyezés érdekében áldozatokat kell hoznunk, de az általános érdekek nagy komplexumában egészen jól figyelembe lehet venni saját gazdasági életünk különleges viszonyait is. A balkáni szerződések komplexumában legnagyobb súllyal a Törökországgal, Szerbiával és Romániával való gazdasági kapcsolatunk esik. Ennek a három népnek elevenebb lendületű, egészséges fejlődése a biztosítékunk arra, hogy ha most megtudjuk vetni a lábunkat ezeken a piaookon, ugy évtizedekre menő jövedelmet tudunk szerezni innen magunknak. A balkáni államokkal kötött kereskedelmi szerződésekben a kormány ugy ahogy igyekezett megvédelmezni a magyar állattenyésztés érdekeit. A Szerbiával a napokban kötött megállapodásnak is egyik kardinális vonása az, hogy a szerbeknek élő állatokat ezután sem szabad behozni hozzánk, a leölt állatok, illetőleg a kész piaci husanyag mennyisége is kontingentálva van. A kölcsönös engedmények a három állam között, egymást egyensúlyban tartják. Miután Szerbiának továbbra is eltiltották az állat és hus behozatalát, azzal rekompenzálták, hogy bizonyos nagyságú huskonttngensre nézve megkapta Magyarországon és Ausztrián át történő átszállítás jogát. Szerbia megadta Magyarországnak és Ausztriának a legtöbb kedvezményt, de bizonyos oikkekre nézve külön számtételeket állított fel. Magyarország és Ausztria régebben, amikor az utolsó végleges kereskedelmi szerződés még fennállott, évenkint 40-45 millió korona értékű árut szállított Szerbiába, de ez az összeg a közöttünk fennállott viszály következtében 17-20 millió koronára szállott le. Az élelmes porosz-német kereskedelem éppen ezt a viszályt használta fel arra, hogy ezalatt összeköttetést teremtsen Németország és Szerbia közönsége között és bár sikerült neki nagyobb értékű árukat ezalatt a 2 esztendő alatt olhe| lyezni ott, nekünk mégis kilátásunk van arra, I hogy a most megkötött szerződéssel lassankint ! visszaszerezzük magunknak a kivitel régi kontingensét, sőt ezt fokozni is fogjuk. is fogok verekedői — gondolta a lugauui fiu — de természetesen csak későbben. Jött a megismerkedés Mauddal. — Borzasztó nehéz hozzáférni ezekhez az angol nőkhöz — gondolta a luganoi fiu, miután hasztalan erőlködött valami sablontól eltérő megismerkedési módozaton. Végre is kénytelen volt egy görcsrohamban megállapodni, amely a szabad tengerben érte utói a szép asszonyt. Őnagysága sikoltozott és kapálódzott, de az utolsó pillanatban megérkezett ő és természetesen megmentette. Maud bálája itt már magától következett, valamint az a párbaj is, amelyet a féltékeny angol lord inscenált a korzón. A párbaj után szöknie kellett, ami éppen idejében jött, mert a luganoi fiu akkor már az utolsó ezer frankost is fölváltotta. A luganoi fiu itt megszakította a mese fonalát, mert eszébe jutott, hogy bizonyítékokról is gondoskodnia kell. Kihalászott a zsebéből egy csomó fényképet — a ligetben vette őket darabját egy krajcárért, hogy bizalmasan megmutathassa ismerőseinek legújabb szeretőjét — és kiválasztotta közülök azt, amelyik legjobban passzolt Maud asszony fönt vázolt személy-leirásái a. Mikor ezzel készen volt, elővette a tollat és ráirta az arckép aljára hegyes cyrill betűkkel : „Ernest By Maud " Azután a hajfiirt-raktárt szedte elő és rátalálván a megfelelő szinre, gondosan tárcájába rakta a dedikált arokép mellé. Jó félóráig tartott az ügy, a luganoi fiu késben volt a legapróbb nüanszokig mindennel és hébekorban belepislantott a jegyzetekbe, hogy mindent emlékezetébe véssen. Mindössze azzal nem volt még tisztába, megölje-e lord Oil Companyt, vagy osak veszedelmes sebet ejtsen rajta. Végre is ugy határozott, hogy ezt az utolsó perc inspirációjára bizza, majd ha mese közben idáig ju'. A luganoi fiu most elhatározta, hogy ennyi elég lesz mára ; igy is megél belőle egy hétig. Csak az áldozatra lesett és az áldozat meg is érkezett. Egy kedves, gömbölyű, vidéki tníc-ii ment el a kávéház előtt és a luganoi fiu, akit vidéki hirlapiró korából ismert meg, rákiáltott: — Jó estét, Püczolay ur! És Piczolay ur bejött, leült és tátott szájjal hallgatta, amint a luganoi fiu beszélt, halkan, melegen, csak egyes töredékeket lehetett elkapni meséjéből : — Ccc . . . micsoda asszony ! Megmutatom az arcképét . . . A logsnoi fiu belenyúlt a tárcájába és diszkréten megmutatta mrs. Maud Garden Party aroképét. Kálmán Jenő. Figyelembe kell venni, hogy a szerb piao vásárlóképessége egyre jobban emelkedik. A mostani szerződés, amelyet 1917-ig kötöttek, talán egyik szerződő felet sem fogja kielégíteni, de az, hogy a kereskedelmi viszony rendezve van, mindenesetre jelentékeny előny az eddigi bizonytalan helyzethez képest. Nem sokkal előnyösebb szerződést kötött a kormány Romániával sem. A magyar mezőgazdaság és az állattenyésztés jövedelmezőségét papiroson nem adták fel ugyan, de nem kontingentálták az átszállítható marha és sertés számát, valamint a leölt állatok nyers busát. Magyarország, amig nem önállóan, hanem Ausztriával közösen köt szerződést egy harmadik állammal, addig soha sem fogja megvédeni tudni az ország egész közgazdasági érdekeit. Ez szinte természetesnek tetszik, ha tekintetbe veszszük, hogy egy erősen kifejlett ipari állam éa egy iparszegény, közepes mezőgazdasági állam együtt szerződnek. Mind a kettőnek érdekei egymással ellenkező természetűek. Azonkivül Románia, amely titkos bázisa a Hohenzollerndinasztia s a nagy német nép ismeretes Drangnach Osten-politikájának, nem adta meg nekünk a legtöbb kedvezmény jogát s nem fogja megadni soha. S mert Románia is mezőgazdasági állam, ha jóval kisebb is, mint a mienk s azonkivül régóta folyó politikai viszály rontja közöttünk a szorosabb gazdasági kapcsolat megteremtésének lehetőségét, tehát ne is számítsunk sem most, sem a jövőben nagyobb anyagi eredményt a iátszólag legszívélyesebb gazdasági entente dacára sem. Jóval reálisabb számításaink eshetnek az ifjú Törökországra, ahol az élet, a közönség fogyasztóképessége most rohamosan fejlődik előre. Bár ezen a területen is a német már megvetette lábát, ujabban erősen dolgoznak a franciák, olaszok és angolok is a maguk gazdasági kaposolatánaK megteremtésén, ez nem olyan mostoha területünk, mint a fentebb emiitett államok. A török nép tudja, hogy az ő közszükségletének megfelelő cikkeket mi jó kivitelben 8 mérsékelt áron tudjuk nekik szállítani. Azonkivül a török nép faji szimpátiája is mellettünk van s a mult évben megkezdett török-magyar barátkozásnak már is meg van az a haszna, hogy a török katonai és polgári hatóságok, . ha csak leh^t, minden anyagból nálunk teszik meg a megrendeléseiket. A Magyar Kereskedelmi Egyesülésnek ez év elején Törökjrszágban tett több hetes látogatása csak megerősítette ezt az entente-ot közöttünk. A gyorsan fejlődő török tengerészet és szárazföldi katonaság B a kisázsiai városok megindult fejlődése mind olyan gazdasági konstellációkat tárnak elénk, hogy csak meg kell kezdeni ügynökeink uiján a rendes érintkezést, rendeléseiket más idegen fajú pályázókkal szemben is szívesen biztosíják nekünk. Szólni k"|l a balkán népeid között még a bolgárokról, akik i:z utolsó 5 esztendőben csodálatos kjlődőképességrői tettek tanúságot. E'. a nép át vau hatva a modern élet megannyi ismeretétől s neki is az a kívánsága, hogy gazdasági életét minél hamarább a nyugateurópai kisebb államok életének színvonalára emelje. Ezért dolgozik szorgalmasan, józan életű, jó rendelő s mind erősebb anyagi gyarapodásánál fogva jó fizető is. A bolgár nép velünk ma is a legjobb viszonyban van s ezt a viszonyt maga Ferdinánd király, az egykori magyar huszártiszt ápolja a legszívesebben. A kis állandót egymásután építik ki elsőosztájyti vasutvonalakk l, kikötőkkel,, nagyobb vállalatokkal s ezek mind több munkást foglalkoztatnak, akik maguk s a városok intelligens lakossága mind jól fizető vevők lehetnek, ha idejében ott is megvetjük a lábúakat. A cselédkérdés. A cselédkérdés állandóan nyilvántartott problémája a társadalomnak, annyira megszokott és megunt, hogy csak kuplékban, krokikban foglalkoznak vele. A vidám komolytalanság mezébe öltöztetik a nagy nyomorúságot és sok kellemetlenséget, amely e kérdés mögött tanyázik. A mindennapi élet a cselédproblémát, am«ly megoldásra vár már Isten tudja mióta, két részre osztotta. Az egyik a »mai« cseléd, a rossz cseléd problémája, a drága, szemtelen, tolvaj, erkölcstelen, rosszmájú nőszenoélyé, aki gyakrabban változtatja .a helyét, mint az ingét és gazdája