Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-31 / 31. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1910 julius 31. delmi és ipari életünket egy erősebb magyar szellem kezdi átlengeni s ezeken a pályákon, a munka természete miatt, különben sem folyik semmi elkülönítő törekvés, amit más pályákon, az ügyvédin, tanítóin s magánhivatalnokin még mindig vastag burjánzásban lehet megtalálni. Ma még messze vagyunk attól az állapottól, hogy az évről-évre megujuló pályaválasztások az ország szociális helyzetének, kereslet és kinálat megoszlásának megfelelően tagolódjanak el. De az élet a maga komoly tanításaival mind több józanságot visz bele a magyar családok gondolkozásába s el fog jönni az idő, amikor a kínálkozó munkaerők helyes megosztásával, egy egészségesebb produktív társadalmi köztevékenységgel megszűnnek a tömegek pályaválasztása körül ma még tapasztalható anomáliák s ezzel fokozatosan m<'g fog szűnni a takargatott hivatalnok-szegénység is. Az ország szellemi erőinek elhelyezkedése csak akkor lesz normális lefolyású, ha majd a megnövekedett produktív gazdasági munkával és ennek jövedelmével a kivánt egyenletbe fog jutni. A vörös kakas. A hét elején ismét a szomszédságunkban pusztított ez a rém. Komoly, érdemes ezakférfiak kiszámították, hogy a tüdővészen és a kivándorláson kivül Magyarország személyi és vágyóiéi gazdagságát éppen ez az epidémia pusztítja. Mert tisztára epidémia nálunk a tűzvész. Alig, hogy kitavaszodik, alig, hogy leolvad a háztetőkről és az utakról a hó és felszikkad kissé a föld, valamelyik északkeleti vagy délnyugoti községünkben felüti a fejét ez a vörös rém, a tüzveszedelem. S amint mindjobban megyünk előre a meleg időszakba, ezek a szomorú hirek egy-egy község, néha egész városrészeknek pusztulásáról szóló hirek mind gyakoriabbak lesznek. Ebben az esztendőben a haragos természet különös istencsapásokkal látogatott meg bennünket. Már kora tavasszal elsöpört az ár néhány koldusszegény vágvölgyi községet. Azután március végén, húsvét napján lecsapott hirtelen a vörös kakas egy virágzó, jómódú, józanéletü, szorgalmas szatmármegyei községre, Ököritóra s egy óra alatt a kínok-kínjával megölt közel négyszáz derék magyar legényt és leányt. A község dolgozó népének szioe-virágát. Ez a gyász nemcsak a mi pótolhatatlan veszteségünk volt, nemcsak Magyarországot siratta végig, de hiro nyomán könnyekbe borította a fél Európa résztvevő közönségét is. Aztán jött a viz és vihar s négy éjjel, négy nappal tombolván, temetővé változtatott egy egész vármegyét, ahol a megdagadt ár eddig soha uem tapasztalt erővel száguldott végig nagy földterületeken, útjában mindenütt a halál járt nyomában. Több mint 400 omber sírja lett az a szép gyümölcstermő kert. Még mindig nem volt elég. Amint mindjobban belehaladtunk a nyárba, a lapok állaudó közleménye lett a tüz. Ma pedig, a hivatalos nyár közepén, már félő aggodalommal vesszük kezünkbe nap-nap mellett a lapjainkat, mert előre tudjuk, hogy minden nap más hely ujabb tüzkatasztrófájáról fogunk értesülni. A mi megyénkben már a mult évben volt egy rettenetes tűzvész, Pölöske községben, amely a lángok martalékává tette a lakosság vagyonának háromnegyed részét. Kisebb arányú tüzek következetesen hétről-hétre ismétlődnek. A mult hét elején pedig egy virágzó megyei vállalat, a sümegvidéki bazaltbánya társaság vagyouában tett rengeteg kárt a tüz réme, közel egy negyedmillió koronányit. Amikor mindez eszünkbe jut, oemcsak könynyek gyűlnek a szemeinkbe, de tehetetlen dühvel szorul ökölbe a kezünk s feltör a keserű kifakadás a mellünkből : — „hát meddig fog ez még igy folyni?" A dolgozó ember végzete volna az, hogy csak épít, osak dolgozik, fárad, izzad és roskadozik a munka alatt s amikor már hosszú évek nehéz, erőfogyasztó munkája aztán egy kis nyomorúságos jólétre tesz szert, akkor egy napon ez a rém megfossza minden vaeyonától ? Nem 1 A természet minden vad játékaban, amelyekkel nehéz veszedelmeket hoz reánk, ezekben is van valami törvényszerűség, de a tíí'.veszedelem, az legtöbbször az emberi könnyelműség következménye. Hiszen a magyarországi tüzesetek száma megdöbbentő. Egész közép Európában nincs annyi lűzkatasztrófa egy esztendőben, mint nálunk. Mert ott a folyton fejlődő ku'tura az ezer veszedelem ellen ezeregy védelmet tud tenni a pusztulás megakadályozására. Csak nálunk hihetetlen ma is az emberi közöny a tüzveszedelemmel szemben, osak nálunk történik meg, hogy világos nappal ráég négyszáz emberre egy beszögezett, befalazott faház; csak nálunk történik meg, hogy 300 ember orra előtt elég kétezer kereszt gabona s egy házban odaég 20 perc alatt 52 ember. A tüz akedálytalan kitörésének legtöbb esetben a magyar ember rövideszü gondatlansága az oka. A közigazgatás tűzrendészed intézkedéseinek foganatja megtörik a magyar ember buta nemtörődömségének megátalkodott szokásán, amikor a vezetésre, ellenőrzésre hivatott hivatalos vagy magánszemélyeknek parasztgőggel feleli vissza, hogy „törődjön az ur a maga portáján." De amikor leég, akkor kétségbeesve tördelt a kezét, olvasót morzsol az ujjai között, vagy dühösen káromkodik az „urakra." A magyarországi tűzeseteknek több mint felét kiskorú gyermekek játéka a tűzzel, idézi elő. Nem is kell pürománikus hajlam hozzá, hogy a gyermek tűzzel játszék. Ez olyan általános gyermekszokás, amelynek inkább lélektani oka vau, a gyermek fény- és melegkedvelése, játékkedve, mint inkább beteges ^yujtotfatási hajlam. Hanem aztán az már a szülő kötelessége, hogy ne hagyja magára az öntudatlan, kiskorú gyermekeit s főképpen ne hagyjon a közelében gyujtóanyafcot vagy tüzet. Ezeken a gyermeki gyujtogatásokból származó tűzveszedelraeken fog segíteni a gyufának állami egyedárusítássá tétele. A gyufamonop ilium behozatala. Nem örülünk azon, ha a polgár adótérheit növelik, sőt meggyőződéses hivei vagyunk a közterhek egy igazságos rendszer utján való csökkentésének, de erősen hisszük, hogy ha a szűkmarkú magyar gazda ezután nem 2 fillérért fog kapni 100 drb gyújtót, hanem 5 vagy 10 fillérért ugyanannnyit, vagy a felét, akkor majd nem fogja otthagyni a gyermek kezeügyében elpocsékolni ugy, amint ez ma számtalan családban tapasztalható. Egyik lontos momentuma a tűíveszedelem ellen való védekezésnek, hogy enuek módjait tanítsák az iskolákban. Angliában egy ujabb ministeri rendelet értelmében az iskolás gyermekeket kiviszik a tanáraik a tűzoltók nyilvános gyakorlataira s az iskolákban külön órákon taníiják, hojjy a hirtelen keletkező lakástüzeket hogyan lehet a leghamarabb elfojtani. A legtöbb községbeu minden véd ;lem nélkül él a lakosság s a mostani, majdnem általános jómódjában a magyar és a nemzetiségi parasztság, merő fukarságbói, a legtöbb helyen semmire sem költ, a.ni álmában vagy ébrenlétében megnyugtató védelme lenne a tűdveszedilmekkel szemben. Itt adjuk a szentiváni tűzvész hiteles és részletes ismertetését., amelyet síját, tudósítónk vett fel a helyszínén s amelynek keletkezese mindenben fedi a cikkünk első részében fogla.lt véleményeinket. Délután 5 és 6 óra között volt. A falu legtöbb gazd íja kinn dolgozott a földeken. A legigen kellemetlenül esett az, hogy mindenki vele foglalkozott. És mindig mondták : — Az uj asszony. Az uj asszony . . . A mama folyton azt súgta a fülébe: — Viseld magad illedelmesen. Aztán ne dobálózz kenyérgalacsinnal az asztal fölött. A fogaidat pedig ne mutasd annyit. L/gy komoly. Na! Muki bácsi valami nagy beszedet mondott. Szépen kikanyarította, az asztalnál mindenki helyeslőleg bólintott a fejével. Aztán odajött Muki bácsi Zizikéhez és megcsókolta. Brrr, de borszagú volt. Palinak egy párszor rá kellelt ütni a kezére, mert mindig a Zizi kezeit szorongatta. Éjfél felé asztalt bontottak. Kihordták mindent, az ebédlőből és azt mondták, hogy tánc lesz. Liza néni fog zongorázni. Papa igaz cigányokat akart hozatni, de a mama azt kérdezte: — Minek az? — De — mondta a papa — a mi lakodalmunkon is cigányok húzták . . . — Az akkor volt. Most más világot élünk. Punktum ! Ezzel el volt intézve. Zizike olyan álmos volt. A feje is fájt. Talán mert bort ivott. Pali ugyanis biztatta, hogy igyék. Mig rendezgettek s a székeket hordták erre-arra, senki sem figyelt Zizikére. Palit karonfogta Muki bácsi és mind magyarázott neki. Zizike gor.dolt egyet. Ha most kiszökne innen. Beszaladna a hálószobába és bebújnék a mama ágyába. Senki sem venné észre. Igy, de pompásan aludnék. Aztán kereshetnék. Különben hátha uem is keresnék. Igazán nagyszerű. Besurrant a hálószobába és bebujt a dunyha alá. Menten elaludt és ajkán bolondos, vidám, pajkos mosoly röpködött. Mamáék »ztán keresték is, meg is találtak és szörnyűködtek. Mindenki begyült a hálószobába, a lé) fiakat alig lehetett kituszkolni. A mama aztán szidta, korholta a lusta kis asszonyt és megparancsolta, hogy azonnal keljen föl. Különben is nem itt fog a udni többet. E'megy Palival abba a uat^y sárga, emeletes h-zba a piactéren. Ott fognak lakni. Na csak egy-kettő. Kint a hálószoba előtt a férfiak kórusban kacagtak és fylytou kiabálták : — Lássuk az uj asszonyt! Közben egyre tuszkolták Palit : — Na, menj be a feleségedhez. Zizikével azonban nem lehetett birni. Sírt, jajgatott, hogy ő nem megy el a sárga házba, hogy ő ott meghal. Itt marad mindig a mamánál. Jő lesz ezentúl, a kisasszonyt, se hántja többé, a hosszú ruha sem kell. A mama dühösködött, aztán szelid-n kérte, cirógatta. Liza néni, Tinka néni is segítettek a kérésben. De mind hiába volt. Zizike megkötötte magát, h igy nem, nem és nem! Végtére a mama kijelentette a vendégek előtt, hogy a kicsike beteg, fáj egy szikrányit a feje, később majd kijön. Addig csak mulassanak. A vendégek hitték is, nem is. Palinak résztvevő arccal szorongatták a kezeit és kacagtak. Aztán tovább mu'attak. A mama jeges borogatást is vitt be a hálószobába, hogy anurfl nagyobb legyen a látszat. Négy napig nem tudták Zizikét hazulról elcsalni. SÍ szép szó, se harag nem használt. Pali búskomorságba esett és pisztolyt emlegetett. Már kétségbe voltak esve. A mama kijelentette, hogy megveri ezt a fruskát. Pali megtiltotta. Zizike az ő felesége, althoz ne nyúljon teremtett lény egy ujjal sem. — Na hiszen szép feleség! — vágta vissza gúnyosan a mama. Ha a maga felesége, vigye hát haza. Na? Végtére is a mamának akadt valami jónak Ígérkező eszméje. Szavát adta Zizikének, hogy nem kell ott maradnia, osak jöjjön vele a sárga házba. Mert mégis csak illik, hogy lássa a szobáit. Mert szobái vannak ám Zizikének. Több is. Ebédlő, spájz, konyha, szalon. Jaj, micsoda szalon! Azt látni kell. Cr-upa selyemplüssel vannak bevonva a I u'orok. Itt vannak a ku'c-oL".