Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-31 / 31. szám

XXIX. évfolyam Zalaegerszeg, 1910. Julius 31. 31. szám. Előfizetési díj: Egész évre 10 IC — i b'él évre . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 I l-'eryes szám Ara 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — (Megjelenik minden vasárnap. Életpályák. Az elmult iskolai év tanítási eredményeiről kiadott érLesítők az idén különösen beszédesek. Bizonyságot tesznek arról, hogy a magyar ifjúság kezd komolyodni s rendes időben fog hozzá egész életexistenciájának megteremtéséhez. Az utolsó két évtizedben, ez időszaknak háromnegyed részében, még mindig feltűnő számmal mentek a diplomát szerzett ifjak hivatalnoki pályákra. Többnyire a közigazgatási és állami hivatali pályákra. Ezt a lömeges bürokrata-termelést azonban négy évvel ezelőtt megállította egy hatalmas beszéd, Wekerle Sándor dr volt miniszterelnöknek a koalíció uralma elején a Házban mondott beszéde, amelyben az államférfi szigorú hangon, súlyos érvekkel felfegyverkezve, dörögte oda a maradi magyar társadalomnak, hogy ezzel a bürokratatermeléssel nemcsak magát szegényíü el idővel, hanem az államot is örökös pénzügyi zavarokba kergeti bele. Az az expozé világosan beszélt arról, hogy Magyarországon mintegy 200.000 közhivatalnok van, akiknek fizetése meghaladja a 250 millió koronát s ezek a számok évről-évre folyton emelkednek, mert az államnak minden meggyőződése ellenére támogatni kell a hivatalnoki kart, időközönkénti fizetésjavítással s az évről-évre diplomát szerző s az államhoz pályázó több tízezernyi pályázó közül mégis el kell helyezni a kebelében egy kontingenst. E/, az egész országnak szóló beszéd láthatóan gondolkozóba ejtette azokat az apákat. és anyákat, akiknek családjában szerencsétlen tradícióként szállott nemzedékről-nemzedékre a közhit, hogy az ő gyermekeiknek hivatalnakoknak kell lenniök, mert, — hogy a sok »mert« közül a leggyakrabban hangoztatottakat említsük fel: — az apa, meg az apának az apja is az volt, meg hogy: — ezt kivánja meg a család társadalmi tekintélye. Az apák a sok külső helyről jövő tanítás után kezdik belátni, hogy ma a hivatalnok-pálya az anyagi tengődés, a takargatott szegénységnek pályája, mostoha pálya, amely egyáltalán nem nyújt egy életre biztosan fejlődő existenciát a legtöbb embernek. Csak a legkiválóbbak érvényesülnek a sok jogosult aspiráns személyi versenyében s ezek mellé is nagy nevü pártfogók kellenek, hogy a maguk idejében előre juthassanak. Ennek az az oka, hogy jól dotált magasabb állások csak kevés számmal vannak, de az ezekre pályázók száma folyton emelkedik s így a pályázók megrekedésének be kell következni, amint ez már régen be is következétt. Az idei iskolai értesítőkből némi örömmel állapíthatjuk meg, hogy jóval kevesebb végzett növendék pályázik hivatalnoki állásokra, mint a megelőző években, bár még mindig jóval többen, mint ez a hivatalnoki kar természetes szaporulatának megfelelne. Az idén végzett ifjak közül feltűnő sokan mennek a mérnöki pályára. Ebből néhány százalék az idén is elesik más fakultásokra való átiratkozással, időközben történő elmaradásokkal a műegyetemről s így nem fog ennek a tudományos szaknak túltengésére vezetni. Néhány évvel ezelőtt volt tapasztalható az az egészségtelen jelenség, hogy feltűnő sokan mentek az orvosi pályára, úgy, hogy a tudományegyetem rektorának kellett egy nyilt felszólítást kiadni a szülőkhöz az orvosi pálya megrohanása ellen. És hogy lett foganatja ennek a felszólításnak, már a következő évben, ez azt igazolja, hogy a magyar szülők gondolkozása kezd hozzásimulni a józan, reális életnézetekhez. A mérnöki pálya mellett évről-évre többen mennek kereskedelmi és ipari pályákra. Ám még mindig nem a törzsmagyar osztályokból. Ez mindenképen respektábilis eredmény, mert hiszen ma már kereskeA tizenhat éves asszony. Zizike a kaszinóbálkor elmult tizenöt éves. Csenevész, apró leányka, szőke, borzas bajjal, buneut, karikára nyilt égő szemekkel. Jó gyerek volt különlx n, csak a kisasszonyt szerette boszantani és páter Erazmust csapta be egy-két bűn erejéig. Gyónáskor ugyanis mindig eltussolta egy nébány főbenjáróbb vétkét. Zizikét egy délután, miközben a kisasszony fotográfiáját igyekezett nagy buzgalommal megörökíteni a francia füzetében, maga elé citálta a mamája. A mama a hálószobában a pamlagra volt dűlve és kritikus szemekkel méregette Zizit. — Megint rendetlen vagy — mondta szigorúan. Pidig egész nagy leány lettél. Nem szégyenled magad? Zizi ijedten húzkodta lefelé a kötényét. A térdeit igyekezett eltakarni, mert azt hitte, kilátszanak a rövid szoknya alól. Nagyon kevesellette a ruháját és mindig is mondta a mamának : — Mamuci, mikor vesz már hosszú ruhát? — Hallgass, te pont, megbolondultál? — mondta ilyenkor a mama. Most azonban komolyan ráncolta össze a homlokát és békétlenül ingatta a fejét. — Csakugyan hossza ruha kell már a békának, felnyúlt mint egy paszulykaró. Igaz — mondta aztán hirtelen, mintha éppen most jutott volna eszébe — fogsz, okvetlenül fogsz kapni hosszú ruhát. Itt volt m;t Gernyeszegi Pál ur és megígérte, hogy szerez egyet. — Pali volt, itt? Óh, de jó fiu! Na, ha még egyszer eljön, nem fogom meghúzni a bajuszát. — Tán beszélhetnél egy kissé több tisztelettel róla. O már idős ember, mig te egy kis pont vagy, egy semmi . . . Érted ? Zizikét fojtogatta a kacagás. Hogyne, mikor hosszú ruhát kap. Aztán éppen Pali veszi. Nagyszerű fiu az a Pali igazán. Juj, de pompás. Nem birt tovább magával. Trallázva futott ki a szobából és táncolva kiabált végig a folyosón : — Kisasszony, kiasszony! Pakkoljon. Máinem vagyok kicsi lány. Adieu kisasszony, adieu ! Zizikét a mama visszahívta. Csúnyán összeszidta mindenekelőtt és igen zord hangon mondta : — Először is, ne vihogj, mert a sarokba állítlak, másodszor, mivel nagy leány vagy, férjhez fogsz menni. Érted ? — Nem . . . dadogott Zizike. — Hát majd megérted. Ma itt volt Gernyeszegi Pál ur és megkérte a kezedet. Én és az apád igent mondtunk. Te is azt fogsz mondani. Érted? — Igen . . . — Hála Istennek ! Akkor jer ide. Na, csókold meg szépen a mamát. Hát szereted a Palit? Igen? — Igen . . . — Nagyon ? — Nagyon, nagyon . . . — Helyes, akkor rendben van minden. II. Zizike megkapta az első hosszú ruhát. Csaki hogy az a menyasszonyi ruha volt. Hosszabb is ! volt, mint más hosszú ruha és Zizike büszkesége | határt nem ismert. Ugy suhogott fehér selyme a szép ruhának és a slepje hossza húzódott utána. Igazán remek ruha volt és meg is csodálta mindenki. Liza néni is azt mondta, hogy a többi leányokat egyéb leli majd, ha meglátják. Szombaton délután volt az esküvő és a mama ugy sirt, amikor Zizike fejére tette a mirtuszkoszorut. Különben mindenki sirt, csak Zizikének volt határtalanul jó kedve. A templomajtóban pláne, mikor kifelé jöttek, hangosan el is kaoagta magát. Ugy esett a dolog, hogy a hosszú menyasszonyi ruhában alig tudott járni Zizi. Pedig a slepjét is felfogták. A cinteremben aztán valahogy a térdei közé gabalyodott a fehér, habos selyem és majdnem elbukott. Ezen kacagott aztán. Otthon óriási nagy lakzi volt. Pazarul felteritettek az ebédlőben és még Muki bácsiék is eljöttek Nádasházáról — pedig ez teljes tizenkét óra — gyorsvonattal. Lehetetlenség is azt elmondani, mi minden volt a lakzin. Zizikének Mai számunk 10 oldal*