Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

10 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 december 25. jelenik előtte a szeretet gigásza, a hit mártírja s az altruizmus hérosza. Szenteljük ezt a napot Krisztus emlékezetének. Gondoljunk arra, hogy milyen más lenne a világi élet, ha Krisztus eszméit követné az emberiség. Hódoljunk a legnagyobbnak, aki valaha élt; boruljunk le a szentek szentjének lábai előtt s talán megnemesedve közelebb jutunk ahoz a lelki megtisztuláshoz, amit Krisztus hirdetett. A betlehemi jászolban egy kis zugot foglalt el Krisztus két ezredév előtt; ma pedig milliók és milliók ajkain zeng fel a hozsánna. Az ő végtelen nagyságát nem képes befogadni a föld. Az évszázadok tünésével nőttön nőtt fényes alakja. Az emberiség ünnepeket szentel az ő nevének. De igazán méltó ünneplés csak az volna, ha Krisztus élete szerint élnénk, cselekedetei szerint cselekednénk. Szálljon ránk áldása ezen a szent napon s legalább a karácsonyfa tövében érezzük az isteni békét, amelyért Jézus Krisztus élt és meghalt. Közgazdaság és táplálkozás. Mig az ipari téren ott tartunk már, hogy repülőgép és hadi-léghajó gyárakat kezdenek berendezni, és az ipari produkció szinte korlátlanul fokozható, mezőgazdasági téren világszerte bizonyos fennakadás tapasztalható. A világ minden művelt államában nagyon keresetté és drágává lett minden élelmi cikk s a mezőgazdaság már évek óta nem tud eleget termelni. Az Északamerikai Egyesült-Államokban, amelyeknek nagy termelése még nem régiben elértéktelenitette az ó-világ mezőgazdasági termelését, az emberek a mieinknél sokkal nagyobb drágaságokkal küzdenek. A nagy mezőgazdasági államok, mint a délamerikai és balkáni országok, Oroszország, egyáltalán nem képesek a szűkös állapotokat enyhíteni. Világos tehát, hogy az az ország, amely leghamarább tudja termelését fokozni, a közeli nyolc-tiz esztendő alatt igen szép nyereségre tehet szert. Magyarország azok közé az államok közzé ^ tartozik, amelyek a mezőgazdasági produkció gyarapítása terén legelői járhatnak. A világ művelt részében aránylag a legnagyobb mezőgazdasági népességgel bir, földje sok és bő termő, ugy népének mint földjének termelő képessége nemcsak, hogy a végsőkig feszítve nincs, de talán félig sincs kihasználva. Főbajunk az, hogy gazdáinkban nem elég erős és eleven a vállalkozási szellem s lassan mozognak. Ilyen körülmények között igen nagy szükség van a kormányzati iniciativára, ösztökélésre és támogatásra. Az ország megelégedéssel vette tudomásul, hogy a földmivelésügyi miniszter elejétől fogva a termelés fokozását karolta fel s elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére fordítja főgondját. Mert a termelés fokozása ma nem csak mezőgazdasági, mint inkább egyetemes közgazdasági és szociális érdek. A táplálkozás szűkös ós drága voltát nemosak a mostani nemzedék zsebe és egészsége érzi uieg, hanem a jövőé is. Fontos dolog tehát, hogy a kormány megtegyen mindent, ami a szóban levő téren való haladás tekintetében módjában áll és hatáskörébe esik. Az állattenyésztés fejlődése önmagában is szaporítja a táplálkozási anyagokat, de más termelési ágak hozamát is gyarapítja. Ebből a szempontból a földmivelési kormány erősb állattenyésztési akoióját általánosan is jóhatásunak kell mondanunk. Ez az akció pedig az 1911-ik évi állami költségvetésben jelentékeny uj támasztékokat nyer. Ott látjuk mindenek előtt a tenyészállatok állami közvetítésére szolgáló három ós fél millió hitel szaporodását ujabb egy millióval. E hitelből eddig osak apaállatok szereztettek be. A kormány az állami közvetitést kiterjesztette egyéb tenyészállatokra is. Az állami közvetítés községeknek és közkirtokosságoknak 10—20 °/

0-os kedvezményekkel juttatja az apaállatokat. Az állatok beszerzését a kormány egyrészt az egyesületi uton nagyobb számban beszerzett anyaállatok vételárának 3—5 évre terjedő kamatsegélyezésével (a vételár 6°/

0-ig menő kamatjának felével) a beszerzési és száilitási költségek, valamint az egy évi állatbiztosítási dijak megtérítésével segélyezi. Vagyonosabbaknál a segélyezés kisebb, kisgazdáknál nagyobb mérvű lehet. Da arra mindenesetre előnyösen hat, hogy mentől több jó állat, tenyészállat neveltessék föl. A másik fon'os tétele az uj költségvetésnek a városi fogyasztási piacok berendezésének segélyezésére szánt 400.000 K. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy minden városunk rá van szorulva ugy az állatvásárok, mint egyéb élelmiszerek piacának modernebb ós nem városi jövedelmi forrást alkotó berendezésére. A miniszternek most emiitett intézkedése röviden a belső fogyasztás modernebb szervezését és rendezését jelenti, ami ugy a termelés, mint a városi fogyasztás szempontjából igen foutos és sürgős. A tenyész- és haszonállat forgalom javítására a fővárosban elsőrangúan berendezett éa a forgalmat nem terhelő nagy telepet létesít a miniszter. Végül a közlegelő szaporítás ós javitás érdekében megindított, általánosan ismert akoiójának péu/ügyi eszközeit egy fél millióval szaporitotta. Mindez intézkedések arra vallanak, hogy a földmivelésügyi kormány hathatós ós gyakorlati eszközökkel dolgozik köztáplálkozási viszonyaink javításán s az érdekelt körök ösztönzésére ós támogatására nagy súlyt fektet. Hogy pedig közgazdasági szempontból mit jelent az, ha a világszerte legkeresettebb, Uigdrágább cikkekben : élő állatokban és husbau sok millióval gyarapodik nemzeti vagyonunk ós jövedelmünk, bővebb fejtegetésre nem szorul. Képviselőtestületi közgyűlés. Zalaegerszeg rend. tan. város képviselőtestülete kedden Dr Korbai Károly polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Tekintettel a tárgyalásra kitűzött ügyek érdekességére, a képviselőtestület tagjai szép számban jelentek meg és élénk részt vettek az ügyeknek megvitatásában. A Zalaegerszeg—zalalövői vasút építésének kérdése, de még inkább a tervbe vett lovassági laktanya ügye kötötte le a közfigyelmet; e két ügy képezte a tárgyalásnak központját. Már a közgyűlés megnyitása előtt osoportokba verődve beszélték meg a képviselők e két ügynek az esélyeit, a városra való előnyét ós hasznát, de meg hátrányait is. A diskurzusokból azt lehetett kivenni, hogy a városatyák mind a két ügyet szeretnék már nyélbeütve látni. Nem kisebb érdeklődést keltett annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon megvalósul-e a városnak az a régi óhaja, hogy a kisfaludi vontatótelepet behozzák Zalaegerszegre. A többség elismerőleg nyilatkozott Dr Korbai Károly polgármesternek e három, a városra nézve kimondhatlanul fontos kérdés kedvező elintézése körül kifejtett buzgó tevékenységéről és biztos is, hogy az ő agilitása folytán sikerült a kérdéseket a városra előnyös módon megoldani. A polgármester megnyitó szavai szakították fóibe a beszélgetéseket és megkezdődött a közgyűlés. Első tárgya volt a város által építendő nj honvéd huszár laktanya ügyében az árlejtés I kitűzése és a feltótelek megállapítása. Miután a I Tóásó Pál építész által bemutatott feltételek nem | felelnek meg a közszállitási szabályrendelet követelményeinek, ezeket a közgyűlés a vállalkozósaságnak erős kombinációra adott alkalmat, — mig Berendy nem mutatkozott a láthatáron. De mindez most megváltozott. — Ön túlságosan nobilis, — aranyhidat épit a mindent elfoglalni készülő ellenségnek. Én a maga helyében küzdenék szerelmemért ! Éva vagy ideá'ista s azt hiszi, — hogy a kit ő szeret, az egy Caesár, — egy Battenterg, — a ki tud győzni, — uralkodni és — lemondani. Nem kiván máBt, osak hogy az az ember, kinek ő egy forrón szerető egész szivet ád, neki is azt adjon — és nem kiván első sem lenni, ha egyedül, egymaga nem lehet. Pedig az olyan fából faragott könnyelmű emberek, mint Berendy, nem szoktak egy szép szempár kedvéért teljesen lemondani az élet gyönyörűségéről. Határozottan megvagyok győződve, hogy mai lekésésének is a vadászatról valami túlságosan hosszura nyúló pásztoróra — vagy egy uj érdekesnek ígérkező kaland az oka. Tehát kitűnő alkalom Évát kiábrándítani. — Tréfaképpen odavetett találgatással, hogy hol, — merre — és kinél járhatott ?! . . . Éva keserűen a világfájdalomtól és feketén a férfi gyűlölettől visszahúzódik a Berendytől és ő lesz az, ki sértett hiúságában, régi barátjának, a hű epedő lovagnak nyújtja oda kis keskeny, fehér kezét. II. Berendy Kázmér cs. és kir. kamarásnak koronája és cimere olyan régi volt, mint maga a dal, mely a szerelemről regél. A monarohia lejobb lovasa volt, — bajtársai szerették, a nők imádták. — Nem volt más hibája, mint hogy ugy élt, ugy gondolkodott, mintha most is meglenne az a 60 ezer hold fekete föld Csanád vármegyében, melyet az ősatyja 150 évvel ezelőtt elzálogosított. ő nem engedett az ősi hagyományokból. Vagyonának a nyakára hágott, verseny istállót tartott, a casinóban őrülten kártyázott és mindig ismert olyan nagy reményekre jogosító kis szinésznőket a ballett vagy drámai szakon, kik művészi segélyre szorultak, hogy pályájukat befejezhessék. Egy tartós viszouyáról <s beszélgetett a fáma, mely egy elvált, vagy özvegy grófnéhoz fűzte. Hogy positivet senki sem tudott, találgatásnak maradt az egész. Azért országszerte élénk feltűnést keltett az az eset, hogy egy kis falusi ártatlanság, egy bájos gyermek, az ő minden rutin nélküli 19 évével letudta kötni a Don Jüan főhagynagyot. Teljesen szakított régi életével, elhagyva a tegnap örömeit — a holnap boldogságáért, azért a boldogságért, a mit a kicsi Éva ragyogó zöld szeméből olvasott ki. — E két szempár pedig igért mindent, — a vágynak és szerelemnek — eldorádóját. Lekéste a vadászatot, mert egy bajtársának a párbajánál kellett segédkeznie, — az ok — csúnya dolog volt, kártya szobából eredt, halasztást nem türt. A bajtárs jelentéktelen sebet kapott, Berendy pedig Cupidó szárnyain repült 80 lóerős autóján és estére az arany hajú leány előtt ütötte össze sarkantyúját. — Jó volt sietnie, mondá Malomszeghynó, palástolhatatlan guny hangján, — mert ma Éva legkedvesebb foglalkozásának tekinti Páris almáját oda ígérni a legbra vurosabb lovasuak. — Maga a helyett, hogy szívvel, lélekkel páyázna a'z elsőségért, kalandok után szaladgál. Bizonyosan Thálin egész egy uj csillag! — vette át a szót tnoselkedve Hadady kapitány, kezet fogva a főhadnaggyal, avagy talán grófuód hívott meg a fácánosába ? ! Berendy idegeseu húzta el kezét — egy perore ugy látszott, mintha a kapitány arcába szeretne csapni, de aztáu szép csendesen folytatta: — D;hogy, . . most már esak véletlenül találkozom a grófnéval. . . . Elhervadt, megvénült szegény, hisz közel jár a 45 évhaz. — Nem igaz !. .. Hazudik !... Goromba 1... Kiáltott fel Malomszeghy grófné nagy közvetlenséggel.