Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-25 / 52. szám

1910. decembr 25. »ZaIamegye ZalaváriE egyei Hirlapc 3 nak visszaadni határozta azzal, hogy a közszállit&si szabályrendelet intézkedésének szoros széna előtt tartása mellett készítse el ujabban a feltételeket. — Ezt a határozatot megtoldották Dr Keresztury József ügyvédnek azzal az indítványával, hogy a városi tanács akkor tegyen előterjesztést ez ügyben a közgyűlésnek, ha a laktanya építésére nézve jogérvónyes határozat fölött rendelkezik. Tudomásul vette a közgyűlés a tn. kir. kereskedelemügyi ministernek azt a határozatát, mely szerint a vasúti alkalmazottak lakásbéréuek felemelése iráuti kérelmét, elvi okokból, nem teljesítheti. A Zalaszentiván—kísfaludpusztai állomáson levő fűtőház Zalaegerszegre leendő áthelyezésének költségeihez a közgyűlés 50.000 K-át szavazott meg. Az áthelyezés folytán mintegy 40 család városunkba teszi át a lakását, ami csak előnyös lehet; másrészt a fűtőháznak áthelyezésével megszűnnek részbon azok a nehézségek, amelyek miatt Zalaegerszeg olyan nehezen közelíthető meg és amely miatt, aki teheti, elkerüli a várost. Ugyanekkora összeget, vagyis 50 ezer koronát szavazott meg a képviselőtestület a Zalaegers/.egzalalövői helyiérdekű vasútvonalnak kiépítésére. Kikötötte a közgyűlés, hogy az 50.000 koronáért a vasút törzsrészvényeket köteles a városnak adni; hogy ezt az őss

r.eget kifizeti a város, akár önállóan épiti meg engedményes a vaeutvonr-lat, akár mással egyesül ; az igazgatóságban a város mindenkori polgármestere helyet kapjon ; a személyiig a li-ni közvetlenül KÖrro ardd el biztosítandó; Ola külvárosban megállóhely létesítendő; hogy a vonal építése 2 éveu belül megkezdendő s hogy az épités vezetőség irodájának Zalaegerszegen kell lennie. Abban az esetben, ha a kormány a kisfaludi vontatótalep elhelyezésére megsz i vazott 50.000 koronát a városnak visszatérítené, ez az összeg a Zalaegerszeg—zalalövői vasút építésére fog adatni, melynek ellenében a v.áros ugyanannyi névértékű törzsrészvényeket kap. A helybeli kir. ügyészség által eddig ha*zonbérelt régi esem etek rt ingatlant a közgyűlés, holdaakiat 800 korou:-, összesen 9500 korona vételárért a kir. áHauikiuostáraak, a rabteleki kertművelés céij :ira, örökárban eladta. A vételár j! város tulajdonai kéj, ző legelők feljavítására f.ig f'irdi t 'tQÍ. £ adu a képviselőtestület a os- ui- ekertft, tn-rt a kir. ügyészség osakugyau uiagus szinvoria u kertész^-l'-i űzet a rabokkal s «;•/.•»! a város és közel vidékének előnyeit s/.o'galjw, a közélelm-zés jiviiását mozditj > elő és jcieiítekeny közgazdasági haszuot is biztot-ít. Más alkalmas terület ezeu kivül nem találtatott és végül figyelembe vette a közgyűlés, hogy a kir. ügyészség a haszonbérelt területet, mely előbb megmővelhetetlen, terméketlen, kavicsos talaj volt, nagy munkával és nevezetes befektetéssel használha'.óvá és értékessé tette; az ott termett konyhnkí rtészeti termékeket a helybeli piaora szállítva, itt értékesiti. A városi tisztviselők kérelmére az 1910. évre járó államsegélynek 50°/

0-át előlegképpen kiutaltatta a képviselőtestület, tekintetbe véve a városi tisztviselők mostoha díjazását s azt a nagy drágaságot, mely általánosan nyomja a szegéüy embert és melv miatt a tisztviselők családjaikkal együtt bizony nélkülözéseknek is ki vannak téve. Az államsegély másik 50°/

0-a a belügyministeriuainál lévő fellebbezés visszaérkezése után fog a tisztviselők részére kiutaltatni. A „Skublics Jenő-féle elaggott és önhibájukán kivül elszegényedett iparosok segélyezésére" tett alapítvány 1 évi kamatait idősb Juhász József volt könyvkötőnek itélte oda a képviselőtestület. A város kezelése alatt álló pénzeknek 1911. évben leeiidő gyümölosöztötésére nézve az eddig folytatott gyakorlat tartatott fenn. E szerint a különböző alapok pénzei az orsz. hitelszövetkezetnél, mig a többi pénzek a helybeli három takarékpénztárban helyeztetnek el ^ránylagojan. A városi közlegelőnek javítása céljából államsegély kérését határozta el a közgyűlés s utasította a város polgármesterét, hogy a kellően ; indokolt kérvényt haladéktalanul juttassa ren! deltetési helyére. Miután a kormánykörökben a husdrágaság ellensúlyozásaképpen az állattenyésztés fellendítését tűzték ki célul, remény van arra, hogy városunk eme jogos és méltányos kérelmének teljesítése elől nem fog a kormány elzárkózni s mi is nemsokára abba a helyzetbe juiunk, hogy közlegelőnk rendeltetésének megi felelő állapotba jut. Péos szab. kir. város átiratot küldött, Zala| egerszeghez, hogy pártolja a képviselőházhoz intézett azt a feliratát, mely szerint az osztrákmagyar bank szabadalmának küszöbéti lévő meghosszabbításával kapcsolatosan köteleztessék az, hogy a magyar városok hiteligényei 4°/

0-os kölcsön nyújtásával kétszáz millió korona erejéig elégitse ki. A képviselőtestület a felirathoz hozzájárult és erről Pécs szab. kir. város értesítését, i határozta I. VY iil MZ illetőségi fi gyek tárgyalása után a hosszura nyúlt közgyüb i véget ért. . i ! i A hét tarlójáról. (Karácsony.) Ez is aklu-ílis téma. Természetesen csak évente egysztr. Azelőtt, ha valaki róla akart irni, nem is kezdhette másként, mint ilyen formán: »Ropog a hó a talp alatt* stb. Az idén legfeljebb a dér ropoghat hajnalonként, de délre már az is pocsétává idomul át. — A Karácsony poézise bizony fogy évről évre. Talán már a mai gyermekek sem azzal a szent áhítattal állnak a ragyogó karácsonyfa előtt, mint a régiek, kiknek ma már kopaszodó feje husz forintos faárak mellett gondol a poétára, ki karácsonytáján a boldogság nevű exotikus növény lelőhelyeként a l-arátsn^os meleg szobát jelöli meg. Boldogság é" barátságos meleg szoba, no meg az ölenként uusz o. é. frtba kerülő tűzifa ! Hej, de csak . y ü k el a poézis minékünk. Az élet nehézség i ni nett eltűnik, kivész az ábrándozás s a n u.tr. vonatkozólag sem lesz belőle egyéb, v. ÍLI! ke.-ei ü rekrimi náció. H"j hol v ..nuak ->zok ../, idők, mikor még sejtelmes ti r in oei várai a Jézuska jövetelet. A kéjes v .r -:o7?'s m- _ abban az időben is poetikussá tuti ez advent utolsó napjait, midőo Jézuskáról va iO ii/uv hhüuket a latin nyelvből nagy szeretettel haza vitt szekundák kontuly következményei kezdették megtépdesni. Istenem, ma már az az öröme stm lehet meg egy-egy boldog apának, hogy nagyreményű csemetéje krisztkindlinek hozza eléje a szekuudákkal ékes értesítőjét. Haladunk merészen. Ma már a főgimnáziumi hallgató urak is csak szemeszterről beszélnek s félévenként kapnak végérvényes elégteleneket. Persze a nagy drágaság 1 Az iskolai évből sem lehet három harmadot adni, elég belőle két fél is. Sőt vannak, akiknek sok ez is. De hát hol van itt a karácsony ? Bizony a nyakunkon van a szent ünnep s ha egyéb boldogságot nem is hoz, jelzi, hogy megint egy dícember közeledik a végéhez. Közben természetesen szünetel ó politikai élet, közgazdaság, mindea. Az agrár ós merkantil, a 48-as és mungó, a néppárti és szociálista egyformán ünnepli Jézus születését: nemre, korra és vallásra tekintet nélkül. S mikor igy pang az élet az egész vonalon, akkor csak a hitelélet indul — tekintettel az ajándékozási kötelezettségek ezer nemére — minden képzeletet felülmúló élénkségnek, no meg természetesen az irodalom lendül fel kolosszális mértékben. Métermázsás ünnepi számok, a könyvpiac ezerig való újdonságai tesznek az utóbbi mellett tanúságot, mig az elsőt csak az újévi üdvözletekkel esedékes számlabélyeg fogyasztás nagysága illusztrálja keserves hűséggel. Szóval ünnepelünk s nézzük a szépséges multat, no meg a kétséges jövőt, mindkettőt természetesen — ősi szokás szerint — ölbe tett kézzel. De hát utóvégre az ünnepek alatt is kell valami foglalkozásunknak lenni. Vagy nem..? * * * (A hatósági husszek.) Ez annak idején egerszegi találmány vala s most, ez is alkalomszerű tárgy a beszélgetésre. — A husdrágaság enyhült s a marhahús élősúlyban kilónként 40 fillérrel leszállott egész Magyarországon. Mi sem természetesebb enn^k folytán, hogy pl. Zalaegerszegen a marhahús ára a mészárszékekben csak 6—8 fillérrel szállott alább, ugyancsak kilónként. Budapesten hasonlóan történvén, az ottani tanács hatósági székek felállításával akarja elejét venni a husuzsorának. Nálunk élénk emlékezetben van a városi mészárszék meglepően pompás hatása a húsárakra, a mészárosokra, no meg a közönségre is. Most nagyon alkalmas időpont volna újból falra festeni ezt az ördögöt s olyképen, hogy legalább is mint a Damokles kardja függjön a húsárakat eléggé önkényszerüleg szabályozó husiparosok feje felett s ne csak most, hanem állandóan. Hiszen nem is oiyac vakmerő kívánság az, hogy a hus árát ne a mészárosok, hanem a marha piaci ára szabja meg s ne állhasson elő az a hihetetlennek tetsző, szomorú valóság, hogy a belső városban pár fillérrel mindig drágább a hus, mint az ólai részeken. Talán van is -.<i arra, hogy ezek a dolgok szabályoztassanak. Természetesen a szabályozás nem azt tenné, hogy Ólában is felemeljék pár fillérrel az árakat. Legalkalmasabb volna talán Budapesttől visszaplagizálni a hatósági mészárszék eszméjét. E fölött érdemes gondolkozni, de nem sokáig. Mert ha sokáig gondolkozunk, mészárosaink képesek lesznek az irányadó „régi gyakorlatra" hivatkozni. A régi gyakorlattal együtt érdemes megemlíteni, hogy a hust még mindig makulatura papírba csomagolják. Pedig hát ez ellen is volna orvosság s a közegészség és érdektársai imminens veszélynek minősitik ezt a régi gyakorlatot. Erre is jó lenne gondolni, mert ha a mészárosok az újévi kiselejtezett bacillus fészkeket most is össze vásárolják, a jövő évben is osak együtt fogják terjeszteni az írásműveket a húsipar termékeivel. + * * (Az „ádigálás.") Ha piaci napokon a Bárány vagy a Városháza sarkán viszi el utja az embert, nagyon furcsa tapasztalatokra tehet szert, ha abban a véleményben, hogy neki is joga van a járdát, mint a közlekedés szervét, korlátlanul használni. Olyan tömör falankszban állnak ott a városnak alkalmazásba lépni nem akaró elemei, hogy ember legyen, aki közöttük minden szó nélkül átsurranhat. Az „ádigálók" többnyire dologkerülők is, kiknek ez az utcasarok képezi kaszinójukat, társas és egyleti helyiségeiket. Ott döntenek ők a haza és az emberiség sorsa felett; szívják pipájukat s köpnek hegyeseket jobbra-balra, vagy ha épen ezt megunják, akkor balra-jobbra. Ha valamelyik siető polgártárs véletleuül beléjük ütközik, annak meg feltétlen megmondják a magukét keresetlen, de annál drasztikusabb szavakkal. A „stammhely" jellegzetes alakjai egyéb napokon is ankétet tartanak ott 8 bizonyos, hogy ha ebből megtudnak élni, — megbecsülhetetlen foglalkozást szereztek maguknak. Hogy ezek a gentlemanok a munkakerülós vagy egyéb okokból fogják-e el a járdát vagy sem, azzal nem sok gondunk lehet, hanem hogy nemes passziójuk undorító és forgalmi akadályt és butorkelméket bármely szírire fest és legszebben vegyileg tisztít mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztító |j Zalaegerszeg, Rákóczi-utca 9 sz.