Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

1910. decembr 11. » Zalamegye Zalavármegyei Hírlap* 3 A burgonya termése a jó és rosz közt vidékenkint rendkívül ingadozó volt, főként a szerint, amint egészséges vagy meg nem felelő vetőmaggal rendelkeztek a gazdik, mert vannak gazdaságok és vidékek, amelyekben a termés kifogástalan és vanuak oly helyek, amelyeken oly kicsi termés volt, hogy a vetőmagot is alig hozta meg s a nyert gumók olyanok, hogy a jövő tavaszon fel sem használhatók ültetésre. A termés az időjáráshoz képest is változó vidékenkint s a pevonoszpora is pusztitólag hatott s igy az egyik íőeledelben igen sok háznál nagy hiány lesz a télen. A szőlők rendkívül rosz termést szolgáltattak. Csakis egyes gazdák vannak, akiknek meglehetős termésük lett. Gondosabb védekezés mellett és nagyobb pontossággal végzett munkák dacára is csak részben lehetett a szőlő termését megmenteni. A bekövetkezett károsodás főoka pedig az volt, hogy a peronospora junius második felének elején, tehát olyan szokatlan időben és olyan rohamosan lépett föl és terjedt el, hogy a teljes sikerrel járó védekezés, különösen nagyobb szőlőkben szinte lehetetlen volt. A must minősége a peronoszporának és a lisztharmatnak a fejlődésre káros hatása és az állandó meleg idő hiánya miatt fölötte gyönge. Ara a termés csekélysége miatt elég magas és a bor ára is jelentékenyen felemelkedett. A gyümölcstermés általában véve gyenge volt. Helyenként egyáltalán semmi, helyenként csak némi gyümölcs termett és igen kivételes hely az, ahol az egyik vagy másik gyümölcs, főként az alma jobb termést szolgáltatott. Egyes gyű mölosnemek, mint a dió és szilva úgyszólván termést sem hoztak. Az állatárak részben az előző évek rosz állattartási viszonyainak hitása alatt, amely viszonyok t. i. arra indították a gazd iknt, hogy meghökkent állatállományukat pótlandók, a növendékállatokat fölnevelés céljából nagyobb számban visszatartják, részben a világpiaci áralakulás befolyása következtében magasabb színvonalra emelkedtek. A gabonaárak az aratás idején volt árakhoz viszonyítva emelkedtek, amint a gabonatermés tényleges eredményéhez képest előrelátható volt. A községi jegyzők. Alkotmányos országunk számos hivatala közül, — melyek a népért vannak s a sok különböző hivatalnok közül, kiknek állását a törvény kreálta és biztosítja, a inunicipális élettel egykorú község jegyzői tisztség foglal elsősorban helyet. A kormánynak, vármegyének, községnek, a közművelődés és jólét fejlődésének emeltyűje, főtisztviselője: a falusi j 'gyző, mert ő járulhat a hg8ik eresebben ezek kiviteléhez, közvetlen érintkezésben állván a néppel, és nemcsak a községi önkormányzatnak a főfaktora a községi jegyző, hanem a jogállamnak is szolgája, 3z egyetemes közigazgatás falusi omnibusza, melyen a törvények és szabályrendeletek írott malasztjából a végrehajtás stádiumába jut el az állami adminisztráció. Követelik a felsőbb hatóságok és jogosan a községi jegyzőktől, az adminisztráció mindeneseitől, a községi élet gyakorlati és elméleti ismereteit általában. — Követelik felruházott hatalmuknál fogva a munkássággal párosult erélyt, kitartó és lankí.datlan szorgalmat, megvesztegetbetetlen jellemet, erkölcsöket és anyagi függetlenséget. — Azonkívül a jegyző idomitja a rendeletek lulhalinazát és a rendszert saját legjobb belátása szerint a község viszonyaihoz és körülményeihez mérten s megengedett méltányoseággal enyhíti a törvény drákói szigorát. És mindezekért — elismerés helyett — őt teszik felelőssé az elszegényedés nyomoráért, bírságolják sokszor önhibáján kivül, a magas kormány és törvényhatóság, rendeleteinek buzgó végrehajtój i 8 17 arra jogosított hatóság hozzáintézett felhívásának feltétlen teljesítője, akinek lelkiismeretére béklyót ver a fegyelmi eljárás szabályozatlan volta. A községi magistraturában mindig a szellemi vezetőt, a jegyzőt keresik s feltalálják benne mindenben a hathatós támaszt, a biztos alapot, nemcsak a közigazgatás tágas mezején, hanem számos szociális feladat megoldásában és sok kulturális intézmény létesítésében, sokszor anyagi károsodásra, de a közjó, a szép nemes intenciójától tüzelve. És örömmel konstatálható, hogy a falusi jegyző ma már nem az a jelentéktelen egyén, a ki azelőtt volt. — A községi jegyzők működési köre az utolsó évtizedekben tetemesen bővült, helyzetük — inkább erkölcsileg, mint anyagilag — javult, tekintélyük öregbedett ugy, hogy a törvényhozás némely alkotandó törvénynél ma már a községi jegyzők szavát is meghallgatja. A jegyző mostanság már nagy hatalom. — O a község valódi feje. Az ő kezébe van letéve a község élete, békéje, egyetértése, haladása, igen gyakran még politikai pártállása is. De nemcsak értelmi feje a községi közigazgatásnak a falusi jegyző, hanem a közjogok gyakorlásában oktatója is a népnek. — Nemcsak állampolgári kötelességeinek teljesítésére szorítja őket, de megtanítja állampolgári mivoltukról helyesen gondolkozni s neveli, fejleszti hazafiúi erkölcseiket, megismerteti őket jogaikkal, hogy tudják kötelességeiket. — Mert hisz nemzeti irányt adni a nép politikai törekvéseinek, hazafias tápot ösztöneinek, őket s ez által a reájuk bízott községet a szellemi, erkölcsi és anyagi jólét egy magasabb színvonalára emelni: ebben áll a községi jegyzői kar magasztos és ideálisan nemes missziója, hivatása. És bogy Magyarország j -gyzői kara átérzi s tehetségéhez képest megfelelni igyekszik feladatának, legszebben illusztrálja a pozíció, melyet kiküzdött magának. Ezek után nyilvánvaló, hogy a jegyzőség csak hivatásnak szép és magasztos, de hivatalnak háládatlan. És aki erre a pályára lép, az számoljon azzal, hogy őt az élet örömeiért és élvezeteiért a munka sikere kárpótolja, mert sajnos, legtöbbször a jól végzett munka lélekemelő tudata az egyedüli jutalma a jegyzők emberfeletti munkájának. Hisz a községjegyzői kar — a XX. században — az alkotmány sáncai között a teljes jognólküliség állapotában ól, egyéni és polgári szabadsága kötve, idegeket, erőt, egészséget megőrlő munkában sem alulról, sem felülről elismerésben nem részesülve, a fegyelmi eljárás szabályozatlan volta miatt állandóan lekötött lelkiismerettel, s ami a fő, az anyagiakkal küzdve ugy, hogy valóságos csoda, miként a községi közigazgatás még csődöt nem mondott, ami tisztán a hivatásuk magaslatán álló és csak a köz-, soha a magánérdeket tekintő jegyzők érdeme. És fárasztó munkájuk közepette ugy a sajtó, mint a mindeu tekintetben pírlamentáris közgyűléseik utján ismertették sérelmeiket, hangoztatták kívánságaikat, melyek azonban a közigazgatás reformjával szervi összefüggésben vannak. És a jegyzői kar emelkedett gondolkozására vall, hogy előbbre valónak tekinti a közérdekű dolgokkal való foglalkozást egyéni bajainak felpanas/.olásánál és mind nekelőtt azt törekedett elérui, hogy a magyar társadalom irányadó tényezői közé küzdju fel magát. S a jegy! zők eme emelkedése törvényes helyzetükben, ] értelmi haladásukban és társadalmi céljukban j elsősorban a kar vezérférfiainak érdeme, kik | önérzetet és lelkesedést öntöttek a tespedő tes1 tületbe és társadalmi, egyleti sorakozás utján ( erélyes tevékenységbe öszpontositották a szétí "nuzó erőket. A megyékben, a sajtóban, központi j egyletük közgyűlésein nem szűntek meg agitálni í addig, mig a magyar kormány és törvényhozás, I a közvélemény erkölcsi nyomása alatt le nem ; számolt igényeikkel és komolyan nem vette mozgalmukat. És miután a jegyzők erkölcsi tekintélyüket megállapították, most azon igyekeznek, hogy azon mizériák megszüntetésével, melyek a községi közigazgatás üdvös irányú fejődésére nehezednek és annak gátat vetnek, a községjegyzői kar anyagi helyzete javításának kérdése kerüljön napirendre. Hisz a községi élet alapos ismerője nem tagadhatja, hogy a községjegyzői karnak elég oka volt a jogosult panaszra s a jegyzők legnagyobb része súlyos anyagi gondokkal és munkával terhelten húzta az élet nehéz igá ját és reményvesztetten tekintett ama sötét j jövőbe, melynek éjjeléből a buzdító reménynek halvány sugara sem villant felé. ; De tempóra mutantur! A közigazgatás egén j hajnalpír dereng, s erős a remény, hogy mire ; kisüt a nap, fénysugarait már egy, a XX. századhoz méltó, modern községi közigazgatásra ! veti. A közigazgatás nagy átalakulás előtt áll. A községi jegyzőknek kitűzött céljuk elérésében folytatott fáradhatatlan munkájával sikerült meggyőzni az illetékes tényezőket a régi községi törvény elavultságáról és tarthatatlanságáról, melynek legnagyobb része a mai modern ' korba, modern viszonyok közé sehogy sem illeszthető már be, s amely csak gátat vet a haladás elé. A legfelsőbb helyen is átérezték a községi jegyzők által annyiszor hangoztatott reformtörekvések szükségességét és azok létalapját s a kor szellemének és a mai fokozottabb igényeknek megfelelő, teljesen uj alapból kiépített községi törvény készítése rövid idő kérdése lehet már csak. Minden kérelmünk szanálását, kérelmünk teljesítését attól várjuk mi, jegyzők és sóvárogva, nagy reménynyel tekintünk azon hatalmas, nagy alkotás elé, mely hivatva van az általános közigazgatás gyökeres átalakításának keretében a mi modern közhivatalnoki jellegünket kidomborítani, vágyainkat megvalósítani, s egy egységes magyar kultur- és jogállamnak fundamentumát megalkotni. Az Egyke. A magyar vidékek pusztitó átka az egygyermekrendszer. Ismerik ezt a szerencsétlenséget ma már egész Dunántul s Zalavármegyének is egész vidékei vannak inficiálva ezzel az erkölcstelen s a nemzet sorvadásához vezető nyomorusággal. Es ezideig eredménytelen maradt minden akció, amelyet az Egyke ellen indítottak. Folytonosan terjed az, mint a ragály; egymásután néptelenednek el színmagyar vidékeken az iskolák s a gyermekek számának aggasztó csökkenése szinte félelmes perspektívát nyit meg a magyarság jövendőjéről. Ez a rut erkölcsi betegség legjobban el van terjedve Somogyban és Baranyában. Szerencsére vannak ideálisan gondolkozó férfiak, akik hamar belátták az Egyke rettenetes veszedelmeit, azok leküzdése végett társadalmi mozgalmat indítottak s már évek óta folyik a munka, hogy egyrészről a népet felvilágosítsák s megmentsék a rut átoktól, másrészről a népszaporodás gazdasági akadályait elhárítsák. Somogyvármegyében gróf Széchenyi Aladár a nép jólétéért, a magyarság megeró'södéséért rajongó férfiú állott a mozgalom élére, amely már annyira megizmosodott, hogy a mult héten nagygyűlésre tudta összegyűjteni Dunántul vármegyéit. Zalavármegyéből Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő vett részt a kaposvári gyűlésen, amelyen ott voltak Somogyvármegye hivatalos körein kivül a társadalom vezető férfiai s képviseltették magukat a dunántuli vármegyék. A magas színvonalon álló beszédek s tanácskozás után a gyiilés határozati javaslatot fogadott el, amelybeu első sorban hangsúlyozza a | valláserkölcsi nevelés fejlesztését, továbbá kimondja, hogy imódositandó az örökösödési törvény tervszerű földbirtok politika léptetendő életbe, a véderő-törvény módosítandó, a magzatelhajtási bűnök körül való késedelmes eljárás helyett fórumon kívüli elintéaés lépjen életbe és fegyházzal legyen büntetendő. Állami munkaalkalmak adassanak a népnek. Több gyermekű családnak adókedvezmény juttattassék. Igyekezni kell a népet mezőgazdasági s/akismeretek terjesztésével jövedelmezőbb gazdálkodásra tanítani, hogy egy j család minél kisebb terület okszerű műveléséből tisztességesen megélhessen.« Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő a gyűlésen nagyhatású s magas szárnyalású beszédet mondott, amelyet egész terjedelmében itt közlünk : Méltóságos Gróf Elnök Ur! Mélyen tisztelt Értekezlet! Mielőtt az előttünk fekvő határozati javaslatlathoz hozzászólnék, méltóztassanak megengedni, hogy mint magyar ember és magyar tanfelügyelő egyképen hálás köszönetemet fejezem ki a szives meghívásért, melynek alapján, mint Zalavármegyének és a »Zalamegyei Közművelődési Egyesületinek egyik küldöttje ezen rendkívül fontos értekezleten megjelenhettem. Elévülhetetlen érdeme marad Somogyvármegyének, hogy az Egyke elleni küzdelmet ugy hatósági, valamint bizottsági keretben, mint egy nagy nemzeti kötelességet szólaltatta meg a társadalom lelkiismeretében. Dicsősége marad Széchényi Aladár grófnak is, hogy nevének a magyar faj és föld lángoló szeretetéhez fűződő nemes hagyományaihoz hiven