Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

10 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 december 25. utóbb pedig (már november hó folyamán) a zalaegerszegi járás területére is átterjedt. A mostani járványt, magának a betegségnek igen enyhe lefolyása mellett, annak rendkívüli ragályozó képessége jellegezte s ez teszi érthetővé, hogy a járvány — a legszigorúbban foganatosított zárlati intézkedések, a legszélesebb körű, eddig ilyen mértékben még egyáltalán nem alkalmazott forgalmi korlátozások mellett is — aránylag rövid idő alatt jelentékeny elterjedést nyert, Terjedését számos olyan körülmény is elősegítette, amelyeket megelőzni vagy megakadályozni nem lehetett; igy pl. az esetek nagy részében egyes személyek közvetítették a fertőzést akként, hogy az illetők, akik beteg állatok körül foglalatoskodtak, kezeik, ruházatuk és lábbelijük kellő megtisztítása nélkül rokonlátogatás, buesuk stb. alkalmával idegen istálókban megfordultak, többnyire kíváncsiságból megnézegették az állatok száját s ily módon a betegség csiráját átvitték addig vészmentes állományokba. A vizsgálatok során a betegségnek ez uton történt behurcolása számos esetben nyert beigazolást. Nagyban hozzájárult a betegség terjesztéséhez az árviz is, amennnyiben a szeptemberben történt nagy esőzések folytán a medréből kilépett Zala folyó a Zalahosszufalu község határában fertőzött legelőt elöntötte és az ott levő rendkivül nagy mennyiségű fertőző anyagot magával ragadván, elárasztotta az innét déli irányban elterülő réteket és legelőket, amelyeket annyira befertőzött, hogy az illető községek állatállománya rövid idő alatt tömegesen megbetegedett; a tapolczai járásban viszont a legelőket és réteket átszelő és itatásra használt Lesencze és Világos patokok, valamint egyes kisebb vizárkok vize közvetítette több esetben a fertőzést; a hatósági intézkedéseknek haszonlesésből, közöny és nemtörődömség, sőt rosszakaratból törtónt megszegése, kijátszása és megkerülése is több esetben oka volt a járvány terjedésének ; igy pl. előfordult, hogy lezárt községből éjjel az őrök megkerülésével csempésztek ki állatokat, amelyeket aztán meg nem engedett uton szerzett marhalevéllel eladtak; ezen állatok már fertőzve lévén, uj tartózkodási helyükön csakhamar megbetegedtek s mivel a betegség nem lett kellő időben bejelentve, befertőzték az egész község marhaállományát. Egy másik esetben egy földmives az aratórószét (szalmáját) akarta egy fertőzött és lezárt majorból az általa is jól ismert tilalom ellenére hazavinni. E végből egy ritkán használt s ezért kevésbbó őrzött erdei utat választott ki terve végrehajtásánál, vonómarháival tényleg be is jutott a fertőzött majorba, ott azokat nemcsak bekötötte a fertőzött istálóba egy beteg tehén mellé, hanem az ez által meghagyott szénát is odaadta a saját marháinak és mindezt saját kijelentése szerint azért tette, hogy megbizonyosodjék arról, vájjon csakugyan ragályos-e a betegség? Továbbá még az is előfordult, bár teljesen bebizonyítani nem lehetett, hogy egyes fertőzött községbeli gulyások a beteg állatok elől elszedett takarmányt boszuból, roszakaratból a szomszéd községek legelőin elszórták. Az ilyen és ehhez hasonló eseteket önként érthetőleg nem lehetett a rendelkezési e álló eszközökkel teljesen megakadályozni annak dacára sem, hogy a fertőzött vidékeken jelentékenyen megszaporított csendőrség segítsége is igénybe vétetett. Ez a betegség eddig sohasem lépett föl nálunk oly erővel, mint most s ezért eddig nem is voltak szükségesek oly másodfokú hatósági intézkedések, mint ezúttal. Ilyen intézkedés volt a betegség lefolyása érdekéből a kötelező beoltás. Erre vonatkozólag nemcsak az óvrendszabályok rendelkezései lettek betartva, hanem az érdekelt gazdaközönség is előzetesen meghallgattatott. A betegség helyhez kötése érdekéből a szomszédos községek bevonásával vészkerületek alakíttattak s a vészkerületi intézkedések a járvány terjedésével arányban a sümegi, zalaszentgróti, keszthelyi, tapolczai, majd a pacsai és nagykanizsaijárásokra, valamint Nagykanizsa városra, végül a zalaegerszegi és letenyei járások egyes részeire is kiterjesztettek. A vészkerületeken belül önként érthetőleg a helyi zárlatok is fenntartattak. Egyesetben pedig, amidőn a betegség a fertőzött vidéktől távolabb fekvő községbe (Polára) egy a vásáron vett fertőzött szarvasmarhával lett behurcolva és a jelek arra mutattak, hogy a beteg állat és a vele együtt tartott másik szarvasmarha levágásával sikerülni fog a a községet ós vidékét a befertőzéslől megóvni, az illető tulajdonos beleegyezésével annak mindkét marhája levágatott, azok husa értékesíttetett s az igy befolyt összeg és az állatok értéke, illetőleg vételára közt előállott különbözet az állategészségügyi ebadó-alap jövedelméből az illetőnek kifizettetett. Az illető vidék vészmentessé tétele sikerült is ez uton, de csak rövid időre, mert 13 nap múlva a szomszédos Bécz községben lépett fel a betegség, ahová valószínűleg fertőzött vidéken is megfordult marhakereBkedők vitték be ruházatukkal a betegség csiráit. A vószkerület megalakításával egyidejűleg a közönség tájékoztatva lett, hogy ugy egyszeri szállításra (levágásra vagy továbbtartásra), valamint közlekedés (a szomszédos közBégek határaiba gazdasági munkákra) szóló engedélyek egyszerű kérelemre esetről-esetre ki fognak adatni (amit tényleg igen sokan igénybe is vettek ugy, hogy ezen idő alatt több mint 1000 ilyen engedély lett kiadva). Az emiitett nagy kiterjedésű vészkerület azonban, amily szükséges volt egyfelől a betegség helyhez kötésének biztosítására, illetőleg annak a megakadályozására, ho^y a távolabbi vidékekre elhurcoltathassék, addig másfelől a hasilott körmű állatokkal való forgalmat és közlekedést a kiadott számos engedély dacára is megakasztotta, ami akkor vált különösen érezhetővé, amikor az őszi mezőgazdasági munkák ideje elérkezett és a gazdák a gyakran több község területén fekvő birtokaikra szarvasmarhákkal szabadon nem közlekedhettek. Ez okból a vészkerület október második felében előbb szűkebbre vonatott ugy, hogy csak a fertőzött és az ezekkel közvetlenül szomszédos községek maradtak a vészkerületben, majd utóbb (novemberben) a vészkerület egészen meg lett szüntetve és a zárlati intézkedések csupán a fertőzött községekre nézve tartattak fent. Ezt az utóbbi intézkedést, vagyis a vészkerület megszüntetését az a körülmény tette szükségessé és lehetővé, hogy a már igen hosszú idő óta fennállott és és nagyszámú vészmentes községre is kiterjedt vészkerületi intézkedések és az ezekkel járó forgalmi korlátozások folytán igen nagy terület termelő közönsége részben el volt zárva annak a lehetőségétől, hogy eladásra szánt állatait és terményeit értékesíthesse és köztartozásait leróhassa, a fogyasztó közönség pedig attól, hogy a télre szükséges élelmét, és tüzelőanyagot beszerezhesse. De másfelől nem is látszott már feltétlenül szükségesnek a ve /kerület további fentartása, n.ert aunak folytál , hogy az őszi mezőgazdasági munkák legnagyobbrészt már befejeztettek és ezzel, de mpg ej:y bként is a hidegebb évszak beálltával az állatokkal való közlekedés és forgalom trrmészetszerű!eg csökkent, a betegség terjedésének vagy elhurcolásának veszélye jelentékenyen kevesbedett s enn^k következtében remélhető volt, hogy most már rendkívüli intézkedések nélkül, kizárólag u f. rtőzött községek lezárásával is lehetséges lesz a járvány további nagyobb mérvű elterjedését megakadályozni és éppen ezen okokból későbbi időben már a kötelező beojtás sem rendeltetett abból a célból pedig, hogy a községi s a helyi (istáló, udvar) zárlatok főként a gazdasági munkálatok elvégzése érdekéből mielőbb feloldhatók legyenek, a fertőtlenítés iránt megfelelő szakvélemény alap- ! ján B az állategészségügyi érdekek megóvást mellett az óvreudszabályoktói eltérő kivételes intézkedések is tétettek, valamint hasonló kivé j teles intézkedésekre volt szükség azért is, hogy j a nyári legelőkön tartott szarvasmarhák a zord idő beálltával a tulajdonosok által hazaszállíthatók legyenek. Végül a télies idő bekövetkez- | tővel emberiségi s egészségi szempontból enyhi- í teui kellett a vészőrök alkalmazásában álló köte- | lezettségen is olyan formán, hogy a vészőrség lehetőleg az éjjeli őrség; ki rétében oldassák meg. j A megyei közigazgatási bizottság által e tekiu- ! tetben s az adófizetési halasztás iránt az illetékes Ministc-r urakhoz felirat intéztetett. Igen nthéz volt az elrendelt óvintézkedések j alkalmazása tekintetében a gazdaközönség köré- j bői felhangzott, sokszor merőben ellentétes kiván- 1 Ságoknak minden irányban megfelelni. Mig ' ugyanis a véazkeriíleten kivül lakó birtokosok a zárlatoknak és általában a betegség elleni | óvintézkedéseknek minél szigorúbb alkalmazását j . óhajtották, addig az óvintézkedések által közvetlenül érintett vidék gazdaközönsége önként : érthetőleg azt kivánta, hogy azok minél enyhébbe n kezeltessenek. I yen enyhítések megadásától teljesen elzárkózni nem lehetett. A betegség ellen való minél sikeresebb védekezés érdekéből az óvrandszabályoknak a marhavásárok betiltására vonatkozó intézkedései is ott, ahol indokolva volt, alkalmazásba vétettek s a járványlepte vidékre 5, majd utóbb a megbete' gedett sümegi ós tapolczai járási rn. kir. állatorvosok helyei tesitésére még 2, összesen tehát ; 7 m. kir. állatorvos rendeltetett ki más törvényj hatóságok területéről, akik teendőikre s eljárásukra nézve kitanítva lettek s állandóan a fertőzött községekben tartózkodtak és akiknek a feladata volt főleg arra ügyelni, hogy a zárlati intézkedések betartassanak, a beteg állatok szorgalmasan gyógykezeltessenek és a folyton termelődő a a betegek nyálával, ürülékeivel a szabr.dba jutó nagymennyiségű ragályanyag minél nagyobb része a naponkint ismétel;, fertőtlenítés által megsemmisíttessék. E fogulatlauul és a föutemlitett ellentétes érdekek lehető összeegyeztetése szempontjából vizsgálva a védekezéssel eddig elért eredményt, megállapítható, hogy habár nom váltak is valóra a járvány elfojtásához különösen kezdetben fűzött remények, annyit mégis sikerült elérni, hogy a vármegye nagyobbik része, a községeknek körülbelül hétnyolcad része még máig is vészmenLes; továbbá, hogy a betegség jóval lassabban terjedt, mint hasonló viszonyok közt másutt, mert amig pl. Arad, Temes, Krassószörény stb. vármegyékben alig 3 hét alatt 140—230 községre terjedt el a betegség, addig nálunk még mi is, a behurcolástól számított 5-ik hónapban, csak 74 a fertőzött községek száma. Ez az eredmény nem kicsinyelhető, különösen ha figyelembe vesszük egyfelől azokat a fentebb emiitett különböző . körülményeket és tényezőkar, amelyek a betegség j terjesztésénél szerepeltek s amelyekkel szemben ! a hatóság legnagyobb ébersége is meddő maradt, továbbá azokat a nehézségeket, amelyek az j óvrendszabályok szigorú alkalmazásának sokszor t útját állották és ha figyelembe vesszük másfelől, I hogy a járvány nagyobb mérvű térfoglalásának 1 meggátlásával nemcsak a mezőgazdasági muakák elvégzését, de a varmegye nagyobbik részéből állatkivitelüuk zavartalan fentartását is biztosi: tani sikerült. Ezért méltán elismerés illeti ugy a közigazgatási hatóságokat, mint a magy. kir. állatorvosi kart, amely valóban nehéz viszonyok között képes volt megállani helyét. * * • j A kedvezőtlen esős időjárás az aratási mun| kálatokat és a cséplést, amely a gabona neműek terméséhez fűzött reményeket tetemesen leszállította, többször fenntartotta. A termés c-iak közepesnek, sok helyen közepesen aiu inak jelezhető. SÍ tlmib in bő tormás volt, de a szemtermés a legtöbb helyen nagyobb osaiódásokat okozott. A vetési munkálatok szeptemberben megkezdődtek. A föld a munkálatok végzésére eiég alkalmas volt, mert a nyári gyakori csapulékok a földet porhanyó állap >tbui tartották ; azonban a szeptembi r hóban fellépett gyikori esőzések s az ara'ási és cséplési munkálatok hátramaradása azt okozták, h >gy a vetések későn voltak megkezdhető < és bef jezhetők. Viszont azonban a nagyon kedvező októberi időjárás lehetővé tette, hogy a vetési munkálatok jól elvégezhetők voltak. A novemberi jó időjárás szép reményt nyújt arra, hogy az elkésett vetések is eléggé megerősödve mehetnek bele a télbe. A korai vetések még szeptember hó folyamán kikeltek s ezt követte az októberi vetések elég jó kelése. A vetésekre általánosságban véve nem lehetne panaszkodni, mivel azok kelése és fejlődése eléggé kedvező volt, ha a nagy számban fellép itt eg írek azokban tetemes károkat m-m okoztak volna. A felette nagy számban elszaporodott egerek, ha osak a megyeszerte h ithatósan megindult védekezési eljárás és nagyobb mérvű esőzések ki nem pusztitjík azokat, c«pásként j<*leulkező kárral fenyegetik a mezőgazdiságot. Azonban remélhető, hogy a közelmúltban volt kiadós esők és hideg, szeles idő nagy mértékben elpuhították ezt a kártékony állatot. A nyár második felében betakarittatott a takarmánytermés is, amely mennyiségileg etéu jó volt és osak a minőség tekintetében kifogásolható, amennyiben a sok eső és az árvizek lényeges károkat okoztak. A hosszan tartó kedvező ősz és a bővebb termés abba a helyzetbe hozták a gazdát, hogy állatállományát a tél folyamán takarmánnyal tudja eliátni. A kapás növények közül a tengeri és répa jó közepes, helyenként jó termést szolgáltattak.