Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. december II. u) 40; szám. Előfizetési díj: Etfész évre 10 K — f Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Rgves szám árn 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Mellőzés. A legveszedelmesebb méreghez is hozzá lehet szokni, ha hosszú időn keresztül állandóan beveszi az ember. Ép igy hozzászokik az ember a mérgelődéshez is és bizonyos idő elteltével már észre sem veszi azt, amin valamikor bosszankodott, Test és lélek belefásul mindenbe, hozzá- j szokik mindenhez. A magyar nemzet is igy szokta meg lassankint a folytonos mellőzést és sértegetést. Mint ahogy a nép mondja, az ember is mindent ép ugy megszokik, mint a kutya a verést. Beleszoktunk a mellőzésünkbe, de mégis sajog a szivünk, ha rágondolunk arra, hogy nincs önálló magyar állam, nincs annak fővárosa, mit saját uralkodó családunk egész Európa előtt dokumentál. A felség minden uralkodót és minden diplomatát csak mint császár fogad kizárólag Bécsben. Senki nálunk nagyobb gyöngédséggel és figyelemmel nem viseltetik öreg királyunk iránt. Féltjük mi is az egészségét, vigyázunk a kényelmére, de midőn a távoli Sarejevóba el tud menni a felség azért, hogy ünnepeltesse magát, akkor azt is megtehetné, hogy udvari különvonaton három óra alatt Bécsből Budapestre utazzék és ötven percentre legalább is a magyar királyság székvárosában fogadja Európa uralkodóit és diplomatáit. Itt még a quota aránya sem volna törvényes. Mert kétségkívül a Habsburgoknak is ér annyit a magyar királyság, mint az osztrák császárság, különben nem áldoztak volna érette annyi pénzt és annyi vért. A véráldozatra meg kell jegyeznünk, hogy természetesen magyar vért áldoztak. A magyar közönség ugy hozzá szokott már ahhoz, hogy ne legyen Budapesten királyi udvar, hogy senki sem gondol arra, hogy nem csak politikai, hanem közgazdasági tekintetben is mennyi kárral jár Magyarországnak ez a melló'zése. A világért sem biztatunk egyetlen magyar embert sem arra, hogy a kezébe vegyen bécsi lapot. Úgyis sokkal több német lapot olvasnak nálunk, mint kellen e De az összehasonlítás kedvéért tessék megtenni és néha-néha megnézni a bécsi újságokat. Ezekben állandó rovat van az udvari hirek számára. S a bécsi lapokból megláthatjuk, hogy milyen mozgalmas élet van odafenn. Nemcsak az tűnik fel, hogy az uralkodó család legtöbb főhercege és főhercegnője állandóan ott tartózkodik, nagy udvartartást rendez be és pénzét ott költi, hanem állandóan van ott vendégség és mulatság, amelyben idegen uralkodók és ezek nagykövetei viszik a főszerepet. Ott székelnek az összes közös miniszterek, ott lakik minden nagykövet. A magyar királyság fővárosának csak konzulok jutnak, mint bármelyik külföldi kisvárosnak. Az európai udvaroknak előkelőségei naponta összeolvadnak ott a mi udvarunkkal. Mindabból a tekintélyből és anyagi haszonból, ami e kivételes helyzetből Bécsre és Ausztriára esik, Magyarország semmit sem kap. Megkárosodunk politikai'tekintetben ép ugy, mint anyagi téren. Pedig az udvartartás költségeihez ép ugy hozzájárulunk, mint a közös minisztériumok fentartásához. Még a saját pénzünknek megfelelő ellenszolgáltatást sem kapjuk meg az udvar részéről. Pedig a XVI. századtól kezdve egész sereg régi törvényünk van, amely kötelezőleg kimondotta a Habsburgokra, hogy az esztendőnek legalább is felét Magyarországon töltsék és Magyarországot Magyarországról kormányozzák. Nálunk azonban a törvény csak a szegény embert kötelezi. Ugyan hol találunk egy becsületes, bátor és őszinte magyar államférfiúi, aki meg merné mondani a királynak vagy a trónörökösnek, hogy illenék többet tartózkodni abban az országban, melynek koronáját viselik és adóját élvezik. Nekünk meg kell elégednünk azzal, hogy a miniszterelnökünk a bécsi nagyobb ünnepségek alkalmával felutazik Bécsbe és a magyar házban lesi, hogy mikor hozza az udvari lakáj számára a meghivót erre vagy arra az ebédre. A miniszterelnök személye képviseli a bécsi udvarnál az egész Magyarországot. Mi pedig büszke magyarok, Rákóczinak és Kossuthnak ivadékai, rendkivül boldogok vagyunk, ha a mi miniszterelnökünk nyalhatja odafönt az udvari tányérokat. A német császárt, mikor Magyarországon járt vadászni, ugy csempészték be és ki az országon keresztül, hogy Budapestet ne is érintse. Mindenféle kis és nagy potentátot csak Bécsben fogadnak, hogy Magyarország létezéséről se legyen tudomása a külföldnek. Mi pedig fogjuk be a szánkat és legyünk boldogok, ha a miniszterelnök ur emlékül Bécsből lehozhat egy pár menükártyát. Drága étlapok ezek. Egy-egy menükártyáért, amelynek ebédjét a miniszterelnök eszi meg, a magyar nemzet milliókat fizet közös kiadásokra. Beküldetett. A Zalamegye tekintetes szerkesztőségének Zalaegerszeg. — Ma értesültem a megyei Függetlenségi párt f. hó 5-iki értekezletén a m. közigazgatási bizottság üresedésbe jött egyik tagsági helyére történt jelöltetésemről. Jóllehet a bizalomnak bármikori megnyilvánulása csekélységemre nézve csak megtisztelő lehet, a megkérdeztetésem nélkül és tudtomon kívül történt jelöléssel ezúttal egyet nem érthetek ; miért is jelen nyilatkozatomnak b. lapja legközelebb megjelenő számában szives közzétételére alássan kérni bátorkodom és előre kifejezett köszönettel vagyok Alsólendva, 1910. évi december hó 9-én. Kiváló tisztelettel: Isoó Ferenc ügyvéd. A vármegye közg. viszonyai. A legutóbbi három hónap alatt az állategészségügy terén a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés állott az események előterében. Ez a betegség először a sümegi járás területén mutatkozott. Mészárosok által vágómarhákkal lett behurcolva Sümegre, ahonnét rövid idő alatt a kesz'helyi és tapolczai, majd a zalaszentgróti és pacsai, később a nagykanizsai és letenyei, legToriszay József ós butorkelméket bármely színre fest és , ,, ., ,,, mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztitó legszebben vegyileg tisztit Zalaeg

e;

sze

g, Bák

óczi.utca 9 sz. Mai számunk 14 oldal*