Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

2 > Zalamegye, Zalavárm egyei Hirlap« 1910 julius 17. Erzsinek a Sárvári Dalosegyesület; Slabey Margitnak a Pécsi Polgári Daloskör és Zitterbarth Margitnak a Budapesti Cukrász Dalkör. Szerenád után az összes versenyző dalárdák kivonultak a Balaton partjára s ott a Hullámszálló előtti téren vidám ismerkedő estélyt tartottak. A második napon, vasárnap délelőtt '/j9-kor az utolsó nagy próbája volt az összes dilegyesületeknek. Délelőtt 7,12 órakor tartotta a Szövetség XVII. évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében. A közgyűlés az elnöki megnyitó beszéd után igazolta a tagegyleti kiküldötteket, megválasztotta a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítéséhez szükséges 3 tagú bizottságot s 5 uj versenybíráló-bizottsági tagot választott. Ezután a titkári jelentést vették tudomásul a választmány működéséről, hasonlóképen a pénztári jelentést s végűi dr Illés Dezső, a Veszprémi Dalárda alelnökének indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy az 1912. dalosünnepélyét Veszprémben fogja megtartani. Délután 2 órakor kezdett gyülekezni a közönség és a dalárdák a Szentháromság-térre s mi kor már valamennyi énekkar együtt volt, elin dult a tömeg a honvédhuszár lovarda felé. Megkapó látvány volt, amint a 17 dalárda, körülbelül 500 énekes, szebbnél-szebb zászlók alatt, díszes mellövvel, világos szallagokkal, csoportonkint egyszínű világos kalapokkal végig vonult a város utcáin, körülvéve a szivárvány világos színeitől diszes tavaszi ruhába öltözött szebbnél-szebb asszonyokkal és leányokkal. A nagy fedett lovardát erre az alkalomra zászlókkal, drapériákkal, fegalyakkal és virággal díszítették fel. Ide vonult akkor a forrón tűző nap elől Keszthely egész lakossága és a fürdővendégek. A közönséget gyors tömegszámítással mintegy 5000 főre tették. Délután 3 órakor aztán, Garay Sándor karnaggyal az élükön, az összes énekesek ellepték a hatalmas magas dobogót s itt valamennyien együtt elénekelték a Himnuszt, amellyel megkezdődött a hangverseny. A kötött dalversenyben részt vettek : A népdal csoportban: az I. Ruszti Férfi Dalegylet Klug Gyula karnaggyal és a Zalaegerszegi Daloskör Sándor Zsigmond karnaggyal. A müdal-csoportban : a Komáromi róm. kath. Egyházi Énekkar Molec Tivadar; a Pápai Kath. Kör Énekkara Zsilavy Sándor; a Sárvári Dalosegyesület Entzbruder János és a Tatai és Tóvárosi Polgári OiVasókör duiardaja Haber József karnaggyal. A nehéz műdal-csoportban : a Budapesti Cukrász Dalkör Lantos Imre; a Körmendi Dalegyesület Bejczy Gábor ; a Pécsi Polgári Dalkör Székely Márton ; a Székesfehérvári Polgári Dalkör Jámbor Zsigmond; a Székesfehérvári Déli Vasúti D ilcgyesület dr Km if i Fernc; a Szombathelyi Máv. uiűhely »Hal»dás Dalárdája Kreuterer Antal; a Szombathelyi Dalosegyesület Krenterer Anáal és Veszprémi Dalegylet Gaál Sándor karnagy vezetésével. A nehéz műdal-osoportban részt vett még a Győri Ének- és Zeneegylet dr Vajda Emil kar nagy vezetésével s utána az összes versenyző dalárdák elénekelték Czuczor Gergely —Rívfy Géza »Riadóc-ját, Révfy vezetést mellett. Dalverseny után az összes dalárdák kivouultak a fővédnök, gróf Festetics Tassilo kastélykertjébe s ott az ő tiszteletére együtt elénekelték Hoppé: »Daloljatokc és Gaál: »Balatoui nóták« című munkáját. Vasárnap este valamennyien a Balaton partján gyűltek össze, ahol a fővédnök, Festetics Tassilo gróf vendégelte meg őket. Estefelé azonban megeredt az eső, amikor már éppen megkezdődött a lakoma s esett vagy két órán át, ami teljesen elrontotta a velenczei-est lefolyását. Később kiderült az ég, de már sokan visszamentek a városba. Este volt mégis egy kis konfetti dobálás, egy kis elevenség a Balaton partján, de amikor ismét megeredt az eső, ettől fogva uiár csak benn tartózkodtak a vendégek a fedett helyiségben. Elmaradt a tűzijáték is. A harmadik napon, hétfőn délelőtt ismét osszpróbát tartottak a versenyzők s délután 3 órakor kivonultak megint a dalosarnokba. A szabadon választott dalok versenyében résztvettek a következő dalárdák : „Nemzeti zászló" Erdélyi-Hubertői. Énekelte az I. Ruszti Férfi Dalegylet. „Kertem alatt" Borsodi László — Lányi Ernőtől: a Zalaegerszegi Dalárda. „Migyar népdalok." Komáromi r. ka th. Egyházi É nekkar. „Vadász gyönyöre." Pápai kath. kör Énekkara. „Vén cimbalmos." Sárvári Dalosegjsesiilet. „Isten hozzád." Tatai és Tóvárosi polgári olvasóköri Dalárda. „Dtlra magyar." Budapesti Czukrász Dalkör. »Sóh>jtá.s." Körmendi D ilos egyesület. Versenyen kivül: „Petőfi." Zenéje: Lányi Ernőtől. Énekelte a Budapesti Lyra Dalkör. „Egy gondolat bánt engemet." P' esi Polgári Daloskör. „Daloljatok." Székesfehérvári polgári Daloskör. „Megfakult a nóta." Székesfeh rvári Déli Vasúti Dalegylet. „Késő vágy." Szóm! athelyi Máv. Műhely „Haladás" D dárdája „Szabadság dal " Szombathelyi Dalosegyesület. „Daloljatok." Veszprémi Dalegylet és „Dalforrás." Győri Ének- és Zenekedvelők Egyesületé. A hangverseny végén az összes dalárdák elénekelték a Szózatot Garay Sándor keszthelyi karnagy vezetésével. Hangverseny után pedig a közönség a „Georgikoi" alapitójának, Festetics Györgynek ércaz>i>r e - -onult s itt dr Vajda Emil karnagy a Győri Éutik és Zeneegylet nevében beszéd kíséretében megkoszorúzta a szobrot, míg a beszéd élőit é.s után a daiárdi ém-kelt. Ezzel a hivatalos ünnepély véget ért. Este órakor a Balaton partján összegyülekeztek a dalárdák, a hol a bíráló bizottság kibírd-tte a verseny eredményét s kiosztotta a jutalomdíjakat. A legelső dijat a Győri Érjek és Zeneegylet nyerte el, míg a népdal csoportban az első dijat a Zalaegerszegi Daloskör nyerte. Ez kétségen kivül respektábilis eredmény egy olyan fiatal életű körtől, amelyik még nyilvános nagy hangversenyen nem vett részt. Az egerszegi „éneklő öreg-fiuk" hát, megfelel' tek első nyilvános szerep'ésük elé vetett várakozásnak s mert maguk is rendkívül sok megfigyelést tehettek a dal kultusza körül ezen a hangversenyen. Most már azon kell lennie a dalárdánknak, hogy az erejét, céltudatosan fejlessze az elkövetkezhető nagy országos hirü dicsőségeért. Sándor Zsigmond kir. főmérnök, karnagynak pedig igaz köszönettel adózhat a dalegyesület azokért a fárasztó munkálatokért, amelyekkel sikerült neki a zalaegerszegi dilosköri az ismeretlenségből kiemelni és egy nagy országrész, az egész Dunántul dalszeivtő közönségének szimpátiáját iránta megszór -zni. A zsűri ítélete nem födte a versenyző dalárdakuak a hangversenyen elért eredményeit s a dijak odaítélésénél feltűnően kidomborodott a személyi szimpátia. A zsűribe be nem vett, de nagy szakértelemmel biró kritikusok véleménye szerint már a legelső díj odaítélése is a Győri Ének és Zeneegyletnek — igazságtalan volt, mert kivüiiik a budapesti C-ukrász Daiárd t, egy szombathelyi s egy székesfehérvári dalárda magasan a megjutalmazott fölött álló eredmény l ért el. Négy dalárda utasította vissza a nekik szánt jutalomdijakat, akik között van a Körmendi dalegytsület is. Ez a négy jtiltakozás, amelynek valószínűleg a Dunántuli Dalosszövetségből való kilépésük lesz a következménye, maga is igazolja, mennyire elfogultan Ítélkezett a zsűri. A dalosok még másnap hajnalig együtt maradtak' vidám nevető balatoni hangulatban s jó bor és cigányzene mellett sok szép eseménynot s egyévi örönjnek emlékeivel tértek meg kedden haza, amint ők mondták : „— egy kissé — fáradtan." A daloskör első diadala. (He.) Feit jhetetieniil szép és kedves napok emlékét kell a krónikának olykép fé'táUlni, hogy abból ne csak a dicsőség és siker mámorától örvendő tagjai -i daloskörnek, hanem e város minden polgára erőt és kitartást merí'son most már kétségkívül egy szebb és biztatóbb jövő vergődése okoz a nőnek. De meg már ígértek neki komoly házasságot is. A férfi — tenorista volt a szerencsétlen — térdenállva kérte, hogy legyen a felesége. Kinevette. Mi neki a férfi ? Megbomlott hárfa, amelynek összeszakgatott aranyhurjairól a legizgatóbb dal a tehetetlon vergődés, az örült vágyódás, az egész életre való szenvedés dala száll feléje. Virtuóza innék a hangszernek. És neki csak a dal kell, a hangszer. — Ne esküdözzél! — szólt a nő, inkább vigy el kocsikázni. — Hová? — A Stefánia-utra. Már mennek is. Szorosan egymáshoz simulva, mint férj és feleség. Aztán gummirádlisba iilnok. Kocsikáznak ide-oda. És a férfi kocsikázás közben undorodás nélkül csókolja le a nő arcáról a festéket. Reggel vetődik haza. Álmos, de azért nem fekszik le. Előbb levelet ir a feleségének, forrót, szerelmeset, amilyen ilyenkor már szokás. S ahogy — levélírás közben — eszébe jut a felesége, arra is gondol, hogy valamivel meg kellene lepnie. Valami szép ajándékkal. Megnézi a pénztárcáját, üres. Abból a pár megmaradt fillérből még egy ezüst gyűrűt is alig vehet. De valami ajándék mégis csak kel! ! Talán előleget vesz föl a bankjában. De ennél a gondolatnál is csak pár pillanatig időzik. Tudja, hogy ez is lehetetlen. Ma már legalább három hónapra vaió előlege van. — A vörös nővel úgyis szakítanom kell — gondolja, visszaveszem tőle a gyémánt melltűt. Azt adom majd a feleségemnek. Ettől is irtózott. Ez már kétszeres becstelenség lenne. Még pedig becstelenség lenne, h i a feleségével olyan ékszert viseltetne, amelyet már egy táncosnő viseli, de az is becstelenség, ha az ember visszakéri azt, amit egyszer már odaajándékozott Nem, ez nem lehet. Hát mégis mi lehet? Semmi. Folytatni kell a levelet. Feje még mámoros a pezsgőtől, a szíve körül valami kellemes, meleg zsibbü<1 tságot érez, a táncosnő testének melegétől forr át egész belseje: éppen o'yan állapot, amelyben szerelmes ieveloi lehet irni. Igaz, hogy a levél ugy indul, mintha valami kis kokottnak Íródnék, de az nem baj. Önzetlenül, igazán csak a kokottot szereti az ember. És a társadalmi asszonyt csakis az ilyen kokottszorelem izgatja. A liszieiet szerintük nem fér össze a szerelemmel. Hogy is mondja Echegaray ? A lisztelet az hazugság, a szerelem -az — az" igazság! A levélírás azonban sehogysem megy. A ig szalmaözvegy fejő túlságosan nehéz. Meg m,- ragadja, vezetné a tollat, de a betűk ma mind összefolynak. Nyilván nehéz köd van ereszkodőben. Egyszerre csak lehanyatlik egészen a fje és elalszik. Olt fekszik uz asztalon a bortól, pezsgőiől gőzös lehelete od*06apódik azokra a nedves sorokra, amelyek-t elalvás előtt a papirosra rajzolt. No de s buj ! Holuapra kialussza a mámort és akkor megy a szerelem is. Azaz, hogy a levélírás. * A nyár pedig, ez a nagy kerítő, aki szétválás/íja azokat, akikot a társadalom egymáshoz tartozóknak vél, tehát a házasokat, hogy mindegyiknek másikat kerítsen, a nyár, ugy képzelem, szimbólummá iesz ebben a pillanatban. Ördögalakot öltve, föllebeg a magasba, ahonnan tisztán látjn, amint a bús özvegy a tenger mellett vigad, » víg özvegy meg a pezsgő melleit husui. S amidőn Játja, hogy a szomorúságot, csakúgy, mint a vidámságot az idézi elő, amelyet a társadalom korlátainak lerombolása okozott, felujjong örömében. S ha gonosz dolog is az, aminek örül, ennek az ördögi örömnek mégis csak a társadalom az oka, amely azt akarja, hogy szürke egyhangúsággal érjiik be akkor, amikor az élet csi-k ugy ontja a csillogó élvezőteket. Azt in meg ki tudja? Hátha az ördögnek van igaza? Káinoki Lajos.