Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

1910 julius 17. sZalamegye, Zalavármegyei Hir)ap« 5 elérésére. Mert ugy áll a dolog, hogy az a rokonszenves fogadtatás ÉS BZ a megnyerő fellépés, mellyel dalosainkat, kivétel nélkiii fogadták és amely szívélyes bánásmódot a mieink nobilis megjelenésükkel viszonozták, ha csak valami kétségbeejtő rosszakarat meg nem akadályozza, végre ebben a kihaltnak, veszett hifiinek ée elmaradottnak kikiáltott városban is j olyanforma gyógyító hatású csodaszernek fog feltűnni, mely ezt a rosz hírünket alaposan megváltoztatja. Magát a keszthelyi dalos-versenyt a dunántuli dalosszövetség IX. versenyének lefolyását ismeri már a közönség. A zalaegerszegi daloskör, amely eddig csak itthon, szerény igényű koncerteken és akkor is csak olyan hatással szerepelt, hogy osak a legnagyobb jóakarattal és inkább szánalomból hallgatta végig az ember, ezen a versenyen, hol 17 daloskör jelent meg, a népdalcsoportban az I-ső dijat nyerte. Nem megveteudő és mosolyogni való eredmény ez. Igaz, hogy a népdal csoport a IV. csoport volt, de az egerszegiek tisztán csak azért kerültek ebbe, mert még soha versenyen nem szerepeltek. És elvitték az első díjat olyan egylettől, amely máitöbb versenyben szerepeit. A szakértő zenekritikusok ki is jelentették, hogy az a praecizitás, az a teljes harmónia, mellyel énekszámaikat előadták, méltán praedestiuálta voln i őket már előkelőbb csoportba is. A zsűri méltányolta is ezt az ambioiót, mert I-ső díjnak Hornig püspök 300 koronás értékű, márvány talapzaton álló Beethoven bronz mellszobrát jelölte ki jutalom díjul. Ez fog nekik további kitartást, ambiciót és lankadatlan szorgalmat adni, hogy végre a tökéletesedés fokát elérve, büszkén emlegethessük a mi dalárdánkat. A mii ől azonban a szemlélő tanulhatott, az nem a hivatalos programún és űnnepeltetés, hanem az epjzód jeleneteknek egymás mellé sorakozásából hámozódott ki. Amikre majd aiant ugy ötletszerűen fogok kiterjeszkedni. Jó benyomást tett a nagyszámban megjelent keszthelyi, valamint vidéki publikumra, az egyforma szürkésfehér puha posztó kalap, a város fehér-kék szineiből alakított szallaggal, hátul sürü bokrétás fehér tollal. Igaz ugyan, hogy Tapolcán rájuk fogták, hogy »ni itt vannak a magyar tikászok !» de a találó megjegyzés inkább derültséget keltett. Fokozta a szimpátiát szerény és minden követeléstől ment viselkedésük, raelylyel mindenkinek kivívták a rokonszenvét. Igaz ugyan^ hogy erre nem is lett volna okuk, mert a keszthelyi rendezőség figyelme páratlan volt velük szemben. Mire lakásukra értek, már a kézi csom8gja valamennyinek ott volt, a melléjük beosztott vezetők pedig fáradtságot nem inmerve, kisérték őket mindenfelé, sőt megtörtént, hogy egyik felöltőjét a lakásán felejtvén, nem telt el 10 pero, a kisérő már elhozta utánna. A mi legjobban fájt mindnyájunknak, az volt, hogy nem volt zászlónk. E mi itt elestünk az örömtől, hogy a zászlót Keszthely egyik legszebb leánya megkoszorúzza és hogy ennek a szép leánynak, ugy miként a többi dalárdák, lampionos ezerenádot adhattunk volna. Egyik legszebb és iegpoetikusabb része pedig ez volt az ünnepélyeknek. Az est sötétjében egyik uicából ki, a másikba be, vagy éppen szembe jött, ment egyik lampionos dalárda a másik után, hogy végre megálljon az alatt az ablak alatt, ahol koszorús leánya már várta. Más viselkedés vagy más körülménynél talán guny v:.gy nevetség tárgyává vált volna az a dalárda, mely egyedül megy zászló nélkül ilyen fényes ünnepségre. De itt hamar átértették helyzetünket. Sőt megtudván, hogy már készülőnk zászló szentelési ünnepet tartani, kivétel nélkül valamennyi, köztük a bires fővárosi »Lyra« dalkör is, mely annyira kiváló, hogy a versenyben n<*m is veit részt, megígérték, hogy lejönnek a zószló-szentelési üntiepiiuWe. Itt van az első kulturális hatása a daloskör fellépésének 1 Szereznek Egerszegnek egy magas nivón álló művészi eseményt és egy gyönyörű emléket, amelyre ennek a városnak polgársága, miután ilyenekben osak legrózsásabb álmában van kilátása, örökké hálás lehet. És azt mondhatnám, hogy ha eljönnek a pécsiek, veszprémiek, szombathelyiek, székesfehérváriak, komáromiak Htb. azt a mű\észi benyomást sohasem lehet elfelejteni. Mint ahogy a versenyen elhangzott énekszámok még most is, e sorok Írásánál, állati dóan iüleuiben zsonganak. A legnagyobb készséget és előzékenységet mindenesetre a készt helyi dalárda és a keszthelyi elöljáróság érdeméül kell betudni. Ott sétálgattunk a közgyűlés előtt dr Korbai Károly, Sándor Zsigmond és Koszt rabszky Ferenocel a városháza előtt, mikor társulnak hozzánk Lakatos Vince dr, premontrei kanonok, a keszthelyi dalárda elnöke, Nagy István városbíró és Szekeres Ödön jegyző és még mielőtt konkrét meghívást, kaptak volna, zászló-szentelési ünnepünkre önként bejelentették részvétüket, sőt még hasznos és jó tanácsot is adtak a kivitelre nézve. Dr Lakatos Vince azt is megtette az egerszegieknek, hogy átadta nekik az utolsó próbák megtartására a gimnázium harmoniumát. Meghallván aztán a többi dalárdák is, hogy zászlószentelésre készülünk, valamennyi várja már a meghívást. Mert hogy ismétlésbe bocsájtkozzam, akkor már nem a kezdőkkel szemben tanusitni szokott jóakaratú elnézéssel, hanem mint egy szép jövő előtt álló fiatal egylettel bántak már az egerszegiekkel. A fényképezéseknek nem volt se vége se hossza. Egyszer éppen csoportban álltak a mieink, mikor a fényképész lekapja őket. Meglátják ezt a tatntóvárosiak férfia-hölgye, egy-kettő közéjük vegyül és igy is lettek egyült a két dalárda lefényképezve. Máskor mikor mennek, csoportban akarja egy fotográfus lekapni. De megint az az ördöngös zászló I A fényképész maga kéri a többi dalárdákat, hogy adja át valamelyik erre a pillanatra a zászlóját és egyszerre 5-6 egylet is viszi azt a legnagyobb készséggel. Jóleső megelégedéssel vette mindenki tudomásul, hogy az a fehér kalapu szimpatikus kinézésű uri ember, aki folyton együtt tartott a dalosokkal és mikor énekeltek, jobban drukkolt, mint maguk a közvetlen érdekeltek, nem más, mint a város polgármestere, Korbai Károly dr. Persze, hogy fejlődni kell az olyan dalárdának, amelynek elnöke nem dísznek, hanem hivatásának fogja fel állását. Nem kevésbbé előnyére volt a dalárdának, hogy a többi dalárdák vezetői egy-kettő felismerték az élén álló jónevü zeneszerző ós dirigens Sándor Zsigmond mérnököt. Mi pedig itt ismerjük el, hogy a betanításban és a siker elérésében méltó részese volt neki a helyettese, Kosztrabszky Ferenc m. kir. pú. B. titkár. Ha már nem lévén lobogójuk, nem adhattak szerenádot koszorús lánynak az egerszegiek, megtették ezt a verseny befejeztével lobogó és leáoy nélkül. A Keszthelyen nyaraló Sándor Zsigmond karnagy villája elé vonultak és annak nejét tisztelték meg egy szerenáddal. Majd mikor a versenydíjak kiosztása megtörtónt, a tűzi játékok elmultak, de a Balaton még mindig tündéri fényben úszott, lámpionos csónakokra szállottak és majdnem a part elé evezve a strandon hullámzó publikumot szórakoztatták énekekkel és váltottak ki zajos tapsokat. Még egyszer ismételjük szép, kellemes, feledhetetlen és dicsőségteljes napok voltak. Hogy nem lokálpatriotizmus mondatja velem egeket, hogy a dalárdánk tényleg produkált valamit, elárulom, hogy a dalosszövetség minden 2-ik évben rendez versenyt. Most 1912-ben Veszprémben lesz — 1914-ben pedig — tessék elhinni így lesz : Zalaegerszegen ! Természetes, hogy voltak epizódok, amelyekről megint csak az elkeseredés hangján kellere megemlékezni. Ezt egyelőre mellőzöm, nem ugyan azért, mert érdemes polgártársaim közül egykettő megint felszisszenje,j,.de mert ninos időm és nincs terem, na meg minek zavarnám ezt a békés tónust. Rövidesen ugy is rátérek majd. Inkább megdioséreai még Kecskés Dezsőt, azt a fülemile szavú kántort, ki bár soha szóiót nem énekelt, de tenorjával annyira kitűnt, hogy minket is, kik már sokszor és^eleget hallottuk, teljesen meglepett, általában konstatálták is, hogy ily erős és mégis csengő hangú tenorja egy dalárdának sem volt. De megdicsérendő kivétel néluül az egész daloskör, kiknek soraiban a következők vettek részt : tenor I. Kecskés Dezső, Bálint Mihály, Erdős Gyula, Mezriozky Jenő, Lakatos István, Simonffy Lajos. — Tenor II. Martinék Lajos, Csupor Lajos, Simonffy József, Jády Károly, Kovácsics Kálmán, Wappor Ignác. — BHSSUS í. Németh József, Csendes Tivadar, Toriszay József, Mészáros János, Simon József, Leichtner Hermán, Kurucz János. — Bassus II. Unger Antal, Horváth János, Horváth Miklós, Pávlicsek Kálmán, Mautner Jenő, Heincz István, és Fendriií József. Közigazgatási bizottság ülése. Arvay Lijos alispán a junius havi időszakról a következő jelentést terjesztette a vármegyei törvényhatósági bizottságnak folyó hó 12-én tartott közgyűlése elé. A vármegye területén működő csendőrség öszszesen 175 esetben teljesített nyomozó szolgálatot, ezekből kiderítve lett 164 bűncselekmény, a tettesek közül bejelentetett a büntető bíróságoknál 206 egyén, letartóztatásba helyeztetett 19 egyén. A kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó kihágás 14 esetben fordult elő, feljelentve lett ezekért 14 egyén, a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásért, melynek esete 224 szer fordult elő, 448 egyén jelentetett fel, köztük 36 egyén elővezetve lett. Az előfordult tüzesetek száma 23 volt, az okozott kár értéke kitesz összesen 41419 K-át, melyből biztosítás folytán megtérül 22110 K, marad fedezetlen kár 19309 K. A tüz keletkezésének oka 7 esetben gyújtogatás, 2 esetben villámcsapás volt, 5 esetben pedig kiderítetlen marndt. Orvosrendőri hullaszemle 11 esetben teljesíttetett, a halál oka 2 esetben baleset, 4 esetben vizbefullás, 5 esetben öngyilkosság volt; ezeken kivül junius 29-én Szannyai István munkást Böröcz István keszthelyi községi rendőr önvédelemből kardjával agyonverte, a fegyverhasználat következtében az illetékes büntető bíróság előtt az eljárás folyamatban van. Amerikába szóló útlevél a havonkiuti átlagot meg nem haladó számban lett kiállítva, a kivándorlás nem mutat emelkedést, az útlevél nélküli kivándorlást a határrendőrség ellenőrzi. Az árvizek és egyes vidékeken a jégverések a mezőgazdasági terményekben jelentékenyebb károkat okoztak. A kir. tanfelügyelő jelentette: Az 1907. évi XXVII. tc. 1910. évi október hó 1-évei egész terjedelemben hatályba lépvén, ezen időn tul a miniszter ur 61.956. sz. rendeletéhez képest, elemi népiskolai tanítói állásokon osak az 1868. évi 38. to. 133. szakasza szerint képesített rendes tanítók működhetnek. Azon képesítés nélküli, avagy nem szabályszerűen képesített tanítók pedig, kik az országos tanítói nyugdíjintézetbe időközben mégis felvétettek, nyugdíj bizottság elé fognak állíttatni. Ezen időszakban felterjesztettek miniszter úrhoz az 1910 évi szeptember hó elején megnyitandó állami elemi iskolák kimutatásai s a már meglevő állami elemi iskoláknál tultömöttség folytán szükséges uj állások indokolásai. A kir. tanfelügyelő ezen időszakban meglátogatta a légrádi r. kath. fiu- és leányiskolát, az ág. ev. iskolát és r. kath. kisdedovodát. A ligetvári községi iskolát, állami kisdedovodát s a muraszentmáriai r. kath. iskolát. Meglátogatta a perlaki állami elemi fiu- és leányiskolákat, a három állami kisdedovodát és iparostanonoiskolát s a nagykanizsai iparostanoncok munka kiállítását. Elnöklete alatt tartattak meg a csáktornyai állami tanítóképzői intézetben a tanképesitő vizsgálatok. Királyi segédtanfelügyelők meglátogatták a drávavásárhelyi, zrinyifalvai állami iskolákat, a zalatárnoki községi, a muraszilvágyi és bottornyai r. kath. iskolákat s jelen voltak a nagykanizsai továbbszolgáló altisztek polgári iskolai tanfolyamának záróvizsgáján. Jelenti továbbá, hogy miniszter ur megengedte, miszerint a Csáktornyái áll. polgári leányiskolával kapcsolatos leányinternátus 60—70 növendék befogadására fejlesztessék s már az internátus!) i felvehető növendékek számát harmincban állapitotta meg. A főorvos jeleyitette: Az időjárás a normálisnál hűvösebb jellegű volt, bő csapadékkal járó zivatarokkal váltakozva. A felnőttek közegészségi állapota az előző havihoz viszonyítva, változatlanul jó volt. A légző és emésztő szervek hurutos bántalmai észleltettek több esetben. A gyermekek közegészségi állapota elég kedvezőnek mondható, amennyiben az összes fertőző megbetegedések — a hökhurut kivételével — apadást mutatnak. A kanyaró járványszerüleg uralkodott Nagykanizsa, Tapolca és Misefán. A fertőző bántalmak közül előfordult: roncsoló toroklob 13, hasihagymáz 8, vörheny 9, kanyaró 318, hökhurut 36, bárányhimlő 12, vérhas 1. Rendőri boncolnt teljesíttetett 2 esetben ; külső