Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-20 / 47. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1910. november 6. lenség regiójából ad hoc összeverődött társaság, nem holmi hangzatos, hamis cégér alá összeterelt, a kötelességteljesítés tudatával nem biró gyülekezet. Mert hogy »a nemzeti munkapárt* nem áll a kötelességérzet magaslatán, arra tanú az a kettőszáznyolcvan munkapárti képviselő, aki a november 16-iki ülésen távollétével tündökölt. Vagy taláu ugy vélekednek, hogy távollétükkel végezhetnek igazábban nemzeti munkát . . . Igazuk lehet. De nem hisszük, hogy ennyi helyes önkritikával bírnának . . . Peczek György meghalt. A Muraköz magyarosodásának nagy akadályozója, a faját megtagadott magyar pap: Peczek György címzetes kanonok, tüskeszentgyörgyi plébános nem áll többé a magyar érdekek útjában. F. hó 15-én a Csáktornyái állomáson BZÍVszélhüdés következtében hirte'en elhunyt. Az a megkönnyebbülés, mely a Muraköz magyarságának híveit e hir hallattán elfogja, nem kicsinyíti az elhunyt qualitásait, nem sérti meg az ellenfélt is megillető tiszteletteljes kegyeletet. Oly természetszerű tünet ez, hogy csakugyan egy lidércnyomás megszűntéhez lehet legtalálóbban hasonlitani a legelső érzést, a mely bennünket magyarokat ennek a tagadhatatlanul harcratermett embernek elmúlása felett megszállt. Peozek György nyilvánvalóau értékes egyéniség s ha a keret melyben működött, melybea jobb ügyhöz méltó igyekezettel tört saját nemzetének természetes jogai s elemi erővel jelentkező érdekei ellen, gyűlöletes kell hogy legyen minden magyar előtt, még akkor is elismerés illeti egyéni tulajdonságait: a törhetetlen szivósságot, a páratlan kitartást s az agilis harckészséget. Hogy ezeket miért használta saját faja ellen, ma már nem indokolt kutatni. Hogy azonban egyéni tulajdonságainak még oly fényes tükre sem képes elhomályosítani a vétek nagyságát, melyet hazája, nemzete ellen követett el, azt még talán a legnagyobb pánhorvátok sem tagadhatják el. Peozek György immáron a múlté. A midőn vele szemben nem tarthatjuk kötelezőnek a „de mortuis nil, nisi bene" elvét, mert ez ellen magyar vérünk minden atómja tiltakozik, lehetetlen egy tényre rá nem mutatnunk. Peczek György nagysága ellenfeleink szemében, félelmetessége a magyarság védői előtt — most már kimondhatjuk — egy kissé felfujt vala. Nem az ő egyénisége, nem az ő qualitásai s mégcsak nem is az ő apostata mivolta adta meg az erőt, a súlyt ellenfeleinknek a Muraköz magyarságáért folytatott küzdelemben. Peczek György csak eszköz s bizony fajtagadása révén csúnya eszköz volt a magasabb s jól ismert helyről irányított magyarellenes érdekek kezében. Arra használták fel, a mire egy ilyen E

t hialtés-terinészetü egyéniség önként is alkalmasnak bizonyul : a mi érdekeink letörésére. Hogy ez igaz, legjobban bizonyítja az a tény, hogy értesüléseink szerint a magyar törekvések Peczek György halála után sem fognak kevesebb ellenállásra találni, mint eddig. A Peczek Györgyök tucatszámra vannak a kamarilla jellegű zágrábi érsekség kazamatáiban s talán szerencsénk, hogy kevés akad közöttünk, akinek önvéreit kell elébb megtagadnia, mielőtt pozitiót foglal ellenünk — a Muraköz fájó kérdésében. S hisszük, hogy ha tehetségeiben nagyobb is lesz utódja, nekünk kisebb ellenségünk lesz, mert nem fogja ősi jogainkhoz ragaszkodó fajunk hitelét rontani — saját s tagaelhatatlanul félelmes ellenségeink előtt, mint azt Peczek György tevé. Éppen nem mindenuapi véletlenség, hogv halála éppen akkor következett be, midőn a Kisfaludy Gyula tüskeszentgyörgyi jegyző ellen indított sajtópere folytán tett bécsi útjából hazatért. Ez a sajtópör lett volna hivatva bizonyítani Peczek György szerepét a Muraközben, az ebben hozott Ítélet pecsételte volna meg az ellene felhozott vádakat, melyeket ő rágalmazásnak minősitett s amelyek, mint a Zala hasábjairól emlékezhetünk, nem a legszebb képeket nyújtották az elhunyt ellenfelünkről. Talán most is jó végét álmudja Peczek György is az ő perének, mely voltakép a mi nagy perünk, az egész magyarságé, melyen sajnos a Peczek György halála nem sokat lendített. Nem akarjuk letépdesni a nagyhorvát érdekek bajnokaitól koporsódra tett koszorúkat Pec'.ek György, nyugodj alattuk békében. Az édes magyar föld pedig nem tagadhatja meg magát: hűtlen fiának ölébe ért tetemét is lágyan öleli, békés álomra ringatja. (- e. - Ó.) Az üzleti szellem felébresztése. Az ország szomorú g:> dasági helyzete megkívánja, hogy minden h. z fi teljes munkaerejének felhasználásával a gazdasági bajok orvoslásán fáradozzék. Az országos, elintézésre váró feladatok mellett megszámlálhitlan teendő van, melyek magukFenyegető eszközök is láthatók: hosszú üvegek és görbe csövek, veres folyadékok az asztalon, fényes ollók, hegyes fogók ós kések üveg alatt a polcokon. A fiatal doktor néha kidugja a fejét a másik szobából s hivja egyenként az embereket. Aki kijön, azt körülveszik. Mit csináltak veled, te? Leültettek, a szemembe néztek. Ne bolond bundás, tán szép a szemed ? — kérdé a szakaszvezető. Egy szőkeképü, vékony paraszt ez, aki már vigan feszeg a kék ruhában. Azok közül az eleven parasztlegények közül való, akik hadnagynak jók lennének, ha olyan ruhába bujtatnák őket. Abba is csak bele kell szokni, a csillagok világitanak a gallérján, a bojtok vigan fityegnek erre-arra a blúzán. Most kiszól az orvos: Lába Vaszi. Na! A legények összenéznek, melyiket hívják? Lába Vaszi nem hallja, mert süket. Ott áll a fal mellett leroggyadva, mint egy zsák krumpli, olyan csendes, olyan öntudatnélkül való. A lába a Bzéles bakancsban, mintha belesüllyedt volna a földbe s teste, a nagy, erős teste húzódnék utána. Vastag nyaka izmosan, keményen hajlik előre az alacsony gallérból. Ez süket bizony. Lába Vaszit hamar ki is lökik a szobából A doktorok csak egy keveset kiabálnak rá. A többiek körülfogják. Hátha szimulál a bundás — mondja a piros bojtos. Lássuk csak 1 Oda kerül a háta mögé és leejt egy pénzdarabot. Tudvalevő, hogy erre önkénytelenül megfordul minden szimuláns. Vaszi nem fordul meg, nem hallja. A többiek mégis ösbzeröhögnek 8 vizsgálgatják az oláhot ... A piros bojtos mellé áll csendesen csendesen szól neki, de titokban megcsípi a karját: Te Vaszikám ! Az oláh erre oda fordul, a többi rnog rácsoelálkozik, mert >'zt hiszi, hogy a szóíitá- ra fordult meg. Áhá, horgos ! mondja a szakaszvezető, hallasz ugy-e? Csak haza akartál menni az anyáéihoz, mi ? A szeretőd mellé? Majd kapsz kurta-vasat. Az lesz a szeretőd, szorítja a lábad, meg is ölelheted. Megáilj csak porosfülii! Lába Vaszika nem értett ebből egy szót sem. De látta, hogy gúnyos p fával röhögnek körülötte a többiek, látta, hogy hadonászik a képe előtt a háromcsillagos ur, húzza, cibálja és fenyegeti. A bizonytalan hangtalanság veszedelmei rohanták meg Lába Vaszi szegény fajét. Még jobban neki dőlt a falnak, a feje előre bicsaklott s peregni kezdett a könny a szeméből. Nagy durva és értelmetlen csöppek hullottak a Va szí kék blúzára, de hátha keserűbbek ezek, minden apró, finom ós értelmes könnycseppnél ? Somogyi Endre. ban véve ugyan csekély jelentőségüeknek látszanak, mert nem is igényelnek törvényhozási vagy hatósági beavatkozást, de összességükben mégis végtelen befolyással lehetnek gazdasági állapotaink javítására. Reformra van szükség a gazdálkodás minden ágában és ujjá kell teremt íni az ország egész ipari organizációját, amelyhez törvényhozásnak is hozzá kell járulni. Arra kell törekedni, hogy a belföldi termelés emeltessék és a magyar áruk jobb értékesítése lehetővé tétessék. Egészséges üzleti szellemnek kell áthatni e nemzetet, hogy boldogulhasson. Kimondhatlan nagy vesztesége volt hazánknak abból, hogy a jobb módú középosztály nem tudta idejét jól felhasználni, vagyis mint az angol mondja, pénzzé tenni. »Time is money< (az idő pénz), ezt tartják a világ leghatalmasabb nemzetének milliói. És csakugyan azt látjuk, hogy mig a magyar közbirtokosság lába alól kii citálják a földet, mert idejét nem tudja jól felhasználni: addig a nagy északamerikai köztársaságban az egyszerű zsellérmunkásból lett farmer (gazda) és businessmann (iparos vagy üzletember) gyárakat építtet és terményekkel megrakott hajókat küld Európába, melyek nyomán valóságos aranyözön indult Európából Amerikába. A hatalmas északamerikai köztársaság a legerősebb versenytársa M agyarországnak a nyugateurópai piacokon. Az oceánon tul, annak partjaitól száz meg száz mértföldnyi távolba esŐ nyugati államok olcsóbban elszállítják Európába tizszer oly hosszú utón terményeiket, mint a magyar gazdák; jobban berendezett gazdasági rendszerük által leszorítanak a piacról minket. Di éppen mive Észa íamerika annyival felettünk áll, tőle tanulhatuok és kell is tanulnunk a legtöbbet. É-iz ikamerika hatalmas versenye csak annyiban lesz végzetes reánk, ha azt hasznunkra nem fordítjuk. De ha eltanujuk Amerikától azt, amiben előnyben van felettünk, akkor a versenyből baj nem fog reánk hárulni. Ellenkezőleg, az még hasznunkra is lesz, mert a haladás utján gyorsan előre fog ragaelni és elvesztett piacainkat is visszahódítjuk, mivel a földrajzi és más t< rmészeti előnyök a mi részünkön lesznek és a nyugati, a hazzánk közeleső piacokra minden esetre o'csóbban fogjuk szá

1 íthatni terményeinket, mint az amerikaiak. Nem lehet most egyenkint kifejteni mindama tényezőket, melyiknek Éizakamerika nagy gazdaságát köszönheti. Csak egyre szorítkozunk, mely úgyszólván éltető elem

1) a többieknek és ez az amerikai „businesss* szeilem. Éssakamerikában egészen más üzletvilág vau, mint Európában ; ott oly pezsgő élet, örökös nyüzsgés, uralkodik, mint egy méhkasban; aminőről itt az egyszerű magyar falu i embernek vagy kisvárosi polgárnak fogalma nincs. Puszta térségeken gyakran pár hónap lefolyása alatt városok keletkeznek, melyek rövid idő alatt jelentékery ipari és kereskedelmi pontokká növik ki magukat. S mindezt az amerikai business szellem alkotja. Ezt a szellemet kell átplántálni Magyarországba, vagyis inkább osak fel kell azt ébreszteni, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a magyar emberből is lehet épp oly jó businessman, mint aminő a/, amerisai, csak be kell vezetni az üzlet világba, vagyis módot és alkalmat adui neki arra, hogy üzletember váljék belőle. A hét tarlójáról. (A modem hiéna.) A mod< rn hiéna a kor szülötte; teljesen magán viseli a létért való harcban elernyedt kor minden bélyegét. Egy BZŰkségBzerü vállalat embere ő, aki a mások könnyein kell, hogy örüljön, a mások fájdalmán kell, hogy kiicigjon, mert — az üzlet üzlet, — neki az ad hasznot, ha mások sirnak, ha másoknak szivét bánat marcangolja. Az emberek halandók s a halottakat el keli temetni. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ezért az aktusért fuetni kell. Fizetni kell pedig dúsan s gyakran a szolgáltatott értéket meghaladó összegeket is. Semmi sím könnyebb, mint a gondolkodásunkban megzavart gyászolóktól a polgári hasznot biztosítani. — Á fény, a pompa, melyet a résztvevő közönség szeme inkább kiván, mint a megboldogult iránt való kegyelet, szintén pénzbe kerül. A szükségszerűség