Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-11-13 / 46. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1910 november 13. A gyermekek közegészségi állapota a mult havihoz viszonyítva kedvezőtlenebbé vált; hőkhurut, kanyaró több községben járványszerüleg lépett fel s emiatt Keszthelyen, Zalaszentgróton, Tilajon, Bollahidán és Gyenesdiáson az iskolákat be kellett zárni. A fertőző bántalmak közül előfordult: roncsoló toroklob 20, hasi hagymáz 30, vörheny 7, kanyaró 232, hökhurut 11 és gyermekágyi láz 2 esetben. Rendőri boncolás az elmúlt hó folyamán nem fordult elő; külső hullaszemle 16 esetben tartatott. Súlyos testi sértés bejelentetett 9 esetben. Öngyilkosságot 8 egyén követett el: egy a vonat elé vetette magát, öten lőfegyverrel oltották ki életüket, kettő pedig felakasztotta magát. Véletlen szerencsétlenségjáltali halálnak három egyén esett áldozatul, kettő égési sebek következtében, egy a vizbe fult. Szerencsétlen szülés két esetében volt orvosi beavatkozásra szükség. Elmekórnak 4 esete képezte hivatalos beavatkozás tárgyát. Közülök kettő a zalaegerszegi elmegyógyosztályában lett elhelyezve, kettő ápolás alatt maradt. Hét évnél fiatalabb gyermekek gyógyíttatása 26 esetben mulasztatott el; e miatt az I. fokú hatóságok 6 felmentő s 11 marasztaló Ítéletet hoztak, a többiekben az eljárás folyik. Az egészségügyi személyzetben a következő változások fordultak elő: az elhalálozás folytán megüresedett belatinczi körorvosi állásra Dr Kollárs Ferenc választatott meg, állását e hó 4-én el is foglalta; a badacsonytomaji körorvosi állásra megválasztott Dr Nemesek Gyula azonban állásának elfoglalása előtt lemondott. A járási orvosok 54 község megvizsgálásáról terjesztették be jegyzőkönyvüket, mig a vármegye tiszti főorvosa megvizsgálta e hóban : a sümegi, csabrendeki, tapolczai, a négy nagykanizsai, köveskállai, légrádi, perlaki, alsódomdorui nyilvános és a kapolcsi kézi gyógytárakat. Ellenőrizte a nagykanizsai és perlaki járások trachomás betegeinek gyógykezelését s az ezen járásbeli jegyzői hivatalokban a közegészségi teendők végrehajtását s intézkedett az észlelt hiányok pótlása iránt. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy a mult hó folyamán résztvett a csáktornyai áll. tanítóképző intézet rend. és köztartási és tanulmányi állapotának a ministeri szakfelügyelő által történt megvizsgálásában. Meglátogatta a zalaegerszegi áll. polgári leányiskola kézimunkatanfolyamát, az iparostanonc és kereskedőtanonc iskolákat, a már újépületeikben elhelyezett nyirvöigyi és szentilonaí áll. elemi iskolákat, nemkülönben a bucsuszentlászlói áll., a zalaszentiváui, kiskomáromi, komárvárosi, karosi, balatonmagyaródi és galamboki róm. kath. és a galamboki ref. ' elemi iskolákat. A kir. segédtanfelügyelők meglátogatták a kislakosi, dobrii, lovászi, kutfeji községi, továbbá a tormaföldi, kerkaszentmiklósi, zalaháshágyi, ozmánbüki, vaspöri, böröndi, kávási, boldogfai, bödei, zalateskándi ós ságodi r. k. iskolákat s résztvettek a zalaegerszegi tanitói járáskörnek zalaszentiváni közgyűlésén. A komárvárosi harmadik tanterem már felépült, az ugyanitteni és a galamboki harmadik és a karosi második tanitói állások szervezése ügyében a hatósági eljárás folyamatban van. A sümegi II. sz. óvoda építésére a versenytárgyalás kiíratott. A veszprémi egyházmegyei főhatóság közölte azokat a feltételeket, melyek mellett az egeraraosai r. k. iskola ingatlanainak használati jogát az áll. iskola céljaira a kir. kincstárnak átengedni hajlandó. A nagykanizsai polgármester előterjesztésére intézkedett a kir. tanfelügyelő az ottani elemi iskolákban a slöjd-munkák tanítása iránt. A tanítókat a népszámlálási munkálatokban való elfogalltságuknak a kir. tanfelügyelőséggel összefüggő mozzanataira vonatkozólag kellőleg irányította. A miniszter egy leiratában megkereste az egyházi főhatóságokat, hogy ott, ahol a tanítók egyházi funkciókat is teljesítenek, lehetőleg oly beosztás létesíttessék, amelyben az iskolai teendők az egyházi működés mellett el ne mulasztassanak. A m. kir. föállatorvos jelentésében a terjedő ragadós száj- és körömfájás miatt, határozott rosszabbodásról emlékezik meg az állategészségügy tekintetében, mig Ugyanis szeptemberben 5 járás területén 27 község volt fertőzve, a mult hóban már 7 járás 54 községe van zár alatt. Lépfene 12, ivarszervi liólyagis kiütés 3, sertésorbánc 23, sertésvész 23 községben dühöng a kimutatás szerint. Egyéb betegségek osak szórványosan fordultak elő. A nagyfokú járvány miatt csaknem az összes állatvásárok le vannak zárva, a megtartottak is javarészt gyöngék voltak. Kazár Manó sümegi és Székely János tapolczai járásorvosok betegsége idejére Blau Sándor és Buzi János budapesti m. kir. állatorvosokat rendelte ki a ministerium helyettesekül. A járvány kérdésénél Koller István, Eitner Zsigmond és Bosnyák Géza emeltek szót a rendelkezések folytán beállott anomáliák miatt s hangsúlyozták, hogy a járvány megakadályozása végett kiállított őrök aránytalan s mégsem produotiv terhet rónak a községekre. A bizottság az intézkedések enyhítése végett a ministeriumhoz feliratot intézett. A közbiztonságról adott jelentés szerint orvosrendőri hullaszemle volt 4 esetben, melyek közül háromban öngyilkosság, egyben pedig véletlen baleset volt a halál oka. Boncolás egy esetben teljesíttetett. Testi épség ellen 16, vagyon ellen 11 esetben követtetett el bűncselekmény. Tüzesetek száma 10, az okozott kár 13946 K, melyből biztosítás folytán 8255 K térül meg. A tűzvész oka 3 esetben gondatlanság, a többieknél ismeretlen. Amerikába szóló útlevél 95 drb adatván ki, a mult havi kivándorlás az előzőhöz képest emelkedést mutat. Több apró s kevésbbé közérdekű tárgy közül a kivételesen tárgyalt s Barcza László lemondását tartalmazó bejelentést kell kiemelnünk. Több évtized óta volt igazán buzgón működő tagja a bizottságnak Barcza László, aki most betegére hivatkozással óhajt visszavonulni. Az egész bizottság ? talán a megye minden közjóért érdeklődő lakójának óhaját tolmácsolta Koller István, midőn azt indítványozta, hogy a bizottság kérje meg Barc/.a Lászlót lemondásának visszavonására. Magunk részéről is szeretnők, ha ez sikerülne. A börtönvizsgáló bizottságok jelentésének kapcsán elintézést s ami fő, békés elintézést nyert dr Szász Gerő felszólalása a rabok kerti munkával foglalkoztatása miatt tett bizottsági felirat tárgyában. Ennek a pontnak tárgyalása alkalmával szó esett egyes lepoknak a tárgyról közölt tendenciózus hiradásairól, melyeket Árvay Lajos alispán aktaszerüleg rectificílt. Ez adott alkalmat wrra a felszólalásra, melyben Csertán Károly nyuí*. alispán általában a sajtót s a „Zalamegyél" és annak szerkesztőjét érintőleg igen éles kijelentéseket tett. Ezekre a lap más helyén adjuk meg a felvilágosításokat. A felebbezések s egyéb apróbb ügyek elintézése után az ülés véget ért. Lapunk a közigazgatási bizottság ülésén. A folyó hó 8-án lefolyt közigazgatási bizottsági ülésen nézetünk szerint meg nem érdemlett támadásban részesült lapunk. A vád értesülésünk szerint az volna, hogy a »Zalamegye«, amelynek szerkesztője vármegyei tisztviselő, nem a valóságnak megfelelően tárgyalta a közel múltban a szorosabb értelemben vett vármegyei ügyeket és oly modorban, hogy más tényezőket igyekezett kiemelni a megyei közigazgatás vezérfaktorai rovására. Ez az eljárás pedig — hangoztatta a vád — nem fér össze a vármegyei tisztviselői minőséggel. Nem tűrhető sem a tisztviselői állás reputációja, sem a vármegye autouomiája érdekében, hogy tisztviselők — két név is emlittePályafutás. — Egy ujságiró jegyzőkönyvéből. — I. A szerkesztőségben már kigyúltak a gázlámpák, mikor egy fiatal ember kopogtatott be hozzám. — Jó estét kívánok — köszöntött félénken s elpirulva. — Jó estét. Mi tetszik ? — Nem méltóztatik rám ismerni? Nemes György vagyok, Ágotáról. — Igen, igen. Emlékszem már. Ön egyideig az Ágotái Hírlapnál dolgozott. Nagyon megférfiasodott azóta barátom. És most mit csinál idefenn a fővárosban ? — Meguntam már kérem a vidéki hirlapirást. Nem nekem teremtették azt. Talán még tetszik emlékezni az én vágyaimra. Az én nagy lelkemnek kicsiny volt a vidéki élet. Éreztem, hogy napról-napra rosszabbul leszek, ha a kisváros levegőjét kell szívnom. Ide vágytam: a szellem forrásához, az óriások közé, hogy én is óriássá legyek . . . — És mihez kezd most? Mert azt elhiheti, fiatal barátom, hogy még a szellemóriások levegőjéből sem lehet megélni. — Óh igen, tudom én azt nagyon jól. De én kérem küzdeni, dolgozni fogok éjjel-nappal, hogy felkapaszkodbassam a Parnassusra! Édes Istenem 1 Egész életemet odaadnám a dicsőség parányi babérágáért. Az élet keserű italát fenékig kiinnám a dicsőség egyetlen édes cseppjéért. — Szegény fiu! — gondoltam magamban s hosszasan néztem a kipirult ifjú arcát, mely az igazi, a szent nagyravágyás tűze ragyogott. Adja Isten, szegény fiu, hogy teljesülésbe menjenek édes álmaid. S amig én ezt gondoltam, ő beszélt dicsőségről, hírről és a ragyogó jövőről, csak egyre nem gondolt — a jelenre. — írónak lenni, ez az életem egyetlen célja — mondotta. — Elbeszélést, regényt, drámát irni . . . — Biz ez mind szép dolog — szóltam én, de nem szakítottam volna le reményeinek fájáról egyetlen virágot se. Miért, hiszen van nálunk elég sok kaszás . . . Engem a szerkesztő hivott. Elváltam tőle. Egészséges, kipirult arccal ment, mintha előtte lebegett volna a tündéri jövő képe. Tudtam hova siet. Valamikor én is órákat töltöttem el ama kávéházak tükörablakai alatt, hol a művészek a szellemóriások szoktak összejönni s lelkemet túlvilági öröm fogta el, ha egyik-másikat a lapokban közölt fényképe után fölismertem . . . De régen volt már az, mikor én is ábrándokat szőttem a dicsőség illatos koszorújából . . . II. Pár hónap múlva találkoztam vele ismét. Az utcasarkon ál dogált, karján a felöltővel. Megszól itottam. — Hogy van Nemes ur ? — Köszönöm . . . csak . . . ugy . . . — Talált-e már állást? — Még nem ... de már biztos. Különben is más terveim vannak. Drámát irok, egy ötfelvonásos drámát, melyben a hős maga ellen lázitja az egész világot s a mindenség hatalmának ellenszegül. Isteni téma. El fogom vinni egyik nagyobb színházhoz s igy egvszerre kész, nagy ember vagyok. — S elfogadják? — kérdeztem én. — Az biztos . . . Különben, booaánat, de egy kis sürgős dolgom van. A viszontlátásra jó uram ! — Isten áldja meg Nemes ur! Gyors léptekkel fordult be a Kfrály-utoába s miután körülnézett, mintha nehezen merné valamire magát rászánni; belépett a zálogházba. Néhány perc múlva felöltő nélkül jött ki. III. Farkasorditó hideg volt. A csipős december szél süvitve csapkodta a havat a járókelők arcába, akik szorosan burkolóztak be télikabátjaikba. Nemes vékony kit, kabátban, gyorsan el akart mellettem siklani. Észrevettem, hogy kerülni száudékozik. Megszólítottam.