Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-30 / 44. szám

2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap < 1910 október 30. oly szívesen és sokszor önző módon helyezkednek. A közigazgatásnak s vele együtt sok kulturális mindenegyébnek a csődjét jelentené ennek a felfogásnak a diadala, az autonomia végpérceit, a hazával és az alkotmánnyal egyidős vármegyei rendszer alkonyát, talán nemzeti önállóságunk főpilléreinek kidőlését, aktuális szóval: a közigazgatás államosítását. Hogy pedig ezt polgártársaink nem akarják, azt szentül hisszük. A mezőgazdasági hitel. Mezőgazdasági termelésünk, mint a közzétett agrárprogramm megállapítja, csak ugy állhatja meg a külfölddel a versenyt s csak ugy küzdhet meg a termelési költségeknek, a munkabéreknek szakadatlan emelkedésével, ha fokozatosan belterjessé válik. Hazánk mezőgazdasága a kedvező természeti erők felhasználásával még nagy arányú fejlődésre képes, de kell is fejlődnie, ha azt akarjuk, hogy a magyar íöld a folyton szaporodó népességet eltartsa s e mellett lehetővé tegye az emelkedő igények kielégítését is. Arra kell törekednünk, hogy minden fűszál helyén kettő teremjen, hogy a gazda tökéletesen kiaknázza a föld teimőerejét. Ám de a termelésnek ilyen magas fokra fejlesztése a szakértésen kivül jelentékeny pénzbefektetést követel. A befektetésre alkalmas pénzt pedig csakis jól szei vezett hitel biztosíthatja. A hitel kétféle, úgymint ingatlan jelzálog hitel és személyi hitel. A magyar gazdának ma tulajdonképpen csak az előbbi áll rendelkezésére, az is igen gyakran terhes feltételek mellett. A személyi hitel szervezetének kiépítéséről kellő mértékben még nem történt gondoskodás, csak ujabban igyekeznek hitelszövetkezeteink anyagi erejükhöz mérten e hiányt pótolni. Az Országos Központi Hitelszövetkezetben tömörülő, egyre növekvő számú mezőgazdasági szövetkezeteink azonban csak akkor fognak igazi eredményeket felmutathatni és hivatásuk ezerint a kisember javára üdvös teveisenysóget kifejthetni, ha központjuk anyagi megerősítéséről törvényhozási uton gondoskodunk. Legcélravezetőbbnek látBzó mód erre az, hogy a kormányt törvény kötelezze megfelelő nagy kamatmentes pénzösszegnek az Országos Központi Hitelszövetkezeteknél való állandó elhelyezésére, am

;'3 m' >den nehézség nélkül módot nyújtanak a mindenkori pénztári készletek. Ami a jegybank kérdését illeti, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ismételten az önálló magyar jegybank felállítása mellett foglalt állást. Kellő biztosítékot követelt azonban eg) úttal arra is, hogy az önálló jegybank megszervezése alkalmas időben, kellő előkészítés utján történjék s hogy ez az önállósítás sem állami hitelüekre, sem magán hitelviszonyainkra káros befolyást ne gyakoroljon. Do tekintet nélkül arra, hotry a törvényhozás az Osztrák Magyar Bank szabadalmának megújítása vagy öná"ó nemzeti jegybank felállítása mellett foglal e állást, a magyar gazdatársadalom követeli, hogy a jegykibocsátó intézet szabadalma fejében oly reformok életbeléptetésére köteleztessék, amelyek a gazda személyi hiteligényeinek megfelelő kielégítését lehetőleg biztosítják. Az egyik eszköz v >!na e célra az a programmunkban enriiett kikö és, hogy a jegybank alaptőkéjém k mrghatár /ott részéig tartozzék hosszab) lejáratú ga/d;>\ ;!tókat is leszámítolni egy bejegyzett szövet kezet i cég jótállása mellett. Nem szorul bővebb m gyarázatra, mennyivel olcsóbbá tenné a gazda hitelét az ily intézkedés, mely tömérdek felesleges közvetítő és uzsorás kizárásával épp ugy közvetlenül ömlesztenó a mezőgazdaság erejébe a gazdasági éltető erőt, mint a hogyan ezt a kereskedelmi körök élvezik. A hitelre szoruló mezőgazdaságnak egy más'k forrást az ingó jelzáloghitel szervezése nyitna meg. A mezőgazdasági ingó jelzáloghitel intézményének törvényes megalkotása ugyanis lehetővé tenné a gazdáknak ingó vagyonuk, állatállományuk, terményeik elzálogosítását olyképen, hogy azok az elzálogosítás tartama alatt is birtokukban meradjanak. Uyeu ingójelzáloghitel nyújtására feljogosítandó közhasznú szövetkezetek olyan időben, amikor a gazda egyébként nem képes pénzhez jutni, reményboli termésére hizlalóba állított állatállományára vagy gazdasági felszerelésére, ezek jelképes zálogul lekötóso ellenében előleget adnak és mint több idegen állam példája mutatja, áldásos módon szolgálják a mezőgazdiság hitelszükségletét. Az olosó hitel, a kellő időben rendelkezésre álló és e mellett okszerűen felhasznált hitel valóságos áldás a mezőgazdaságra, rnet. parlagon heverő területeket termékenyit meg és gyümö csöt fakaszt ott, ahol neiküle csak sivár pusztaság maradni. Rijta legyünk, hogy hiteléletünk fejlődése, mezőgazdasági hitelügyüuk elodázhatatlan kiépítése ily irányban üdvös hatással legyen egész nemzeti termelésünkre. A hét tarlójáról. S ő ígérte, megfogadta, hogy szeret. És én hittem neki. Hittem s csalódtam, mint annyi más. Észrevettem, hogy beszédeim untatják, csókjaimat kelletlenül fogadja s gyakran emlegetni kezdte, hogy pénzzavarban van. Mikor láttam, hogy hiába miodan törekvésem, magamnak visszahódítani nem sikerül : lemondtam. írtam neki egy levelet, melyben visszaküldöttem ékszereit, ajándékait s feloldottam az adott szava alól. Megírtam neki, hogy saját magamért nem is könyörögnék, hanem azért az ártatlan kis leányért, kit nem lehet anyja büue miatt vádolni. Mondom, ezért a kis szegény gyermekért fordultam hozzá segítségért, hogy ne feledkezzék meg róla. Én elmegyek útjából örökre, csak a gyermeket ne hagyja el. Legyen gondozója, szivében adjon egy kis helyet szegénykének, hiszen ő mit sem tehet az én könnyelműségemről. Mikor ezt a levelet elküldtem neki, az volt a szándékom, hogy ha kedvező válaszát megkapom, mégegyszer utoljára találkozom vele, nem másért, csakhogy elbúcsúzhassak és szivére köthessem gyermekünk sorsát, aztán pedig végezek saját magammal. Szerettem annyira, hogy megtudtam volna érte halni s itt hagyni fényt, pompát, hírt és dicsőséget. A levelemre azonban nem válaszolt. Vártam, talán eljön saját maga. Nem jött. S mikor láttam, hogy már hallani sem akar rólam, akkor ismét élni akartam, nem magamért, óh nem, — gyermekemért. Hol van azonban annak a színésznőnek a I dicsősége, molyik szeretni is tud? Lábam alatt lesüppedt az a talaj, amelyen addig jártam s a volt versenytársaimat valóságos örömmámor fogta el. Szegény lettem. S a nélkülözések rúttá is tettek, de gyermekemért még sem dobtam el az életet, hanem küzdöttem s szenvedtem, mint ahogy szenvedek most. is. S most öl évre rá a törubitekrmikor meghallottam, hogy leánykám ulyj.i önt vezeti az oltárhoz, nem tudom, hogyan és miért gyűlölni kezdi.'in az embereket. Visszagondoltam bűnös multamra, visszagondoltam arra a percre, amikor az ön férjének hittem s magamat karjaiba dobtam. S mikor ezekre visszaemlékezem, megutálom magamat, megutálom a világot, mely az én lelkemre vágyott s bosszúért lihegek. S ekkor jött az a gondolattim, hogy mindezt megirom önnek. Tudtam, hogy fájdalmat szerzek levelemmel, de hol van a sors könyvében megírva az, hogy csak az igaznak, a jónak kell szenvedni ? Ezek után sok szerencsét és zavartalan boldogságot kiván — egy kis színésznő. Ifj. Orsits Ferenc. Arany János aranya. Történt vala pedig az Urnák 1847-ik esztendejében, hogy egy Arany János nevü nótárius ember a Kisfaludy-Társaság pályázatán Toldy nevü költeményes művével 20 sárga csikókat nyert. Nagy eset, hogy ő nyert, ui^g nagyobb, hogy éjien 20 aranyat nyert ós a legnagyobb, hogy ezen aranyakból kettő még a mai napig megvan. A jó Arany János ell.evé aranyai kettejét a ládafiíba s azok ott marad' >k, míglen gr -.dát cserélniük kellett. Arany János ugyanis kérőbb nagy ember lett, sőt meg is halt. Az ar íyakat pedig menye, Arany Líszlóné örökö e, kinek halálával Vojnovits Gézáné birtokába kerültek. Arany János időközben akkora nagy embeiró lett, hogy nemcsak az ors'

<g, hanem saját szülővárosa is szoborral tisztelte meg emlékét. Eunek leleplezésekor tartott Beöthy Zsolt egy szép beszédet, mely annyira meghatotta Vojnovits Gézánét, h.wy az egyik aranyat Beöthy aek ajándékozta. Alit érezhetett Beöthy Zsolt, mikor e szép és csakugyan becses emléktárgyat kezébe kapta ? Alig lehet elképzelni ; a visszaemlékezés, a megtiszteltetés könnybe borította szemeit; hisz ő maga egyik legnagyobb értője, magyarázója Arany szellemének. Mindenesetre a legszebb jutalom ez, ami csak érhette őt. Hanem mit érezhetnek ilyen hirek olvasása felett, a mai irodalom munkásai a gyönge, törpe utódok. Mosolyra húzódott ajakkal fújnak egy szivás füstöt a kávéház levegőjébe, nevetnek egyet a naivságon, melyet a „vén Beöthy" érzékeny lelkületéből vélnek kiolvashatni. Szegény öreg naiv iroda'márok, kik a 20 arany pályadíjból kettőt emlékbe tesznek el és nyögik mellette a nyomorúság keserveit I Szegény rokonok, k'k a nagy költő ereklyéit megőrzik, sőt méltóknak ajándékul adják, holott az egy bizarr gyűjtőnek nagy pénzért volna eladható ! Szegény "•odalom tanár, ki könnybe lábbadt szemekkel fogadja a/ értékes ereklyét! Mit értetek ti a modernséghez, hisz ti azt hiszitik, hogy az ;rodalommal való foglalkozás hivatás dolga, mit tudjátok ti azt, hogy ez ma már üzlet s a pályázatok csak aira valók, hogy évről-évre meddők maradjanak, mit tudjátok ti azt, hogy ma a kártya asztalnál, lóversenyen többet lehet nyerni, mint bi'-mely remekművel az Akadémián, s talán »".t hiszitek, hogy két aranyat, két iiy nagyéi^ékü rvanyat nem lehetett volna észszerűbben értékesiteni ? És — no lám, — mégis osak jó, hogy ilyen esetek is fordulnok elő: legalább, a kinek van érzéke a naivitásban rejlő humor iránt, elm >solyoghatja magát . . . Vagy talán : í is könny zzen ? (Az ankét.) A kormány egy monopolium javaslatot terjesztett a közelmúltban ?•». országgyűlés elé. A petróleum és a földgázok kutatásának és felhasználásának monopolizálása volna e szerint az állam részére egy uj és bőséges jövedelmi forrás. Mindeneseire bizonyos az, hogy ez a mom-polium — legalább dircct — nem nyomná a kisembert, tehát azt az elemet, melynek keservesen leizzadott zsírjával kenegetik az állam nyikorgó szekérkerekét. Talán a mouopoliutn bérbeadásával — ujabb és nálunk már nem szokatlan panamáknak nézhetünk eléje s nem valószínűtlen az sem, hagy egynémely eddig petróleum panamákban utazott urak ós körök kénytel"nitve lesznek az uj monopolium folytán a pmamázás ujabb módjait kitalálni — hanem ez itt mind nem fontos. A fontos egyedül az, mint a kérdésben szakemberek most összegyűlt tömegének jajkiáltása mutatja, hogy a kormány merészkedett ez ügyben ankétet össz.; nem hivatni. Határozottan megrovási kalandot érdemel a kormány e miatt. A szabadelvű aera ugy kifejlesztette nálunk az előleges hosszadalmas és a körülményekhez képest nagyon gyakran felesleges i'nkétozás divatját, hogy az ma már kö/.szükségletet képiz s a szakférfi ik nagyrésze bizonyára már most hirtelen emésztési zavarokba fog esni a bentrekedt szakvélemény ki nem adhatása miatt, a mi természetesen országos hiba, nagy bűn a közérdek ellen s mindenekfelett pedig sokkal veszedelmesebb tünet, mint az, hogyha a szélnek nem eresztett gáz szakvélemények a hozzá uem értők gyomrát feküdnék meg. Egyet ugyan nem hangoztattak a jó öreg szak-