Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
456 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1910 november 13. Az »aggápokla alapítvány* egy ingatlana tévesen a város nevére van tulajdonjogilag bekebelezve. Miután ez az ingatlan tényleg nem a várost, bancm a kezelése alatt levő aggápold ti alapot illeti, beleegyező nyilatkozatot adott a közgyűlés ahhoz, hogy a téves telekkönyvezés helye'sbbíttessék, illetve a tévedés kiigazíltassék. A vármegyei gazdasági egyesületnek a köztemető északi oldalán van egy darab szántóföldje. Ezt a szántóföldet a város el akarta cserélni a Hunyady-utcában lévő úgynevezett régi lóvásártéri földjével, azonban a gazdasági egyesület a cserét olyan feltételektől tette függővé, hogy ezekkel szemben a csere lehetetlenné vált ós í^y a város ettől elállott annál inkább, mert a régi lóvásár területe, későbbi időben létesítendő gyári ipartelep számára már a vasúti állomás közelsége miatt is, értékesebb. A szabadcsácsi legelő fekvésénél fogva lápos; ingoványos lévén, alagcsövezése vált szükségessé, hogy a terület használhatóvá tétessék. A város kért és kapott erre megfelelő szubvenciót az államtól. Most tehát a vizjeigi engedélyt kéri s egyúttal folyamodik áz iránt, hogy ÍZ idénre engedélyezett államsegély a jövő 1911. évben legven igénybevehető. Dr Keresztury József indítványára e hata'rozta a közgyűlés, hogy Zalaegerszegtől Nagylengyel, Nova, Csesztreg, Muraszombat, R dkersburg állomásig vezetendő helyiérdekő vasútra az előmunkálati engedé yt a kereskedelemügyi minisztériumtól megkéri. Enn. k a vafeutvonalnak megépítése esetén az annyira elhanyagolt Göcsej, melyben olyan seik kincs van kiaknázatlan, végre bejutna a kultura előcsarnokába. Az izraelita régi imaház megvételének kérdése az 1910. évi eiktóber 24-én tartandó közgyülé-re halasztatott. Ugyanerre a sorsra jutott a királyi ügyészség által bérben birt régi csemetekert megvétele tárgyában tett ajánlat. A közgyűlés elfogadta a tanácsnak azt a javaslatát, hogy a városi rendőröket baleset és betegség esetére biztosíttatja. Jánka hegyközség birájának kérelmére a képviselőtestület elhatározta, hogy az úgynevezett »Ördöngős völgy«-beu lévő ktit kijavításához szükséges faanyagot a város erdejéből engedv lyezi. A városi adóhivatalnál adóügyi jegyzői állás n-nelszeresí'ése tárgyában benyújtott indítvány fölött hetsszabb vita fejlődött ki ; a kérdési a képviselőtestületi tagok minden oldalról a legapróbb részletekig megvitatták, végleges határozatra azemban ezúttal még nem került a sor. Tudomásul vette a közgyűlés a »Mándi-rét«nek Sturm Rude> ffil 6 évre történt bérbeadása tárgyában bemutatedt szerzőelést, mely az előző szerződésnél a városra nézve előnyösebb. Baksa Erzsébet olakülvárosi óvódajka fizetését a közgyűlés, a nagy dra'gaságra való tekintettel, évi 60 koremáva! felemelte. He^rváth Béla városgazda 1910. évi november hó 30-ával nyugdíjaztatott és neki hosszas, tevékeny szolgálata elismeréséül jegyzőkönyvi köszönet nyilváníttatott. A helybeli postajáratok október hó 1-tól kezdődő.eg olyan válteizást szenvedtek, hogy elélután 6 óráig feladott levelek < xoediáltatnak ugyan, azonban az ezen időn lul postára érkező levelek csak a következő napon továbbíthatnak. Miután ez. a rendelkezés a kereskedők és iparetsok érdekeit sérti s ezeknek nagyfokú káreisodásával jár, dr Korbai Káre>ly polgármester a város nevében és törvényes képviseletében felterjesztéssel forelült, a vármegyei közigazgatási bizottsághoz, kérve a sérelmes intézkedésnek sürgős megválteiztatása iránt való lépés megtételét. — A közigazgatási bizottság a fel (erjesztésre adott válaszában megjegyzi, hogy a polgármester osak a meghatalmazása alapján leit vedna jogosítva ennek a felterjesztésnek a megtétel' re. Mivel azonban a közigazgatási bizottság október huvi ülését 11-én tartotta meg, nem állott módjában a polgármesternek a képviselőtestületi közgyűlést id-'jeke.r.n összehívni, tehát utólag kérte és kapta meg a felte rjesztés megtételére a meghatalmazást, annak hangsúlyozása melleit, hogy a közgyűlés a város és közönségének érel kében tett eme üdvös lépéséért meleg köszönetednek és elismerésének ad a polgármesterrel szemben kifejezést. — A közgyűlés tagjai dr Korbai Károly polgármestert ez alkalomból lelkesen megéljenezték annak jeléül, hogy eljárásával egyetértenek s azt helyeslik. Az ipartestület kérelmére a közgyűlés a zalaegerszegi munkásgimnáziumnak 2 öl tűzifa kiszolgáltatását engedélyezte. Végül Tót, Károlynó Rózsás Anua, özvegy La kies Jánosné, Bilo^ Mim és Tulok Bíla illetőségének ke'relct.ét tárgyalták. A hét tarlójáról. (A magyar dal.) Nemzeti jellegünk legsajátosabb kif jezőjéről: a magyar dalról fog ma szó esni bizonyára, még pedig egy épen ennek művelésére hivatott egyesületben. A zalaegerszegi dalárdáról van szó, melyet nemzeti jellegünk más, nem ke vésbhé sajátos tulajdonságai: a visszavonás, a u; tnlörődömség romlással fenyegetnek. — Ezért szomorú a magyar nóta e>ly régen, ezért tfi' ik ei elicsőség a szép magyar földről. H i megterem ia > dal akár a uép közt, zöldilő 'rdőn, virágos r -n, akár a zeneszerző agyában f a ntatva, > e-m akad, aki művelje, nem akad, aki énekelje. Letűnt az igriozek, regősök világa, emlékük a mult köd íbe vész, d-tinikről azt se tueljuk voltak-é, milyenek voltak, sőt talán akadnak, akik létezésüket is kétségbe vonják. IVdlg voltak, lenniök ke llett, mert sirvavigadó mivoltunk össze van nőve a dallal örökre, szétválaszthatlanul. A magyar dalban f'-lsir a mult, a jelen minden íájelalma, a magyar dalban nevetve csendül fel a mult, a jelen m in elen öröme, minden derüj . Nemzeti hivatás ennek megőrzése, bűn, megbocsáthatatlan vétek már az is, ha ettől bárki is meghúzódik s különösen ha visszavonásával a mások tevékeny készségét megbénitjn. A zalaegerszegi dalárda zavarokkal küzd s szinte hih tetien : nem anyagi zavan>król van szó, a tagok nemtörődömsége s főként az egyes lcasztok tagjainak e szép hivatást teljesíiő egyesülettől való visszahúzódása e>kozta a zavarokat — a dalárda működési képességében. — Ma elélután talán sikerrel fog járni az újra szervezkedés. S ha valakinek egy kis tehetsége van a magyar dal n űvelésére — tartsa kötelességének rang és cimre tekintet nélkül közreműköelni. Mikor a tempómban felzug az ének, vájjon eszébe jut-e valakinek, hogy mellette egy kéigeskezü munkás kebléül sóhajt, ki az érzés ugyanazon hangon, ugyanazon céllal? Mikor nemzeti imáink elallamínak műveléséről van szó, hogyan kerülhet elő magyarok közt a — ka.sztszellem ! ? Nagyou vigyázzu >k, mert a dalárda csődjével megkellene sz.égyenitenünk egy derék embert, e-gy német embert. Mert én azt hiszem, hogy W ipper Iguác ebben az esetben szégyenleui fogja, hogy magyarrá lett, szégyenleui fogj-i, hogy a magyar elal müvelésére serkentette — az egerszegi magyaretkat. (A levegő meghódítása.) Mindennap ujabb áldozatot követel a levegő meghódítására törekvés. Mindennap egy-egy tetterős, hajthatatlan akaratú haros szerencsétlenségéről vesz birt az ujságe)!vnsó. Pár év ó'a folyik ez az Istenkísértés: az ember harca a földet övező levegő meghódításáért. Az emberi találékonyságnál csak a vaknietőség nagyobb. Hihe;tetlen akaraterővel viaskeidik meg a leglehetetlenebb feladatokkal, nincs bileset, melynek borzalmai visszariasztanák, nincs erő, mely visszatartaná a kísérletezőket. Ha ina egyik lebukik, pír hónapi kínos bete;gség uíán — újra folytatja vakmerő légi u jait, igyekszik az emberiség hatalmát egy ujabb, végtelen birodalomra kiterjeszteni. Aiig pár hete, hogy az Alpesek keresztül repülése alkalmával halálra zúzódott C'iave.i borzalmas élményeit, b ilálos ágyán előadeitt iszonyatos érzéseinek leírását I ,." J' ! 1 ' . .'• • J II . JÜJJj A kaiosu hajó nyöszörögve, jobbra-balra himbálódva küzködött a jégdarabokkal, a melyek harsogva, lármázva súrolták oldalát. Lilásszürke ködfelhő ült a viz felett, a mely puhán, selymesen, hol sötétebb, hol világosabb árnyalatban variálódva borult a viz fölé és egybeolvaelt a parttal. Egyedül ült a fedélzeten és átengedte m igát a nagy lemonebísnak, a mely a végtelen szürke képből áradt feléje. A hajó hosszú, fekete uiat hagyott maga után, a melyet lassan-lassan leptek el újra a lomhán uszó jégtáblák. Megdidergett. Metsző szél borzolta feil a haját, tépte a fátyolát. Hagyta. A kormányosnak fájhatott a keze, mert ügyetlenül vezetett. A hajó neíkivágódott a kikötőnek. Egyedül szállt ki. Lassan haladt a fák közt, a melyek olyan csemkáD, reménytelen szomorúsággal meredeztek a havas földből, mint egy gyermektemető rideg, dísztelen, fakó keresztje i. Sör fi hópihék kezdtek hullani, a melyeket a dunai szél uiciba csapdosott. Belenézett a levegőben kavargó hóörvénybo és ezt mondta félhangosan. — Stílszerű. A nap már lebukott az ég p> rciu ;ről és az alkony homályos uszályát ráte-ritette az utakra. M^gis csak rgy gyalogúira fordult és ment előie. Ment magányosan i magányos szigeten, amely kéig s^n, a ta<r 'yi örömöket felejtve feküdt a fagyos hu'lámoic közt. Az óriás platánok vá^y.i! ózva nyújtogatták karjaik t a rózsMigetek felé: — Szőkfrfürtü iilat.eányok, hol vagytok? A liliomtáblák mellett haladt el. Kiaszott, özvegy kórókat zörgetett a szél a kevély, kábító keblíi virágok helyén. Eszébe jutott, mit súgott neki, mikor itt elhaladtak : — Piros liliom. Minden lépésnél száz emléket kiáltott feléje az élet hm temetője. Itt jártak e^yiilt. Ezerszer ismételték egymásnak kevélyen, az örök szerelemben bizakodva : — A mig a csókokban nem alszik ki, hanem újra éled a vágy k piros lángja, a mig szemünkben a fáradt bágyadt-iágból uj örömök gyúlnak ki ragyogvp., add g inaivduuk együtt. Mi a mámorrózsák hervadását nem fogjuk újra megkönnyezni. Az alkonyatunk is parázs legyen és eltűnünk egymás mellől pirosló ajakkal, kacagva, sz> r Imi lázban vergődve. A mi együttélésünk sarjadzó tavasz, aranyszínű nyár. A/, ősz dere nem fogja érni a mi mezőnket. Es elment. Akkor ment el, mikor még perzselt a nyár. V így ő már megsejtette a nedveskeblü, színtelen köd felhőket, amelyek sandán leselkedtek a pázsit selyme és az aranyszínű hegyoldalak mögött? E ment . . . De ő látni akarja mégegyszer az ő buja nászúk tanyáját, a hal a levegő hulláma lágyan zengeti az utolsó csókok zenéjét. Megállt a kapu előtt. A kilincs engedett a könyebb nyomásra. Belépett. A puh i szőnyeg a negyedik lépcső fölött most is keshedt egy kicsit. Az ablak egyik fényes szeme most is el van hasadva. A nagy lámpának csak egyik karja világit. Minden ugy van, mint amikeír utoljára járt itt. A szoba ajtó nyitva . . : A le vegőben ismerős parfüm úszik. A vázában kevélyen, büszkén pá váznak a kainéliák, az ő kedvenc virágai. Líteszi lassan a kabátját, kalapját s pár lépést. íi-sz előre. I.t van a pamlag, itt a hímzett vánkosok, amelyek közt remegve, hullámzó, reszkető szívvel ült először . . . Lám, itt van rajta a bibortakaró . . . Ragyogó, hízelgő selyme szerelmesen simul bab testihez, mikor a »H jualt« festette róla. Szembe a nyitott ablakon ömlöttek be a kelő nap friss sugarai. L-thorui a pamlagra, arcát a vánkosok közé temeti. Hinni akarja, hinni, hogy ő most is ott van a Ut.só szobában. A diskrát t'iiggöuy Lbl enni fog. K cagva jön be, melle térelul és csókvirágokkal hinti tele fi re it, haját, nyakát. A lámpát még s ká nem gyujtj i fii, hanem összeborulva, pih gv a nézik a bizarr árnyakat, a melyokot az Alkony.
