Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-23 / 43. szám
XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, 1910. október 23. 43, szám. Előfizetési dij: E-^ész évre . 10 K — f fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Kgyrs szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza P Poíitikai Megjelenik minden vasárnap. Amikor a delegációban a generalissimusok katonákról, hadi hajókról, a technika ujabb emheröló' szerszámairól beszélnek, az mindig annyit jelent, hogy hű népeim vessék le a hetedik bó'riiket és hordják verejtékes filléreiket a kielégíthetetlen moloch gyomrába. Mult héten pedig sokat emlegették a hadsereget és a nagyhatalmi érdekeket, amelyek miatt le kell mondanunk minden egyéb vágyainkról. A nagyhatalmi érdek az a bálvány, amelynek fel kell áldoznunk mindent; még úgyszólván kenyerünket is. Az európai államok valósággal roskadoznak a katonai terhek alatt. És amint a nagy katonák biztatnak bennünket, a terhek még növekedni fognak. Évről-évre nagyobbak lesznek a számok, amelyek a hadsereg részére követelt rengeteg vagyont fejezik ki. A legközelebbi jövőben pedig akkorát fog ugrani ez a numerus, hogy szinte a csillagászati számok határain niozog. Ugy látszik, azt az irányzatot, amely az úgynevezett fegyveres béke alapján akarja fenlarlani az államok egyensúlyát, még sokáig kell a kizsarolt millióknak ifírniök. Talán mindaddig, amíg egy óriási, államokat és trónusokat rengető vihar uj eszmék felé nem hajtja az emberiséget. Fegyverkezik az egész világ, tehát nekünk / is fegyverkeznünk kell. E-; más nemzetek, habár zúgolódva és nyögve, valahogyan beletörődhetnek a változhatatlanba, mert végeredményében a feláldozott milliárdok saját dicsőségüket szolgálják, fiaikat boldogítják, érdekeiket védelmezik. Csak mi, egyedül mi magyarok vagyunk az a szerenc,'étien nép, amely a katonai kiadások rengeteg tömegét idegen bálványok lábai elé rakjuk. Ezért tör ki a keserűség minden magyar ember szivéből, amikor a delegátusok egykét, röpke vitatkozó szó után csendes megadással úgyszólván tudomásul veszik a hadvezetőség által tolmácsolt császári akaratot. Ki merné Magyarországon állítani azt, hogy a hadsereg magyar érdekeket szolgál és védelmez ? Ki tudná bebizonyítani azt, hogy a kisajtolt milliók a nemzetnek más úton-módon visszatérülnek? Ki nem látja azt, hogy mesterségesen kizárják a magyar nemzeti érzést a kaszárnyákból, mert ettől talán jobban félnek, mint egy háborútól. Hol van Magyarországnak egy garas ára előnye az annexióból, amely garmadával emésztette a milliókat s mi jót várhatunk a tengeri szörnyetegektől, amelyeket az admiralitás máris építtet, pedig még a pénzt meg sem adták rá. Más nemzetek részére a hadsereg kulturális intézmény is egyúttal. Ránk nézve legfeljebb önvédelmi eszköz, de csak addig a határig, amíg a nagyhatalmi érdekekkel a mi védelmünk összevág. Ezen tul nem támaszkodhatunk a császári hadseregre, sőt szemben találjuk minden törekvésünkkel. Ctoda-e, ha a magyarság nem lelkesedik a hadseregért? Nem természetes jelenség-e, ha az évről-évre emelkedő milliókat zúgolódva adja és felpanaszolja? Ha egy falusi iskola kell, évekig folyik a tárgyalás, deputáciőzás, alkudozás, amíg felépül. Egész vidékek érdekeit szolgáló gazdasági intézmények nem létesülhetnek, mert nincs rá pénz. Az állami alkalmazottak, birák, ügyészek, a tisztviselők légiója, népnevelők, tanárok zúgolódnak, nyomorognak, mert immár elmerülnek az élettel való küzdelemben. Mert nincs pénz! Az adófizető kínos keservvel tudja leróni közterheit, mert Ausztria nem engedi megszaporodni jövedelmi forrásainkat s kifejteni erőinket. Amit saját magunkra, népünk boldogulására, kultúránk fejlesztésére középosztályunk megerősítésére kellene fordítanunk, azt elviszik a katonai célok, a nagyhatalmi állás fénye, dicsősége és hóbortja. Amint volna egy kis feleslegünk, arra lecsap a kétfejű sas és elragadja, mint a szegény asszony egyetlen tyúkját a héja. Züllik, összezsugorodik, nyomorog, lézeng minden közintézményünk. Egész közéletünk, közgazdaságunk, az állam és társadalom egész berendezkedése olyan, mint a vérszegény beteg. Szegény minden tagja, lankadt minden ereje, mert hiányzik az éltető vér, hiányzik az anyagi erő. Akik a százmilliókat olyan könnyen megszavazzák ennek a beteg népnek a terhére nem gondolják-e meg, hogy ami nyomorúság, baj, elkeseredés, szegénység és züllés van ezén a földön, azt mind a dédelgetett nagyhatalmi állás okozta? Amink elveszett, amit haszontalanul feláldozunk, az Bécsen keresztül mind ellenségek és gyűlölködők zsebeibe vándorol, azoknak jólétét szolgálja s minél erősebbek lesznek az ő sáncaik, annál bizonyosabb, hogy a magyarság sohasem szabadul fel e-kötött helyzetéből. A saját millióinkon ellenünk készül a fegyver. Ezért nem lelkesül a magyar ember a császár katonáiért s ezért keseredik el, amikor évről-évre uj követelésekkel támadnak ránk. Csikorogva fizetünk. De azért csak fizetünk. S elvégre a generálisok egyebet nem is várnak tőlünk. A nyomorúság pedig terjed, a hadsereg erősödik. Képviselőtestületi közgyűlés. í Zalaegerszeg város képviselőtestülete folyó kó | 18-án délután 4 órakor dr Korbai Károly pol1 gárraester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Ez alkalommal a következő ügyek tárgyaltattak és nyertek elintézést. A BattLiyány-ufcában lévő kőhíd mellett szándékolt gyaloghid építésének kérdését levette a közgyűlés a napirendről, mert ennek megépítésére t szükséges költség fölött a város nem rendelkezik és mert a gyaloghid megépítésének szükséges voltát köztekintetek nem igénylik. A közmunka alapnál mutatkozó fölösleget a városban felmerülő köztisztasági célok megvalósítására fordítja a közgyűlés. Özvegy dr Obersohn Mórnénak a tulajdonát képező beltelek megvásárlására vonatkozó ajánlatát, miután a megvételre ajánlott terület nem jövedelmező, a közgyűlés nem fogadta el. v ^ -K .Ö es "oriszay József bármely színre W«7phhpn vaaxriW ticyti't mű", selyem-, ruhafestő, vegytisztitó íf] legszebben vegyileg tisztit, Zalaegerszc g, Rákó Czi-utca s s z. y Mai szamunk 10 oldal.
