Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

1910. október 16. » Zalamegye Zalavármegyei Hírlap* 3 szilárdabb alapra fektetik a mezőgazdaságot. Azért iy ksziink a mezőgazdasági ipart a mw.fíg;-*«t.ittág számára biztosítani s egyu'tal kii önö 8'Mi a kisgazdákat rávezetni arra, lu>ny ipuri téren uj jövedeimi forrásokra leliwíaenek szert. Azt hisszük, hogy a felsoroltak teljes ígazo lasiíul szolgálnak arra nézve, hogy u népjólét érdekéből miért kell olvan nagy súlyt helyezni a mezőgazdasági ipar fejlesztésére. A nép olvasmányai. Misem jellemzi találóbban a közviszonyokat és a közerkölcsöket, mint a mulatságok, melyeknek a nép hódol. A Paprikajancsitól a klasszikus drámáig — az izlés fokozatos kifejlődésének mennyi változata tárul itt elénk ! A tizennyolcadik századig divaiban volhik az úgynevezett állatin cc^k, amelyekben a nép szerfölött gyönvörködötl, jeléül az izlés ama durvaságának, hogy végzett munkája után a legnagyobb élvezetet az egymásra u«*ított vad- ós háziállatok élet-haláltusájának szemlélésében találta. A halál vonaglás látta volt az a menyei öröm, mely után a műveletlen nép áhítozott. A századok lázra kulinrmuukája részben kiküszöböl ie az íz, és ez elfajulását ; de az állat<"> doki és mulat vr.i.vszerii gyakorlását még ma sem törölték el e^éi-zen a népn uiatságok rnfísosorából. Spunvolorszagban és P.»rtugáliában még jelenleg is napirenden vannak a bika viadalok. A n űveb. Nyugat azonban r>"m ulál élvezetet az. ilv mu'Hiság<ik!>:ii<- Szégyen!i mat>»t mulatságból kínozni ;.luiio! — inkább kínozza az emberekel. Mi ;űrés-tagadás, minden civilizáció és kultura guii'jrra nz emberekből még nem halt I.i az állHii ösztön, osak alszik. Csak a törvények vasszigore, néha uz erkölcsi kényszer is, tartj t uétnileg féken azt a bámulatot, melyet 'a nyers erő iránt taua-ítanak az. emberek. Hogyan is lehetne ez máskép, mikor a szerzett, birtokok védelmére ma is, mint régente, hadseregeket, kénytelenek tartani a nemzetek s amikor a háború veszedelmei, csakúgy, mint ősidőktől fogva, egyre fenyegetik meg a legbékésebb szándékú népeket is. A háboiu p< dig nemesük az embereket öldökli, de annak gondolata tönkreteszi az erkölcsökbe veté l bizodalmat is. Pellengérre állítja az igazság hatalmába helyezeit hitet az a ludat, hogy győzni csak az képes, aki erősebb, akár vau igaza, al-.ár nincs. Ki csodálkozhat tehát j'zoti, Iiokv a nép még tnibdig nem fojtotta ei t nyers erő ír.inti bámulatot? Felvilágosultság, tanulás, hitoktatás és a civilizáció számtalan más nemes eszköze kudarcot vall, amikor arról van szó, hogy a nép duhaj jókedve szerint mulasson. Az alsóbb néprétegek mulatságaiban yyakran jut az ökölnek, sőt a bicskántik i*. Éveken át tartó erkölosj >vító rnuuka a mulatozás hevének egyetlen egy pillanatában megsemmisíttetik. A törvény csak megtorló, de megelőző befolyást nem gyakorolhat. Művészetünkbe és irodalmunkba is befurakodik ez a barbarizmus. Az olvasók jó magyar műveinkre ügyet se vetnek, ellenben sok ezer számra kelnek el a leghitványabb ponyvairodalom piszkos termékei: a Nick Carter, Sherlook Holmes, Nobody és tudja Isten, mi más név alatt kibocsájtott fércmunkák. Egyellen egy valamire való olvasmány se található bennök, de mert emberek élet-halálharoáról közölnek leírásokat, mert az öldöklés raffineriáit írják le minden össiefügtrés, sőt minden valószínűség nélkül is, mohón falja őket a nép és a kiadók alig győznek belőlük eleget a könyvpiacra vetni. Ezek a förtelmes tákolmányok mind Németországból vándorolnak hazánkba. Az egész nagy néme* birodalomban félanuyit se lehet belőlük a közönség nyakába sózni, mint amennyi Magyarországban elkel. Egész Magyarországon pedig nincs senki, aki ennek az inváziónak gátat vetne. Sutban hevernek a magyar népirók munkái, de a bünt diosőítő, komisz irályu rémregék óriási mértékben szabadon terjeszthetők, — ronthatják az erkölcsöket és követendő bősöknek állíthatják oda a gonosztevőket. A bűncselekmények egész sorozata kél nyomukban, a gyenge Ítélőképességgel biró és gyenge j llemii emberek megirigylik a kriminális hősök diosőségét és hasonló »hőstettek c által akarnak hírnévre szert tenni. A felnőttekbeu azonban még félannyi pusztítást se végeznek ezek sz olvasmáuyok, mint a zsenge ifjúságban. Ennek az élénk fantáziáját beteges izgatottságba kergetik ós teljesen kiölik belőlük a szép és nemes iránti fogékonyságot. Ezek után immár elkerülhetetlenné vált az a kérdés, hogy a mindenkit elfogó Nick Carter után végre kinek lesz bátorsága a nép ízlésének gyilkosát: Niok Carter uramat és cinkostársait örökre biztos zár alá tenni? maga élete a mindene. Nem akarom, hogy ő engem megátkozzou. — Nem fogja megátkozni — mondotta halkan a fiu. Erzsike felemelte szép, halovány aroát és kemény hangon mondta : — Igaz. Nem fog megátkozni, mert nem lesz miért megátkoznia. Mondottam már, az én boldogságomnak tisztának kell lennie. Én miattam sem maga, sem más nem fogja megölni magát. Nern vagyok azok közül a nők közül való, akik miatt a férfiak golyót röpítenek az agyukba. Nekem elég a magam élete. Tartsa meg maga íh a magáét és ha ugy érzi, hogy tőlem fizetség jár érte, fizetek . . . Nem leszek Kiss Emil felesége. A fiu felugrott. — Erzsi I — lihegte izzón. A leány villogó szemekkel s paraacsoló hangon szólt rá : — Maradjon, még nem végeztünk. A fiu azonban kitárt karokkal rohant, feléje. — Édes Erzsike! . . Édes É rzsikém ! — Kérem ne közelítsen hozzám — felelt a leány s táskájából hirtelen előkapott egy kis revolvert s tulajdon homlokának szegezte. H:irtay értelmetlenül bámult a halvány arcú leányra s az izgalomtól fuldokolva buggyant ki A hét tarlójáról. Ab önlcéntesi reform. Isten veled aranyos önkéniesi év, kalandok, lumpolások államilag szabadalmazott esztendeje! Isten veled! Letűnsz, fényed kialszik, derűs napjaid végkép lealkonyulnak. A fess önkéntes, a schneidig »Freibilligosc rövidesen a múlté; a feledékenységből csak az öregek poharazgatása közben fogják kiásni, csak azért, hogy a gyengülő szemek néha-néha a mult derüjéu felragyogjanak. Rövidesen pedig lesznek uri emberek, a kik katonai szolgálatuk ellenére sem emlékezhetnek meg az önkéntesi I ajkán a szó. — Meg akarja magát ölni? . . Megőrült? . . A leány nyugodtán felelt : — Maga kényszerített rá. Ha magáuak joga van megölni magát, mert nem lett a magáé az, aki magát nem szereti, ugy nekem is jogom van megölni magamat, mert nem lehetek azé, aki engem szeret s akit ón is szeretek. — Erzsi — hebegte a fiu, kezeit tördelve — tegye le a fegyvert . . . Én ezt nem akartam, Istenemre nem ! . . — Jó ! Ám legyen. Adja ide cserébe a maga pisztolyát. Én is leteszem, de maga is tegye le. A fiu lehorgasztott fejjel ment az Íróasztalához, kivette a forgópisztolyt s szó nélkül adta át a leánynak. — Most pedig — folytatta Erzsike — kívánom, hogy még ma hazautazzék az édesanyjához és mondja meg neki, hogy mindig szeretettel gondolok reá. Továbbá kezet rá, hogy három éven át, ha az Isten éltet bennünket, ennek a napnak minden évfordulóján, küld nekem egy pár szál virágot. Hartay szó nélkül nyújtotta oda kezét a leánynak s a világért sem tudott volna szemébe nézni. Csak akkor emelte föl izzó fejét, mikor már Erzsike eltávozott. Ifj. Orsits Ferenc. év léha kalandjairól, legfeljebb csak az altiszt és tiszt urak mord képe merül fel előttük, nem a legnyájasabb visszaemlékezésképen. Megkondult a h.trang a poetikusan léha és eszeveszettül könnyelmű önkéntesek felett, megkondította a magas hadvezetőség, melynek nincs érzéke a léhaság, sem a poézis iránt. Bezzeg nagyot néznének a hadvezető urak, ha egy szép napon fess hadnagyocskává fiatalodva ébrednének fel. Ni-ni hol vannak az önkéntesek ? Hol vannak a bohó fiuk, kiket szolgálaton belül oly jobb ügyhöz móltó igyekezettel szoktunk szekírozni, a kikkel viszont szolgálaton kivül oiy sok kellemes órácskát szoktunk mulatva—lumpolva eltölteni. Tudom megszidnák magukban a „nagyfejű generálisokat" az ostoba intézkedésért, mely oly kitűnő pajtásoktól fosztja meg őket, oly jellegzetes szekirozási anyagot von el a tiszturak keze alól. Hanem a generálisok nem emlékeznek vissza hadnagy korukra. A hivatal fontosj sága meghosszabbítja az arcok vonásait. Zord, j mogorva tervezetet csinálnak: az önkéntes ne j legyen tényleg „extra vurst." Beosztják a legényi ség közé, semmi önkéntes iskola, semmi tartalékos tisztté való kiképzés, egyik rekruta olyan mint a másik, — katona mindegyik, a szó legszomorúbb, sirvafakasztó értelmében. Sirhatnak a jövendő önkéntesei; vége az aranjuezi szép napoknak, nem lesz daliás tartalékos hadnagy annyi, mint réten a fűszál, csak a kiválasztottak érhetik el azt a boldogságot, hogy hadnagyi uniformisban mehessenek esküvőre. De mégis vannak a kik örülhetnek a reformnak : az apák, a meg- sőt agyonpumpolt önkéntesi apák — vagy tán azok sem; hisz egy modern ifjúnak nem is kell önkéntesnek lenni — hogy pumpolni tudjon. Egyébiránt a fentisztelt magas hadvezetőség lényeges reformokat tervez: a kétéves szolgálati idő s hasonló kérdések vannak szőnyegen — természetes hogy az istenadta nép addig is izzad az előrelátható, de azért csekélynek nem vélhető — adóemelkedéstől. A szenzáció. Hasábos tudósítások, kiáltó oimek hívják fel a figyelmet a nagy esetekre. A kíváncsi olvasó kéjeleg a szenzációkban. A szenzációk előidézői pedig a hír hőseivé növik ki magukat. A gyilkosok, rablók, kéjencek a nap (talán »A nap* ?) eseményeinek központjába kerülnek, általános érdeklődésre, — valami perverz szimpátiára — nyernek jogot. Különben — az idők jele talán — hogy ez a beteges szenzáoíóéhség épen a sexualis izű eseményeket élvezi uagy szeretettel. Egy-egy kéj gyilkosság, leleplezett pederaszta évekig érdekes marad. Egy nagyszécsényi dráma, titokzatos nemi vonatkozású problámáival, napokig foglalkoztat újságírót, írót, olvasót egyaránt. E héten volt e nemben csemege elég. Elítélték Liszkay Istvánt, egy öreg s Pesten közismert horaosexualis lovag gyilkosát. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le, annál nyíltabb teret hagyva a találgatásnak. S maga az ítélet is egy szenzáció, legalábo egy passusa páratlan a maga nemében, iijnyhítő körülménynek minősítette a bíróság, hogy vádlott a meggyilkolttal való bűnös viszonyából kifolyólag követte el tettét*. Mi ez ? talán a judikatura a perverzitás minősítésénél ujabb irányzatot követ. Enyhítő körülmény a bűnös viszony ? Ejnye-ejnye! Talán euyhítő körülmény lehetne, ha a beteges hajlamból eredő ellenállhatatlan kényszer okozza a bűnös viszonyt, a mi ebben az esetben inkább beteges, mint bűnös. Ilyet azonban itt alig lehet megállapítani. Közönséges, elvetemült férfi-perdita a tettes. Tettének, viszonyának rugója nem is perverz hajlam, hanem a züllés, mely a mások gyengeségét ügyesen s ha kellett, erőszakkal is ki tudta használni. A másik esetben egy gyógy szerészsegéd gyilkol meg egy perditát. A szenzáció ismét teljes, boncolják az esetet lélektanilag, foglalkoznak vele hosszú fejtegetésekben, keresik a motívumokat; — pedig nagyon lehetséges, hogy ide is, mint annyi máshoz s talán minden bűnesethez, több köze van a pathologiának, mint a lélektannak. A szenzációk pedig naggyá nevelik a bűnök hőseit, — emlékiratokat igór majd mindegyik. Ha tényleg megírják, igen fontos közművelődési tényezőket nyerünk bennük, ajánlhatjuk az illetékes körök figyelmébe.