Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1910 október 9. célra: megyen ki Amerikába. Onnan rendesen hazajön — ha ugyan hazajuthat — szárnyaszegetten, csalódottan és meggyülöli mindazokat kiket szerencsétlensége okozóinak tart: az államot, a birtokos osztályt, mindint és mindenkit, osak egyet nem, a melyből pedig épen kiindult az ő Golgolhája: a földet. Nem, azt nem gyűlöli meg, azt szereti, imádja — s éhezi. A pár év előtt megkezdett ollári parcellázás alatt könnyen módunkban állt ennek a pusztító betegségnek symptomáit megfigyelni. Ezrével jöttek az emberek, mint légy az asztalon feledett nyalánkságra. Megadták volna a kért árat, esett légyen bár a legnagyobb nehezükre, osak kaptak volna földet. Dehát nagyon sok volt az eszkimó az ollári fókához. Mig remény volt, hogy versengtek egymással egy-egy paroelláért s mikor már elfogyott az eladó föld : mily egyesült erővel indítottak akciót a Szily-féle birtokvásárlás ellen. S hogy mennyire kihatott ez a herce-hurca : a legutóbbi képviselőválasztásra kell visszamutatni. Az ollári parcellázásban érdekelt községek egyöntetű állást foglaltak a néppárti jelölt ellen, még röpiratokat is aláirtak, melyben az ollári parcellázás történetét ismertették. S az ellenfél fényes győzelmében nem csekély része volt annak, hogy a néppárti jelölt nem állott annak idején megfelelőleg a földéhes nép pártjára. A parcellázás ma egyébként a legjobb üzlet; ismerünk vállalkozókat, a kik kisebb parcellázásnál vagyont kerestek, a délvidékeken külön bank alakult a földéhes szenvedély kiaknázására és prosperál kitűnően. A nép töri magát a föld után, erejét meghaladó kötelezettséget kész vállalni, s bizony még a keservesen összegyűjtött kis vagyonkája is elúszik a földéhség miatt. Pedig hát a földéhség gyógyítására, s az ennek következményeként jelentkező kivándorlás megakadályozására törekszik maga az állam is a parcellázással. Hogy ez alig lehet sikeres megoldás, mutatja a kivándorlás maga, mely csökkenés nélkül emészti nemzetünk, államunk erejét. A földéhséget csak csillapítják ezzel — de azt is csak ott épen, a hol parcelláznak. A fájdalom csillapítása még nem gyógyulás; nem enyhíteni, hanem kiküszöbölni kell a kórt. S erre nem elég egyeseket földhöz segíteni, az egész magyarság ferde irányú, beteges hajlandóságának kiirtása a cél. Külföldön a gyári munkás pl. Angliában, aligha lehet földre éhező, s a mit szerez nehéz munkájával, másként is fel tudja használni maga és családja jövőjének biztosítására, mint földbirtok szerzése által. A biztosítás, a befektetett készpénz kamatai felérnek a fekvő birtokkal, a mi utóvégre ezidőszerint nem parcellázható fel utolsó izéig. Ezt kell a népbe belenevelni. Elemi népoktatásunk távolról sem képezi alapját az ipari oktatásnak. Iskoláinkban tanítják gyakorlatilag is a földmivelés különféle ágait s már ezzel mintegy rámutatnak arra, hogy ez a fő foglalkozási ág nálunk a megélhetés forrása, ez az egy képes fentartani az államot. Itt van a hiba forrása, itt mételyeződik meg a gyermek felfogása, melyet aztán az életbe kikerült ifjú megőriz, tovább fejleszt. A földszerzés vágya erőt vesz rajta, megbénitja munkaképességét ós nagyon gyak/an elveszetté teszi az államra nézve. Ezt kell megakadályozni mindenképen, minden eszközzel. Az elemi oktatás keretében már eleve foglalkozni kell e kérdéssel. Módot kell nyújtani a fogékony gyermeknek arra, hogy a foldmivelés mellett egyéb munkaágakat is megszeressen. Ha más muukára nevelődik, figyelme elfordul a földtől s más téren más eszközökkel könnyebben talál magának és családjának boldogulást és biztosított jövőt. Ha egy ilyen generátio felnőhet, lényegesen hozzájárul a betegség gyógyításához, addig pedig visszatartja a nép javarészét a kivándorlástól — a nyomorúság. A mezőgazdasági ipar és a népérdek, A mezőgazdasági életnek nagy baja az, hogy nyáron ninosen elég munkás, télen pedig nincsen elég munka. A téli munkátlanságon elsősorban a mezőgazdasági ipar fejleszt Csévél segíthetünk. Helyesen megválasztott mezőgazdasági ipar olyan időben foglalkoztatja a mezei munkásokat, a mikor azok a gazdaságban osak nagyon korlátolt mértékben találnak munkát. A mezőgazdasági ipar egyúttal a gazdálkodást is jövedelmezőbbé teszi, mert a mezőgazdasági nyersterményeket jobban és könnyebben lehet értékesíteni, ha ipari terményekké alakítva kerülnek forgalomba. Ezenkívül a gazdaságban visszamaradnak az ipari melléktermények és hulladékok, melyek a talajnak a felhasznált növényi tápanyagokat visszaadják. A gazda tehát amellett, hogy jobban értékesíti terményeit, nem szetrényiti a talajt, a minek következéseként a gazdaság általános terméshozama is nagyobb. Az elmondottak a következőkkel igazolhatók : Ha a gazda, vagy több gazda egyesü've, mezőgazdasági szeszgyárat állit fel, a burgonyát szesz alakjában feldolgozva, métermázsáuként 6—7 koronájával értékesiti; holott ha a burgonyát nyers állapotban adja el, annak métermázsájáért legfeljebb 4 koronát kap. Tekintetbe veendő emellett, hogy a gazda értékes szeszmoslékhoz jut, azzal állatjainak egy részét aránylag olcsón hizlalhatja s a hizott állatok értékesítésével szintén lényeges haszonra tesz szert. A hizlalással kapcsolatban pedig jó trágyához jut a föld. De a moslék etetésével az igásállatokat is jobb erőben tarthatjuk s az ilyen állatokkal több munkát lehet végeztetni. Vegyük még mindehhez azt, hogy a szesz a burgonya sulyáuak csak egytized része, tehát olyan gazdaságból is könnyen piacra vihető, a honnan a nyers burgonyát a nagy fuvarköltség miatt nem lehet értékesíteni, és igy ennek termelése se fizeti ki magát. Az uj szeszadótörvények rendkívül megkönnyítik a szövetkezeti alapon álló szeszgyárak alakítását s minden ilyen szövetkezeti szeszgyár felállítása nyomban egy egész falu gazdaközönségének jólétre való emelésével jár. Törekvésünk azért ilyen szövetkezeti szeszgyárakat létesíteni mindenütt ott, ahol erre a kedv és a lehetőség megvan. Olyan vidékeken, a hol a burgonyatermesztés helyén van, szeszkontingens eluyerésére azonban ninos kilátás, a burgonya szárításával kell megpróbálkoznunk. A száritógyárakban a burgonyából pehelyalakban kitűnően eltartható állati takarmány készül, mely egész éven át takarmányozható és igen jól helyettesíti a tengerentúlról hozzánk beözönlő idegen abraktakarmányokat. A szárit ás mellett a burgonya terméséből romlás és kicsirázás által nem vész el semmi, a szárítással foglalkozó gazdaság tehát jó haszonhoz jut. Teljes erővel kell munkálkodnunk ennek a közhasznú iparágnak meghonosításán is. Hazánk számos vidékén igen jó eredménnyel termesztik az olajos növényeket. A termést azonban a nagy olajgyárak és közös megegyezéssel megállapított, rendesen alaosony árakon vásárolják meg s az övék marad a haszon. Pedig a gazdáknak is könnyű volna olajütőket felállítani és az olajos növények feldolgozásából eredő hasznot megtartani maguknak. Az ilyen vállalatokhoz nem sok tőke kell, tehát minden nehézség nélkül megvalósítható. Hazánk gyümölcstermelése oly arányban növekedik, hogy a friss állapotban el nem adható gyümölcsök megfelelő értékesítéséről mielőbb gondoskodni kell. Kevés tőkével, szövetkezeti uton beszerzendő készülékekkel, ahhoz értő vezetés mellett olyan gyümölospálinkát, aszalványokat és gyümölcsízeket lehet készíteni, melyek nemosak idehaza, hanem a külföldi piacokon is elhelyezhetők. A magyar gyümölcspálinkákat a külföld már ma is szívesen vasárolja. A belföldi jobb aszalványokkal é3 izekkel pedig igen könnyen kiszoríthatnánk a külföldi eredetüeket. A szőlőtörköly és borseprő kiégetésével hazánk túlnyomó részében olyan kezdetleges módon járnak el, hogy ezen a réven a nemzeti vagyon tekintélyes része elpoosékolódik. A nép tanításával és vezetésével szövetkezeli gy ümölcspálinkafőzdék felállításával ezen a bajon is segíteni lehetne és jobb helyzetbe lehetne juttatni a szőlősgazdákat. Csinos keresethez lehetne jului helyenkint a zöldség konzerválásával is. Ezek és ehhez hasonló ipari vállalkozások Esküvő előtt. Hartay Andor tökéletesen átérezte az ő drámájának minden romantikus szépségét. A szíve fájt, nagyon fájt, de sajogásában voit valami melegség, valami fölemelő poézis. Rövid, acélosan férfias és mégis gyöngéd levéllel tudatta Erzsikével. Egyszerűen közölte vele, hogy abban az órában, amelyben vőlegényével, Kiss Emillel az oltár elé lép, ő is elmegy valahová, ahonuan nincsen többé visszatérés. Ezt is csupán megnyugtatásul, gyöngédségből tudatja, mert az ő elvérző szívében nincs egy érzés sem, mely Erzsikét csak egy pillanatra is vádolná. Az ő lelkének, amint Istenhez ér, egyetlen kérése az lesz, legyen boldog azzal, akivel a boldogságot keresi. Az az egy szál virág pedig, mit a koporsójára kér, kéznél lesz. Telik a menyasszonyi bokrétából. Hartay nem várt a levéltől semmit. Csak a halált várta. Erre pedig a legkomolyabban és s/.ilárd ebzántbággal kt'szült. Egyszerűen, férfiasan és pózmentesen akart végezni magával. Jóravaló, komoly f'éifi tartozik magának azzal, hogy hu már boklogau élni nem tudott, Ízlésesen haljon meg. • * • Délután négy óra volt. Három nappal a végzetes dátum előtt. Hartay Íróasztalánál ült, mikor kopogtatást hallott az ajtón. — Tessék! Erzsike lépett a szobába. A eugár termetű, szép, magas barna leány megállott az ajtónál és sugárzó, okos, fekete szemével merően nézett a fiatal emberre. A tekintete megdöbbentette kissé Hartayt. Zavartan mondotta : — Igazán meg vagyok lepetve . . . De kérem, hát . . . És önkénytelenül egy karosszékre mutatott. A leány leült, kis táskáját maga elé tette az asztalra s egy levelet rántott ki belőle. — Mindenekelőtt — mondotta — egy kérdésem van magához. Ezt a levelet kaptam. A maga neve van alatta. Ha oz nem hamis, akkor : tudja, mi van benne. Azt kérdem tehát, legyen | szives megmondani : ezt a levelet maga irta-e, vagy sem ? Hartay, amint a levelet meglátta, visszakapta n) ugodtságát és kemény, határozott hangon felelte: — Én irtam 1 A leány erre a magasba emelte tekintetét és halk hangon mondotta : — Igy hát Isten látja lelkemet, hogy másként nem cselekedhettem. Az ifjú megzavarodott. — Mit akar ezzel mondani, Erzsike? — Semmi olyant — felelte — ami magát meglephetné. Hogy mi indította magát ennek a levélnek a magirására, azt nem kutatom. Soha| sem mondtam magának, hogy szeretem és soliu! sem viselkedtem ugy, hogy ezt rólam osak föl is tehette volna. Lehet, hogy gyöngédebben bántam magával, mint mással, de ezt inkább méltányolnia kellett volna, nem p'dig megbüntetnie. — Megbüntetnem ? — Ne szakítson félbe kérem. Elolvastam a levelét. Tudom, hogy mit kell nekem cselekednem és azt oselekszem is. Én éreztem a boldogságot szivemben, tudom, hogy mi a tisztelet. És ez ellen a lisztelet ellen én véteni nem akarok és nem is fogok. Az én boldogságomnak tisztának kell lenni. H i tiszta nem lehet, akkor semilyen sem lesz. Ismerem magát Andor, tudom, hogy szavával nem szokott játszani. Tudom, hogy amit irt, azt meg is fogja tenni. — Meg fogom tenni — vágta ki szilárdan a fiu. — Nem is kételkedem benne és ehhez szabtam az elhatározásomat. Atgondoltam mindent s gondoltam a«ra is, amire maga nem gondolt. Nem feledkeztem meg a maga fiatal életéről és gondoltam a maga öreg édesanyjára, akinek a