Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)
1910-10-09 / 41. szám
XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg, I9IO. október 9 41. szám Előfizetési etil: Egész évre 10 K — f fé) évre . 5 K — f Negye.i évre . 2 K 50 ( Egyes szám ára 20 tilléi Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk vissza ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A hitel. A magyar közgazdasági élet egyik legkiválóbb baja, bogy az ügynevezett kisemberek zöld ágra nem vergődhetnek. Nincs az iránt érzék, hogy az emberek legtöbbjének megélhetését elősegítsék. Csak a már megizmosodott tény.'zők élvezik azt a kizárólagosságot, bogy mindenfelől dédelgetik őket. Példa rá az iparpártolás is. A gazdag gyárosok állami támogatásban részesülnek, a kisiparosoknak pedig azt, a jóakaró tanácsot adjík, hogy hagyjanak fed mesterségükkel és menjenek dolgozni — gyárakba, azokba a gyárakba, melyeket az állam oly bőkezilen segélyez. Még kirivóbb a helyzet hitel dolgában. A jómódnak hitele — ha nem mindig korlátlan is — mindenesetre aránytalanul nagy. Ellenben az, aki leginkább szorul hitelre, legyen bár munkássága, megbízhatói ága révén, csekély vagyonához mérten hitelképes, nem igen kaphat hitelt. Azelőtt a kisemberek csak horribilis kamatok fizetése ellen kaphattak nagynehezen hitelt. Valóságos rablógarázdálkodás kapott lábra ama hitelezés körül, melyben a kisembereknek volt része. Szövetkezetek, I énzes emberek, ügynökök, közvetítők sokszor a legképtelenebb ürügyek alatt zsebelték a szegény adósok keservesen keresett koronáit és vigan folyt a leplezett, sőt nem ritkán a legszemérmetlenebb nyilt uzsora is. Fólzudult az egész közvélemény és végre a BÜrii panaszok zokszava eljutott ama fórumok elé, amelyek hivatva vannak e bajokon segíteni. A sok évtizedes panaszolás végre meghallgatást nyert. Kurtán végeztek az uzsorás pétizelőkkel. Lehetetlenné tették üzletüket. A nagy bankok, melyektől a kisebbek olcsó hitelt élveztek, minden teketória nélkül bedugaszolták a pénzforrást. A szegény adósokat uj végrehajtási törvény védi és a 100—200 százalékos kölcsönöknek végleg befellegzett. Azt kellene hinni, hogy ezekkel a nagyszerű intézkedésekkel a kisemberek immár módfölött meg vannak elégedve. De ismét egyszer bebizonyult, hogy a világ háládatlan. A kisemberek most még jobban zúgolódnak, mint azelőtt. Nem tudják méltányolni azt a nagy áldást, hogy nem lehet őket kiszipolyozni. Deltát mi lehet a bajuk, mi a kívánságuk, mikor most már kiszabadították őket az uzsorások karmai közül? Furcsa! Ismét vissza al arnak azok közé jutni! Mert a sokat emlegetett nagy javítás eredményezte ugyan, hogy nem kell apró kölcsönök után horribilis kamatokat fizetni, de egyúttal azzal a következménnyel is járt, hogy a kisember most már semilyen hitelt se kap — se drágát, se olcsót. Igen kényelmes megoldása a kérdésnek az: hogy hát akkor ne vegyen igénybe hitelt — akárcsak az a tanács, hogy a kisiparos dolgozzon a gyárban. Mert valahogyan a kismester a gyári csekély napszámból nem képes fentartani önmagát és családját, csak ugy nem áll módjában kicsi kézi üzemét valamelyes csekély tőkécske nélkül tovább vezetni. Igaz, hogy égbekiáltó bün, a kisiparos, a kiskereskedő e szükséghelyzetét kiaknázni és tőle uzsorakamatot szedni, de ennél még százszorta nagyobb a csapás, amely a hitel teljes megvonása által éri. Ha a kisember előbb minden 100 korona után negyedévenkint 20—-25 korona rémséges kamatot fizetett (előfordult biz erre példa!), az az egy kedvezménye mégis megmaradt, hogy a 100 korona tőkét, munkája segítségével, gyümülcsöztethette és ha mindjárt kinnal-bajjal is, mégis családostól meg tudott élni. A famózus javítások azonban megvonják tőle ennek a lehetőségét. Nem perelhetik, nem foglalhatnak, nem licitálhatnak nála, de meg van neki engedve, hogy ezzel a megnyugtató tudattal — éhen halhasson. Nem — világos, hogy ez nem lehet a helyes megoldás. Az ország százezreinek érdeke azt kívánja, hogy az atyai gondoskodás ilyen ferdeségeitől megóvassanak. Józan emberi ész szerint nem szabad a hitelezők tulcsapongásait azzal meggátolni, hogy hitelt egyátalan ne nyújtsanak a kisembernek, hanem arra kell törekedni, hogy az munkásságához képest olcsó hitelt élvezhessen. A nemzet jólléte függ e kérdés megfelelő megoldásától. A kapitalizmus vasszekrényeinek megtömése nem mozdítja elő az általános boldogulást, a nemzetgazdaság hatalma a kis exisztenciák jóllétében rejlik. Ők képezik az ország lakosságának többségét, amelyből a nemzet ereje kerül. Igenis, vesszenek az uzsorások ! De lépjenek helyükbe tisztességes elemek, melyek a kevésbbé tehetősek megélhetését olcsó hitel nyújtásával lehetővé teszik. A földéhség. Különös hangzású szó, a magyar szooiologusok gyártmánya a magyar nép egy speoiális, rom! boló hatású betegségének megjelölésére. A betegség régi, osak az elnevezés ujabb keletű. T. i. a kór gyógyítását nem régen tűzték ki oélul a». „irányadó körök." Talán ninos másfél évtizede annak, hogy magát a jelenséget hivatalosan észlelték s bár régi bajról van szó, uj név kellett neki. Földéhség? A föld népe éhes. Éhezi a kenyeret adó földet, »mely ápol s eltakar.* Jogot akar formálni azokhoz a rögökhöz, melyeket verejtékes munkával mivel, ahhoz a röghöz, melynek minden porszemét keresztül-kasul szántotta, kapálta, ásta ő maga, meg Istan tudja hányadik őse. Ur akar lenni ott, ahol most fizetett szolgaként másnak aratja az aranyos gabna-erdőt, másnak kapálja a bortermő hegyoldalt. Valami nehéz, valami észbontó érzés az éhség érzete. Van benne a vértszagolt fenevad vadságából, mely ha úrrá tud lenni, pusztit s letöri azokat a korlátokat, melyek vágyainak kielógithetésótől elzárják, van benne a szerzés vágyától eltelt kalmár ravaszságából, mely alattomban tör a mit sem sejtő áldozatára. S az ingerlés, az éhes vadállatoknak a nyers vér szagával való vaditása osak jobban felkelti az ősi természet féktelen indulatait. A földéhes embereknek a földmunka vérszag. Folyton érezni a kenyér illatát ti nem kapni belőle, végig szenvedni Tantalusnak mindeu kinját napról napra, ez osak fokozza az indulat felgerjedését. Mig túrja a rögöt a földmunkás, mindig jobban-jobban erőt vesz rajta a földnek birtoka után való vágy. S ennak a hatása alatt áll minden gondolata; minden tettének ez a rugója. Szerezni! Szerezni mindenképen ! E miatt képes koplalni, megvonni magától, családjától a legszükségesebbet s ha ez se vezet és butorkelméket bármely szilire fest és Toriszay József , ,, • 1 i" jf, mű-, selyem-, ruhafestő, vegytisztító legszebben vegyileg tisztit ZaIac g/ rszcg> Rákócz i. utca 9 sz. Mai számunk 10 oldal.
