Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

XXIX. évfolyam. Zalaegerszeg;, 1910. október 2. 40. sz ám. Előfizetési tíij: Eirtsz évre f*"él évre . Negyeit évre K)?ye» szám árs 20 fillér Hirdetések : Megállupodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat . nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szüret. Néhány mostohább éghajlatú vidéktől eltekintve, az egész országban szüretelés előtt állanak a gazdák, sőt néhol már mpg is kedték. Azaz igy kellene mindénütt történni, de az országnak egy tekintélyes részében hozzá sem fogtak, hozzá sem fognak a szüretelés előkészületeihez. Egyszerűen azért, mert nincs mit szüretelni. Ez az esztendő, — a kolerajárványtői és az állatbetegségektől eltekintve is, — különösen sok csapással látogatott meg bennünket. Mindjárt az év elején végigsóhajtott a fájdalom az országon, hogy a leghíresebb szőlészetünket a tokahegyaljait évekre kihatólag, teljesen tönkre verte a jég. A veszteség itt országos jelentőségű, mert a világhírű tokaji borunknak nyitott piacai voltak az egész világon. Ezt a fogyasztási cikket mindenütt ismerték, ahol csak kultura van a földön, még Ausztrália szigetein is. Aztán rövid időközökben követték egymást a hirek, hogy a hegyaljai szőlőkön kivül az északkeleti, a déli, a dunántuli s az erdélyi részeken a peronospora pusztította el a szőlőtermést. Itt ná1 ui:k Zalamegyében csak néhány héttel ezelőtt vonult végig a Balatonmelléken egy többnapos vihar, erős jégesővel, amely a gazdáink szemeláttára néhány óra alatt elpusztította azt, amit a peronospora meghagyott. Ilyen körülmények között az idén majd minden szőlősgazda házához a ború, a szomorúság, a gond költözött be, mert a kisgazdák között sokan vannak, akik az évi jövedelmük nagyobb részét a szőlőtermelésükből veszik be. Ám az elemi csapások olyan természetűek, amelyek ellen nincs védelem s igy a veszteségünknek nem lehet tőlünk függő emberi dolgok magyarázatát adni. i Magyarország gazdasági helyzetében már évszázadok óta nevezetes szerepet játszik a szőlészet s az ebből elért jövedelem évrőlévre tekintélyes összegre emelkedett. A legutóbbi évtizedben már emelkedőben volt a csemegeszőlő kivitel is s ez a szőlőbirtokállomány több 100.000 munkást foglalkoztat évekint, jó keresettel. Ebből következően nem lehet komolyan beszélni arról, hogy az elemi csapások miatt a magyar gazdák redukálják a szőlőtermést. A mostoha időjárás ebben az esztendőben nemcsak minket magyarokat károsított meg sok millióval, hanem más népeket ís, pl. a németeket és olaszokat s a híres rajnai bortermelés mellett tönkrement a francia szőlőtermés "U-ed része is, ahol a csapás tehát sokkal nagyobb, mint minálunk. De azért a francia és német gazdáknak bizonyára nem fog eszükbe jutni, hogy hagyjanak fel a szőlőgazdálkodással, mert hiszen az elemi csapások nemcsak a szőlőt érik, hanem az egész ősfoglalkozást, a gazdasági élet egész komplexumát. Igy hát nincs más hátra, mint belenyugodni, — ha szomorú szívvel is, — a természet káros játékába, a Gondviselés megváltozhatatlan akaratába. A gazda sorsa az, hogy egyik évben megkíméli a vetését a vihar, a másik évben azonban meglátogatja csapásokkal. Ez az idei szomorú szüret természetesen azt eredményezte, hogy már most, a szüretelés előtt felszökött a bor ára s bár a tavalyi borokat majdnem dupla árban lehet értékesíteni, ez még sem lehet vigasz a gazdáknak, mert a legtöbb gazda csak szőlőkisbirtokos, aki nem üz olyan nagy szőlőgazdálkodást, hogy egy-egy év jó termése csak felerészben is pótolná a meddő esztendő veszteségét. Mégis, főképpen az ilyen, az ideihez hasonló rosz év terméshiányára való tekintettel különös fontossággal bir, hogy teremtsük meg végre magunknak a pinceszövetkezeteket. Ez a gazdasági egyesülés a hozzá való munkaszorgalommal azt fogja eredményezni, hogy nemcsak jobb áron adja el a borainkat, hanem az ideihez hasonló anyagi csapások alkalmával pénzbeli Valami a drámai irodalmunkról. Irta: Herczeg Ferenc. Irodalmi életünkben ma nagy szerepe jut a színpadnak. Ez az a lórum, a hol a közönség iegkönnyebben veszi észre a költőt és a hol legszívesebben hallgatja meg igazságait vagy hazugságait. A mi különös viszonyaink mellett különös súlyt kell vélnünk a hatalmas művelődési tényezőre, melyet a szinpad képvisel. Tudjuk, hogy a magyar faj hegemóniájának, melyet valaha főlényes katonai tulajdonságai biztosítottak, ma jóformán csak kulturális alapja van. Magyarország nem azért nemzeti állam, mivel a fajmagyarság túlnyomó fizikai erőt képvisel a nemzetiségek széthúzó igyekezetével szemben, hanem uemzeti állam azért, mivel az tvszágnak egységes, még pedig magyar kulturája van. Eredeti nemzeti művelődést e földön ezer eszlendő óta osak a mi fajunk tudott produkálni és aki ez országban, legyen bármilyen anya szülöttje, kulturális életet kiváu élni, annak nyelvében és gondolkozásában magyarrá kell lennie. A magyar kulturális politika célja nem a^nehezen mozgatható nemzeti tömegnek megmagyarositása, hanem az ország vezetésére hivatott szellemi intelligencia kulturális egységének megóvása és műveltségi színvonalának emelése. Ha a magyar ember átlag műveltebb lesz az országban lakó minden idegennyelvü embernél, ha az intelligencia első feltétele a magyar műveltség lesz : akkor magyar is lesz az ország. Más hatalmasabb és boldogabb nemzetek talán megengedhetik maguknak azt a felfogást, hogy a szépirodalom, különösen a szini irodalom a társadalom kellemes és szórakoztató fényűzése. Afféle illatos, de terméketlen virága a nemzet fájának. A magyar nemzet azonban, amely osak összes szellemi és erkölosi erejének megfeszitóse mellett élhet m»g a fenállását fenyegető örökös ostromállapot közepette, a létéért folytatott küzdelemben nem nélkülözheti a hatalmas kulturális fegyvert, melyet a szinpad képvisel. A szinpad szószék is, iskola is, laboratórium is. A szószéken hirdetik a társadalmat, közelről érdeklő eszméket, az iskolában adják meg erkölcsi nevelését a jövendő nemzetiségnek, a laboratóriumban szűrik le az élet vagy igazságait. Miként kulturális téren általában, ugy a színművészet terén is erős centralizmus uralkodik nálunk. A magyar főváros nemcsak szinházi város, hanem egyszersmind az ország egyetlen szinházi városa is. Mint ilyenre, két fontos hivatás betöltése háramlik rá a nemzet életében. Az egyik, hogy európai színvonalra fejlessze a magyar szinmüirodalmat, a másik, hogy megismertesse az országgal a világirodalom idevágó remekeit. Hogyan teljesiti Budapest szinművészete ezt a kettős hivatását? Mondhatnók, hogy sehogy sem. A fővárosi színművészet ma egészben véve a külföld többnyire sekély drámai termékeinek lerakodó helye, melyen szegényesen meghúzódnak bizonyos klasszikus emlékek is, amelyen teng-leng egy a kezdet nehézségeiből kibontakozni alig tudó magyar színpadi irodalom. A fővárosi színházak túlnyomó részükben üzleti vállalkozások. A heves üzleti verseny, mely köztük folyik, arra szorítja őket, hogy kivessék hajójukból irodalmi ós művészeti hivatásuk emlékét is, és hogy durva ós rikító eszközökkel vadásszák a sikert. Nézetem szerint a lassan, de jó uton haladt magyar színművészet megtévelyedése már a francia drámai irodalom legújabb, úgynevezett fénykorával, a Dumas és Sardou — darabok tömeges importjával kezdődik. Bizonyos, hogy a gall elme könnyed fölénnyel uralkodik a színpadi formák fölött. Figyelemreméltó azonban, hogy Dumasnak magvesztegető elmésséggel és tökéletes technikával megalkotott darabjai szinte kivétel nélkül csak egy tárgy körül forognak : a nő erkölosi bukása körül. A megkísérelt és befejezett bukás, a jó és a gonosz nő, a leány és az asszony bukása, a bukás előzménye és Mai számunk 12 oldal?