Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-13 / 7. szám

1910. február 13. * Zalamegye Zal&yái megyei Hiriape 7 gének 0.11 része. Felülete a Föld felületének csak 0.25 részét, térfogata csak 0.15 részét teszi. Sűrűsége a Földhöz arányítva 0.739 ré»z. Egy kgr. tömegsulya a Marson csuk 39 dkg., mihez képest egy 70 kgr-os ember nem egészen 28 kilót nyomna, és a vállán egy 84 kilogramm nehéz gabonás zsákot cipelve sem fáradna el hamarabb, mint ha nálunk puszta szerrel sétára indulna. — Milyen könnyű volna a mi gavallérjainknak a Marson bosztont táncolni. A Mara tengelye épú..y hajlik a pálya síkjához, mint a Földé, csakhogy amíg e ferdeség a földnél 23 fok 27 percet, addig a Marsnál 28 tok és 42 percet tesz ki. Ebből folyólag az évszakok is ép rtgy váltakoanak a Marson, mint a Földön, miről egyébként igen könnyen meg i8 győződnetiink, ha a bolygó sarkait, különösen pedig az együttállások alkalmával felénk forduló déli sarkot figyelemmel kísérjük. Itt rendesen egy élesen határolt, fehér, fényes foltot látlntunk, amely már Msraldinak 1719-ből származó fölvételein is látható, de ínég inkább szembetűnik A ragónak 1813-ban eszközölt fölvételein. Beer és Mádler 1830—1832-ig igen sok felvételt készítettek, amelyeken ugy a déli sark fehérsége, valamint a jellegzttes Marsfoltok, és az utóbbink változásai is — egyik megfigyeléstől a másikig — hűen fel vannak tüntetve. — Ugyanők 1837-ben hasonló szempontból a Mars éjszaki sarkát tették vizsgálat tárgyává és ugyanarra a tapasztalatra jutottak itt is. E megfigyelések alapján elkészítetták a<quator vetületben a Mars térképét, s azon mind a két sarkon kerek folt alakjában tüntették fel a megfigyelt jelenséget. Még jobban megfigyelhető és pedig mind a két sarok egyibőben — Warrennak 1856 április 20-án eszközölt fölvételén, ahol a déli sark fényes öve sokkal nagyobbnak látszik, mint az északié. Ugyanitt látható az is, hogy a két fényes folt nem esik össze a bolygó geometriai tengelyének végpontjaival, hnnem a déli sark foltja attól mintegy 300 km-re eltér, — és ez i>z eltérés időnként még szabálytalanabbul változik is. Ugyanezeket a jelenségeket mutatja a Warren által két órával később készített felvétel is, de még inkább a Ssohel által 1856 junius 3-tól junius 11-ig eszközölt 8 rendbeli megfigyelés. Az éber csillagászok, és pedig elsőnek Wiliam Herschel már az 1760-as években észrevették, hogy ezek a sajátságos féuyfő foltok nein állandóak, hanem egyszer kiterjednek, máskor összehú'.ódnak, sőt sokszor egészen el is tűnnek. — Megfigyelték, hogy a foltok megnövekedése ösz szeesik azzal az idővel, midőn az illető féltekén ösz van, fogyni pedig akkor kezdenek, midőn az illető féltekén beköszönt a tavasz. Legnagyobb kiterjedésük a tél utoljára, teljes eltűnésük ptdig a nyár végére esik. Nyilvánvaló tehát, hogy e foltok nem lehetuek egyebek, mint a Mars sarkait borító hó és jégtakaró, smely a tél közekdtével mindinkább kiterjed, a nyár elérkeztével pedig hasonló mértékben összébb szorul. Erre enged következtetni egyebeken kívül az a körülmény is, hogy a iehér folt körvonala a fogyás egész tartama alatt élénk sötét színű, ami csak onnét származhatik, hogy e vonal mentén a hó és jég vízzé változik, a víz pedig a fénysugarakat elnyelvén, az illető tájékot sokkal sötétebb színben tünteti fel, mint amilyen színben a bolygó egyéb részei látszanak. A déli sark hómezejének fogyását megfigyelhetjük lord R>ssenek 1862. évi julius 22-től november 6-áig terjedő időben készített 6 rend béli felvételén, nem különben de Greennek 1877-ből származó felvételein, míg ugyanannak aránylag gyors növekedését mutatja a de Green által 1877. évi szeptember hó 1-én és szeptember hó 8-án készített két felvétel. A Marson ép ugy, mint földünkön 3 égövet lehet megkülönbözietni, a forrót, a mérsékeltet és a hideget. Az első az egyenlítő mindkét oldalán az éjnaki, illetőleg déli szélesség 28 fok 42 percig, a második ettől kezdve a 61 fok 18 percig, a harmadik azután a sarkokig terjed. A nappaiok és éjszakák váltakozása, ezeknek különböző hossza sz évszakok és az illető helyek földrajzi fekvése szerint, a sarkok '/, esztendős nappalai és éjjelei mind hasonlék a mi Földünkéhez. Nevezetes különbség van azonban az évszakok időtartama kőzött és pedig nem csak általában, hanem egymáshoz viszonyítva is. Mert, amíg a tavasz a Földön 9i5 földi nap, addig a Marson 191 Marsbeli nap. a nyár 93 földi nap, 181 Marsbeli nap, az őfz 90 földi nap, 149 Marsbeli nap, a tél 89 földi nap, 147 Marsbeli nap. A Földön tehát a tavasz és a nyár együtt 186, az ősz és tél 179 nap, vagyis köztük alig van néhány nap külömbség, ellenben a Mars éjszaki félgömbjén a tavasz és a nyár együtt 372 napig tart, az ősz ós a tél pedig csak 296 napig. — Ebből önként folyik, hogy a bolygó éjszaki része sokkal tovább fürödhetik a nap jótékony sugaraiban, mint a déli s igy sokkal több meleget is raktározhat el. Ámde a világrendszer böloi berendezése ezt a látszólagos egyenetlenséget is igen szépen kiegyenlíti az által, hogy midőn a Mars a naphoz legközelebb, tehát periheliumában van, — ami pedig körülbelül 40 millió kun. differentia — mindig a déli oldalát fordítja a nap felé, s így rövidebb idő alatt ugyanazt n meleg-mennyiséget veheti föl, mint ac éjszaki félgömb hosszabb idő alatt. Abból, hogy a sarkokon hó és jégmezők találhatók, s ezek a nyár folyamán legnagyobb részben elolvadnak, önként következik, hogy a Marson víznek is kell lenni. Erre mutatnak egyébként a Marson látható foltok is, amelyek legnagyobb valószínűség szerint tengerek, vagy legalább is vízzel sekélyen borított mocsaras területek, — továbbá az a körülmény, hogy az éjszaki félgömb határozottan fényesebb, mint a déli, ami osak annak lehet a következménye, hogy a déli félgömb túlnyomó részben tengerekbői, az éjszaki ellenkezőleg nagyobb részben szárazföldekből áll. Tény azonban, hogy míg a Földterületnek körülbelül részét víz borítja, addig a Marson a szárazföldek vannak túlsúlyban. — És ez természetes is, mert hiszen a Mars Földünknél néhány millió éyszázaddal idősebb, és hu a vízmennyiség osökkénését már földünkön is meg lehetett állapítani, csak természetes, hogy 8 Marson ez a fejlődési folyamat sokkal előrehaladottabb stádiumba jutott. A Marsnak levegője is van. Ennek egyik kétségtelen bizonysága az a tapasztalati tény, hogy a bolygó a szélén sokkal fényesebb, mint a közepén. Fénye a középponttól kiindulva a szélek felé fokozatosan erősödik, ami pedig osak onnét eredhet, mi rt a légréteg a széleken vastagabb, és így a fényelnyeletés e helyeken a legnagyobb. D* emellett szól egy másik körülmény is, az t. i., hogy a foltok körvonalai a szélek felé fokozatosan elvesztik élességüket. Igen szépen láthatjuk ezt a jelenséget a lvaiser által 1864 november 11-től december 18 ig esiközölt felvételeken. — E jelenséget szintén csak ugy vagyunk képesek megmagyarázni, ha föltesszük, hogy a Marsot megfelelő átmérethen levegő burok veszi körül, amelynek átlátszósága a szélek felé a vastagság növekedésével fogy. — Harmadik bizonyság erre a sarkokon látható fehér foltok változása, mert ezek e»ak a légköri leosspódáeok folytán állhitnuk elő, akár hó, akár jég képében jelentkezzenek. De a színkéjtelemzés még további következtetésre is tért enged, mert a Marstól visszavert napsugarak színképében nagyjában ugyanazokat az e'nyeletési vonalakat találjuk, mint amelyeket « földi levegőn átmenő napsugarak színképe mutat. Ebből pedig önként következik, hogy a Mars levegője vegyi össze'étel tekintetében sem különbözhet sokban a mi levegőnktől. Hogy a Mars légkörében a mienkhez hasonló jelenségek : felhőképződés, lecsapódások, viharok, szelek stb. szintén előfordulnak, az az előzményekből önként következik. De e mellett bizonyítanak azok a felhőszerü sajátságos foltok is, amelyek a Mars felszínét előlünk sokszor egészen eltakarják, s alakjaikat aránylag rövid időn belül lényegesen megváltoztatjék. — E jelenséget jól megfigyelhetjük Trzuvelotnak 1873 május 23-ác, 24 én, 26 án és 28-án eszközölt felvételein, továbbá Sehroel ernek 1798 szeptember 9 én 7 óra 55 perokor, 9 óra 55 perokor és 11 óra 8 perckor, majd 1798 szeptember 19-én 7 óra 31 perckor, 20-án 7 óra 37 perokor és ugyanaz nap 9 óra 48 perokor készített felvételein, úgyszintén Dawesnek 1864—65-ből származó 8 rendbeli fölvételén is. Hasonló tüneményeket észlelt Kaiser 1862 október 5, 24, 30 és dtoember 10-én, de méginkább Lockyer 1862 szeptember 23-án 9 óra 40 perokor, 10 óra 25, 11 óra 55 és 12 óra 55 perokor. A terminatornak, vagyis a Mars-változatok alkalmával a világos és sötét rész elválasztó vonalának gond is tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy a Mars felületén a mi Földünkhöz hasonló emelkedések és mélyedések, i hegyek és völgyek vannak, habár kétségtelen, | hogy felületén a víz, a levegő és a többi hegységromboló és fölszínegyengető erők már sokkal | nagyobb munkát végeztek, mint a Földön, s í^y a Mars felületén olyan hatalmas hegységek, mint pld. a Himalaja, nem igen valószinfiok. Mindezek után önkéntelenül merül föl az a kérdés, van-e a Marson a mienkhez hasonló I szerves élet ? Vannak-e e szomszéd égitesten, miként a Földön, növények, állatok, emberek, s ha igen, milyenek ezek, s az előrehaladás minő fokán állanak? E kérdéssel azonban eljutottunk aho* a határkőhöz, amelyen tul, ha nem is kizárólag, de mindenesetre túlnyomó részben kinek — kinek puszta fantáziája veszi át a vozérszerepet. — Flammarion, Kurt, Lasswitx és mások ragyogó fantáziája túlvilági lényekkel népesítette be a bolygót, a nélkül azonban, hogy regényes müveikkel komoly tudományos hitelre számítottak, vagy törekedtek volna. Da habár nincs is semmiféle pozitív adat, amelyre támaszkodva ily tökéletes szellemi lények létezését felvehetnők, mindazonáltal solc irányban komoly tudományos alapokon is nagy valószínűséggel következtethetünk. így például, tudván, hogy a Marson ugyanazon anyagokkal, agyanason erők, a mi Fölnünkhöz igen hasonló körülmények közt jővén érintkezésbe, általánosságban megállapíthatjuk, hogy csak azonos, vagy legalább is hasonló eredményeket hozhattak létre. A természetben mindenütt szigorú rend és vas következetesség uralkodik. Lehetetlen elképzelni, hogy a föld, a levegő, a viz, a nedvesség, a meleg, a világosság és a többi ismert alkotó és föntartó erők a Marson más eredményt szültek volna, mint a Földön. Hogy a Marson szerves növényi élet van, azt majdnem mathemetikai bizonyossággal állíthatjuk. E föltevést sok egyebeken kivül a Marsnak úgynevezett csatorna rendszere támogaija legmeggyőzőbb erővel. A Mars csatornaügye egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek még ma is a legnagyobb mértékben foglalkoztatják a csillagászokat, anélkül, hogy a kérdés akár az egyik, akár a másik irányban végérvényesen el volna döntve. Ezekre a csatornákra legelőször Sohiaparelli olasz csillagász hivta föl a figyelmet, és Milano derült, tiszta ege alatt kitűnő távosővével igen sok ide vonatkozó megfigyelést tett és hagyott hátra. Marsnak ez a vonalas szerkezete már legelső fölvételein, 1877. október 14-ről, október 20-rói szeptember 18-ról és sieptember 26-ról is látszik. Sokkal jellemzőbbek azonban e tekintetben későbbi fölvételei 1879. október 28-ról, még inkább 1890. május 16-ról és junius 9-ről. E megfigyelések alapján Sohiaparelli a Mars csatornarendszerének térképét is elkészítette és pedig ugy aequator-vetületben, vagyis ahogy azt a sarkok fölött óriási magasságban lebegő léghajóból láthatnók, mint mercator vetületben, vagyis ugy, mintha a bolygó palástját az egyenlítő irányában kiterítve képzelnök. A csatornákat mindjárt nevekkel is ellátta, hogy egymástól annál könnyebben megkülönböztethetők legyenek, és róiuk egyenkint is tárgyalni lehessen. De nemcsak Sohiaparelli, hmem csakhamar mások is észrevették a Marsosatornákat. így többek közt Knobel-nek 1884. február 11, 26, és 29 ről szóló fölvételein, Denningnek 1886. április 3, 13 és 27-ről szóló fölvételein, méginkább Perrotin-naü 1886. május 21. és junius 12-ről, majd 1887 május 14. és junius 4-ről, végül 1888. május 20. és junius 23-ról szóló fölvételein, úgyszintén Niestennek 1888. április 29-ről ós május 5-ről, a hires amerikai Liok observatoriumnak 1888. julius 26, 27. és 29ről, végül Peronnas-nak 1890. május 19, 23. junius 5, 16, 20, 23. és julius 16-ról sióló fölvételein, nemkülönben a juvisy-i observatoriumnak az 1892. évi együttállás alkalmával készült legújabb fölvételein szintén láthatók azok, — sőt Nobel — Schiaparellihez hasonlóan — e ősi tornák mercatoriális térképét is megrajzolta, bár rajza nem oly rési'etes, mint Sohisparelli-é. Ujabb időben Peroival Lowel Észak-Arizonában, Flagstaft városka mellett egy 2210 méter magas fensikon direct Mars-Observatoriumot állított föl, s ott ugy ő, mint neves társai Pickering és Douglass kitűnő eszközökke