Zalamegye, 1910 (29.évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-13 / 7. szám

XXI1T. évfclyam. Zalaegerszeg;, 1910. február 13, 7. szá;;t-„. Előfizetési dl): Krés* évre 10 K — f. fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f i-gyes száttt ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás MítHiint. Nyiltt.ér soronként 1 K. Kéziratokat nem tiüdünk 2bk Easa Politikai és társadalmi hetilap. p Megjelenik vasarnap. trmemmxKtm Tanulságok. Az iglói választás volt az első beve­zetése annak a kampanynak, amelyet az új kormány tervbe vett. Immár semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy mire számíthatunk és mit várhatunk a legkö­zelebbi jövendőben. Az iglóiakra, akik a hatalom legelső simogatására beadták a derekukat s két kézzel kapkodtak a kétes forrásokból szár­mazó bankók után, nem sokat adunk. Tudjuk, hogy milyen elemekből van ösz­szeállítva a kerület s olvastuk Hieronymi beszédjét, amellyel meghódította az úgy­nevezett kincstári szavazatokat, az érde­mes szászokat és a hazafias tótokat. Le­gyen nekik az ő akaratuk szerint. Örül­jenek a miniszterüknek. Úgysem örülhet­nek sokáig. Mert akármi következzék is, az az egy bizonyos, hogy gróf Khuen­Héderváry és társai nem sokáig trónol­nak a hatalom magasságain. De az iglói­aknak megmarad az a dicsőségük, hogy ők siettek először bebizonyítani Bécshez való hűségüket. Abból a fellépésből, pénzáradatból, sza­bad korcsmákból, etetés itatásból azonban, amely Iglón folt, jó lesz az önérzetesebb és hazafiasabb kerületeknek a tanulságot jó előre levonni. És nagyon üdvös dolog annak a megszívlelése is, hogy kik segítet­ték diadalra Hieronymi rongyos zászlóját. A választási küzdelem hírei szépen po­tyogtak egymásután. Először azt hallot­tuk, hogy gróf Batthyány Pálnak ellenje­löltje sem lesz, mert a kerületnek a füg­getlenségi és 48-as párt zászlója melletti lelkesedéae kétségtelenné teszi a győzelmet. Kénőbb mégis csak megmozdultak a régi liberálisok s nyélbe sütötték Hieronymi jelölését. Deputáció járt a miniszter után. Egészen bizonyos, hogy a küldöttség tag­jait illő napidíjakkal és útiköltséggel lát­ták el abból a sok millióból, amelyet n«m magyar emberek adtak össze a mi nem­zetünk lelkiismeretének megvásárlására. A pénz előbb a kerületbe ért, mint a jelölt. A korrupció polypkarjai kinyúltak s meg­ragadták a hivatalos szavazatokat, reális szászokat és szomjas tótokat. A miniszter jelöltette magát s levonult a kerületbe nagy diadalmenetben. Az egész útvonal preparálva volt. Küldöttség, szónoklat, lelkesedés, bizalom és üres zse­bek, szikkadt gégék várták a kegyelmes urat, akinek előtte és mögötte járt a vá­lasztási kassza. Egyébként netn kell semmiféle magya­rázat s<m az eseményekhez, ha szépen sorra vesszük azokat a tudósírásokat, ame­lyeket a győzelmet dicsőítő közlemények hoztak. A küldöttségeket sorba vezették a hivatalos személyiségek. A kassai keres­kedelmi és iparkamara rukkolt ki először az átutazó miniszter elé. A kerületben pedig a bányatanácsosok, kohótisztviselők, vasutasok és egyéb független férfiak siet­tek a zászló alá. No meg a tót községek! Azután a néppártiak, akiket jó előre in­formáltak, hogy gróf Batthyányi Pál zalai főispánsága alatt nem pártolta a nép­pártot. Megbízható, a nemzeti társaskörhöz kö­zel álló források közölték, hogy elfogyott vagy 170 hektoliter alkohol; minden fa­luban ki volt bérelve egy egy korcsma, ahol ingyen ehetett ihatott a voks; a szövetkezeteknek vígan osztogatták az ez­resbankókat stb. stb. És most önérzetesen döngetik a mellüket, erkölcsi diadalra hivatkoznak s büszkén mutogatnak Igló felé, amely igazolta, hogy az imparlamentáris kormánynak van ta­laja és jövendője . . . No ezt a dicsőséget senki sem irigyli Ig­lótól. Legyen az övék, a miniszterrel együtt. A mienk legyen a tanulság. De ezt jól megragadjuk ós el ne felejtsük. íme a kormány megcsinálta az első korrupciós választást. Nem ambiciója, hogy tiszta erkölcsökkel jusson kerületekhez és hívekhez. Nem törődik törvénnyel, kúriá­val és politikai tisztességgel. Pénz beszél, pénz uralkodik. Jönnek tehát a tele erszények, a kó­tyagos kortesek, a garasos hazafiak ós fel­vonul a megvásárolható, eladó, romlott tömeg, amelynek tisztuló politikai er­kölcseit újból megmételyezi a lelkiisme­retlen hatalom. Nem őszinte politikát akarnak ők csi­nálni, nem önérzetes parlamentet kíván­nak, hanem elakarják adni az országot a választásokra kidobott milliókért, hogy szolgahad, bécsi zsoldosok serege gyűljön össze a törvényhozás házába. Felélednek a rég eltemetett idők ha­gyományai. Nem a néplélek tisztább ér­zelmeire, a lelkiismeretre apellál a hata­lom, hanem a tömegek aljas indulataira. Mart pénzzel, erőszakkal, nyomással csak így lehet eredményeket elérni. Ebben a nyomorult, ideálok nélküli világban a leg­biztosabb, de a legnyomorultabb eszköz a pénz, a korrupció, a lelkiismeret vásárja. Nem csoda, ha gróf Batthyány Pál, ez az ideális lelkületű férfiú, aki egész éle­tében, közpályájának minden mozzanatá­ban irtózott a piszoktól, megundorodott ettől a harctól. Visszalépett Iglón a vá­lasztás előtt való napon. Látta, hogy a mai kormány eszközeivel nem lehet fel­venni a versenyt s láthatta, hogy milyen gyarlók az emberek és mennyire romlot­tak a tömegek. És fájdalom, ez nem csak felvidéki je­lenség. Széles e hazában mindenütt nagy hatalom a pénz és nagy tényező a kor­mány nyomása. Ezért idejében hozzá kell látni a tömegek szervezéséhez, nehogy megessék az az arcpirító szégyen, hogy néhány rongyos osztrák millióért eladják ezt az országot. Megrendül az emberben a hit ennek a nemzetnek a jövendője iránt, ha minden eladóvá válik s le lehet törni minden ha­zafias felbuzdulást pénzzel és erőszakkal. különlegességi áruháza megnyílik I9IO. február hóban ZALAEGERSZEGEN, Kazinczy-tér (KOMIM-ház.) Mai számunk 16 oldal*

Next

/
Thumbnails
Contents